Sokan folyamatosan próbálják eldönteni: melyik jobb, a digitális vagy filmes fotózás? Keressük a választ - egyáltalán el lehet dönteni?

A digitális fotótechnika minden kétséget kizáróan alapvetően nagy változást hozott a fotózás világába. Azonban nem csak egy új technika jelent meg, hanem vele együtt egy folyamatos vita: melyik a jobb? Ennek a vitának valószínűleg sosem lesz eredménye, és a fotós végül egyet tehet, a saját benyomásai, véleménye alapján dönt, melyik technikát alkalmazza. Vagy nem dönt, és mindkettőt használja.

A számítástechnika fejlődése, a számítási sebességek és az adathordozók kapacitásának hihetetlen fejlődése teljesen új perspektívákat nyitott nemcsak a tudomány területén, hanem a mindennapjainkban is. Ezzel együtt viszont váratlan, előre nem látható problémák is mindig felmerülnek. Hasonló helyzet alakult ki a digitális hangrögzítés területén is - cégek már komoly pénzeket fektettek a digitális hang kifejlesztésébe. Az új, digitális hangrögzítési technikáknak köszönhetően a stúdió munkákban eddig nem ismert lehetőségek nyíltak meg, ezért a mai zene újabb irányokat vetett. Ma azonban már nyilvánvaló, az emberi fül érzékelésének sajátosságai miatt az analóg hang jobb, és egyre többen fordulnak vissza az analóg hangrögzítéshez és zenehallgatáshoz, miközben a digitális hangtechnika mára már nélkülözhetlen lett.

A digitális fotózás szempontjából mégis más a helyzet, mert nincs annyira egyértelmű hátrányban a digitális fényképezés az analóg fényképpel szemben, mint a hang esetében. Ha egy kicsit részleteiben is megvizsgáljuk a kérdést kiderül, a vitának semmi értelme nincs. Eldönteni, hogy melyik a jobb, a digitális vagy analóg fotó, körülbelül olyan, mintha el akarnánk dönteni: melyik a jobb, a szék vagy a mosógép. Egyik sem.

A különféle publikációkban gerjesztett vitákat általában az egyik vagy másik technika mellett elkötelezett személyek gerjesztik, de gyakoriak az olyan vélemények, melyekben a filmes fotótechnikát idejemúltnak, elavultnak és halottnak szeretnék titulálni. Sokszor olvasunk olyat, hogy a digitális és analóg fotótechnika között van egy harc, és majd valamikor valamelyik (természetesen a digitális technika) győzni fog. Ennek egyszerű gazdasági oka van: a fejlesztők nagyon nagy összegeket fektettek a digitális technika kifejlesztésébe, és el kell hitetni a világgal, hogy ez a jobb mindenek felett és mindenben. Válts digitálisra - ez pedig a kereskedők gyakori szlogene, mivel nekik akkor van bevételük ha mi vásárolunk.

Valóban vége az analóg fotótechnikának? Valóban minden területen a digitális technika fog győzni? A válasz nem. Nagyon úgy néz ki, hogy a film soha nem fog megszűnni. Az amatőr és professzionális fotózás világa rendkívül változatos, a fotós a legkülönféleképpen fotózhat és különféle igényeket támaszthat a felszerelésével szemben. Ha tisztán szeretnénk látni, legjobb ha mindkét technika előnyeit és hátrányait - a teljesség igénye nélkül - megkíséreljük feltérképezni.

Tehát, melyik a jobb? Semelyik, annak ellenére, hogy a digitális fotótechnika rendkívül nagy teret hódított, a sajtófotózásban például teljesen átvette az uralmat. Ennek okait ismerjük: egy digitális gépvázzal dolgozó sajtófotósnak nem kell filmet cserélgetnie, memóriakártyájára több száz, vagy akár több ezer kép is elfér. Ez önmagában is elképesztő előny, gondoljunk mondjuk egy haditudósító vagy képriporter munkájára.

Digitális gép használatakor teljes egészében megszűnik az előhívás körülményes, lassú és költséges folyamata, és nincs is meg az a rizikó, hogy előhíváskor esetleg elrontják képeinket. Ráadásul, a sajtófotós laptopja segítségével azonnal CD-re vagy DVD-re tudja írni a fotókat, vagy a mai vezeték nélküli világunkban továbbítani tudja a kész anyagot a szerkesztőségének, szinte akárhol is van a világban. A digitális képállományokat nagyon egyszerű különféle adathordozókra másolni, bármiféle minőségromlás nélkül, korlátlan mennyiségben. Milyen egyszerű például esküvői fotózáskor a képeket azonnal CD-re írni, és helyben atnyújtani a vőlegénynek!


