Berta Sándor
A digitális adatok elvesztésétől tartanak az archívumok
Nemrégiben a NASA, vagyis az Amerikai Űrrepülési Hivatal szakemberei ijedten vették észre, hogy az 1970-es évek kísérleti repüléseiről rögzített felvételek veszendőbe mentek. Ennek oka igen egyszerű: az adathordozók egyszerűen tönkrementek.
Egyre nagyobb a digitálisan tárolt információk elvesztésétől való félelem szerte a világon a mérnökök körében. A bevezetőben említett esetnél a szalagokon lévő adatok mágneses zavaroknak estek áldozatul, és ennek következtében a rajtuk tárolt információk megsemmisültek. Persze mindez nem következhetett volna be, amennyiben a szalagokat megfelelően tárolták volna. Hasonló problémákat akarnak elkerülni a Koblenz városában található Német Szövetségi Archívum vezetői is. Minden digitális adattároló eszköz problémája az, hogy az adattároló rétegük egy idő után megsérül vagy megsemmisül.
Míg a bakelitlemezek évtizedeken át kiváló minőségben őrzik meg a hanganyagokat, addig a technika gyors fejlődése negatívan sújtja a digitális adattárolást. A felgyorsult piaci verseny következtében a CD-k és a DVD-k minősége és élettartama egyre romlik. Továbbá gondot okoz az is, hogy időről-időre eltűnnek a jól bevált típusok a piacról. Az archívumban mindenesetre már megtalálták a tökéletesnek mondható adattárolási módszert. Minden rögzítendő információt két különböző típusú digitális tárolóeszközre játsszanak át, ezeket az eszközöket pedig két különböző helyen tárolják, természetesen a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő szinten tartása mellett.
Természetesen arra is figyelnek, hogy minden adathordozó típust minden operációs rendszer alatt kezelni lehessen. A legtöbb archívum számára mindez azonban csak valami tudományos hókuszpókusznak tűnik, ugyanis a friss információkat még mindig papíron tárolják, míg a korábbi adatokat mindenféle eszközön (pl. mikrofilm, melynek olvasásához speciális eszközök kellenek). Így van ez a Rheinland-Pfalz szövetségi tartományi archívumban is, ami szintén Koblenzben található. Ennek igazgatója, Heinz-Günther Brock ugyanakkor kiemelte, hogy egyre több adatot dolgoznak fel számítógépekkel.
Ennek az intézménynek van a birtokában például az egykori NDK régi elektronikus adathordozói, amelyeken információk találhatók az állami vagy a miniszertanácshoz benyújtott állampolgári beadványakról, éppúgy, mint az 1971 és 1981 között az NDK börtöneiben végrehajtott adatgyüjtésekről. A régi adathordozókról mindent átjátszanak az új, korszerű adattárolókra, majd minden eltelt ötödik évben megismétlik a folyamatot.
Az persze már más kérdés, hogy sokakban felmerülhet: miért kell ezeket a látszólag semmitmondó adatokat tárolni évtizedeken át? Nos, a válasz egyszerű: például valaki nyugdíjhoz szeretne jutni és igazolnia kell a nyugdíjhivatal előtt az 1971 és 1981 közötti időszakot. A NASA-nál pedig alighanem elgondolkozhatnak azon, hogy az amerikai űrrepülés fontos momentumairól, amelyek egyúttal a világ számára is sokat jelentenek, készült digitális feljegyzésekről talán nem ártana néha másolatokat is készíteni...
Egyre nagyobb a digitálisan tárolt információk elvesztésétől való félelem szerte a világon a mérnökök körében. A bevezetőben említett esetnél a szalagokon lévő adatok mágneses zavaroknak estek áldozatul, és ennek következtében a rajtuk tárolt információk megsemmisültek. Persze mindez nem következhetett volna be, amennyiben a szalagokat megfelelően tárolták volna. Hasonló problémákat akarnak elkerülni a Koblenz városában található Német Szövetségi Archívum vezetői is. Minden digitális adattároló eszköz problémája az, hogy az adattároló rétegük egy idő után megsérül vagy megsemmisül.
Míg a bakelitlemezek évtizedeken át kiváló minőségben őrzik meg a hanganyagokat, addig a technika gyors fejlődése negatívan sújtja a digitális adattárolást. A felgyorsult piaci verseny következtében a CD-k és a DVD-k minősége és élettartama egyre romlik. Továbbá gondot okoz az is, hogy időről-időre eltűnnek a jól bevált típusok a piacról. Az archívumban mindenesetre már megtalálták a tökéletesnek mondható adattárolási módszert. Minden rögzítendő információt két különböző típusú digitális tárolóeszközre játsszanak át, ezeket az eszközöket pedig két különböző helyen tárolják, természetesen a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő szinten tartása mellett.
Természetesen arra is figyelnek, hogy minden adathordozó típust minden operációs rendszer alatt kezelni lehessen. A legtöbb archívum számára mindez azonban csak valami tudományos hókuszpókusznak tűnik, ugyanis a friss információkat még mindig papíron tárolják, míg a korábbi adatokat mindenféle eszközön (pl. mikrofilm, melynek olvasásához speciális eszközök kellenek). Így van ez a Rheinland-Pfalz szövetségi tartományi archívumban is, ami szintén Koblenzben található. Ennek igazgatója, Heinz-Günther Brock ugyanakkor kiemelte, hogy egyre több adatot dolgoznak fel számítógépekkel.
Ennek az intézménynek van a birtokában például az egykori NDK régi elektronikus adathordozói, amelyeken információk találhatók az állami vagy a miniszertanácshoz benyújtott állampolgári beadványakról, éppúgy, mint az 1971 és 1981 között az NDK börtöneiben végrehajtott adatgyüjtésekről. A régi adathordozókról mindent átjátszanak az új, korszerű adattárolókra, majd minden eltelt ötödik évben megismétlik a folyamatot.
Az persze már más kérdés, hogy sokakban felmerülhet: miért kell ezeket a látszólag semmitmondó adatokat tárolni évtizedeken át? Nos, a válasz egyszerű: például valaki nyugdíjhoz szeretne jutni és igazolnia kell a nyugdíjhivatal előtt az 1971 és 1981 közötti időszakot. A NASA-nál pedig alighanem elgondolkozhatnak azon, hogy az amerikai űrrepülés fontos momentumairól, amelyek egyúttal a világ számára is sokat jelentenek, készült digitális feljegyzésekről talán nem ártana néha másolatokat is készíteni...
