Dojcsák Dániel

Összecsapott az ASVA-ProArt-BSA a sajtóval!

A Szellemi Tulajdon Világnapján Budapesten a Kogart Házban tartott sajtótájékoztatón ütközött össze a szerzők, gyártók, kiadók, jogvédők érdeke az újságírók által képviselt fogyasztói véleményekkel. Mindkét fél sírt és mindkét fél bődületes dolgokat csapkodott a másik fejéhez. Az esemény egyik csúcspontja, mikor Andy Vajna színre lépett és rendőrségi közbelépést sürgetett az ügyben.

A sajtótájékoztató viszonylag nyugodtan indult, hiszen a fent említett három szervezet vezetői, az iparágak egy-egy képviselőjével társulva egyenként elmondták vitaindító véleményüket, mely több esetben megpörgette zsebemben a bicskát és igencsak tágra nyitotta a szememet, még akkor is, ha új információ viszonylag kevés került a birtokomba. A rendezvény fő szónoka Mihály György, az ASVA elnöke volt, aki 100 millió dolláros veszteségről számolt be a hazai piacon az elmúlt évet tekintve, ami véleménye szerint a producerek helyett a kalózoknál landolt. Számításaik szerint minden negyedik DVD kalózmásolat a piacon, illetve naponta 28 ezer filmletöltést produkál alacsony internetpenetrációt magáénak mondható országunk.

Klikk ide! Klikk ide!

Erre reagálva szerkesztőségünk első kérdésként neki szegezte, hogy amennyiben ez így van, akkor miért erőltetik még mindig a műanyag adathordozókat, miért nem fektetnek több energiát a virtuális vásárlások területére, miért fehér holló az online videotéka? Válaszában Mihály György elismerte, hogy az iparág jelentős lemaradásban, késésben van, sőt amennyiben azt állítom, hogy maga az iparág hibás a kialakult helyzet miatt, akkor teljesen igazam van. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy ha rossz a zár egy autón, akkor az nem jogosít fel arra, hogy beüljek és elvigyem. Szűts László, a ProART elnöke ugyanezt erősítette meg és hozzátette, hogy "ez nem a pénzről szól", hanem a jogtudatosság hiányáról.

Kálomista Gábor, filmproducer rövid bevezetőjében és provokatív kérdésemre viszontválaszul statisztikákat emelt ki. Saját számításai szerint a Csak szex és más semmi című filmet 186 000-en töltötték le illegálisan és ezzel közel 600 millió forint kárt okoztak a forgalmazónak és egyben a készítőnek is. Azt gondoltam, hogy ezek a számok valamiféle hasraütés eredményei, hogyan jön ki vajon egy letöltés éppen 3225 forintra? Kálomista úr viszont felkészült volt az ügyben és gyorsan előhalászott egy papírt, amiről felolvasta a BIX, a DCHUB Info és egy Torrent info oldal alapján készített statisztikákat, ami szépen mutatta, hogy a mai hazai adatforgalom markáns részét valóban a peer-to-peer csomagok teszi ki, a torrent és DC oldalakon pedig statisztikákat vezetnek arról, hogy melyik anyagot hány alkalommal töltötték le eleddig.

Felvetődött bennem az a kérdés is, hogy vajon komolyan gondolják-e azt, hogy akik letöltik azok valóban meg is vennék ezt a mai piaci árakon amennyiben nem lenne megoldható technikailag a letöltés, amire azt a közepesen kitérő választ kaptam, hogy azt is naivitás gondolni hogy senki nem venné meg ezek közül. Kálomista Gábor szerint a legfontosabb kérdés jelenleg, hogy a fogyasztó, a letöltő minek minősül? Vajon jóhiszemű felhasználó vagy ő maga is orgazda? A producer az utóbbira szavazott. A kifehérítést viszont támogatná így vagy úgy, talán ezért is válaszolta azt a következő kérdésemre, hogy a néhány hete elhamarkodottan bejelentett Digital Film Egyesület céljai nagyon is reálisak és jogosak, csak éppen nehéz megjósolni hogyan oldják meg technikailag.

Klikk ide! Klikk ide!

