SG.hu·
Az EU milliárdokat öntene MI adatközpontokba, de nem mindenki akar fizetni
Az MI-infrastruktúra kiépítését célzó uniós iparpolitikai terv arra kényszeríti az európai országokat, hogy fizessék a szükséges beruházásokat, különben még jobban lemaradnak.
Az Európai Unió kormányainak kétharmada pénzt ígért egy uniós terv támogatására, amely hét nagy MI-számítási központ létrehozását célozza. Ez a kontinens eddigi legjelentősebb iparpolitikai kezdeményezése az MI-infrastruktúráért zajló globális versenyben. Kilenc ország azonban tartózkodott a pénzügyi kötelezettségvállalástól egy olyan időszakban, amikor a nemzeti költségvetések már így is feszesek. Az Egyesült Államok eddig vezette a globális versenyt annak biztosításában, hogy elegendő számítási kapacitás álljon rendelkezésre az MI fellendülésének kiszolgálására. Az olyan technológiai óriások, mint az OpenAI, az Anthropic és Elon Musk xAI-ja, a Stargate-hez és a Colossushoz hasonló projekteken keresztül magánbefektetéseket hajtanak végre, és tovább növelik előnyüket az adatközpontok bővítésében.
Európában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly jelentett be egy tervet, amely szerint uniós forrásokat fordítanának hét úgynevezett gigagyár létrehozására az EU területén. Ezek közül három nagyobb, négy pedig kisebb lenne, és az a céljuk, hogy segítsék a kutatókat és a startupokat nagyon nagy MI-modellek betanításában. Az MI-központok fejlesztésének megkezdése előtt a kormányoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy megvásárolják a számítási kapacitást a saját országuk gigagyár-projektjétől. Ezeknek a kötelezettségvállalásoknak el kell érniük vagy meg kell haladniuk azt az összeget, amelyet az EU ígért finanszírozásként. A kormányok támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy meggyőzzék a vonakodó magánbefektetőket, akik magasabb energiaárakkal és hosszabb engedélyezési eljárásokkal szembesülnek.
A tagállamoknak július végéig kellett megmutatniuk a lapjaikat az Európai Bizottságnak. Az uniós tagállamok kétharmada ígért finanszírozást annak az iparági konzorciumnak a támogatására, amely pályázik a hét központ valamelyikének befogadására. Az Európai Bizottság egyik dokumentuma szerint összesen mintegy 3 milliárd eurónyi kötelezettségvállalásról van szó. Egyes kormányok számára azonban szóba sem jöhet egy olyan költségvetési művelet, amely a következő évtized során több tíz vagy akár több száz millió euró kiadásával járna.
A holland kormány márciusi levelében azt írta, hogy „a jelenlegi költségvetésben nincs lehetőség a szükséges pénzügyi kötelezettségek vállalására”. A kormány egy „rugalmas és fenntartható módon továbbfejlesztett MI-infrastruktúra” mellett döntene, „anélkül, hogy a kormány jelentős előzetes kapacitáslekötést vállalna a lehetséges jövőbeli gigagyárakban”. Más országok már korábban is ígértek pénzt MI-számítási projektekre, például a jóval kisebb MI-gyárakra, és ezekre szeretnének összpontosítani. A terv egy hatalmas állami és magánszektorbeli partnerséggé alakul, amelyben „az Európai Unió és a tagállamok közösen finanszírozzák a gigagyárak egy részét” - mondta egy magas rangú bizottsági tisztviselő újságíróknak július végén. A tisztviselők szerint az állami finanszírozás nem haladhatja meg a teljes beruházás 35 százalékát, így az iparágnak kell előteremtenie a fennmaradó részt.
Jelentős európai vállalatok jelezték már érdeklődésüket. Spanyolországban a Telefónica és a Banco Santander közösen indított pályázatot. A lelkesedést azonban kritikák is kísérik, mivel politikusok és szakértők is ellenzik a tervet, és megkérdőjelezik a gigagyárak mögött álló üzleti modell létjogosultságát. A 27 európai kormány közül 18 ígérte meg, hogy valamilyen formában pénzt tesz az asztalra. Franciaország, Dánia, Lengyelország és Csehország egyaránt 100 millió eurót ígért egy „kisebb” gigagyár létrehozására. Portugália, Spanyolország, Németország, Olaszország és Görögország egyaránt 200 millió eurót tervez fordítani egy „nagyobb gigagyárra”. A legambiciózusabb pályázat Németországé: az ország további 800 millió eurót vállalt a fejlesztésre, amivel a teljes nemzeti hozzájárulás 1 milliárd euróra nő.
