SG.hu·
Hogyan számolja ki az Európai Unió az IT-óriások milliárdos bírságait?
Hideg számítás vagy hasraütésszerű döntés? A Google, az Alibaba és a Meta ügyei megmutatják, hogy a több százmillió eurós büntetések mögött összetett jogi és gazdasági számítások állnak.
Az Európai Unió múlt héten kiszabott jelentős bírsága a Google ellen, valamint az Alibaba elleni szankció egyaránt felvetette az amerikai és a kínai hatóságokban a kérdést, hogy valójában milyen módszer alapján számítják ki ezeket a büntetéseket. Donald Trump amerikai elnök szerint ezek valójában adók. Az európai szabályozó hatóságok ezzel szemben úgy tekintenek rájuk, mint a jogszabályok szokásos érvényesítésére. Bárhogy is nevezzük őket, amikor az Európai Unió bürokratái a világ legnagyobb technológiai vállalataira bírságot szabnak ki, az összegek sokakat megdöbbentenek. Az, hogy pontosan miként állapítják meg ezeket a pénzügyi szankciókat, valahol a tudomány és a művészet határán helyezkedik el.
A legfrissebb uniós bírságot csütörtökön szabták ki a Google-ra. A vállalatnak 890 millió eurót, vagyis a jelenlegi árfolyamon valamivel több mint 1 milliárd dollárt kell fizetnie. A büntetés oka az volt, hogy megsértette a Digitális Piacokról szóló rendeletet (Digital Markets Act, DMA), amely az Európai Unió legfontosabb versenyjogi szabályozása a nagy technológiai platformok számára. Néhány nappal korábban a kínai internetes óriás, az Alibaba is megtapasztalta az európai szabályozók szigorát. A vállalat 550 millió eurós bírságot kapott, mert nem akadályozta meg illegális és káros termékek értékesítését az AliExpress online piacterén.
Még ezek a hatalmas összegek is eltörpülnek néhány korábbi ügy mellett. Az Európai Unió legfelsőbb bírósága nemrég helybenhagyta azt a 4,1 milliárd eurós bírságot, amelyet 2018-ban szabtak ki a Google-ra, miután az Európai Bizottság megállapította, hogy a vállalat visszaélt az Android piaci erőfölényével. A Meta pedig 2023-ban 1,2 milliárd eurós bírságot kapott az uniós adatvédelmi rendelet, a GDPR alapján. A vállalat jelenleg is fellebbez a döntés ellen.
Az Európai Unió vállalatokra kiszabott hatalmas bírságai mögött nincs egyetlen egyszerű képlet. Ugyanakkor létezik néhány szempont, amely segít megérteni, hogyan és miért működik ez a rendszer. A versenyjog területén, ahol Brüsszelnek a leghosszabb tapasztalata van nagy összegű bírságok kiszabásában, egy jól kidolgozott módszert alkalmaznak. Ez azzal kezdődik, hogy meghatározzák a vizsgált termék vagy szolgáltatás éves árbevételének egy bizonyos százalékát. Ez a módszertan több évtizednyi bírósági eljárás eredményeként alakult ki. Lehetővé teszi például a bírság csökkentését, ha a vállalat együttműködik a hatóságokkal, ugyanakkor növeli az összeget visszaeső jogsértők esetében. A bírságok szinte kivétel nélkül bíróság elé kerülnek, és még az uniós szankció kiszabása után is milliárdos kártérítési perek indulhatnak a tagállami bíróságokon.
A Digitális Piacokról szóló rendelet esetében más a helyzet. Bár ez is szabályozási jogszabály, eltér a hagyományos versenyjogi eljárásoktól. A bírságok célja itt kevésbé a büntetés, inkább annak ösztönzése, hogy a vállalatok megfeleljenek az előírásoknak. Emiatt az összegek általában kevésbé sokkolóak.