A jogvédő szervezetek közül a harmadik hozzászóló, Dr. Szamosi Katalin a BSA jogi képviselője kicsit kilógott a sorból, hiszen a szervezet elsősorban az üzleti szoftvereket védi, ráadásul ők az eddigi boszorkányüldözés helyett nemrégiben átváltottak tanácsadó, felvilágosító szerepbe. Ő nagyon szimpatikusan a sajtó segítségét kérte ebben az ügyben, hiszen a legfontosabb, hogy a piac szereplői, a cégek vezetői érezzék és tudják is, hogy amennyiben illegális szoftvereket használnak, akkor azzal más piaci cégek létét veszélyeztetik.

Oldalán foglalt helyet Bojár Gábor a Graphisoft elnöke, aki higgadtan és enyhén pozitívan elemezte a helyzetet. Véleménye szerint az üzleti szoftverek piacán igenis van létjogosultsága a hardverkulcsoknak, sőt a saját CAD-es tapasztalata az, hogy az ügyfelek ugyan eleinte kényelmetlennek találták a milliós szoftver mellé a fizikai kulcs kényszerét, de később ők nyilatkozták azt, hogy azért veszik ezt az építészeti szoftvert mert tudják, hogy nem lehet másolni. Így a konkurencia nem fogja tudni ugyanazt olcsóbban kínálni, hiszen nem érhető el az 5000 dolláros program 100 dollárért, nem tudnak spórolni ezen.

Nyilván ez kissé sántít, de ezek szerint működik. Ők nem egyéni felhasználók szintjén orvosolják ezt a kérdést, hanem egész országonként. Elmondása szerint a legrosszabb helyzet Oroszországban és Kínában van, ott nem tudtak mit kezdeni az illegális másolatokkal, így befejezték az oda való befektetéseket és lokalizációt. Nem foglalkoznak egyelőre azokkal az országokkal, ahol nem megoldott a szellemi termékek jogi védelme, hiszen a jogi védelem és a technológiai csak együtt ér valamit. A helyzet ezeken a helyeken annyira komoly, hogy Oroszországban csomagolva, garanciával és garantált tört frissítésekkel együtt forgalmazzák programjaikat. Bojár elmondta, hogy megkeresték az orosz hackert, hogy dolgozzon nekik és írja ő a biztonsági kódokat, mire életveszélyesen megfenyegette őket valamilyen titokzatos sötét erő, hogy hagyják a maffiát békén. Hűha.

Klikk ide! Klikk ide!

A nap fénypontja a NOX üdvöskéje Péter Szabó Szilvia volt, aki kissé késve, kissé egyszerűen, de elmondta, hogy fiúk-lányok, ha nem veszitek meg a lemezeket, akkor nem tudunk majd újat csinálni, sőt ha kevesen veszik a lemezeket, akkor az új rossz minőségű lesz, mert nem lesz elegendő forint a drága stúdiók bérletére. Ezt jómagam megértem és el is fogadom, bár a művésznő bevallotta, hogy tavaly 400 haknikoncertet adtak, ami mondjuk 200.000 forintos szerénynek mondható átlaggal számolva is 80 millió forint.

Ezzel kapcsolatban Szilvia elmondta, hogy a koncerttapasztalatok alapján úgy látja, hogy az emberek szeretik a zenét és igénylik azt, de ha megkérdezik egy koncerten, hogy kinek van meg a lemez otthon, akkor csak a fele teszi fel a kezét, ha pedig megkérdezik azt is hogy kinek van másolt, akkor majdnem ugyanennyien fent hagyják a kezüket. Az alapvető probléma a társadalomban a jogtudatosság hiánya, amire hozott egy egyszerű példát: Egy kisfiútól megkérdezték koncert után, hogy van-e NOX lemeze, azt mondta, hogy igen. Megkérdezték, hogy másolt-e? Természetesen igen! És arra a kérdésre, hogy ki másolta, a kisfiú azt mondta, hogy az óvónéni...

Anélkül, hogy a véres csatározás minden lépését részletesen rögzíteném, nem tudom kihagyni a meglepetés sztár celebritás producer, Andy Vajna kirohanását, aki talán a provokatív kérdéseim, illetve néhány kollega szúrós megjegyzése után mikrofont ragadott és azzal kezdte, hogy a DVD másolás nagy biznisz. Számomra is meglepő adatokat sorolt fel, miszerint a kokain üzletben 1 dollár befektetés 1 dollár profit és lehet, hogy lecsuknak és lehet, hogy megölnek az üzlettársaid. A DVD bizniszben viszont 1 dollárnyi befektetés 8 dollár profitot hoz a kalózoknak és a rendőrség azt sem tudja, hogy történt valami. Az Amerikába szakadt hazánkfia arcán láttam a nap folyamán először az őszinte kétségbeesést, ami a filmszakmával kapcsolatban felmerül. Annak ellenére, hogy valóban erősen megkérdőjelezhető a piaci szereplők magatartása, tényleg félelmetes lejtőn gurul a zenei, filmes világ szekere. Mr. Vajna is azt kérdezi, hogy attól, hogy valamit le lehet másolni, miért muszáj? Ő a hazai szereplőkkel ellentétben radikálisabb megoldást támogat, hiszen ő a rendőrséget vonná be és börtönbe csukna minden kalózt.

