Berta Sándor
Egészségügyi szenzorok katonákon
Idén májusban kezdődik az a hadgyakorlat, amelynek során először fogják tesztelni az amerikai katonákra szerelt személyi szenzorrendszert. Az Egyesült Államok hadserege már három éve dolgozik a programon és eddig kilenc millió dollárt öltek a projektbe.
A Beau Freund ezredes által felügyelt program célja, hogy a katonákra különböző szenzorokat szerelnek, amik figyelik többek között az egészségügyi értékeiket (szívverés, pulzus stb.), majd ezeket az adatokat rendszeresen továbbítják egy, szintén a testre szerelt központi egységnek. Ez a processzor először kielemzi az információkat, majd tovább küldi őket az orvosok és a szanitécek PDA-készülékeire.
A lényeg, hogy a szanitécek a jövőben minden pillanatban tisztában legyenek azzal, melyik katona milyen egészségügyi állapotban van és hol tartózkodik, milyen az edzettségi szintje, mennyire pihente ki magát stb. Így elkerülhetővé válnának azok az esetek, amikor elcsigázott egységeket vezényelnek a frontvonalba, ezáltal pedig megelőzhetők lennének a nagy emberáldozatok.
A katonaorvosok és a parancsnokok egy digitális térképén egy pillantás alatt meg tudnák állapítani, hogy egy adott egység katonái milyen állapotban vannak. Erre a célra színjelzések szolgálnak. A zöld jelzi, hogy minden rendben van, a sárga az ellenőrizendő, a vörös az azonnal ellenőrizendő, míg a kék az eltűnt vagy a szenzoroktól megszabadult embereket jelöli.
Amennyiben a jelzés szürkére vált át és öt percen át az is marad, akkor már nem tudnak a katonától életjelet (pulzust, légzést és szívritmust) fogni. A térképen bármelyik katona jelzésére akár rá is lehet zoomolni és így azonnal láthatóvá válnak a kiegészítő adatok: mennyit pihent, milyen a hangulata, mi a pontos helyzete stb. Freund szerint a lényeg az volt, hogy a rendszer ne árassza el információkkal a szanitéceket és a parancsnokokat és minden azonnal átlátható legyen. A Microsoft PDA készülékére épülő rendszer képes 72 órán át működni, vízálló, emellett könnyű és megbízható.
A katonák a szenzorokat és a processzort egy mellkason átfutó övön viselik, az egész felszerelés súlya csupán 720 gramm. Az adatokat hat szempont szerint csoportosítják: az illető egészségügyi (hangulati) értékei, milyen állapotban van a teste, mennyi folyadékot vett magához, mennyi aludt vagy pihent, mennyi a testhőmérséklete és érte-e találat.
Mark Buller, a projekt vezető mérnöke szerint a sorozatgyártással elérhető lesz, hogy egy ilyen ellenőrzőrendszer csupán 600 dollárba kerüljön. Ebben benne van a főszenzor és a többi kiegészítő érzékelő ára is. A főszenzor érzékeli egyébként az adott személy pulzusát, légzését, testhőmérsékletét, testhelyzetét és hogy mozog-e (például áll, fut, guggol vagy egy járműben ül). A kiegészítő szenzorok képesek megállapítani a katona sebességét és hogy hol érte találat vagy sebesülés. A számítógépes rendszer hatótávolsága jelenleg száz méter, az adattovábbításra rádiótechnikát használnak és korábban már sikeresen továbbították az információkat sms-ekkel is.
Érdekesség, hogy Irakban már az ott szolgáló pilótákon tesztelik azokat az órákat, amelyek képesek megmondani, hogy a katona ébren van-e vagy alszik. Emellett az amerikai hadsereg, a haditengerészet, a légierő és a NASA már közösen dolgoznak egy olyan ruha, illetve a hozzávaló szenzorok kifejlesztésén, amelyek képesek ellenállni a gravitációnak és a gyorsulási erőnek.
A Beau Freund ezredes által felügyelt program célja, hogy a katonákra különböző szenzorokat szerelnek, amik figyelik többek között az egészségügyi értékeiket (szívverés, pulzus stb.), majd ezeket az adatokat rendszeresen továbbítják egy, szintén a testre szerelt központi egységnek. Ez a processzor először kielemzi az információkat, majd tovább küldi őket az orvosok és a szanitécek PDA-készülékeire.
Klikk a képre |
A katonaorvosok és a parancsnokok egy digitális térképén egy pillantás alatt meg tudnák állapítani, hogy egy adott egység katonái milyen állapotban vannak. Erre a célra színjelzések szolgálnak. A zöld jelzi, hogy minden rendben van, a sárga az ellenőrizendő, a vörös az azonnal ellenőrizendő, míg a kék az eltűnt vagy a szenzoroktól megszabadult embereket jelöli.
Amennyiben a jelzés szürkére vált át és öt percen át az is marad, akkor már nem tudnak a katonától életjelet (pulzust, légzést és szívritmust) fogni. A térképen bármelyik katona jelzésére akár rá is lehet zoomolni és így azonnal láthatóvá válnak a kiegészítő adatok: mennyit pihent, milyen a hangulata, mi a pontos helyzete stb. Freund szerint a lényeg az volt, hogy a rendszer ne árassza el információkkal a szanitéceket és a parancsnokokat és minden azonnal átlátható legyen. A Microsoft PDA készülékére épülő rendszer képes 72 órán át működni, vízálló, emellett könnyű és megbízható.
A katonák a szenzorokat és a processzort egy mellkason átfutó övön viselik, az egész felszerelés súlya csupán 720 gramm. Az adatokat hat szempont szerint csoportosítják: az illető egészségügyi (hangulati) értékei, milyen állapotban van a teste, mennyi folyadékot vett magához, mennyi aludt vagy pihent, mennyi a testhőmérséklete és érte-e találat.
Mark Buller, a projekt vezető mérnöke szerint a sorozatgyártással elérhető lesz, hogy egy ilyen ellenőrzőrendszer csupán 600 dollárba kerüljön. Ebben benne van a főszenzor és a többi kiegészítő érzékelő ára is. A főszenzor érzékeli egyébként az adott személy pulzusát, légzését, testhőmérsékletét, testhelyzetét és hogy mozog-e (például áll, fut, guggol vagy egy járműben ül). A kiegészítő szenzorok képesek megállapítani a katona sebességét és hogy hol érte találat vagy sebesülés. A számítógépes rendszer hatótávolsága jelenleg száz méter, az adattovábbításra rádiótechnikát használnak és korábban már sikeresen továbbították az információkat sms-ekkel is.
Érdekesség, hogy Irakban már az ott szolgáló pilótákon tesztelik azokat az órákat, amelyek képesek megmondani, hogy a katona ébren van-e vagy alszik. Emellett az amerikai hadsereg, a haditengerészet, a légierő és a NASA már közösen dolgoznak egy olyan ruha, illetve a hozzávaló szenzorok kifejlesztésén, amelyek képesek ellenállni a gravitációnak és a gyorsulási erőnek.