SG.hu·
A bőr mint adattovábbító réteg?
Új kis hatótávolságú adatátviteli rendszert fejlesztett ki a német Start-up Ident Technology cég. A Skinplex nevű termék az emberi bőrt használja adattovábbító rétegként.
A Skinplex nevű termék a vállalat szerint komoly alternatívát kínál az olyan hálózatoknak, mint az RFID rádiófrekvenciás vagy a Bluetooth-rendszer. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy a Skinplexet használó személynek egy jeladót kell hordania a testén, például egy karóra vagy egy szemüveg formájában. Ez továbbítja a kódolt jeleket a vevőnek, amelyet elhelyezhetnek például egy szerszámon vagy egy autóban is. Amennyiben a felhasználó megérinti az autót, akkor a jeladó a bőrén keresztül továbbítja a jelet az autóban lévő vevőegységnek, és pillanatokon belül kinyílik például az ajtó zárja.
A rendszer előnye, hogy az adattovábbítás intenzitása körülbelül 30 nanoamperrel kisebb, mint amikor az ember egy kvarckarórát visel. További előnye a Skinplexnek, hogy jóval olcsóbb, mint a hasonló megoldások. Az adatok továbbításához nincs szükség érintésre, mivel a rendszer körülbelül 50 méteres távolságból is működik. Az új termék a fejlesztők szerint sok területen használható lesz, így például alkalmazható lenne, mint lopást, betörést megakadályozó eszköz a házakban, az autókban, de képes meggátolni akár egy mobiltelefon eltulajdonítását is. Ám a Skinplex éppen így bevethető biztonsági eszközként is, amikor megakadályozza például, hogy egy gyerek be tudjon indítani egy veszélyes szerszámot. A védelem csak akkor kapcsolna ki, amikor az arra jogosult felhasználó megadja a szükséges kódokat.
A bőr adattovábbító rétegként való felhasználásának ötlete egyébként nem új. Már 1996-ban az IBM és a MIT közösen kifejlesztette a PAN nevű hálózat prototípusát, amelynek segítségével az emberek egy kézfogással ki tudták cserélni az elektronikus látogatókártyákat. Hasonló ötletet szabadalmaztatott nemrég a Microsoft is, amely terméknél szintén az emberi bőr szolgálna adattovábbító rétegként. Így lehetővé válna, hogy az elektronikus eszközök, mint a mobiltelefon vagy az MP3-lejátszó között összeköthetők lennének az emberi testtel vagy azáltal irányíthatóvá válnának. "Irányítópultként" például a felhasználók saját alkarja funkcionálhatna.
Az emberi test e mellett energiahordozóként is szolgálna, de az elképzelések között szerepel az a terv is, miszerint egy kinetikus energia-konvertert, vagyis egy, az emberi mozgási energiát az elektronikus eszközök által használható energiává átalakító készüléket helyezhetnének el például a felhasználók cipőjébe. A jövőben tehát akár így is lehetne működtetni a mobiltelefonokat vagy az MP3-lejátszókat.
A Skinplex nevű termék a vállalat szerint komoly alternatívát kínál az olyan hálózatoknak, mint az RFID rádiófrekvenciás vagy a Bluetooth-rendszer. A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy a Skinplexet használó személynek egy jeladót kell hordania a testén, például egy karóra vagy egy szemüveg formájában. Ez továbbítja a kódolt jeleket a vevőnek, amelyet elhelyezhetnek például egy szerszámon vagy egy autóban is. Amennyiben a felhasználó megérinti az autót, akkor a jeladó a bőrén keresztül továbbítja a jelet az autóban lévő vevőegységnek, és pillanatokon belül kinyílik például az ajtó zárja.
A rendszer előnye, hogy az adattovábbítás intenzitása körülbelül 30 nanoamperrel kisebb, mint amikor az ember egy kvarckarórát visel. További előnye a Skinplexnek, hogy jóval olcsóbb, mint a hasonló megoldások. Az adatok továbbításához nincs szükség érintésre, mivel a rendszer körülbelül 50 méteres távolságból is működik. Az új termék a fejlesztők szerint sok területen használható lesz, így például alkalmazható lenne, mint lopást, betörést megakadályozó eszköz a házakban, az autókban, de képes meggátolni akár egy mobiltelefon eltulajdonítását is. Ám a Skinplex éppen így bevethető biztonsági eszközként is, amikor megakadályozza például, hogy egy gyerek be tudjon indítani egy veszélyes szerszámot. A védelem csak akkor kapcsolna ki, amikor az arra jogosult felhasználó megadja a szükséges kódokat.
A bőr adattovábbító rétegként való felhasználásának ötlete egyébként nem új. Már 1996-ban az IBM és a MIT közösen kifejlesztette a PAN nevű hálózat prototípusát, amelynek segítségével az emberek egy kézfogással ki tudták cserélni az elektronikus látogatókártyákat. Hasonló ötletet szabadalmaztatott nemrég a Microsoft is, amely terméknél szintén az emberi bőr szolgálna adattovábbító rétegként. Így lehetővé válna, hogy az elektronikus eszközök, mint a mobiltelefon vagy az MP3-lejátszó között összeköthetők lennének az emberi testtel vagy azáltal irányíthatóvá válnának. "Irányítópultként" például a felhasználók saját alkarja funkcionálhatna.
Az emberi test e mellett energiahordozóként is szolgálna, de az elképzelések között szerepel az a terv is, miszerint egy kinetikus energia-konvertert, vagyis egy, az emberi mozgási energiát az elektronikus eszközök által használható energiává átalakító készüléket helyezhetnének el például a felhasználók cipőjébe. A jövőben tehát akár így is lehetne működtetni a mobiltelefonokat vagy az MP3-lejátszókat.