Amikor az Európai Bizottság 2025-ben megkezdte a több millió eurós DMA bírságok kiszabását, amivel több technológiai óriásokat bíráló szervezet elégedetlen volt, arra hivatkozott, hogy a jogsértések viszonylag rövid ideig tartottak. Ez az egyik oka annak, hogy a bírságok messze elmaradnak attól a 10 százalékos felső határtól, amelyet a rendelet elvileg lehetővé tesz. A Google legutóbbi bírsága például az Alphabet éves globális árbevételének mindössze 0,22 százalékát teszi ki. Bár a bevétel mindig a maximálisan kiszabható összeg meghatározásának alapja, és a hatóságok minden esetben figyelembe veszik ugyanazokat a tényezőket, például a jogsértés súlyosságát, nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy a bírságok bizonyos mértékig mégis önkényesek, és nem teljesen mentesek a politikai megfontolásoktól.
A Google-ra kiszabott 890 millió eurós bírság valójában két külön büntetésből állt össze. Az egyik 460 millió euró volt azért, mert a Google saját keresési szolgáltatásait részesítette előnyben. A másik 430 millió euró volt a Play Áruház okostelefonokra történő telepítésével kapcsolatos tisztességtelen gyakorlat miatt. A két összeg együttesen éppen 1 milliárd euró alatt maradt, méghozzá egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi kapcsolatok különösen feszültek.
Thomas Regnier, az Európai Bizottság szóvivője visszautasította azt az állítást, hogy a politika szerepet játszana a bírságok meghatározásában. "Az Európai Unió minden esetben betartja a megfelelő jogi eljárást" - mondta. Regnier szerint számos objektív szempontot vesznek figyelembe, például a jogsértés súlyosságát és időtartamát, az enyhítő körülményeket, valamint azokat a korlátokat, amelyek biztosítják, hogy a bírság a vállalat árbevételének meghatározott százaléka alatt maradjon. Ezek együttesen garantálják, hogy a büntetések minden esetben arányosak legyenek.
A Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Services Act, DSA) alapján kiszabott bírságok szintén vitákat váltanak ki. A kínai Temu például azt állítja, hogy a májusban rá kiszabott 200 millió eurós bírság aránytalan, pedig ez jóval alacsonyabb annál a 6 százalékos felső határnál, amelyet a DSA megenged a vállalat éves globális árbevételéhez viszonyítva. Az Európai Bizottság egyik névtelenséget kérő tisztviselője szerint a DSA alapján kiszabott bírságok meghatározásakor olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint a jogsértés súlyossága, jellege, időtartama és az esetleges enyhítő körülmények.
A GDPR alapján kiszabható bírságokról nem az Európai Bizottság, hanem a tagállamok független adatvédelmi hatóságai döntenek. Elméletileg ez csökkenti a politikai befolyás lehetőségét, ugyanakkor egy másik problémát is felvet. Az Európai Unió több mint 40 adatvédelmi hatóságának kellene ugyanazt a számítási módszert alkalmaznia. Mindenesetre még a Meta ellen kiszabott rekordösszegű, 1,2 milliárd eurós adatvédelmi bírság sem közelítette meg a GDPR által megengedett legfeljebb 4 százalékos plafont. Emellett az ír adatvédelmi hatóság által összesen több mint 4 milliárd euró értékben kiszabott bírságok döntő többsége jelenleg is bírósági eljárások alatt áll, ezért ezeket még nem fizették be.
Az összeg az Európai Unió költségvetésébe kerül, de csak akkor, amikor minden fellebbezési lehetőség lezárult. Ez azt jelenti, hogy a pénz beérkezése akár évekig is eltarthat. A bírságokból származó bevételeket nem külön meghatározott uniós programokra fordítják, hanem csökkentik velük azt az összeget, amelyet a tagállamoknak be kell fizetniük a közös uniós költségvetésbe. A DSA-val és a DMA-val ellentétben a GDPR alapján kiszabott bírságokból származó bevételek az adott tagállam költségvetésébe kerülnek.
Az a tény, hogy amerikai vállalatokra kiszabott szabályozási bírságok végül az Európai Unió közpénzeit gyarapítják, rendkívül népszerűtlen a jelenlegi amerikai kormányzat körében. Jacob Helberg, az Egyesült Államok gazdasági ügyekért felelős külügyi államtitkár-helyettese élesen bírálta a Google-ra kiszabott bírságot. Szerinte Brüsszel "a szabályozást széles pallosként használja az amerikai innováció ellen", és ennek eredményeként a Google akaratán kívül az Európai Unió költségvetésének egyik jelentős befizetőjévé vált. Ez Donald Trump számára is régóta érzékeny kérdés. Az amerikai elnök tavaly úgy fogalmazott, hogy ezek a bírságok valójában rejtett adót jelentenek az amerikai vállalatok számára.