Értékes fotóink tárolása és rendszerezése merevlemezeken, CD vagy DVD lemezeken lényegesen egyszerűbb és bizonságosabb mint negatívokat vagy diákat tárolni mindenfelé a lakásban. Ráadásul egy analóg fotóról készült bizonsági másolat minősége mindig egy kicsit rosszabb mint az eredeti, nem úgy mint a digitális képfájlok esetében.

Digitális géppel nem számít hány képet csinálunk, ennek csak a memóriakártya szab határt, az is csak addig amíg a fotókat le nem töltjük, vagy nem veszünk egy nagyobb kártyát. Lényegében az emberben felszabadul a kísérletezési kedv, hiszen szabadon lehet fotózgatni. Ráadásul az eredményt helyben meg lehet nézni a fényképezőgép képernyőjén, ha durva hiba van, lehet azonnal csinálni egy, vagy akárhány újabb fotót. De ha a hónunk alatt van egy laptop, a képernyőn is azonnal nézhetjük, sőt szerkeszthetjük is kedvünkre a frissen elkészített képet.

Digitális gépet egyértelműen sokkal többen használnak, és a legtöbb fotós így jobb eredményt tud produkálni. Az üzletközpontokban is mindenki számára elérhető digitális előhívások minősége nagyon jó, és elérhető árú. A színhelyességgel sincs probléma - nem úgy mint a film esetében - ahol az előhívás bizony rizikós dolog. A digitális fotózásnál nincs például negatív film, emiatt nincs a rossz minőségű automatikus előhívó berendezések miatti minőségromlás vagy hibás szín.


Manapság már elérhető áron is lehet digitális SLR gépvázakat venni, ami nagyon nagy előny, ha használni szeretnénk már meglévő, ismerős lencséinket, ugyanis a gyártók erre törekszenek. Itt mindjárt felmerül persze a probléma: mivel a szenzor mérete és elhelyezkedése nem egyezik meg a 35 mm-es filmmel, azonos objektív esetében megváltozik az objektív gyújtótávolsága, valamint a szenzor kis mérete miatt a képminőség nem azonos, mivel a szenzor másfajta jellegű objektívet kíván. Ezért fejlesztenek és forgalmaznak a gyártók külön objektíveket digitális gépvázakra, de ezzel együtt nagyon izgalmas dolog különféle régi objektívekkel kísérletezni digitális gépvázon.

Nagy előnye a digitális gépeknek továbbá, hogy a "film", vagyis a szenzor érzékenységét bármikor át lehet állítani fotózás közben, míg a filmes gépeknél ehhez filmet kell cserélni. Ez mindenképpen körülményes dolog, spontán helyzetekben akár megoldhatatlan feladattá válhat. Ráadásul filmes gépnél, a különféle érzékenységű filmeknek különféle színviláguk van, míg egy digitális gépnél majdnem azonos színeket kapunk, csupán a képzaj növekszik az érzékenység növelésével, bár a képzaj így is kisebb mint a filmnél. Egy Canon 20D-vel vagy hasonló SLR géppel, ASA 200-as érzékenységel készített képen kevesebb a zaj mint egy ASA 50-es Velviáról készített szkennelt képen. Egy digitális géppel ASA 1600-al sokkal kevesebb zajjal rendelkező fotókat lehet készíteni mint ASA 1600-as filmmel.

A digitális fényképezőgépek tehát egy sereg komoly előnnyel szolgálnak, mint például a kényelem és sokoldalúság, ami végső soron jó hatással van a produktivitásunkra. Ezzel szemben manapság is létezik olyan fotós kiadvány, amely digitális fotókat nem is publikál, mondván, hogy nekik a digitális fotó minősége - saját koncepciójuknak megfelelően - egyszerűen nem elég jó.

Tehát a minőség. Valóban, azt megállapíthatjuk, semmi sem hasonlítható - legalábbis a képminőség és felbontás szempontjából - egy középformátumú filmes géphez. Még egy kisfilmes fényképezőgép is akkora felbontással rendelkezik, mint egy 25 megapixeles 35 mm-es CCD. Egy 20 éves Canon AE-1 fényképezőgép éppen 25 megapixelnek megfelelő felbontással rendelkezik, és ilyen szempontból technikai értelemben jobb, mint bármelyik létező digitális fényképezőgép a világon.

