Berta Sándor
Le tudja másolni az érzelmeket egy gép?
Tudósok arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire válhatnak valósággá az érzelmekkel rendelkező gépek.
"Az érzelmek irányítják az emberi viselkedést. Amennyiben az algoritmusok megtanulnak úgy viselkedni, mint az emberek, akkor a viselkedés érzelmi komponense is utánozható lesz. Az, hogy a számítógépnek valójában lesznek-e érzelmei, az valószínűleg inkább filozófiai kérdés" - jelentette ki Joachim Buhmann, az ETH Zürich Informatika Tanszékének informatika professzora. "Az érzelmek annyira összetettek, hogy még a pszichológia sem talált rájuk egyértelműen körülhatárolható definíciót. De ami sok meghatározásban közös: az érzelmeket egy bizonyos helyzet váltja ki, azokat az emberek intenzíven élik meg, viszonylag rövid ideig tartanak és mindig fiziológiai reakcióval járnak együtt, például a légzés vagy a szívverés felgyorsulásával."
"Az úgynevezett alapérzelmek, mint például a harag, az öröm vagy a szomorúság sok embernél hasonló módon jelentkeznek, és könnyen megkülönböztethetők egymástól. Az olyan érzelmek azonban, mint a lemondás vagy a bizonytalanság, gyakran nem azonosíthatók egyértelműen, és következésképpen nem is mérhetők egyértelműen" - fejtette ki Verena Zimmermann, az ETH Zürich Bölcsész-, Társadalom- és Politikatudományi Tanszékének biztonsági, magánéleti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó professzora.
Buhmann mindezt azzal egészítette ki, hogy az olyan kategóriák, mint a frusztráció, a düh, az öröm vagy a lelkesedés valóban segítenek az érzelmek mögötti folyamatokat olyan módon csomagolni, hogy könnyebb legyen kommunikálni az emberekkel. De a kérdés az: mit írunk le velük valójában? Ezek nagyon összetett, egy gép szemszögéből nézve szubracionális agyi állapotok leírásai. A kifejezések egy hihetetlenül bonyolult dinamika csomagolását jelentik, és a nyelvünk nagyon korlátozottan képes megragadni az egészet.
Mindennek ellenére a gépek meg tudják tanulni azt, amit az emberek nem értenek. Pontosan ez ugyanis a gépi tanulás lényege: nem adunk a számítógépnek fogalmat a valóságról, hanem hagyjuk, hogy közvetlenül az adatokból tanuljon, és csak rávezetjük a megoldásra. Amikor az algoritmusok megtanulnak úgy viselkedni, mint az emberek - például cikket írni -, akkor az embereket használják példaként anélkül, hogy maguk az emberek képesek lennének szavakkal közölni, hogy mit csinálnak. Az algoritmusok hihetetlenül erőssé váltak olyan dolgok utánzásában, amelyeket intellektuálisan aligha tudunk felfogni.
Joachim Buhmann, Elgar Fleisch és Verena Zimmermann
Elgar Fleisch, az ETH Zürich Menedzsment, Technológia és Gazdaságtan Tanszékének információmenedzsment professzora elmondta, hogy a kutatócsoportja nemrég több klinikai vizsgálatot is elkezdett, amelyekben az érzelmek hatását mérték. Többek között azt vizsgálták, hogy a testmozgási magatartás korrelál-e a vizsgálati személyek vérének bizonyos jelzőanyagainak szintjével és így szeretnék kideríteni, hogy az illetőnél fennáll-e egy megbetegedés kockázata, annak ellenére is, hogy még egészséges. Ez a módszer egy napon egy nagyon egyszerű és olcsó korai figyelmeztető rendszerré válhat, amellyel megelőzhetők a krónikus betegségek, mielőtt azok kialakulnának.
