SG.hu
A gyerekek védelmének a magánélet láthatja kárát
Ha az online szolgáltatásoknak ki kell zárniuk a gyerekeket, akkor valahogy azonosítaniuk kell a felhasználókat. Az internet hamarosan nagyon megváltozhat.
A világ minden táján előtérbe kerül a gyerekek online védelme, és emiatt néhány év múlva nagyon megváltozhat a netezés, nem csak a gyerekek számára. Tavaly óta több kormány nagyon komolyan erőlteti az internetre vonatkozó korhatár-ellenőrzési követelmények meghozását. A kiindulópont hogy az internet veszélyes és a gyerekeket meg kell védeni. Ennek a védelemnek azonban nagy ára lehet: mindenki magánélete. Kormányzati szervek, magáncégek és tudományos kutatók évek óta keresik a megoldást arra a kényes kérdésre, hogy hogyan lehetne ellenőrizni az internetezők életkorát anélkül, hogy az internetezők online tevékenységéről bizalmas információk kerülnének nyilvánosságra. A magánélet és a polgári szabadságjogok védelmezői nem állnak nyerésre a kérdésben.
A törvényhozók két dologhoz akarják korlátozni a gyerekek hozzáférését: a közösségi hálózatokhoz és a pornóoldalakhoz. Az Egyesült Államokban több állam (Louisiana, Arkansas és Utah) már elfogadott olyan törvényeket, amelyek szabályokat állapítanak meg a közösségi oldalak kiskorú felhasználóira vonatkozóan, míg az Egyesült Királyságban még vita tárgya az online biztonságról szóló törvényjavaslat. E törvények némelyike különleges funkciókat követel meg a korhatár-ellenőrző eszközöktől, mások egyszerűen csak büntetik az oldalakat, ha kiskorúaknak engedik meg, hogy használják őket. Az online korellenőrzés nem új koncepció. Szinte mindenki, aki használta már az internetet - a Steamtől kezdve az olyan nagy platformokig, mint a YouTube vagy a Facebook -, kipipált már egy négyzetet, ha felnőtt tartalmakhoz akart hozzáférni, vagy megadta a születési dátumot, ha egy fiókot akart létrehozni. De ezeknél semmi nem akadályoz meg senkit abban, hogy hazudjon.
Ennek eredményeképp a jogalkotók szigorúbb ellenőrzési módszereket követelnek. "A zaklatástól és a szexkereskedelemtől kezdve a függőségeken át az erőszakos videókig a közösségi médiavállalatok sokféle tartalomnak teszik ki a gyerekeket és a tizenéveseket, amelyek érzelmileg és fizikailag is árthatnak nekik" - mondta Tom Cotton szenátor, a legújabb amerikai gyerekvédelmi törvény nagy támogatója. "Ahogyan a szülők a valós világban is megvédik gyermekeiket a fenyegetésektől, úgy az online világban is lehetőségük kell, hogy legyen megvédeni gyermekeiket."
Az életkor-ellenőrző rendszerek több kategóriába sorolhatók. A legelterjedtebb lehetőség, hogy egy harmadik félre támaszkodunk, aki ismeri a személyazonosságunkat - ilyen például egy bank, azaz a kártyaadatok begépelését várják el. Dél-Koreában vagy Vietnámban a kormány által kiállított személyi igazolvány közvetlen érvényesítésével, vagy egy olyan digitális közvetítőhöz való csatlakozással, mint az Allpasstrust, amelyet a louisianaiaknak a pornóhoz való hozzáféréshez kell használniuk. Kísérleti jelleggel léteznek olyan megoldások, amelyek személyazonosító igazolvány nélkül is megbecsülik a felhasználó életkorát. A Facebook és az Instagram egy kamera és arcfelismerés segítségével találná ki, hogy az ember 18 éves feletti-e, míg a francia hatóság, a CNIL az online tevékenység alapján tippelné meg a kort.