A büntetéseknek általában inkább politikai, mint gazdasági súlyuk van. Az olyan óriásvállalatok, mint a Google vagy a Meta viszonylag könnyen képesek kifizetni ezeket a bírságokat. Sokkal nagyobb hatással vannak rájuk azok a kötelezések, amelyek termékeik, szolgáltatásaik vagy üzleti gyakorlataik megváltoztatására kényszerítik őket. Alexandra Geese német zöldpárti európai parlamenti képviselő szerint a Google-ra kiszabott bírság egy ekkora vállalat számára szinte csak könyvelési hibának számít. "Az Európai Unió továbbra is arra ösztönzi a technológiai vállalatokat, hogy monopóliumokat építsenek ki és megszüntessék a versenyt" - mondta, hozzátéve, hogy az egész bírságolási folyamat "inkább színjátéknak tűnik". Ennek ellenére ezek a szankciók egyre inkább kézzelfogható jelképeivé váltak annak, hogy az Atlanti-óceán két partján mennyire eltérően gondolkodnak arról, milyen szerepet játszanak a technológiai vállalatok a gazdaság és a társadalom alakításában.
Hamarosan az Európai Unió MI rendelete is a bírságokról szóló viták új frontvonalává válhat. A 2024-ben elfogadott jogszabály végrehajtása augusztus 2-án kezdődik. Az uniós MI rendelet alapján akár 35 millió eurós bírság is kiszabható. Vállalatok esetében a maximális büntetés elérheti az éves globális árbevétel 7 százalékát. A jogszabály számos olyan tényezőt sorol fel, amelyeket figyelembe kell venni a bírság meghatározásakor. Ilyen például a jogsértés súlyossága és időtartama, valamint az is, hogy az érintett fél milyen mértékben működött együtt a hatóságokkal. A legtöbb esetben a bírságokat a tagállami hatóságok szabják majd ki, ugyanakkor az Európai Bizottság továbbra is felügyeli a teljes szankciórendszer működését.
Az Európai Unió múlt héten kiszabott jelentős bírsága a Google ellen, valamint az Alibaba elleni szankció egyaránt felvetette az amerikai és a kínai hatóságokban a kérdést, hogy valójában milyen módszer alapján számítják ki ezeket a büntetéseket. Donald Trump amerikai elnök szerint ezek valójában adók. Az európai szabályozó hatóságok ezzel szemben úgy tekintenek rájuk, mint a jogszabályok szokásos érvényesítésére. Bárhogy is nevezzük őket, amikor az Európai Unió bürokratái a világ legnagyobb technológiai vállalataira bírságot szabnak ki, az összegek sokakat megdöbbentenek. Az, hogy pontosan miként állapítják meg ezeket a pénzügyi szankciókat, valahol a tudomány és a művészet határán helyezkedik el.
A legfrissebb uniós bírságot csütörtökön szabták ki a Google-ra. A vállalatnak 890 millió eurót, vagyis a jelenlegi árfolyamon valamivel több mint 1 milliárd dollárt kell fizetnie. A büntetés oka az volt, hogy megsértette a Digitális Piacokról szóló rendeletet (Digital Markets Act, DMA), amely az Európai Unió legfontosabb versenyjogi szabályozása a nagy technológiai platformok számára. Néhány nappal korábban a kínai internetes óriás, az Alibaba is megtapasztalta az európai szabályozók szigorát. A vállalat 550 millió eurós bírságot kapott, mert nem akadályozta meg illegális és káros termékek értékesítését az AliExpress online piacterén.
Még ezek a hatalmas összegek is eltörpülnek néhány korábbi ügy mellett. Az Európai Unió legfelsőbb bírósága nemrég helybenhagyta azt a 4,1 milliárd eurós bírságot, amelyet 2018-ban szabtak ki a Google-ra, miután az Európai Bizottság megállapította, hogy a vállalat visszaélt az Android piaci erőfölényével. A Meta pedig 2023-ban 1,2 milliárd eurós bírságot kapott az uniós adatvédelmi rendelet, a GDPR alapján. A vállalat jelenleg is fellebbez a döntés ellen.