Más országok kisebb összegeket ígértek, a svédországi 50 millió eurótól egészen a litvániai 1 millió euróig, miközben egy kisebb telephelyet keresnek, amely kapcsolódna a befogadó ország fő telephelyéhez. Horvátország, Magyarország és Litvánia például Lengyelország pályázatát támogatja, együttesen 36 millió euróval. Roberto Viola, a szervezet digitális politikájáért felelős legmagasabb rangú tisztviselője februárban „valóra váló csodának” nevezte a kezdeményezést. Az Európai Bizottság a tervek szerint a jövő év elején kiválaszt hét projektet, amelyeket kezdetben 100 és 200 millió euró közötti összeggel támogat a méretüktől függően, majd később további 400 és 800 millió euróval. Sok esetben már megkezdődtek a költségvetési előkészületek annak ellenére, hogy a kormányoknak nincs bizonyosságuk arról, hogy a helyi pályázatukat kiválasztják, és a hatás egyébként sem lesz érezhető további két évig.
Július közepén a lengyel minisztertanács határozatot fogadott el Lengyelország 100 millió eurós kötelezettségvállalásának jóváhagyásáról - közölte az ország digitális ügyekért felelős minisztériuma. A litván kötelezettségvállalást szintén július közepén hagyták jóvá - közölte az ország gazdasági minisztériuma. A tényleges beruházás csak akkor történik meg, amikor a gigagyárak működésbe lépnek, és a kormány „garantált ügyféllé” válik - rendelkezik a konstrukció. „Legfeljebb 18 hónapos felállítási időszak áll rendelkezésre, amely alatt a létesítményt konfigurálják, telepítik és felkészítik a működésre... Az állami kifizetések csak ekkor kezdődnek” - mondta az ír Továbbképzési és Felsőoktatási Minisztérium szóvivője. Írország 10 millió eurót ígért egy Franciaország által befogadott gigagyárra.
A Bizottság a tervek szerint a jövő év elején választja ki a nyertes pályázatokat, ezt követően pedig a gyárak a következő másfél évben megépülhetnek. Ez azt jelenti, hogy sok kormánynak csak 2028-ban kell megkezdenie a kifizetéseket, amelyek az azt követő öt év során oszlanak majd el.
Az Európai Unió kormányainak kétharmada pénzt ígért egy uniós terv támogatására, amely hét nagy MI-számítási központ létrehozását célozza. Ez a kontinens eddigi legjelentősebb iparpolitikai kezdeményezése az MI-infrastruktúráért zajló globális versenyben. Kilenc ország azonban tartózkodott a pénzügyi kötelezettségvállalástól egy olyan időszakban, amikor a nemzeti költségvetések már így is feszesek. Az Egyesült Államok eddig vezette a globális versenyt annak biztosításában, hogy elegendő számítási kapacitás álljon rendelkezésre az MI fellendülésének kiszolgálására. Az olyan technológiai óriások, mint az OpenAI, az Anthropic és Elon Musk xAI-ja, a Stargate-hez és a Colossushoz hasonló projekteken keresztül magánbefektetéseket hajtanak végre, és tovább növelik előnyüket az adatközpontok bővítésében.
Európában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly jelentett be egy tervet, amely szerint uniós forrásokat fordítanának hét úgynevezett gigagyár létrehozására az EU területén. Ezek közül három nagyobb, négy pedig kisebb lenne, és az a céljuk, hogy segítsék a kutatókat és a startupokat nagyon nagy MI-modellek betanításában. Az MI-központok fejlesztésének megkezdése előtt a kormányoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy megvásárolják a számítási kapacitást a saját országuk gigagyár-projektjétől. Ezeknek a kötelezettségvállalásoknak el kell érniük vagy meg kell haladniuk azt az összeget, amelyet az EU ígért finanszírozásként. A kormányok támogatása kulcsfontosságú ahhoz, hogy meggyőzzék a vonakodó magánbefektetőket, akik magasabb energiaárakkal és hosszabb engedélyezési eljárásokkal szembesülnek.
A tagállamoknak július végéig kellett megmutatniuk a lapjaikat az Európai Bizottságnak. Az uniós tagállamok kétharmada ígért finanszírozást annak az iparági konzorciumnak a támogatására, amely pályázik a hét központ valamelyikének befogadására. Az Európai Bizottság egyik dokumentuma szerint összesen mintegy 3 milliárd eurónyi kötelezettségvállalásról van szó. Egyes kormányok számára azonban szóba sem jöhet egy olyan költségvetési művelet, amely a következő évtized során több tíz vagy akár több száz millió euró kiadásával járna.