Buhmann ehhez kapcsolódóan azt nyilatkozta, hogy egy betegség számos jele egyéb kifejezési formákban mutatkozik meg. A Parkinson-kór kialakulását egyszerűen a billentyűzet leütéseinek gyakorisága alapján lehet kimutatni - még a betegség diagnosztizálása előtt. Ezt olyan embereknél állapították meg, akik Parkinson-kórra gyanakodtak és ehhez kapcsolódó kérdéseket adtak be a keresőmotorokba.
A kérdésre, miszerint mennyire jól mérhetők a különböző érzelmek, Fleisch azt válaszolta, hogy az érzelmek hihetetlenül sokféle dolgot váltanak ki a szervezetben. A beszédmódunk - azaz a sebesség, a hangerő és a hangszín -, a szemmozgásunk vagy általában a mozgásunk, a pulzusunk, a légzésünk mind mérhetők. Zimmermann pedig rámutatott, hogy az emberek különbözőképpen reagálnak és képesek érzékelni, befolyásolni vagy akár elnyomni az érzelmeiket. Ez kihívást jelent a technológia számára. Amennyiben valaki csak egy mérési módszerre korlátozza magát, akkor az félreértelmezésekhez vezethet. A kutatás szempontjából több módszert kellene kombinálniuk, például a hang- és arcfelismerést fiziológiai tényezőkkel.
"Az ember-számítógép interakció területén nagyon hasznos, ha az algoritmus tud valamit annak a személynek az érzelmi állapotáról, akivel interakcióban van. Attól függően, hogy valakinek pozitív vagy negatív a hozzáállása, kissé másképp fogalmazhatja meg a válaszokat és így az interakció érzelmi hatását is befolyásolhatja" - hangsúlyozta Buhmann. Az érzelmek és a gépekkel szembeni attitűdök nagyon fontosak, mert például az emberi viselkedés és így az érzelmek komoly szerepet játszanak a kiberbiztonságban. Egy egyszerű példa: ha valaki félelmet érez egy témával kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy kerülő magatartást tanúsít és egyáltalán nem foglalkozik vele. Ez ahhoz vezethet, hogy nem tanul semmit és így nem tud megfelelően reagálni.
A tudós szerint minden attól függ, hogy mit akarunk elérni a technológiákkal. Az a cél, hogy az emberek a virtuális valóságon keresztül érzelmeket éljenek át? Vagy az a cél, hogy az emberhez minél közelebbi szociális interakciót tegyenek lehetővé egy olyan alkalmazási területen, mint például az ápolás, ahol a társadalom elöregedése miatt az emberi kapcsolatok szűkülhetnek? Vannak tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy egy robot, attól függően, hogy hogyan tervezték meg, képes bizonyos érzelmeket kiváltani az emberekben, és így érzelmi kapcsolatot teremteni az ember és a technológia között. Az Uncanny Valley koncepciója szerint csak az emberi hasonlóság egy bizonyos szintjéig növekszik az elfogadottság. Amennyiben valami nagyon emberszerű, de bizonyos tulajdonságai mégsem egészen tökéletesek, hanem abnormálisak, akkor hirtelen kellemetlenné válik a vele való interakció.
A robotokkal végzett kísérletek alapján a megoldásoknak nem kell tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy kötődés alakuljon ki egy gép és a felhasználók között. Egy ilyen robotot túlsúlyos gyerekek terápiájában használtak közvetítőként orvosok és betegek között. A cél a terápiás együttműködés javítása volt. A gyerekek nevet adhattak a robotnak, az reggeltől estig figyelte őket és tanult a reakcióikból. Amennyiben kérdésük volt, vagy az orvosoknak, vagy a robotnak tehették fel. Az esetek 99 százalékában a gyerekek a robothoz fordultak. A túlsúlyos gyerekeknek szánt gép példájában a technológia mögött még mindig orvosra van szükség, aki nem a helyettesítés veszélyét látta, hanem a kiegészítés lehetőségét. Egy intelligens gépi asszisztens nem helyettesíti az orvost, de elkísérheti és támogathatja a beteget egy hosszú betegség során. Az elemzések azt mutatják, hogy egy robot aligha lesz olyan jó vagy jobb, mint a legjobb orvosok, de egy átlagosnál többre lehet képes, így általánosságban növelik a kezelés minőségét.