Ugyanakkor a képminőség megitélésében nem csak a pixelekben mért felbontásról van szó, sőt, azt lehet mondani hogy ez az adat igencsak másodlagos. A legfontosabb a "pudingpróba", ahogy a digitális/analóg hangzás esetében: mit látunk ha ránézünk egy fotóra - és azt látjuk, hogy van különbség. Ezt a jelenséget csak egyszerűen lehet megfogalmazni: egy analóg fotó sokak szerint sokkal jobban néz ki. Ebben van a két technika között a legnagyobb különbség, egyszerűen a digitális fotók másképpen néznek ki mint az analóg fotók.

Egy biztos, a mai film több mint 100 éves fejlesztés eredménye, a digitális technika pedig még nagyon fiatal, és ebben a pixelek száma másodlagos szerepet játszik. Annál is inkább, mivel például az analóg középformátum szimulálásához 100 megapixelre lenne szükség, valójában ennek jelentősége csak nagyításkor jelentkezik. Az interneten, weboldalakon a pixelek száma például teljesen másodlagos, mert a képernyő felbontásánek megfelelően úgyis le van rontva a minőség. Kiállításokon, vagy egyéb helyzetekben viszont szükség lehet komoly nagyításokra, ilyenkor viszont az analóg fotók a legalkalmasabbak. Ilyenkor kiderül, egy 50 éves géppel készült fotót beszkennelve sokkal jobb minőségű nagyítást lehet készíteni mint egy vadonatúj digitális géppel!

Ráadásul az is előny, hogy a diaszkennerek évről évre fejlődnek: például egy 2003-ban gyártott méregdrága Microtek 1800F szkennernél sokkal jobb minőséget produkál egy mai, középszintű Epson 4990, tehát egy ma készített fotót holnap jobban be lehet majd szkennelni. Itt meg kell jegyezni, micsoda előnye van a diának a számítógépes formátummal szemben: egy diát mindig újra lehet szkennelni akár évekkel később is. Egy digitális fotó viszont olyan amilyen, jobb nem lesz soha. Éppen ezért (is) dolgoznak Hollywood-ban a mai napig filmre, még a jobb tévé sorozatok esetében is. Egy 20, 30, vagy akár 50 éves filmet is bármikor újra lehet szkennelni, ahogy ezt meg is teszik, és a régi filmeket ilyen módon adják ki újra DVD-n, majd nemsokára HD DVD-n/Blu Ray-en.

Sokszor lehet hallani fotósoktól, hogy "ha meg akarsz tanulni fotózni, kezdd filmes géppel", és ebben sok igazság van. Sokan gondolják például, hogy a digitális gépek egyik előnyének tartott hatalmas memóriakapacitás és költségmentes fotózás éppen hogy hátrány, mivel felhigította a képalkotás jelentőségét. Ma már a fotósok nem szánnak kellő odafigyelést és energiát egy-egy kép megalkotásához, csak "gyártják" a fájlokat, és ezek a képek nem olyan értékesek.


Valóban tény, hogy a digitális fényképezőgépek korában hihetetlen mennyiségű fotó készül naponta a világon, melyeknek nagy része teljesen értéktelen. Ugyanakkor ennek az állításnak az ellenkezőjét is ismerjük, miszerint az elkészített képek azonnali értékelése nagyon hasznos, és az a lehetőség, hogy korlátlan fotót készíthetünk, serkenti az alkotó és kísérletezési kedvet, összességében a kreativitást. Itt is az a helyzet, hogy mindenkinek igaza van.

Talán az a legfontosabb, hogy kinek mit jelent a fotózás. Teljesen mindegy hogy az ember amatőr, hobbista, esetleg csak a családot akarja fotózni, vagy fotóriporter vagy fotóművész, a neki leginkább megfelelő eszközökkel lesz boldog. Vannak, akiknek a fotózás filmes gépet, sötétkamrát, előhívást jelent, és mindenkit erre akarnak rábeszélni. Vannak olyanok, akik kizárólag teljesen manuális gépeket szeretnek használni, de olyanok is vannak akik a digitális csúcstechnológiát szeretik, számítógépen fotókat szerkeszteni, mert ez izgatja és érdekli őket. Ha a fotós megtalálja a neki megfelelő eszközt és boldog tud lenni vele, akkor szívesen fog fotózni, és jó fotókat fog készíteni - ez a legfontosabb.