Berta Sándor
Léteznek-e tévedhetetlen arcfelismerő rendszerek?
Svéd kutatók olyan új technológiát fejlesztettek ki, amelynek segítségével a biometrikus kép- és arcfelismerő rendszerek kiszűrhetik az esetleges csalásokat.
"Az, hogy egy megvizsgálandó személy esetében valóban egy élő emberről van-e szó régóta a biometria sarkalatos pontja, és ez különösen igaz az arcfelismerésre. Sok jelenleg használt rendszer nem elég megbízható és nem képes különbséget tenni egy valódi emberi arc és egy jó minőségű fotó között. Jó volna, ha a biometria kicsit intelligensebbé válna. A problémát az jelenti, hogy a legtöbb rendszer abból indul ki, hogy biztonsági emberek is jelen vannak a beléptetés során" - hangsúlyozta> Josef Bigun, a Halmstadi Egyetem professzora. Felmerül persze a kérdés, hogy mi van, ha ez nem igaz.
A szakember szerint ugyan néhány készüléknél alkalmaznak bizonyos szűrőket, azok azonban csak az egyes megoldások felismerésére képesek és gyakran rendkívül egyszerűen kijátszhatók. Michael Jones, az egyesült államokbeli Cambridge városában található Mitsubishi Electric Research Laboratories munkatársa úgy vélte, a biometrikus rendszerek a jövőben már sokkal kevésbé lesznek becsaphatók és jobban ellenállnak majd ezeknek a csalási kísérleteknek. Josef Bigun a problémát az Optical Flow nevű folyamatokat mérő, általa létrehozott algoritmussal akarja megoldani, amely méri a kétdimenziós információk mozgását egy 3D-s térben vagy területen.
A szakemberek eddig általában képösszehasonlító eljárásokat alkalmaztak a hamis fotók kiszűrésére. Ez azonban közel sem ennyire egyszerű. A svéd professzor ugyanis közölte: már akár egy egyszerű képszerkesztő programmal is módosíthatók úgy a felvételek, hogy a biztonsági rendszer ne fogjon gyanút. Egy másik megoldás az arc egyes részeinek (szemek, orr, fülek) mozgására koncentrál. Azonban ez a módszer sem kijátszhatatlan. Lehet például, hogy egy olyan személy kerül a kamera elé, akinek csak kevés arcizma rándul.
"Mi arra összpontosítunk, hogy miként mozog egy 3D-s arc. Az egyes részek például eltorlódhatnak a különböző irányokba, másképpen, mint az egy fotó esetében történne. Ilyen például a fej, az orr vagy akár az egyik szem, esetleg fül elmozdulása. A 3D-s mozgások jóval összetettebbek, ráadásul egy meghatározott mintát követnek. Ennek alapján már létrehozható egy megfelelő arcfelismerő rendszer, amit legfeljebb csak egy tökéletes 3D-s maszkkal lehetne kijátszani" - szögezte le a Halmstadi Egyetem kutatója.
Az elvégzett kísérletekben 400 minőségi fotót és 400 valódi személyről készült videofelvételt használtak fel. A hibahatár mindössze 0,5 százalékos volt. "Egyre fontosabb a másolatok, a hamis minták vagy a nem valódi személyek kiszűrése. Ez a kérdés a biometria más területein is megjelent. Az ujjlenyomatoknál például az infrafény vagy az ujjak izzadsága segítségével állapítanák meg a jövőben, hogy valóban élő ujjról van-e szó vagy sem" - nyilatkozta Mark Nixon, a Southamptoni Egyetem professzora. A Fujitsu más irányt követ, a testfelületek esetleges sérülését a kéz ereinek vizsgálatával szűrik ki.
"Az, hogy egy megvizsgálandó személy esetében valóban egy élő emberről van-e szó régóta a biometria sarkalatos pontja, és ez különösen igaz az arcfelismerésre. Sok jelenleg használt rendszer nem elég megbízható és nem képes különbséget tenni egy valódi emberi arc és egy jó minőségű fotó között. Jó volna, ha a biometria kicsit intelligensebbé válna. A problémát az jelenti, hogy a legtöbb rendszer abból indul ki, hogy biztonsági emberek is jelen vannak a beléptetés során" - hangsúlyozta> Josef Bigun, a Halmstadi Egyetem professzora. Felmerül persze a kérdés, hogy mi van, ha ez nem igaz.A szakember szerint ugyan néhány készüléknél alkalmaznak bizonyos szűrőket, azok azonban csak az egyes megoldások felismerésére képesek és gyakran rendkívül egyszerűen kijátszhatók. Michael Jones, az egyesült államokbeli Cambridge városában található Mitsubishi Electric Research Laboratories munkatársa úgy vélte, a biometrikus rendszerek a jövőben már sokkal kevésbé lesznek becsaphatók és jobban ellenállnak majd ezeknek a csalási kísérleteknek. Josef Bigun a problémát az Optical Flow nevű folyamatokat mérő, általa létrehozott algoritmussal akarja megoldani, amely méri a kétdimenziós információk mozgását egy 3D-s térben vagy területen.
A szakemberek eddig általában képösszehasonlító eljárásokat alkalmaztak a hamis fotók kiszűrésére. Ez azonban közel sem ennyire egyszerű. A svéd professzor ugyanis közölte: már akár egy egyszerű képszerkesztő programmal is módosíthatók úgy a felvételek, hogy a biztonsági rendszer ne fogjon gyanút. Egy másik megoldás az arc egyes részeinek (szemek, orr, fülek) mozgására koncentrál. Azonban ez a módszer sem kijátszhatatlan. Lehet például, hogy egy olyan személy kerül a kamera elé, akinek csak kevés arcizma rándul.
"Mi arra összpontosítunk, hogy miként mozog egy 3D-s arc. Az egyes részek például eltorlódhatnak a különböző irányokba, másképpen, mint az egy fotó esetében történne. Ilyen például a fej, az orr vagy akár az egyik szem, esetleg fül elmozdulása. A 3D-s mozgások jóval összetettebbek, ráadásul egy meghatározott mintát követnek. Ennek alapján már létrehozható egy megfelelő arcfelismerő rendszer, amit legfeljebb csak egy tökéletes 3D-s maszkkal lehetne kijátszani" - szögezte le a Halmstadi Egyetem kutatója.
Az elvégzett kísérletekben 400 minőségi fotót és 400 valódi személyről készült videofelvételt használtak fel. A hibahatár mindössze 0,5 százalékos volt. "Egyre fontosabb a másolatok, a hamis minták vagy a nem valódi személyek kiszűrése. Ez a kérdés a biometria más területein is megjelent. Az ujjlenyomatoknál például az infrafény vagy az ujjak izzadsága segítségével állapítanák meg a jövőben, hogy valóban élő ujjról van-e szó vagy sem" - nyilatkozta Mark Nixon, a Southamptoni Egyetem professzora. A Fujitsu más irányt követ, a testfelületek esetleges sérülését a kéz ereinek vizsgálatával szűrik ki.