"Az embernek mint érzékelő és gondolkodó lénynek egyértelmű korlátai vannak. Az evolúció felruházott minket absztrakcióval és kreativitással, de túl kevés a tárolókapacitásunk, különben adatbázisokká váltunk volna. Minden, amibe eddig tudományosan be tudtunk hatolni, nagyon kevés leíró komplexitást igényelt. Az összes világhírűvé vált tudományos elmélet elfér egy boríték hátulján. De természetesen nem ez a valóság. Ez annak a szelektív kiválasztása, amit az agyunkkal fel tudunk dolgozni. Más szóval, nincs módunk bonyolult dolgokkal megbirkózni és előrejelző modelleket építeni. Amire szükségünk lenne, az egy olyan gondolkodási koprocesszor, amely segít nekünk abban, hogy szélesebb látókörrel rendelkezzünk. A jövő világát újra kell gondolnunk ezen technológiák felhasználásával. Az új eszközökkel együtt új etika is kialakul. Valami, ami a múltban etikátlan volt, hirtelen elfogadhatóvá válik" - közölte Buhmann.
A kutatás nem közvetlenül az érzelmeket méri, hanem azt a digitális árnyékot, amit az érzelmek hagynak a mérőszalagon. Az emberek műszaki szempontból egyre jobban meg fogják érteni ezt a kezelhető árnyékot, de magukat az érzelmeket a számítógép továbbra is csak másolni fogja. Zimmermann kiemelte, hogy a társadalom- és a műszaki tudományok határterületén kutató tudósként fontos a számára, hogy ne elszigetelten vizsgálják az embert és a technológiát, hanem a kettő közötti kölcsönhatást tanulmányozzák. Mert ott az érzelmek döntő szerepet játszanak.
"Az érzelmek irányítják az emberi viselkedést. Amennyiben az algoritmusok megtanulnak úgy viselkedni, mint az emberek, akkor a viselkedés érzelmi komponense is utánozható lesz. Az, hogy a számítógépnek valójában lesznek-e érzelmei, az valószínűleg inkább filozófiai kérdés" - jelentette ki Joachim Buhmann, az ETH Zürich Informatika Tanszékének informatika professzora. "Az érzelmek annyira összetettek, hogy még a pszichológia sem talált rájuk egyértelműen körülhatárolható definíciót. De ami sok meghatározásban közös: az érzelmeket egy bizonyos helyzet váltja ki, azokat az emberek intenzíven élik meg, viszonylag rövid ideig tartanak és mindig fiziológiai reakcióval járnak együtt, például a légzés vagy a szívverés felgyorsulásával."
"Az úgynevezett alapérzelmek, mint például a harag, az öröm vagy a szomorúság sok embernél hasonló módon jelentkeznek, és könnyen megkülönböztethetők egymástól. Az olyan érzelmek azonban, mint a lemondás vagy a bizonytalanság, gyakran nem azonosíthatók egyértelműen, és következésképpen nem is mérhetők egyértelműen" - fejtette ki Verena Zimmermann, az ETH Zürich Bölcsész-, Társadalom- és Politikatudományi Tanszékének biztonsági, magánéleti és társadalmi kérdésekkel foglalkozó professzora.
Buhmann mindezt azzal egészítette ki, hogy az olyan kategóriák, mint a frusztráció, a düh, az öröm vagy a lelkesedés valóban segítenek az érzelmek mögötti folyamatokat olyan módon csomagolni, hogy könnyebb legyen kommunikálni az emberekkel. De a kérdés az: mit írunk le velük valójában? Ezek nagyon összetett, egy gép szemszögéből nézve szubracionális agyi állapotok leírásai. A kifejezések egy hihetetlenül bonyolult dinamika csomagolását jelentik, és a nyelvünk nagyon korlátozottan képes megragadni az egészet.