A CNIL jelentése szerint mindegyik módszernek komoly hibái vannak. Ugyan valakinek a korát hitelkártyával viszonylag könnyű lenne azonosítani, mivel az online fizetésekhez már rendelkezésre áll a biztonsági infrastruktúra, de egyes felnőtt felhasználók - különösen az alacsonyabb jövedelműek - nem biztos, hogy rendelkeznek kártyával, ami korlátozná az online szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket. Ugyanez vonatkozik a kormány által kibocsátott személyazonosító igazolványokat használó ellenőrzési módszerekre is, mert bármely gyerek felkaphat egy otthon heverő kártyát, hogy igazolják életkorukat.
Az amerikai Kongresszus szakértői is aggodalmukat fejezték ki az online korellenőrzéssel kapcsolatban. Egy jelentésében az amerikai törvényhozás saját kutatóintézete megállapította, hogy sok 16 és 19 év közötti fiatal nem rendelkezik olyan, a kormány által kiállított személyazonosító igazolvánnyal - például jogosítvánnyal -, amellyel online igazolni tudná életkorát. A gyerekek ehelyett használhatnák a diákigazolványukat, de azt könnyebb lehet hamisítani, mint a kormány által kiállított személyi igazolványt. A szervezet azt sem támogatja, hogy az online életkor-ellenőrzés egy nemzeti digitális személyazonosító rendszerre támaszkodjon, mivel ez "adatvédelmi és biztonsági aggályokat vethet fel".
Az arcalapú kormegállapítás gyors megoldásnak tűnhet ezekre az aggályokra. A hitelkártyával - vagy a teljes körű arcazonosító eszközökkel - ellentétben ez nem feltétlenül mondja meg egy webhelynek, hogy ki vagy, csak azt, hogy az adott webhely szerint elmúltál-e 18 éves. Ezek a rendszerek azonban nem pontosak. A Facebook és az Instagram által használt arcelemző szolgáltatás, a Yoti azt állítja, hogy 99,93 százalékos pontossággal képes megbecsülni a 13 és 17 év közötti emberek életkorát, míg a hat és 11 év közötti gyerekeket 98,35 százalékos pontossággal 13 év alattiaknak azonosítja. Ez a tanulmány azonban nem tartalmaz adatokat a fiatal tizenévesek és az idősebbek megkülönböztetésére vonatkozóan. Bár a Yoti azt állítja, hogy rendszere "nemen vagy bőrtónuson átível és érzékelhető előítéletet" nem mutat, korábbi kutatások szerint az arcfelismerő szolgáltatások kevésbé megbízhatóak a színesbőrűek, a nemi szempontból nem átlagos emberek, valamint a deformált vagy aszimmetrikus arcú emberek esetében. Ez ismét igazságtalanul akadályozna meg bizonyos embereket az internet-hozzáférésben.
Számos adatvédelmi kockázatot is felvet, hogy az arcfelismerési adatokat rögzítő vállalatoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezeket a biometrikus adatokat ne lopják el bűnözők. A Big Brother Watch nevű brit polgárjogi csoport szerint az "arclenyomatok" ugyanolyan érzékenyek, mint az ujjlenyomatok, és "a biometrikus adatok ilyen mértékű gyűjtése természetszerűleg veszélyezteti az emberek magánéletét". A CNIL rámutat, hogy bizonyos kockázatokat enyhíthetünk azzal, ha az arcfelismerést helyben, a felhasználó eszközén végezzük el, de ez nem oldja meg a tágabb értelemben vett problémákat.
A böngészési előzmények alapján történő kormeghatározás még több problémát vet fel. Ilyen típusú következtetési rendszert olyan platformokon vezettek be, mint a Facebook és a TikTok. Mindkettő mesterséges intelligenciát használ annak megállapítására, hogy egy felhasználó 13 év alatti-e a platformon végzett tevékenysége alapján. Ez magában foglalja a felhasználó tevékenységének átvizsgálását olyan "boldog születésnapot" üzenetek vagy megjegyzések után, amelyek arra utalnak, hogy túl fiatal ahhoz, hogy fiókkal rendelkezzen. A rendszert azonban még nem vizsgálták még nagyobb léptékben, ahol a mesterséges intelligencia az összes böngészési előzményt átvizsgálná, és a keresések és a látogatott oldalak alapján megbecsülné az életkort. Ez nagyszabású digitális megfigyelést jelentene, és a CNIL egyenesen "tolakodónak" nevezi a rendszert, amellett, hogy az sem világos mennyire működne jól.
