Az elmúlt évek tendenciái a fájlmegosztás terén egyre inkább összefonódnak a különböző webes megoldásokkal és a jövőben várhatóan ez még inkább így lesz. Ez sokféleképpen valósulhat meg, rengeteg távlatot nyitva mind a fejlesztők, mind a felhasználók előtt.

A webet már megalkotásának pillanatában információk rendezésére, azok összefoglalására tervezték. Sikerét részben annak köszönheti, hogy össze tudja fogni az internet azelőtt csak különböző módszerekkel, alkalmazásokkal elérhető funkcióit. Például fájlok, dokumentumok letöltésére az FTP megfelelő, hírolvasáshoz a Usenet-nél tökéletesebb rendszert nehéz elképzelni, ugyanígy társalgásokhoz se találunk jobbat az IRC-nél. Azonban ezeknek mindnek megvan az a hátrányuk, hogy csakis a kijelölt, meghatározott funkció elvégzésére alkalmasak, más attól eltérő feladatok ellátására nem.

A webes rendszerek viszont rendkívül flexibilisek, így kiterjeszthetőek, sőt különböző módszerekkel együtt tudnak működni szinte bármely rendszerrel. Például ha egy nagyobb állományt szeretnék letölteni valószínűleg az FTP-t választom, legtöbbször úgy, hogy nem is tudatosul bennem. Rákattintok egy linkre, a böngészőm feldolgozza, hogy a kérés nem egy másik lapot, hanem egy FTP-címet takar, és a kérést már tovább is küldte a megfelelő programnak: én ebből semmit sem veszek észre, csak megelégedve látom, hogy egy letöltés elindult.

Ennek háttere egyszerű: minden cím (kivéve a relatív címek) egy pro­to­koll-azonosítóval kezdődik. Ez egy másik webes dokumentum ese­té­ben "http". Ha azonban eltér, akkor a böngésző megállapítja, hogy a rendszer ismeri-e a másik kommunikációs formát. Ha igen ak­kor azt továbbítja az ahhoz rendelt alkalmazáshoz. Leg­egy­sze­rűbb példa az email link. Ha az azonosító "mailto" ak­kor a rend­szer utasítja az alapértelmezett levelezőklienst, hogy nyis­son meg egy levelet a megjelölt címmel.

Az ilyen megoldások szin­te vég­te­len lehetőségeket kínálnak a web és a programok közti interakcióhoz. Természetesen az ismert módszerek egyszerűen bővíthetőek, így szinte bármelyik alkalmazás működését lehet a böngészőből is irányítani. Ma már szinte az összes kommunikációs alkalmazás képes erre, és ez alól a különböző fájlmegosztó rendszerek se kivételek. A legegyszerűbb ilyen megoldás az ún. Quicklink. Ezek a gyakorlatban a már említett FTP linkekhez hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy csak egy fájlnevet és a fájl egyértelmű azonosításához szükséges adatokat tartalmazzák. Az ilyen linkre rákattintva egy letöltés indul el, amit a linktípushoz társított fájlmegosztóalkalmazás kezdeményez. Tehát ahelyett, hogy keresgélnénk a kívánt fájl után, egy klikk és már jön is. Elsőre persze nem látni ennek az előnyeit, de jobban belegondolva nem nehéz rájönni, hogy ez rengeteg esetben nemcsak praktikus, de egyenesen megkerülhetetlen.

Az ún. azonosítóalapú letöltés folyamata technikailag úgy történik, hogy a kliens a háttérben elkezd keresni a megjelölt azonosítóval rendelkező fájlok után. Ha talál ilyen fájlt elkezdi azt letölteni. Tehát gyakorlatilag számunkra csak egy keresés kihagyását jelenti, azonban sokszor ennél többről van szó. A letöltött fájl bitről-bitre ugyanaz lesz, mint amit a használt link készítője feldolgozott a link előállításához. Mivel a legtöbb esetekben ezeket nem összevissza publikálják nem valószínű, hogy félrevezető vagy vírusos fájl lesz a végeredmény.


Bram Cohen, a Bittorrent feltalálója
Akik gyakran töltenek le nagyobb fájlokat egyre többször találkoznak azzal, hogy arra bátorítják őket, hogy inkább ezeket a speciális linkeket használják. Ennek nagyon egyszerű oka van: sokkal olcsóbb a szolgáltatóknak, nem kell drága szervereket üzemeltetni a világ minden táján. Persze nem ez az egyetlen felhasználási mód. Az ilyen módszereket ötvözni lehet más szolgáltatásokkal, amik a fájlmegosztók előtt új távlatokat nyitnak meg.