A holland kormány márciusi levelében azt írta, hogy „a jelenlegi költségvetésben nincs lehetőség a szükséges pénzügyi kötelezettségek vállalására”. A kormány egy „rugalmas és fenntartható módon továbbfejlesztett MI-infrastruktúra” mellett döntene, „anélkül, hogy a kormány jelentős előzetes kapacitáslekötést vállalna a lehetséges jövőbeli gigagyárakban”. Más országok már korábban is ígértek pénzt MI-számítási projektekre, például a jóval kisebb MI-gyárakra, és ezekre szeretnének összpontosítani. A terv egy hatalmas állami és magánszektorbeli partnerséggé alakul, amelyben „az Európai Unió és a tagállamok közösen finanszírozzák a gigagyárak egy részét” - mondta egy magas rangú bizottsági tisztviselő újságíróknak július végén. A tisztviselők szerint az állami finanszírozás nem haladhatja meg a teljes beruházás 35 százalékát, így az iparágnak kell előteremtenie a fennmaradó részt.
Jelentős európai vállalatok jelezték már érdeklődésüket. Spanyolországban a Telefónica és a Banco Santander közösen indított pályázatot. A lelkesedést azonban kritikák is kísérik, mivel politikusok és szakértők is ellenzik a tervet, és megkérdőjelezik a gigagyárak mögött álló üzleti modell létjogosultságát. A 27 európai kormány közül 18 ígérte meg, hogy valamilyen formában pénzt tesz az asztalra. Franciaország, Dánia, Lengyelország és Csehország egyaránt 100 millió eurót ígért egy „kisebb” gigagyár létrehozására. Portugália, Spanyolország, Németország, Olaszország és Görögország egyaránt 200 millió eurót tervez fordítani egy „nagyobb gigagyárra”. A legambiciózusabb pályázat Németországé: az ország további 800 millió eurót vállalt a fejlesztésre, amivel a teljes nemzeti hozzájárulás 1 milliárd euróra nő.
Más országok kisebb összegeket ígértek, a svédországi 50 millió eurótól egészen a litvániai 1 millió euróig, miközben egy kisebb telephelyet keresnek, amely kapcsolódna a befogadó ország fő telephelyéhez. Horvátország, Magyarország és Litvánia például Lengyelország pályázatát támogatja, együttesen 36 millió euróval. Roberto Viola, a szervezet digitális politikájáért felelős legmagasabb rangú tisztviselője februárban „valóra váló csodának” nevezte a kezdeményezést. Az Európai Bizottság a tervek szerint a jövő év elején kiválaszt hét projektet, amelyeket kezdetben 100 és 200 millió euró közötti összeggel támogat a méretüktől függően, majd később további 400 és 800 millió euróval. Sok esetben már megkezdődtek a költségvetési előkészületek annak ellenére, hogy a kormányoknak nincs bizonyosságuk arról, hogy a helyi pályázatukat kiválasztják, és a hatás egyébként sem lesz érezhető további két évig.
Július közepén a lengyel minisztertanács határozatot fogadott el Lengyelország 100 millió eurós kötelezettségvállalásának jóváhagyásáról - közölte az ország digitális ügyekért felelős minisztériuma. A litván kötelezettségvállalást szintén július közepén hagyták jóvá - közölte az ország gazdasági minisztériuma. A tényleges beruházás csak akkor történik meg, amikor a gigagyárak működésbe lépnek, és a kormány „garantált ügyféllé” válik - rendelkezik a konstrukció. „Legfeljebb 18 hónapos felállítási időszak áll rendelkezésre, amely alatt a létesítményt konfigurálják, telepítik és felkészítik a működésre... Az állami kifizetések csak ekkor kezdődnek” - mondta az ír Továbbképzési és Felsőoktatási Minisztérium szóvivője. Írország 10 millió eurót ígért egy Franciaország által befogadott gigagyárra.
A Bizottság a tervek szerint a jövő év elején választja ki a nyertes pályázatokat, ezt követően pedig a gyárak a következő másfél évben megépülhetnek. Ez azt jelenti, hogy sok kormánynak csak 2028-ban kell megkezdenie a kifizetéseket, amelyek az azt követő öt év során oszlanak majd el.