Franciaországban, ahol a törvényhozók a pornóoldalakhoz való hozzáférés korlátozásán dolgoznak, a CNIL megpróbálja minimalizálni a weboldalaknak küldött felhasználói információk mennyiségét. A javasolt módszer egy token használatát foglalja magában, amelyet a böngésző vagy a telefon hív meg. Ezt továbbítanák egy külső, hitelesítést végző félnek, például egy banknak, egy internetszolgáltatónak vagy egy digitális személyazonosító szolgáltatásnak, amely jóváhagyást adna ki és lehetővé tenné a weboldal elérését. A rendszer célja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a felhasználó elég idős-e ahhoz, hogy hozzáférjen egy szolgáltatáshoz anélkül, hogy bármilyen személyes adatot felfedne, akár az általa használt weboldal, akár az azonosító ellenőrzést végző vállalatok és kormányok számára. A harmadik fél csak azt tudja, hogy korellenőrzést végez, de azt nem, hogy miért. A weboldal nem tudná meg, hogy melyik szolgáltatás ellenőrizte a kort, sem pedig az adott tranzakcióból származó egyéb részletet nem kapna.
Ez a rendszer megakadályozhatja, hogy a nagyon fiatal gyerekek nem nekik való tartalmakhoz férjenek hozzá, de még ez az összetett megoldás is megkerülhető, például ha a felhasználó egy VPN-szolgáltatással elrejti a tartózkodási helyét. Ez a probléma szinte minden helyspecifikus ellenőrzési rendszert sújt: amíg egy másik országból az emberek simán hozzáférjenek egy webhelyhez, addig a felhasználók átirányíthatják rajta a forgalmukat. Az egyetlen biztos megoldás az adatvédelmi eszközök drákói szigorítása lenne, ami drámaian veszélyeztetné az online szabadságot.
Egyes kormányok megpróbálnak többféle lehetőséget kínálni, és hagyják, hogy a felhasználók válasszanak közülük. Az Európai Parlament szakértőinek jelentése kiemeli az euCONSENT nevű, "böngészőalapú, interoperábilis korellenőrzési módszert", amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy személyazonosságukat online igazolják, és egy jóváhagyott harmadik féltől származó szolgáltatások hálózatából válasszanak. Mivel ez lehetővé tenné a felhasználók számára, hogy kiválasszák az általuk használni kívánt ellenőrzést, ez azt jelenti, hogy az egyik szolgáltatás kérheti a felhasználótól, hogy töltsön fel egy hivatalos kormányzati dokumentumot, míg egy másik az arcfelismerésre támaszkodhat. A magánélet és a polgári szabadságjogok védelmezői számára egyik megoldás sem ideális.
Általános probléma, hogy a korhitelesítési rendszerek bevezetése olyan rendszert ösztönöz, amely gyűjti az adatainkat, és a jövőben még tágabb megfigyelésnek nyithatja meg az utat. Emiatt az ezeket bevezető törvények nagyon kemény küzdelem elé néznek a bíróságokon. Az Electronic Frontier Foundation nevű digitális jogokkal foglalkozó csoport szerint minden korellenőrzési megoldás egyben egy megfigyelési rendszer, amely "tovább vezet minket egy olyan internet felé, ahol a személyes adatainkat alapértelmezés szerint gyűjtik és értékesítik". Még a gyermekbiztonsági törvényjavaslatok néhány határozott támogatója is aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a korhűségvizsgálatot a törvényjavaslatok részévé tegyék. Richard Blumenthal amerikai szenátor szerint "az életkori ellenőrzés vagy egy nemzeti adatbázist, vagy a Big Tech kezében lévő, több millió gyerekről szóló információk aranybányáját igényelné", és úgy véli, hogy "a kihasználás és a visszaélés lehetősége óriási lenne".
Az sem világos, hogy az online életkor-ellenőrzés egyáltalán megállná-e a helyét egy jogi vizsgálat során, mert a szólásszabadságot minden demokratikus országban szigorúan veszik. "Szinte biztosan alkotmányellenes az online tartalomszolgáltatókat arra kötelezni, hogy ellenőrizzék a felhasználóik életkorát, mert az emberek számára kényelmetlen lesz bizonyos információkhoz való hozzáféréshez való joguk gyakorlása, ha le kell leplezniük magukat vagy azonosítaniuk kell magukat" - nyilatkozta Vera Eidelman, az American Civil Liberties Union munkatársa.