Ebben a cikkben ezekről az új távlatokról és az ezeket kihasználó oldalakról és megoldásokról lesz szó, azonban mivel ezek nagy része viszonylag új elgondolás sokszor inkább lehetőségekről, mint bevett gyakorlatról beszélhetünk. Ahol pedig mégis konkrétumokra terelődne a téma, ott ez nevek nélkül fog megtörténni, azon egyszerű oknál fogva, hogy az általam felkeresett adminisztrátorok nagy része ugyan nagyon segítőkész volt, ám arról hallani sem akart, hogy név szerint említsem őt, vagy lapját - amit a mai, jogilag tisztázatlan körülmények között teljesen meg tudok érteni.


A fájlmegosztó alkalmazások legnagyobb előnye és hátránya ugyanaz: szinte minden elérhető. Ez nagyon megnehezíti a használatukat: egy egyszerű hétköznapi ember még a sokszor bonyolult kezelőfelületen sem igazodik ki, nemhogy a keresés után megjelenő többszáz találaton, így gyakran előfordul, hogy a végeredmény nem az, amire számított. Sokan más miatt tanácstalanok. Ha belépünk egy lemezboltba vagy videotékába ugyanígy nehéz döntenünk, pedig alig néhányszáz választási lehetőségünk van, a fájlmegosztó hálózatok esetében viszont több millió.

A webes módszerek és a fájlmegosztás közti kapcsolat kialakulásának az oka azonban mégsem az elsőre nyilvánvalónak tűnő minőségi szűkítés. Ne felejtsük el, hogy akkoriban, amikor ez a technológia megjelent, még viszonylag bonyolultnak számított, ráadásul a legközismertebb alkalmazások nem is támogatták. Az ilyesmi először nem az egyszerű felhasználók, hanem a rajongók közt terjedt el és az első oldalak is főként az ő kiszolgálásukra készültek. Márpedig ők csak arra vágytak, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legjobb minőségben szerezzék meg a hőn áhított albumot, filmet vagy játékot. Ahelyett azonban, hogy minden nap rákerestek volna erre kedvenc hálózatukon, inkább olyan weblapokat kezdtek használni, amelyeken egy egyszerű lista volt elérhető a legújabb anyagokról. Így ha valami megjelent azt ők azonnal letölthették. Ez kétségtelenül hatást gyakorolt magukra a kliensek készítőire is. E módszer megjelenésekor (2000-2001) a KaZaA volt a legelterjedtebb alkalmazás. Ez először azonban csak egy külső sig2dat nevű alkalmazás segítségével támogatta az ilyen linkeket, és meg volt az a hátránya is, hogy csak a már teljesen letöltött fájlokat osztotta meg. Ezért sokszor a szerencsétlen felhasználóknak nagyon lassú volt a letöltés, hiszen azt is meg kellett várniuk, amíg a kívánt fájl elterjed a hálózaton és több embernek is teljes másolat lesz belőle. Ez zenéknél még nem is volt probléma, de egy nagyobb állomány (pl. filmek) esetében ez akár napokat, sőt heteket is jelenthetett.

Fél évvel később épp az akkorra már egyre népszerűbb ilyen oldalak verték az első koporsószeget a KaZaA-ba, ugyanis az ekkoriban elterjedő eDonkey már teljesen támogatta az ilyen linkeket, emellett a félig letöltött adatokat is megosztotta, így bármi villámgyorsan elterjedhetett. A lapok nagyrésze áttért az ed2k hálózathoz használt linkekre ezáltal szinte akaratlanul is ezt a klienst népszerűsítette. Azonban volt egy másik előnye is az eDonkey-nak: a már letöltött fájlok esetében egy mozdulattal a vágólapra lehetett másolni az ahhoz tartozó linket. Ez azért volt fontos, mert bárki készíthetett egy olyan weboldalt, amin közzétette fájljainak listáját, amihez addig jelentős informatikai ismeretek voltak szükségesek.

A módszer elterjedt, szinte az internetes hétköznapok részévé vált: az eddig fájlmegosztással nem foglalkozó lapok is egyre szívesebben tettek közzé ilyen linkeket. Rajongói oldalak, fórumok váltak sokkal interaktívabbá. Most már nemcsak a helyiek vitathattak meg egy tokiói koncertet vagy egy kanadai művészfilmet. Ez napjainkban is növekvő tendencia; például olyan tévésorozatoknak is sok "nézője" gyűlik össze magyar nyelvű rajongói oldalakon, amelyeket Magyarországon soha nem sugároztak, sőt nem egy előadó vált világsztárrá az interneten anélkül, hogy egy albumot kiadott volna, hiszen egy kocsmai koncertfelvétel is könnyedén elterjedhetett ilyen módon az adott zenei stílus kedvelői között.

