A vadőrök a világhálón keresztül is dolgoznak. A természetvédelmi területeken az emberek általában ismerethiány miatt okoznak kárt.

A leggyakoribb problémák közé tartoznak a drónrepülések, a tábortüzek, a védett vizekben fürdőzők, valamint a kijelölt ösvényekről letérő túrázók és kerékpárosok. A Bajorországban dolgozó Michael Waldhauser vadőr számos olyan jogsértést sorolt fel, amelyek veszélyeztetik a vadon élő állat- és növényvilágot. A szakember a virtuális kiruccanásai során ügyel arra, hogy a túrák és kirándulási célpontok leírásakor betartsák a szabályokat és hogy a felelőtlen bejegyzések a közösségi médiában ne találjanak utánzókra. A legriasztóbb eset, amivel eddig találkozott, egy olyan poszt volt, amely "fényfestményeket mutatott izzó acélgyapottal". "Az ilyen csintalanságok nyílt tűzgyújtásnak minősülnek, és nemcsak egy nemzeti parkban, hanem minden természetvédelmi területen és általában az erdőben is tilosak" - jegyezte meg Waldhauser.

A vadőr legfőbb feladata az emberek tájékoztatása és a természetvédelemmel kapcsolatos tudatosságuk növelése. "Ha az interneten olyan tartalmat fedezünk fel, amely sérti a nemzeti parkok szabályait, felvesszük a kapcsolatot az illetővel, és udvariasan felhívjuk a figyelmet a szabálytalanságra" - mondta a férfi, aki minden érintettnek elmagyarázza a szabályok hátterét, indokát is. Mindig hozzáteszi, hogy ezen előírások betartása fontos számos faj védelme érdekében, amelyek közül néhány veszélyeztetett, mint például a fürj. Tapasztalatai alapján a megkeresett emberek többsége megértő. A legtöbben nem tudnak a szabálytalanságról, bocsánatot kérnek érte vagy érdeklődve kérdeznek róla. "A hozzászólásokat általában eltávolítják vagy kiegészítik" - hangsúlyozta a szakember.

Bár az Alpokban és az alacsony hegyvidékeken a legtöbb természetbarát betartja a játékszabályokat, egy viszonylag kis létszámú csoport "jelentős konfliktusokat okozhat". A Német Alpesi Szövetség (DAV) munkatársa, Manfred Scheuermann példaként említette az erre a célra nem engedélyezett helyeken való parkolást és táborozást, az érzékeny területeken történő éjszakai hegyi sportolást, valamint az erdő- és vadvédelmi területek vagy vadvédelmi területek figyelmen kívül hagyását síelés vagy hótalpazás során. Emellett kritikusan nyilatkozott az Instagram hotspotokról, ahová sokan özönlenek. Szélsőséges esetekben a túlterhelt területeket a hatóságoknak le kell zárniuk.


"Azok az emberek, akik ilyen látogatóáradatokat okoznak, néha nyitottak a megkeresésünkre, mások viszont blokkolják a kapcsolatfelvételt. Sokan egyáltalán nem tájékozottak, rosszul felszereltek vagy vakon követnek egy pályát. Ez már vezetett tragikus balesetekhez és a természet is jelentős mértékben szenvedhet" - taglalta a szakértő. A Kleinwalsertal példája kifejezetten jól mutatta be a lehetséges problémákat, ugyanis onnan a nyáron több mint 100 diákot és tanárt kellett kimenteni egy túl kockázatos hegyi ösvényről. Az eset nagyon jól megmutatta, hogy mennyire fontos, hogy ne az internetes forrásokra hagyatkozzanak a felhasználók, hanem körültekintően tervezzenek.

Mindig nyitott szemmel kell járni és a helyszínen lévő táblákat is el kell olvasni és figyelembe kell venni. Azok, akik alkalmazásokból és weboldalakról származó információkkal készülnek egy túrára, lehetőség szerint olyan útvonaljavaslatokat használjanak, amelyek hivatalos szervektől, azaz védett területek igazgatóságaitól vagy turisztikai egyesületektől származnak. Ezek általában megbízható információkat tartalmaznak.

Útközben a tájékozódás érdekében legyen mindenkinél egy térkép. Előfordulhat, hogy az okostelefon akkumulátora lemerül, vagy a térerő hiánya okozhat problémát, bár a térképek gyakran letölthetők a készülékre. Így nem kell a mobilinternetre hagyatkozni, amikor valaki úton van. Természetesen a képernyő mellett az út mentén lévő jelzőtáblákat is szemmel kell tartani. Saját biztonságuk érdekében Scheuermann azt tanácsolja a túrázóknak, hogy folyamatosan figyeljenek a környezetükre. Gyakran a gondolatok és a beszélgetések messzire kalandoznak, ezért mindig tudatában kell lenni az itt és mostnak.

Mindenkinek reálisan fel kell mérnie a saját fittségét és a magabiztosságát is. Ez azt jelenti, hogy figyelni kell a leírásokban szereplő út hosszúságára és a megteendő magassági méterekre, s ennek megfelelően csak olyan túrákat szabad választani, amelyeket az illető várhatóan meg tud oldani. A legjobb, ha a helyszínen élvezzük a benyomásokat és tartózkodunk a képek közösségi médiában való közzétételétől. Ha mégis megosztunk valami ritkaságot, akkor ne említsük a képeken a helyszíneket vagy a pontos útvonalakat. Ez néma hozzájárulás lenne a természet védelméhez.