A megfigyeléssel kapcsolatos aggodalmak azonban kevés kormányt akadályoztak meg hasonló előírások parlamenti beterjesztésében. Az Egyesült Királyságban valószínűleg törvényerőre emelkedik az online biztonsági törvényjavaslat, ebben a pornóoldalakat köteleznék a felhasználók életkorának ellenőrzésére. Az online biztonsági törvények támogatói szerint ezek nem különböznek attól, mintha alkohol vásárlásához személyi igazolványt kellene átadni. "Társadalomként megállapodtunk abban, hogy egy 15 éves gyermeket nem engedünk el egy sztriptízbárba" - mondta Laurie Schlegel, a louisianai korhatárkorlátozó törvényt kidolgozó törvényhozó a törvény elfogadása után. "Ugyanezeknek a védintézkedéseknek az interneten is meg kell lenniük."
Az összehasonlítás azonban figyelmen kívül hagyja a szólásszabadságra és a magánéletre gyakorolt, jelentősen eltérő következményeket. Egy éttermi alkoholrendelésnél a pincérnek átadjuk a személyi igazolványt, ő visszaadja és ezzel vége is. Nem fénymásolja le vagy tárolja adatbázisban, ahonnan ellopható. A probléma az, hogy jelenleg nincs olyan infrastruktúra az interneten, amely az életkor ellenőrzést biztonságos, védett, privát módon valósítaná meg, és nem akadályozná az emberek alkotmányosan védett jogait. A legtöbb ember ráadásul viszonylag kevés időt tölt csak felnőtteknek fenntartott terekben, miközben a közösségi média és az online kommunikációs eszközök mindenütt jelen vannak az információszerzés és a barátokkal, családtagokkal való kapcsolattartás terén. Még ha e szabályok közül sok meg is bukik a parlamentekben vagy a bíróságokon, az internethasználatunk a jövőben valószínűleg soha többé nem lesz ugyanolyan. Az online életkor-ellenőrzés ellenzői egyre több platformról kizárva találhatják magukat, így az online világ minden eddiginél zártabbá válik.
A világ minden táján előtérbe kerül a gyerekek online védelme, és emiatt néhány év múlva nagyon megváltozhat a netezés, nem csak a gyerekek számára. Tavaly óta több kormány nagyon komolyan erőlteti az internetre vonatkozó korhatár-ellenőrzési követelmények meghozását. A kiindulópont hogy az internet veszélyes és a gyerekeket meg kell védeni. Ennek a védelemnek azonban nagy ára lehet: mindenki magánélete. Kormányzati szervek, magáncégek és tudományos kutatók évek óta keresik a megoldást arra a kényes kérdésre, hogy hogyan lehetne ellenőrizni az internetezők életkorát anélkül, hogy az internetezők online tevékenységéről bizalmas információk kerülnének nyilvánosságra. A magánélet és a polgári szabadságjogok védelmezői nem állnak nyerésre a kérdésben.
A törvényhozók két dologhoz akarják korlátozni a gyerekek hozzáférését: a közösségi hálózatokhoz és a pornóoldalakhoz. Az Egyesült Államokban több állam (Louisiana, Arkansas és Utah) már elfogadott olyan törvényeket, amelyek szabályokat állapítanak meg a közösségi oldalak kiskorú felhasználóira vonatkozóan, míg az Egyesült Királyságban még vita tárgya az online biztonságról szóló törvényjavaslat. E törvények némelyike különleges funkciókat követel meg a korhatár-ellenőrző eszközöktől, mások egyszerűen csak büntetik az oldalakat, ha kiskorúaknak engedik meg, hogy használják őket. Az online korellenőrzés nem új koncepció. Szinte mindenki, aki használta már az internetet - a Steamtől kezdve az olyan nagy platformokig, mint a YouTube vagy a Facebook -, kipipált már egy négyzetet, ha felnőtt tartalmakhoz akart hozzáférni, vagy megadta a születési dátumot, ha egy fiókot akart létrehozni. De ezeknél semmi nem akadályoz meg senkit abban, hogy hazudjon.