Azonban ennél sokkal nagyobb változások álltak be a kifejezetten ezzel foglalkozó oldalak között. Megjelent ugyanis egy éles konkurenciaharc, szinte verseny indult a felhasználókért. A látogatók megnyerésének legegyszerűbb módja pedig a minél előbb minél többet. Az új oldalakat már nem egy ember kezelte, hanem egy kisebb, összeszokott csapat, amely naponta akár több tucat új linket is közzétett. Egy idő után azonban ez egyre nagyobb adminisztratív munkát jelentett, ami miatt az oldalak szerkezete is megváltozott: már nem lehetett az anyagokat egy egyszerű listán közzétenni. Az adatokat először a legegyszerűbb módon ábécésorrendben katalogizálták. Ez nagyon sokáig kielégítő szemléletnek számított.

Azonban egy idő után az emberek hozzászoktak az ilyen oldalakhoz és egyre megnőttek az igényeik, sokan már nem egy-egy kiszemelt darab után látogattak el az oldalra, hanem elvárták, hogy választásukhoz viszonylagos segítséget kapjanak. Így mindegyik oldaloz hozzátársult egy fórum, vagy valami hasonló kommunikációs csatorna, ahol meg lehetett beszélni a frissen megjelent anyagokat, azok minőségét.

2002-2003 tájára a gyorsabb internetkapcsolatok már eléggé elterjedtek ahhoz, hogy egy fájl esetében a méret ne legyen szempont. A zenék kora kezdett leáldozni, az ilyen oldalak új slágertémái a filmek lettek. Ennek egyszerű okai vannak, egyrészt ezekből kevesebb van, másrészt nagyobb fájlokat igényelnek, így a felhasználóknak nagyobb igényük van egy biztos pontra. A minőség iránti új mánia pedig csak nem csitult, ami a DVD térnyerésének is köszönhető volt. A szélesvásznú kép és az 5.1-es hang alapkövetelmény lett az interneten is.

Az oldalak igyekeztek egyre több információval szolgálni az adott fájlokról. Ezt a legegyszerűbben úgy tehették meg, hogy mindegyik anyagnak egy külön oldalt szenteltek, amelyen összefoglalták, hogy mi is az tulajdonképpen és milyen minőségű. Az ilyen oldalak strukturális alapja azonban nem a fájl, hanem release lett. A release tulajdonképpen az a fájlcsomag, amit a felhasználó le fog tölteni. Ez a gyakorlatban akár egy fájl is lehetne, de sokszor praktikus okokból az információt feldarabolják, például hogy ki lehessen írni CD-re. Emellé persze társulhatnak kisebb-nagyobb extrák: borító, leírások, kritikák. A legnépszerűbb oldalak a mai napig ezt a szerkezetet használják.

A növekvő látogatószámok és igények hatására, természetesen a használt technológiai megoldások is megváltoztak. Nem egyszerű HTML-lapokról van már szó, sokkal inkább különböző gigantikus adatbázisok alapján automatikusan összeálló rendszerekről. Ez elérhetővé tett olyan funkciókat, mint a keresés vagy a különböző kategóriákba rendezés. A legfontosabb azonban az, hogy lehetővé vált még több információ tárolása, így a legnagyobb ilyen oldalakon akár ötvenezer fájl is lehet.

A legtöbb oldal legszívesebben itt meg is állt volna a fejlesztésekben, de még 2003-ban megjelent egy oldal, ami ugyan nem lett kifejezetten népszerű, vagy nagy nevű, de kétségtelenül nagy hatást gyakorolt az összes társára. Ez az oldal felrúgott minden eddigi struktúrát. A többi honlap elvben még mindig egyszerű lista volt néhány extrával. Ez a kizárólag filmekkel foglalkozó oldal azonban inkább az egyszerűbb filmes oldalra hasonlított. Nem a letölthető anyagok mennyiségével hódított (bár az is rekordméretűnek számított akkoriban), hanem azok rendezettségével és az azokról elérhető információ mennyiségével. Az eddigi oldalak esetében megtudtuk a címet, jobb esetben egy linket a hivatalos oldalra. Ez a honlap még egy réteget beépített a struktúrába a főoldal és a release közé: a filmet magát. A felhasználók olvashattak (sőt írhattak) kritikákat, a film hivatalos leírása, a stáblista, minden megtalálható volt, sőt ezek alapján könnyen lehetett rendezni az adatokat, tehát egy mozdulattal kilistázhatjuk Spielberg horrorfilmjeit a hetvenes évekből.