Az Európai Unió vállalatokra kiszabott hatalmas bírságai mögött nincs egyetlen egyszerű képlet. Ugyanakkor létezik néhány szempont, amely segít megérteni, hogyan és miért működik ez a rendszer. A versenyjog területén, ahol Brüsszelnek a leghosszabb tapasztalata van nagy összegű bírságok kiszabásában, egy jól kidolgozott módszert alkalmaznak. Ez azzal kezdődik, hogy meghatározzák a vizsgált termék vagy szolgáltatás éves árbevételének egy bizonyos százalékát. Ez a módszertan több évtizednyi bírósági eljárás eredményeként alakult ki. Lehetővé teszi például a bírság csökkentését, ha a vállalat együttműködik a hatóságokkal, ugyanakkor növeli az összeget visszaeső jogsértők esetében. A bírságok szinte kivétel nélkül bíróság elé kerülnek, és még az uniós szankció kiszabása után is milliárdos kártérítési perek indulhatnak a tagállami bíróságokon.
A Digitális Piacokról szóló rendelet esetében más a helyzet. Bár ez is szabályozási jogszabály, eltér a hagyományos versenyjogi eljárásoktól. A bírságok célja itt kevésbé a büntetés, inkább annak ösztönzése, hogy a vállalatok megfeleljenek az előírásoknak. Emiatt az összegek általában kevésbé sokkolóak.
Amikor az Európai Bizottság 2025-ben megkezdte a több millió eurós DMA bírságok kiszabását, amivel több technológiai óriásokat bíráló szervezet elégedetlen volt, arra hivatkozott, hogy a jogsértések viszonylag rövid ideig tartottak. Ez az egyik oka annak, hogy a bírságok messze elmaradnak attól a 10 százalékos felső határtól, amelyet a rendelet elvileg lehetővé tesz. A Google legutóbbi bírsága például az Alphabet éves globális árbevételének mindössze 0,22 százalékát teszi ki. Bár a bevétel mindig a maximálisan kiszabható összeg meghatározásának alapja, és a hatóságok minden esetben figyelembe veszik ugyanazokat a tényezőket, például a jogsértés súlyosságát, nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy a bírságok bizonyos mértékig mégis önkényesek, és nem teljesen mentesek a politikai megfontolásoktól.
A Google-ra kiszabott 890 millió eurós bírság valójában két külön büntetésből állt össze. Az egyik 460 millió euró volt azért, mert a Google saját keresési szolgáltatásait részesítette előnyben. A másik 430 millió euró volt a Play Áruház okostelefonokra történő telepítésével kapcsolatos tisztességtelen gyakorlat miatt. A két összeg együttesen éppen 1 milliárd euró alatt maradt, méghozzá egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi kapcsolatok különösen feszültek.
Thomas Regnier, az Európai Bizottság szóvivője visszautasította azt az állítást, hogy a politika szerepet játszana a bírságok meghatározásában. "Az Európai Unió minden esetben betartja a megfelelő jogi eljárást" - mondta. Regnier szerint számos objektív szempontot vesznek figyelembe, például a jogsértés súlyosságát és időtartamát, az enyhítő körülményeket, valamint azokat a korlátokat, amelyek biztosítják, hogy a bírság a vállalat árbevételének meghatározott százaléka alatt maradjon. Ezek együttesen garantálják, hogy a büntetések minden esetben arányosak legyenek.
A Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Services Act, DSA) alapján kiszabott bírságok szintén vitákat váltanak ki. A kínai Temu például azt állítja, hogy a májusban rá kiszabott 200 millió eurós bírság aránytalan, pedig ez jóval alacsonyabb annál a 6 százalékos felső határnál, amelyet a DSA megenged a vállalat éves globális árbevételéhez viszonyítva. Az Európai Bizottság egyik névtelenséget kérő tisztviselője szerint a DSA alapján kiszabott bírságok meghatározásakor olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint a jogsértés súlyossága, jellege, időtartama és az esetleges enyhítő körülmények.