Ennek eredményeképp a jogalkotók szigorúbb ellenőrzési módszereket követelnek. "A zaklatástól és a szexkereskedelemtől kezdve a függőségeken át az erőszakos videókig a közösségi médiavállalatok sokféle tartalomnak teszik ki a gyerekeket és a tizenéveseket, amelyek érzelmileg és fizikailag is árthatnak nekik" - mondta Tom Cotton szenátor, a legújabb amerikai gyerekvédelmi törvény nagy támogatója. "Ahogyan a szülők a valós világban is megvédik gyermekeiket a fenyegetésektől, úgy az online világban is lehetőségük kell, hogy legyen megvédeni gyermekeiket."
Az életkor-ellenőrző rendszerek több kategóriába sorolhatók. A legelterjedtebb lehetőség, hogy egy harmadik félre támaszkodunk, aki ismeri a személyazonosságunkat - ilyen például egy bank, azaz a kártyaadatok begépelését várják el. Dél-Koreában vagy Vietnámban a kormány által kiállított személyi igazolvány közvetlen érvényesítésével, vagy egy olyan digitális közvetítőhöz való csatlakozással, mint az Allpasstrust, amelyet a louisianaiaknak a pornóhoz való hozzáféréshez kell használniuk. Kísérleti jelleggel léteznek olyan megoldások, amelyek személyazonosító igazolvány nélkül is megbecsülik a felhasználó életkorát. A Facebook és az Instagram egy kamera és arcfelismerés segítségével találná ki, hogy az ember 18 éves feletti-e, míg a francia hatóság, a CNIL az online tevékenység alapján tippelné meg a kort.
A CNIL jelentése szerint mindegyik módszernek komoly hibái vannak. Ugyan valakinek a korát hitelkártyával viszonylag könnyű lenne azonosítani, mivel az online fizetésekhez már rendelkezésre áll a biztonsági infrastruktúra, de egyes felnőtt felhasználók - különösen az alacsonyabb jövedelműek - nem biztos, hogy rendelkeznek kártyával, ami korlátozná az online szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket. Ugyanez vonatkozik a kormány által kibocsátott személyazonosító igazolványokat használó ellenőrzési módszerekre is, mert bármely gyerek felkaphat egy otthon heverő kártyát, hogy igazolják életkorukat.
Az amerikai Kongresszus szakértői is aggodalmukat fejezték ki az online korellenőrzéssel kapcsolatban. Egy jelentésében az amerikai törvényhozás saját kutatóintézete megállapította, hogy sok 16 és 19 év közötti fiatal nem rendelkezik olyan, a kormány által kiállított személyazonosító igazolvánnyal - például jogosítvánnyal -, amellyel online igazolni tudná életkorát. A gyerekek ehelyett használhatnák a diákigazolványukat, de azt könnyebb lehet hamisítani, mint a kormány által kiállított személyi igazolványt. A szervezet azt sem támogatja, hogy az online életkor-ellenőrzés egy nemzeti digitális személyazonosító rendszerre támaszkodjon, mivel ez "adatvédelmi és biztonsági aggályokat vethet fel".
Az arcalapú kormegállapítás gyors megoldásnak tűnhet ezekre az aggályokra. A hitelkártyával - vagy a teljes körű arcazonosító eszközökkel - ellentétben ez nem feltétlenül mondja meg egy webhelynek, hogy ki vagy, csak azt, hogy az adott webhely szerint elmúltál-e 18 éves. Ezek a rendszerek azonban nem pontosak. A Facebook és az Instagram által használt arcelemző szolgáltatás, a Yoti azt állítja, hogy 99,93 százalékos pontossággal képes megbecsülni a 13 és 17 év közötti emberek életkorát, míg a hat és 11 év közötti gyerekeket 98,35 százalékos pontossággal 13 év alattiaknak azonosítja. Ez a tanulmány azonban nem tartalmaz adatokat a fiatal tizenévesek és az idősebbek megkülönböztetésére vonatkozóan. Bár a Yoti azt állítja, hogy rendszere "nemen vagy bőrtónuson átível és érzékelhető előítéletet" nem mutat, korábbi kutatások szerint az arcfelismerő szolgáltatások kevésbé megbízhatóak a színesbőrűek, a nemi szempontból nem átlagos emberek, valamint a deformált vagy aszimmetrikus arcú emberek esetében. Ez ismét igazságtalanul akadályozna meg bizonyos embereket az internet-hozzáférésben.