Mindennek ellenére a gépek meg tudják tanulni azt, amit az emberek nem értenek. Pontosan ez ugyanis a gépi tanulás lényege: nem adunk a számítógépnek fogalmat a valóságról, hanem hagyjuk, hogy közvetlenül az adatokból tanuljon, és csak rávezetjük a megoldásra. Amikor az algoritmusok megtanulnak úgy viselkedni, mint az emberek - például cikket írni -, akkor az embereket használják példaként anélkül, hogy maguk az emberek képesek lennének szavakkal közölni, hogy mit csinálnak. Az algoritmusok hihetetlenül erőssé váltak olyan dolgok utánzásában, amelyeket intellektuálisan aligha tudunk felfogni.
Joachim Buhmann, Elgar Fleisch és Verena Zimmermann
Elgar Fleisch, az ETH Zürich Menedzsment, Technológia és Gazdaságtan Tanszékének információmenedzsment professzora elmondta, hogy a kutatócsoportja nemrég több klinikai vizsgálatot is elkezdett, amelyekben az érzelmek hatását mérték. Többek között azt vizsgálták, hogy a testmozgási magatartás korrelál-e a vizsgálati személyek vérének bizonyos jelzőanyagainak szintjével és így szeretnék kideríteni, hogy az illetőnél fennáll-e egy megbetegedés kockázata, annak ellenére is, hogy még egészséges. Ez a módszer egy napon egy nagyon egyszerű és olcsó korai figyelmeztető rendszerré válhat, amellyel megelőzhetők a krónikus betegségek, mielőtt azok kialakulnának.
Buhmann ehhez kapcsolódóan azt nyilatkozta, hogy egy betegség számos jele egyéb kifejezési formákban mutatkozik meg. A Parkinson-kór kialakulását egyszerűen a billentyűzet leütéseinek gyakorisága alapján lehet kimutatni - még a betegség diagnosztizálása előtt. Ezt olyan embereknél állapították meg, akik Parkinson-kórra gyanakodtak és ehhez kapcsolódó kérdéseket adtak be a keresőmotorokba.
A kérdésre, miszerint mennyire jól mérhetők a különböző érzelmek, Fleisch azt válaszolta, hogy az érzelmek hihetetlenül sokféle dolgot váltanak ki a szervezetben. A beszédmódunk - azaz a sebesség, a hangerő és a hangszín -, a szemmozgásunk vagy általában a mozgásunk, a pulzusunk, a légzésünk mind mérhetők. Zimmermann pedig rámutatott, hogy az emberek különbözőképpen reagálnak és képesek érzékelni, befolyásolni vagy akár elnyomni az érzelmeiket. Ez kihívást jelent a technológia számára. Amennyiben valaki csak egy mérési módszerre korlátozza magát, akkor az félreértelmezésekhez vezethet. A kutatás szempontjából több módszert kellene kombinálniuk, például a hang- és arcfelismerést fiziológiai tényezőkkel.
"Az ember-számítógép interakció területén nagyon hasznos, ha az algoritmus tud valamit annak a személynek az érzelmi állapotáról, akivel interakcióban van. Attól függően, hogy valakinek pozitív vagy negatív a hozzáállása, kissé másképp fogalmazhatja meg a válaszokat és így az interakció érzelmi hatását is befolyásolhatja" - hangsúlyozta Buhmann. Az érzelmek és a gépekkel szembeni attitűdök nagyon fontosak, mert például az emberi viselkedés és így az érzelmek komoly szerepet játszanak a kiberbiztonságban. Egy egyszerű példa: ha valaki félelmet érez egy témával kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy kerülő magatartást tanúsít és egyáltalán nem foglalkozik vele. Ez ahhoz vezethet, hogy nem tanul semmit és így nem tud megfelelően reagálni.