A lényeg, amit azóta szinte mindenki átvett azonban roppant egyszerű: a letöltés nem egy mozdulat, hanem olyan, mint a vásárlás. Nagyobb teret kell adni a felhasználónak a tájékozódásra. Hogy miért: nem biztos, hogy van konkrét elképzelése arról, hogy mit is keres. Lehet, hogy csak nézelődik. Lehet, hogy már mindent látott-hallott, amit felismert, de van egy-két számára ismeretlen cím. Az emberek pedig nem szeretik a zsákbamacskát. Minél több információ áll a látogató rendelkezésére, annál biztosabb lesz a döntésében és annál jobban megszereti az adott helyet. Ma már mindegyik oldal igyekszik minél több és jobban rendezett információval szolgálni az elérhető fájlokról. A Bittorrent megjelenése azonban igencsak felkavarta ezt a folyamatot. Ez a technológia szinte teljesen a webre hagyatkozik, weblap nélkül nem is képzelhető el. Ugyanakkor a torrent oldalak üzemeltetéséhez sokkal nagyobb teljesítményű rendszerekre van szükség, úgyhogy a legtöbb üzemeltető nem engedhet meg magának semmi extrát. A legtöbb ilyen lap egy lista lett, amin csak időrendi sorrendben, vagy egyszerűen csoportosítva a legfrissebb adatok találhatóak meg. Pont úgy, mint a cikk elején említett ősoldalak esetében. Azonban ahogy nőtt - és persze most is nő - az internetkapcsolatok sebessége, a szerverek teljesítménye, úgy a torrent oldalak is elindultak ezen az úton. Ezért az egyszerűség kedvéért ezentúl a két laptípusról egyszerre fogok írni. Ez azért is praktikus, mert a torrent oldalak nagy száma miatt így sok tekintetben jobban átlátható rendszert kapunk.

Mára a klasszikus fájl­megosztó­rendsze­rek mellé ilyen honlapokat használó letöltők aránya is jelentős (kb. 30%) lett, így jo­gos a kérdés, hogy milyen hatást gyakorolnak ezek az oldalak, magukra a fájl­megosztó háló­zatokra. Az Észak-Karo­linai Egye­temen külön tárgy foglalkozik - köz­gazda­ságtani szem­pontok alapján - a fájl­megosztással. Ennek a kur­zusnak a vezetője szerint az ilyen oldalak az adott tartal­makhoz kapcso­lódó különböző fájlok integritását és népszerűségét - ezáltal elérhető­ségének sebes­ségét - minőségi szem­pontok szerint alakítják. Azaz, például ha egy filmről megjelenik egy jobb minőségű változat, az egy idő után jobban elterjed, mint a korábbi rosszabb minőségű, de ilyen oldalak nélkül ez a folya­mat lassú és nehézkes. Ezek a weblapok azonban egy pillanat alatt képesek átren­dezni a külön­böző fájlok relatív elérhetőségi jellemzőit.


Ennél azonban sokkal fontosabb az, hogy ezek az oldalak nemcsak a verziót, hanem magának a tartalomnak a gyakoriságát is befolyásolni tudják. Amit egy oldal szerkesztője jónak ítélt és közzétesz lapján, arra felhívja nemcsak a saját felhasználóinak a figyelmét, hanem a többi oldal munkatársaiét is, akik ellenőrizni fogják, hogy a megjelent fájl belevág-e a profiljukba és megfelel-e az ő felhasználóiknak. Ha igen akkor ők is közzéteszik és könnyen elképzelhető, hogy egy idő után nagyon sok helyről elérhető lesz, így felhasználók százezrei fogják megfontolni a letöltését. Ez lehetőséget nyújthat a kevésbé ismert, azonban jó műveknek az elterjedésre. Az ilyen lapok minden másnál jobban irányítják a fájlmegosztó hálózatokban előforduló anyagok összetételét.