Klikk ide! Klikk ide!

Egyesek szerint a probléma az egész kalamajkában, hogy a kultúra nem tud túllépni a tulajdon materiális voltán. Ez talán így igaz, hiszen ki gondolja hogy valami, amit úgy el lehet lopni hogy az eredeti is megmarad, akkor abból gond lehet. Ha kocsit lopok, vagy kenyeret a pékségből, akkor az eredeti eltűnik, ha zenét töltök le, akkor még az eredeti megmarad, csak leklónoztam. Baj? Erre Jeszenszky Zsolt, a ProArt PR felelőse hozott egy mulatságos, de nagyon is jó példát. Megyek a mezőn és találok egy legelésző tehenet, ami valószínű a szomszéd gazdaságban lakó Józsi bácsié. Tegyük fel, hogy megfejem a tehenet, amitől Józsi bácsinak a jószága megmarad, nem öltem meg, nem loptam el, csak éppen aznap már nem ad több tejet az állat, Józsi bácsi pedig nem tudja azt eladni, pedig ő etette, gondozta az állatot a tejből származó bevétel reményében. A zenészek is így vannak: ha megfejik a tehenüket sunyiba, akkor felkopik az álluk.

Summa summárum, a kereskedelmi szövetség egy tagja, aki a vendégek között foglalt helyet - pedig az asztal másik oldalán lenne a helye szerintem - mondta talán az egyetlen előre mutató dolgot: nem maga a művészet, nem a zene és a film van válságban, hanem az erre épülő kemény kereskedelmi ipar, aki a szellemi tulajdonból fizikai terméket kreált és erre egy egész iparágat épített. A lassan mozgó óriásbálna nem tudta követni a világ fejlődését, így az elhaladt mellette. Saját véleményem is ez volt, hogy amennyiben az ipar nem tudja követni ezt a fejlődést és a kiadók továbbra is a műanyag korongokon akarnak meggazdagodni, akkor bukta lesz a vége. Csak lehet, hogy a jó zene bukik először.

Remélem nem tűnik demagógnak, de azt hiszem mindenki, aki zenét hallgat tegyen egy lépést a szellemi tulajdon elismerésének érdekében akár azzal, hogy online fizetős tartalmat használ és akkor a jelenleg is tapasztalható mozgások felerősödnek. Mihály György ASVA elnökkel és Szűts Lászlóval, a ProArt elnökével is meg tudtunk egyezni abban, hogy a folyamatok beindultak, a technológia változik és egyre jobban eltolódik majd a műanyag felől a drót felé majd a szellemi termékek továbbítása. Hajrá!

A Szellemi Tulajdon Világnapja alkalmából mindhárom szervezet közleményt adott ki:
  • ASVA: 6 milliárd Ft kárt okozott 2005-ben a filmkalózkodás
  • A legális szoftverhasználat elterjesztéséért küzd a BSA
  • ProArt: A másolás legnagyobb vesztese a zene
  • Hozzászólások