A GDPR alapján kiszabható bírságokról nem az Európai Bizottság, hanem a tagállamok független adatvédelmi hatóságai döntenek. Elméletileg ez csökkenti a politikai befolyás lehetőségét, ugyanakkor egy másik problémát is felvet. Az Európai Unió több mint 40 adatvédelmi hatóságának kellene ugyanazt a számítási módszert alkalmaznia. Mindenesetre még a Meta ellen kiszabott rekordösszegű, 1,2 milliárd eurós adatvédelmi bírság sem közelítette meg a GDPR által megengedett legfeljebb 4 százalékos plafont. Emellett az ír adatvédelmi hatóság által összesen több mint 4 milliárd euró értékben kiszabott bírságok döntő többsége jelenleg is bírósági eljárások alatt áll, ezért ezeket még nem fizették be.
Az összeg az Európai Unió költségvetésébe kerül, de csak akkor, amikor minden fellebbezési lehetőség lezárult. Ez azt jelenti, hogy a pénz beérkezése akár évekig is eltarthat. A bírságokból származó bevételeket nem külön meghatározott uniós programokra fordítják, hanem csökkentik velük azt az összeget, amelyet a tagállamoknak be kell fizetniük a közös uniós költségvetésbe. A DSA-val és a DMA-val ellentétben a GDPR alapján kiszabott bírságokból származó bevételek az adott tagállam költségvetésébe kerülnek.
Az a tény, hogy amerikai vállalatokra kiszabott szabályozási bírságok végül az Európai Unió közpénzeit gyarapítják, rendkívül népszerűtlen a jelenlegi amerikai kormányzat körében. Jacob Helberg, az Egyesült Államok gazdasági ügyekért felelős külügyi államtitkár-helyettese élesen bírálta a Google-ra kiszabott bírságot. Szerinte Brüsszel "a szabályozást széles pallosként használja az amerikai innováció ellen", és ennek eredményeként a Google akaratán kívül az Európai Unió költségvetésének egyik jelentős befizetőjévé vált. Ez Donald Trump számára is régóta érzékeny kérdés. Az amerikai elnök tavaly úgy fogalmazott, hogy ezek a bírságok valójában rejtett adót jelentenek az amerikai vállalatok számára.
A büntetéseknek általában inkább politikai, mint gazdasági súlyuk van. Az olyan óriásvállalatok, mint a Google vagy a Meta viszonylag könnyen képesek kifizetni ezeket a bírságokat. Sokkal nagyobb hatással vannak rájuk azok a kötelezések, amelyek termékeik, szolgáltatásaik vagy üzleti gyakorlataik megváltoztatására kényszerítik őket. Alexandra Geese német zöldpárti európai parlamenti képviselő szerint a Google-ra kiszabott bírság egy ekkora vállalat számára szinte csak könyvelési hibának számít. "Az Európai Unió továbbra is arra ösztönzi a technológiai vállalatokat, hogy monopóliumokat építsenek ki és megszüntessék a versenyt" - mondta, hozzátéve, hogy az egész bírságolási folyamat "inkább színjátéknak tűnik". Ennek ellenére ezek a szankciók egyre inkább kézzelfogható jelképeivé váltak annak, hogy az Atlanti-óceán két partján mennyire eltérően gondolkodnak arról, milyen szerepet játszanak a technológiai vállalatok a gazdaság és a társadalom alakításában.
Hamarosan az Európai Unió MI rendelete is a bírságokról szóló viták új frontvonalává válhat. A 2024-ben elfogadott jogszabály végrehajtása augusztus 2-án kezdődik. Az uniós MI rendelet alapján akár 35 millió eurós bírság is kiszabható. Vállalatok esetében a maximális büntetés elérheti az éves globális árbevétel 7 százalékát. A jogszabály számos olyan tényezőt sorol fel, amelyeket figyelembe kell venni a bírság meghatározásakor. Ilyen például a jogsértés súlyossága és időtartama, valamint az is, hogy az érintett fél milyen mértékben működött együtt a hatóságokkal. A legtöbb esetben a bírságokat a tagállami hatóságok szabják majd ki, ugyanakkor az Európai Bizottság továbbra is felügyeli a teljes szankciórendszer működését.