A p2p-fájlletöltéshez ilyen módon segítséget nyújtó honlapból két ugyanolyan nem létezik, mindegyiknek megvannak a maga jellegzetességei. Van például olyan, ami kifejezetten sorozatokkal foglalkozik, de olyan is van, amelyiken kizárólag Bruce Willis filmek találhatóak meg. A leggyakoribb azonban a nyelvi eltérés. Szép dolog a globalizáció, meg az angol nyelv, azonban mégis szükség lehet a helyi anyagokra. Egy nyelvhez, azonban nem jellemzően alakul ki több oldal, azonban ennek az egynek egy nagyobb vagy lelkesebb ország esetében egy idő után sok tagja lesz, ez pedig nagyobb adatbázist, jobb működést eredményezhet. Többek közt ez az oka annak, hogy a legnagyobb oldalak között szinte elvétve találunk angol nyelvűt. A legismertebb lapok tízes listáján találunk svéd, héber, kínai, lengyel, orosz és holland nyelvű oldalt is, sőt ezek látogatottsága sokszor irreális a nyelvet beszélő internetezőkhöz képest, így feltételezhető, hogy valamely oknál fogva a nyelvet nem beszélők között is népszerű. Az egyik lengyel oldal adminisztrátora szerint látogatóik majdnem fele nem is Lengyelországból használja az oldalt.

Egyre népszerűbbek lesznek emellett az olyan oldalak, amik önmagukban nem publikálnak, mégis fontos információkat közölnek az egyes fájlokról. Az egyik oldal például kizárólag az interneten megjelent filmekből közöl képkockákat, így min­de­nki maga felmérheti, hogy azoknak milyen a mi­nő­sé­gük. Ezek azonban sokszor inkább a többi ol­dal szerkesztőinek munkáját könnyítik meg, így azok meg­bíz­hatóbb anyagokat képesek közzé­ten­ni.

A különböző technológiai trükkök népszerűsége is növekvőben van, hiszen a különböző oldalakon elérhető információkat össze lehet kapcsolni akár speciális, a fájlmegosztó hálózatra kapcsolódó alkalmazásokkal is. Ezzel a módszerrel rengeteg valós idejű információt lehet közzétenni. Például lehet mérni egy fájl gyakoriságát, sőt ez alapján meg lehet becsülni a letöltés várható idejét, vagy grafikonon lehet ezt ábrázolni az idő függvényében.

Ez utóbbi persze inkább látványos, mint hasznos, viszont a felhasználók rengeteg megoldást, érdekességet figyelhetnek meg és sajátíthatnak el ilyen és ehhez hasonló módszerek segítségével. A fennt lévő elérhetőségi grafikon is egy ilyen oldalról származik.

Sokan azonban a fejlődést nem az automatizálódásban, hanem a felhasználókkal való szorosabb együttműködésében látják. Az egyik oldal például naplózza, hogy ki mit töltött le és ez alapján csoportosítani tudja a fájlokat, tehát meg tudja mondani, hogy akik ugyanez iránt érdeklődtek, azok még ezt-és-ezt töltötték le. Egy másik oldal még ennél is közvetlenebb, egyenesen átadja az irányítást a felhasználóknak és teljesen automatikusan működik. Ki lehet tölteni egy kérdőívet, ami megjelenik az oldalon mint igénylés. Ezt mindenki látja és később bárki által szerkeszthető. Minél többen nézik meg az igénylést, annál fontosabbként van megjelenítve. Akinek pedig megvan a kért fájl, az egy mozdulattal feltöltheti annak elérhetőségi információit a többieknek. Ez egy magától működő és rendkívül hatékony rendszer.

Ugyanakkor egy kisebb oldalt létrehozni is egyre egyszerűbb lesz, hiszen vannak különböző előre gyártott motorok, amiket csak fel kell telepíteni, és már működnek is. Részben ennek is köszönhető, hogy nap, mint nap újabb és újabb ilyen lapok jelennek meg és ez a tendencia várhatóan a jövőben sem fog visszaesni. Ugyanakkor persze rengeteg hátráltató tényező is áll az ilyen oldalak előtt nem utolsó sorban az üzemeltetési költségek, vagy a szórakoztatóipar meg nem értése. Ennek ellenére a fájlmegosztás, sőt talán az egész internet területén ez az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat.


Vadabbnál vadabb elképzelések terjengnek az ilyen oldalak jövőjével kapcsolatban. Az egyik társaság például lapját egy Bittorrentet használó Tivo-szerű (Tivo: Magyarországon egyelőre nem kapható, kb. merevlemezes digitális videó) géppel egybekötve képzeli el. Mások úgy vélik, hogy a jövő fájlmegosztó alkalmazásaiban már be lesz építve egy olyan rendszer, ami kiváltja ezeket a honlapokat (vö.: eXeem). A legelfogadottabb elméletek viszont inkább wiki-szerű oldalakról vagy éppen speciális blogokról szólnak. Az hogy ezeknek az oldalaknak milyen jövőjük lesz azt nem lehet megmondani, de hogy lesz abban biztos vagyok.