    A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
    Bejelentkezéshez klikk ide
    (Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
    • kiskoppany #214
      Érdekes sztory, de jó cikk, nekem tetszik, bár kissé elfogult :) Látva, hogy rengeteg hozzászólás érkezett, nekem is megjött a kedvem hozzá. Igazából itt minden a pénz, pénz és pénz körül forog, sajnálatos módon nincs semmi testvériesség, vagy valami, ami összekötné az embereket. Egy zenész nem abból fog meggazdagodni, hogy milliószámra veszik a lemezét, csak gondoljunk bele, hogy a kiadó akkor miből élne meg? Tisztelem azokat a zenészeket, akik csak a zene miatt zenélnek, és nem a kapzsiság hajtja őket, de az természetesnek tartom, hogy egy színvonalas koncertet rendesen meg kell fizetni. Én személy szerint úgy vagyok a filmekkel és a játékokkal, hogy minek vegyem meg, ha úgyis pocsék, vagy rossz. Megveszem azokat a filmeket, amiket később még meg szeretnék néhányszor nézni, és meg is tetszett, például a The Unit sorozatot, vagy a Sopranos, amit majd a közeljövőben összeszedem valahonnan az internetről (nem letöltés, hanem shop :D ) és díszdobozban megszerzek. De lehetne filmes példákat is írni, mint a Gyűrűk ura (nem hülyézni ;)) Játékok terén nem fogok csak úgy a hasamra ütni, és megvenni mindent, a kipróbálásért nem fogok fizetni, egy demó verzió meg nem adja vissza ugyanazt a játékélményt mint egy teljes. Vegyük alapul a COD-ot, nagyon jól összerakott kis játék, és ezt is megvettem, de nem M.o.-n, hanem külföldön, mert kb a feléért megkaptam. Itt nem a pénzről van szó, hanem arról, hogy mennyire tiszteljük mások tulajdonát, és mennyire tisztelnek minket a készítők. Egy filmet megkeresek egy P2P oldalon (direkt nem mondok címet) és megnézem. Nem tetszik, letörlöm. A reklámok miatt nem fogom megvenni a filmet, esetleg ha úgy van kedvem, akkor megnézem a moziban. De ha rossz a film, akkor mekkora gáz lenne, ha beperelné valaki a filmgyártó céget, hogy "X forintot adtam ki ezért a sz*rért, és elment 2 óra az életemből, amit mással is tölthettem volna, kérem vissza a pénzemet és azt a 2 órát az életemből". Elég gázos lenne, de ha a gyártók és a készítők ennyire "nyafognak" az anyagi helyzetük miatt, akkor nézhetnénk a másik oldalt is, a fogyasztó oldalát. A fogyasztókat csak a vacak minőség miatt lehet sajnálni, mert el vagyunk árasztva tucatzenekarokkal és tucatfilmekkel, nem beszélve a játékokról :). Sosem lesz olyan, hogy mindenkinek jó, kell találni egy aranyközéputat, csak nehezünkre esik engedni a másik fél javára :)
    • Zoli007 #213
      Ki volt az a [email protected] politikus, aki megszavazta, hogy az irhato CDken, nyomtatokon, irokon legyen jogdij?
    • nmi576 #212
      Ez így igaz, tovább az audio CD-k, DVD filmek és szoftverek áránál is felesleges magyarázkodni, hogy miért olyan magas. Mikor például kijön egy új játék, sokszor 10ezer forint felett van az ára. Aztán szépen lassan alászáll, és eléri a 2-3ezres álomhatárt (amiért az emberi ugyebár meg is veszi, ha a jó a játék/film).
      Érdekes módon miért nem lehet azonnal 2-3ezer forintért adni? Nem hiszem, hogy az EVM vagy más olcsó kiadásban megjelent játékokon és filmeken nincs haszna sok-sok embernek, akienek a kezén átmentek ezek. Hiszen akkor nem árulnák ennyiért.
      Tehát ezek után senki ne magyarázza be nekünk, hogy miért 6ezer forint egy film és miért 10ezer forint egy játék.
    • the Godfather #211
      Lenne egy kérdésem az ASVA, BSA és Pro-Art féle társaságok felé:

      -Tudják Őnök hogy az iTunes miért népszerü?....
      Mert ha nem tudják, akkor én elmondom: Nem azért mert olcsó, mert nem olcsó. Hogy miért nem olcsó?... azért mert a boltban itt Kanadában egy zene CD ára 14-17 dollár és ha lebontjuk számonként azt a 15-18 dalt átlagban 1 dollár/dal ami nem olcsó de viszont kb 4-5 dal van a lemezen amit igazán meghalgatnék és megtartanék, tehát nekem, mint vásárló NEM éri meg kiadni azt a fölös 10 dolcsit hogy szponzoráljam a marketinget, drága studiókat, prémiumokat stb...stb....inkább megyek az iTunes-röl letöltöm ami kell, ami tetszik, és mindenki jó járt... Szoval, ebben az irányban kell elmozdulni, mert a piac és a felhasználó is halad a technikával, és aki lemarad az kimarad. Nem kell köpködni a letöltökre és sajnálkozni hogy nincs bevétel, hanem finomitani kell az üzleten.
    • gordonmail #210
      yD ejnye
      nemtán
    • Mike #209
      te itt vezeted le az agressziodat? :o
    • Mike #208
      hehe, nem vagyok jogvedo :)
      mondjuk himihumi egy allas lehet, sok penzer :)
    • lunimaci #200
      Megértem, hogy az előadók/filmkészítők szeretnének részesedni a szellemi termékeik eladása után, függetlenül attól, hogy gagyiról vagy tényleg jó dologról van-e szó.
      De mi a szellemi termék? Extrém dolog: a tanár barátnőm előadja órán a mondandóját, amiből otthon önerőből felkészült, a diákok leírják, és ezzel a szellemi tulajdon jogtalan másolását követték el, ha nem fizetnek érte?