Számos adatvédelmi kockázatot is felvet, hogy az arcfelismerési adatokat rögzítő vállalatoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezeket a biometrikus adatokat ne lopják el bűnözők. A Big Brother Watch nevű brit polgárjogi csoport szerint az "arclenyomatok" ugyanolyan érzékenyek, mint az ujjlenyomatok, és "a biometrikus adatok ilyen mértékű gyűjtése természetszerűleg veszélyezteti az emberek magánéletét". A CNIL rámutat, hogy bizonyos kockázatokat enyhíthetünk azzal, ha az arcfelismerést helyben, a felhasználó eszközén végezzük el, de ez nem oldja meg a tágabb értelemben vett problémákat.
A böngészési előzmények alapján történő kormeghatározás még több problémát vet fel. Ilyen típusú következtetési rendszert olyan platformokon vezettek be, mint a Facebook és a TikTok. Mindkettő mesterséges intelligenciát használ annak megállapítására, hogy egy felhasználó 13 év alatti-e a platformon végzett tevékenysége alapján. Ez magában foglalja a felhasználó tevékenységének átvizsgálását olyan "boldog születésnapot" üzenetek vagy megjegyzések után, amelyek arra utalnak, hogy túl fiatal ahhoz, hogy fiókkal rendelkezzen. A rendszert azonban még nem vizsgálták még nagyobb léptékben, ahol a mesterséges intelligencia az összes böngészési előzményt átvizsgálná, és a keresések és a látogatott oldalak alapján megbecsülné az életkort. Ez nagyszabású digitális megfigyelést jelentene, és a CNIL egyenesen "tolakodónak" nevezi a rendszert, amellett, hogy az sem világos mennyire működne jól.
Franciaországban, ahol a törvényhozók a pornóoldalakhoz való hozzáférés korlátozásán dolgoznak, a CNIL megpróbálja minimalizálni a weboldalaknak küldött felhasználói információk mennyiségét. A javasolt módszer egy token használatát foglalja magában, amelyet a böngésző vagy a telefon hív meg. Ezt továbbítanák egy külső, hitelesítést végző félnek, például egy banknak, egy internetszolgáltatónak vagy egy digitális személyazonosító szolgáltatásnak, amely jóváhagyást adna ki és lehetővé tenné a weboldal elérését. A rendszer célja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a felhasználó elég idős-e ahhoz, hogy hozzáférjen egy szolgáltatáshoz anélkül, hogy bármilyen személyes adatot felfedne, akár az általa használt weboldal, akár az azonosító ellenőrzést végző vállalatok és kormányok számára. A harmadik fél csak azt tudja, hogy korellenőrzést végez, de azt nem, hogy miért. A weboldal nem tudná meg, hogy melyik szolgáltatás ellenőrizte a kort, sem pedig az adott tranzakcióból származó egyéb részletet nem kapna.
Ez a rendszer megakadályozhatja, hogy a nagyon fiatal gyerekek nem nekik való tartalmakhoz férjenek hozzá, de még ez az összetett megoldás is megkerülhető, például ha a felhasználó egy VPN-szolgáltatással elrejti a tartózkodási helyét. Ez a probléma szinte minden helyspecifikus ellenőrzési rendszert sújt: amíg egy másik országból az emberek simán hozzáférjenek egy webhelyhez, addig a felhasználók átirányíthatják rajta a forgalmukat. Az egyetlen biztos megoldás az adatvédelmi eszközök drákói szigorítása lenne, ami drámaian veszélyeztetné az online szabadságot.
Egyes kormányok megpróbálnak többféle lehetőséget kínálni, és hagyják, hogy a felhasználók válasszanak közülük. Az Európai Parlament szakértőinek jelentése kiemeli az euCONSENT nevű, "böngészőalapú, interoperábilis korellenőrzési módszert", amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy személyazonosságukat online igazolják, és egy jóváhagyott harmadik féltől származó szolgáltatások hálózatából válasszanak. Mivel ez lehetővé tenné a felhasználók számára, hogy kiválasszák az általuk használni kívánt ellenőrzést, ez azt jelenti, hogy az egyik szolgáltatás kérheti a felhasználótól, hogy töltsön fel egy hivatalos kormányzati dokumentumot, míg egy másik az arcfelismerésre támaszkodhat. A magánélet és a polgári szabadságjogok védelmezői számára egyik megoldás sem ideális.
