SG.hu·
90 GB egy négyzetcentiméteren
Egy új eljárással olyan adattárolókat lehet előállítani, melyeken az adattárolási sűrűség akár 90 GB is lehet négyzetcentiméterenként. Mindez azt jelenti, hogy körülbelül 20 hagyományos DVD-nyi adat elfér egyetlen egyeurós pénzérme felületén.
Német szakemberek, a Bayreuthi Egyetem Szerves Kémiai Tanszékének kutatója, Alexander Böker és csapata új adattárolási módszert fejlesztettek ki. Maga az eljárás a polisztirolból és poliból (2-vinil-piridin) álló kétkomponenses műanyagok (blokkpolimerek) használatán alapul. Ezek a műanyagok 15 nanométer nagyságú polihengerekből tevődnek össze, és egy állandó struktúrát képeznek. Az így létrejövő polisztirolmátrixban az egyes struktúrák 48 nanométeres távolságban vannak egymástól.
Ezeknek a különleges tulajdonságú blokkpolimerek és a négy nanométer nagyságú nanorészecskék keverékét felviszik egy speciális hordozóanyagra, majd ezt két napon át 170 Celsius-fokon hevítik. Az eljárás során a polihengerek feltöltődnek a nanorészecskékkel és ezután a hosszanti tengelyükkel a hordozóanyagra merőleges helyzetet vesznek fel. A mágneses címzésnek köszönhetően ezután az adatokat eddig még más eljárásnál soha nem tapasztalt adatsűrűséggel lehet az adattároló polimerrétegre felvinni.
A bayreuthi kutatók emellett az úgynevezett analóg (adat)önrendezési folyamatot is tanulmányozzák, amely a biokémikusan programozható, nanométer nagyságú proteinrészecskéken (ferritin) és egy blokkpolimeren alapul.
Amennyiben a különböző tesztek és kísérletek sikeresek lesznek, úgy állításuk szerint új fejezet kezdődhet az adattárolásban. Hasonló kutatások egyébként a világ más részein is folynak, ám ezek többsége még szintén csak a kísérleti szakaszban van.
Német szakemberek, a Bayreuthi Egyetem Szerves Kémiai Tanszékének kutatója, Alexander Böker és csapata új adattárolási módszert fejlesztettek ki. Maga az eljárás a polisztirolból és poliból (2-vinil-piridin) álló kétkomponenses műanyagok (blokkpolimerek) használatán alapul. Ezek a műanyagok 15 nanométer nagyságú polihengerekből tevődnek össze, és egy állandó struktúrát képeznek. Az így létrejövő polisztirolmátrixban az egyes struktúrák 48 nanométeres távolságban vannak egymástól.
Ezeknek a különleges tulajdonságú blokkpolimerek és a négy nanométer nagyságú nanorészecskék keverékét felviszik egy speciális hordozóanyagra, majd ezt két napon át 170 Celsius-fokon hevítik. Az eljárás során a polihengerek feltöltődnek a nanorészecskékkel és ezután a hosszanti tengelyükkel a hordozóanyagra merőleges helyzetet vesznek fel. A mágneses címzésnek köszönhetően ezután az adatokat eddig még más eljárásnál soha nem tapasztalt adatsűrűséggel lehet az adattároló polimerrétegre felvinni.
A bayreuthi kutatók emellett az úgynevezett analóg (adat)önrendezési folyamatot is tanulmányozzák, amely a biokémikusan programozható, nanométer nagyságú proteinrészecskéken (ferritin) és egy blokkpolimeren alapul.
Amennyiben a különböző tesztek és kísérletek sikeresek lesznek, úgy állításuk szerint új fejezet kezdődhet az adattárolásban. Hasonló kutatások egyébként a világ más részein is folynak, ám ezek többsége még szintén csak a kísérleti szakaszban van.