      De visszakanyarodva az internethez: az ingyenes letölthetőséget felfoghatnák a nagyrabecsült előadóink ingyenreklámnak is. Autószervizben dolgozom, és naponta többször fordulnak hozzám (is) telefonon segítségért, hogy ekkor meg akkor mi lehet a baj, és mit lehet vele csinálni. Kérjek a tanácsaimért jogdíjat, vagy a főnökömnél igényeljek 90-es telcsiszámot, mert amit tudok, nekem sem volt ingyen? Nem fog érte fizetni senki, pedig az én szellemi termékemről van szó, én szenvedtem és fizettem érte, hogy tudjam! És később a fizikai munkámra sem tartanak majd igényt, ha ennyire haszonleső vagyok.
      Ugyanez igaz az előadókra is: ha tetszik, amit alkottak, úgyis megvesszük jobb minőségben, extrákkal, gyári borítóval... persze nem mindegy, milyen áron. Az árat viszont nem ők szabják meg, hanem a kiadók, mint ahogy nálunk nem én, hanem a főnököm. Csakhogy amíg a mi áraink a keresletnek megfelelően vannak megállapítva (magas, de még éppen nem éri meg egy kontárnál kockáztatni), addig náluk a kitűzött profithoz. (Mint a BKV jegyárai, de ezt majd egy másik fórumon.)

      A másik, amit nem értek: megveszem a jogdíjjal terhelt üres CD-t. Ráégetem az álatalam készített programot (hobbi szinten írogatok ezt-azt), a barátnőm (aki tanár) elmenti rá az óravázlatait és egyéb saját készítésű dokumentumait, az öcsém pedig megörökíti rajta pl. a nyaralási videót. Ezért melyik kiadó kap jogdíjat? Kié a szellemi termék? A miénk? Akkor kihez fordulhatok, hogy visszautalják a befizetett pénzünket?
      Nemcsak a mi szemléletünkkel van gond, hanem a jogalkotókéval is, akik alapból ráteszik a "másolási vámot" nemcsak az adathordozókra, de még a nyomtatókra, fénymásolókra is. Tehát arra számítanak, hogy jogdíjas termékeket másolására fogjuk használni... és ha ezzel tisztában vannak és kihasználják, akkor utána mi jogon akarnak büntetni érte?
    • Balage74 #199
      szerintem te valamelyik jogvédőtől lehetsz.... kifizeted az angol nyelvtanfolyamot, hogy játszhassunk angolul?.....hozzáteszem én valamennyire tudok angolul, de ha jól tudom a magyar jogszabály kimondja, hogy minden termékhez kell mellékelni magyar nyelvű használati utasítást.....
    • FefeeX #198
      A sok baromságot amit beleépitenek az árba, szerintem ha ezeket levonnák, mindenki csak annyit szedne le a pénzből amennyiért meg is dolgozott, akkor a barátságosabb árak mellett sokkal több anyag kelne el. Én pl. játszom a játékokkal, és később mikor megfizethető áron adják(4ezer körül) akkor megveszem. Akkor is ha utána nem játszom vele, de ennyit megérdemel a játék. Ugyanígy a zene, illetve kicsit más, mert ott ami tetszik, megveszem, de előtte meghallgatom mit veszek meg. Ennyi. Tehát az hogy letöltöttem, nem biztos hogy megakadályoz abban h megvegyem, többször volt is már rá példa. Akinek ilyen véleménye van hogy ennyivel meg annyival kárositják az nem is mondom hova menjen. Azért mert mondjuk szutykot árul, és nem veszik meg mert letöltik és egy óra után megunják.. könyörgöm, még letölteni is alig éri meg nem hogy megvenni...