Általános probléma, hogy a korhitelesítési rendszerek bevezetése olyan rendszert ösztönöz, amely gyűjti az adatainkat, és a jövőben még tágabb megfigyelésnek nyithatja meg az utat. Emiatt az ezeket bevezető törvények nagyon kemény küzdelem elé néznek a bíróságokon. Az Electronic Frontier Foundation nevű digitális jogokkal foglalkozó csoport szerint minden korellenőrzési megoldás egyben egy megfigyelési rendszer, amely "tovább vezet minket egy olyan internet felé, ahol a személyes adatainkat alapértelmezés szerint gyűjtik és értékesítik". Még a gyermekbiztonsági törvényjavaslatok néhány határozott támogatója is aggályainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a korhűségvizsgálatot a törvényjavaslatok részévé tegyék. Richard Blumenthal amerikai szenátor szerint "az életkori ellenőrzés vagy egy nemzeti adatbázist, vagy a Big Tech kezében lévő, több millió gyerekről szóló információk aranybányáját igényelné", és úgy véli, hogy "a kihasználás és a visszaélés lehetősége óriási lenne".
Az sem világos, hogy az online életkor-ellenőrzés egyáltalán megállná-e a helyét egy jogi vizsgálat során, mert a szólásszabadságot minden demokratikus országban szigorúan veszik. "Szinte biztosan alkotmányellenes az online tartalomszolgáltatókat arra kötelezni, hogy ellenőrizzék a felhasználóik életkorát, mert az emberek számára kényelmetlen lesz bizonyos információkhoz való hozzáféréshez való joguk gyakorlása, ha le kell leplezniük magukat vagy azonosítaniuk kell magukat" - nyilatkozta Vera Eidelman, az American Civil Liberties Union munkatársa.
A megfigyeléssel kapcsolatos aggodalmak azonban kevés kormányt akadályoztak meg hasonló előírások parlamenti beterjesztésében. Az Egyesült Királyságban valószínűleg törvényerőre emelkedik az online biztonsági törvényjavaslat, ebben a pornóoldalakat köteleznék a felhasználók életkorának ellenőrzésére. Az online biztonsági törvények támogatói szerint ezek nem különböznek attól, mintha alkohol vásárlásához személyi igazolványt kellene átadni. "Társadalomként megállapodtunk abban, hogy egy 15 éves gyermeket nem engedünk el egy sztriptízbárba" - mondta Laurie Schlegel, a louisianai korhatárkorlátozó törvényt kidolgozó törvényhozó a törvény elfogadása után. "Ugyanezeknek a védintézkedéseknek az interneten is meg kell lenniük."
Az összehasonlítás azonban figyelmen kívül hagyja a szólásszabadságra és a magánéletre gyakorolt, jelentősen eltérő következményeket. Egy éttermi alkoholrendelésnél a pincérnek átadjuk a személyi igazolványt, ő visszaadja és ezzel vége is. Nem fénymásolja le vagy tárolja adatbázisban, ahonnan ellopható. A probléma az, hogy jelenleg nincs olyan infrastruktúra az interneten, amely az életkor ellenőrzést biztonságos, védett, privát módon valósítaná meg, és nem akadályozná az emberek alkotmányosan védett jogait. A legtöbb ember ráadásul viszonylag kevés időt tölt csak felnőtteknek fenntartott terekben, miközben a közösségi média és az online kommunikációs eszközök mindenütt jelen vannak az információszerzés és a barátokkal, családtagokkal való kapcsolattartás terén. Még ha e szabályok közül sok meg is bukik a parlamentekben vagy a bíróságokon, az internethasználatunk a jövőben valószínűleg soha többé nem lesz ugyanolyan. Az online életkor-ellenőrzés ellenzői egyre több platformról kizárva találhatják magukat, így az online világ minden eddiginél zártabbá válik.