Véget ért Genfben az ENSZ eseményekben gazdag, háromnapos IT-világkonferenciája. Az első alkalmommal megtartott rendezvényen 180 ország képviselője vett részt, köztük - mint korábban tájékoztattuk róla - 50 állam- és kormányfő.

A résztvevők megállapodtak néhány dologban, így például elfogadtak egy 29 pontból álló akciótervet is, amely 2015-ig foglalja össze a főbb tennivalókat. A tanácskozó szakemberek megállapodtak abban, hogy az egyetemeknek, az iskoláknak, a különböző kutatóintézeteknek, a könyvtáraknak, a kórházaknak és a kormányhivataloknak rendelkezniük kell egy "közösségi internet-hozzáféréssel".

Továbbá fontos, hogy a tanterveket az információs társadalom kihívásaihoz igazítsák, már csak azért is, mert életbevágó, hogy a webes tartalmak az adott ország anyanyelvén jelenjenek meg. 2015-ig minden második embernek a Földön rendelkeznie kell internet-kapcsolattal és mindenki számára elérhetővé kell tenni a rádió- és a televízióműsorok vételét.


Az eseményen felszólalt Zimbabwe elnöke, Robert Mugabe (balra), és Dél-Afrika kommunikációs minisztere, Matsepe-Casaburri is
Nyitott maradt ugyanakkor az egyik fő kérdés, miszerint hogyan csökkentsék a szegény és a gazdag országok közötti digitális szakadékot? Hiába akartak a szegény államok egy szolidaritási alapot létrehozni, a gazdag országok képviselői ettől mereven elzárkóztak, illetve csak minimális mértékben támogatták az elképzelést. Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni, hiszen alig ért véget a gazdasági recesszió és az alap induló összege elérte volna az 5 milliárd eurót. Ennyi felesleges pénze pedig egyik államnak sincs, legyen az bármilyen gazdag is.


Ion Iliescu Románia, és Bertie Ahern Írország miniszterelnöke
Ebből a pénzből annyit lehetett volna elérni, hogy minden afrikai és dél-amerikai, valamint egyes ázsiai országokat is ráköthetnének a világhálóra. Mindenesetre a felek abban megállapodtak, hogy egy biztottság megvizsgálja az alap felállításának szükségességét. A megbeszélés folytatása Tunéziában lesz 2005-ben