A tudós szerint minden attól függ, hogy mit akarunk elérni a technológiákkal. Az a cél, hogy az emberek a virtuális valóságon keresztül érzelmeket éljenek át? Vagy az a cél, hogy az emberhez minél közelebbi szociális interakciót tegyenek lehetővé egy olyan alkalmazási területen, mint például az ápolás, ahol a társadalom elöregedése miatt az emberi kapcsolatok szűkülhetnek? Vannak tanulmányok, amelyek azt mutatják, hogy egy robot, attól függően, hogy hogyan tervezték meg, képes bizonyos érzelmeket kiváltani az emberekben, és így érzelmi kapcsolatot teremteni az ember és a technológia között. Az Uncanny Valley koncepciója szerint csak az emberi hasonlóság egy bizonyos szintjéig növekszik az elfogadottság. Amennyiben valami nagyon emberszerű, de bizonyos tulajdonságai mégsem egészen tökéletesek, hanem abnormálisak, akkor hirtelen kellemetlenné válik a vele való interakció.
A robotokkal végzett kísérletek alapján a megoldásoknak nem kell tökéletesnek lenniük ahhoz, hogy kötődés alakuljon ki egy gép és a felhasználók között. Egy ilyen robotot túlsúlyos gyerekek terápiájában használtak közvetítőként orvosok és betegek között. A cél a terápiás együttműködés javítása volt. A gyerekek nevet adhattak a robotnak, az reggeltől estig figyelte őket és tanult a reakcióikból. Amennyiben kérdésük volt, vagy az orvosoknak, vagy a robotnak tehették fel. Az esetek 99 százalékában a gyerekek a robothoz fordultak. A túlsúlyos gyerekeknek szánt gép példájában a technológia mögött még mindig orvosra van szükség, aki nem a helyettesítés veszélyét látta, hanem a kiegészítés lehetőségét. Egy intelligens gépi asszisztens nem helyettesíti az orvost, de elkísérheti és támogathatja a beteget egy hosszú betegség során. Az elemzések azt mutatják, hogy egy robot aligha lesz olyan jó vagy jobb, mint a legjobb orvosok, de egy átlagosnál többre lehet képes, így általánosságban növelik a kezelés minőségét.
"Az embernek mint érzékelő és gondolkodó lénynek egyértelmű korlátai vannak. Az evolúció felruházott minket absztrakcióval és kreativitással, de túl kevés a tárolókapacitásunk, különben adatbázisokká váltunk volna. Minden, amibe eddig tudományosan be tudtunk hatolni, nagyon kevés leíró komplexitást igényelt. Az összes világhírűvé vált tudományos elmélet elfér egy boríték hátulján. De természetesen nem ez a valóság. Ez annak a szelektív kiválasztása, amit az agyunkkal fel tudunk dolgozni. Más szóval, nincs módunk bonyolult dolgokkal megbirkózni és előrejelző modelleket építeni. Amire szükségünk lenne, az egy olyan gondolkodási koprocesszor, amely segít nekünk abban, hogy szélesebb látókörrel rendelkezzünk. A jövő világát újra kell gondolnunk ezen technológiák felhasználásával. Az új eszközökkel együtt új etika is kialakul. Valami, ami a múltban etikátlan volt, hirtelen elfogadhatóvá válik" - közölte Buhmann.
A kutatás nem közvetlenül az érzelmeket méri, hanem azt a digitális árnyékot, amit az érzelmek hagynak a mérőszalagon. Az emberek műszaki szempontból egyre jobban meg fogják érteni ezt a kezelhető árnyékot, de magukat az érzelmeket a számítógép továbbra is csak másolni fogja. Zimmermann kiemelte, hogy a társadalom- és a műszaki tudományok határterületén kutató tudósként fontos a számára, hogy ne elszigetelten vizsgálják az embert és a technológiát, hanem a kettő közötti kölcsönhatást tanulmányozzák. Mert ott az érzelmek döntő szerepet játszanak.