Berta Sándor
Új világrekord az adatátvitelben
A mért sebességgel másodpercek alatt lehet továbbítani akár ezer nagy felbontású filmet is.
A Monash Egyetem, az RMIT Egyetem és a Swinburne Műszaki Egyetem munkatársai egy új optikai chipnek köszönhetően értek el 44,2 Tbps-os világrekordot az adatátvitelben. A sikeres kísérlet során egy frekvencia-mikrofésű nevű eszközt használtak, amely 60 hagyományos lézerdiódát helyettesített.
A kutatók közölték, hogy a kifejlesztett és a tesztekben sikeresen alkalmazott technológia egy időben akár 1,8 millió felhasználót is elláthatna ultragyors interneteléréssel. A problémát csak az jelenti, hogy a kísérletekre általában laboratóriumi körülmények között kerül sor. Ebben az esetben azonban a megalkotott chipet a hagyományos kommunikációs infrastruktúrába integrálták, ezzel is bizonyítva, hogy elvileg világszerte megvalósíthatók lennének a meglévő hálózatra építve a rendkívül gyors adatátvitelt biztosító internethozzáférések. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy egy ilyen chipet éles és nem laboratóriumi körülmények között próbáltak ki.
Arnan Mitchell, az RMIT Egyetem professzora ugyanakkor úgy vélte, hogy a 44,2 Tbps-os adatátviteli sebesség a gyakorlati felhasználás során nem lesz elérhető. A cél ehelyett inkább az, hogy az optikai szálvezetők kapacitását a néhány 100 gigabájtról néhány terabájtra növeljék. Ennek többletköltségei viszonylag alacsonyak lesznek.
Bill Corcoran, a Monash Egyetem professzora hozzátette, hogy a technika segítségével egy kis bepillantást kaphatnak az emberek abba, hogy milyen lesz néhány év múlva az internet gerinc-infrastruktúrája. A koronavírus-járvány rámutatott arra, hogy a világháló kapacitása véges és ezen lehet segíteni. Nem csupán az olyan stream-szolgáltatók, mint a Netflix termelnek hatalmas adatmennyiségeket, hanem az önállóan közlekedő, hálózatba kötött autók, a digitális tantermek, az egészségügyi alkalmazások és az internetes kereskedelem is. Idővel lehetővé válhat, hogy a nagyszülők az unokáikkal együtt olvassanak el könyveket, akkor is, ha egymástól több ezer kilométerre vannak.
A kutatást Bill Corcoran, Arnan Mitchell és David Moss professzor (Swinburne Egyetem) vezették, a csapat tagja volt még összesen hat intézmény nyolc tudósa.
A Monash Egyetem, az RMIT Egyetem és a Swinburne Műszaki Egyetem munkatársai egy új optikai chipnek köszönhetően értek el 44,2 Tbps-os világrekordot az adatátvitelben. A sikeres kísérlet során egy frekvencia-mikrofésű nevű eszközt használtak, amely 60 hagyományos lézerdiódát helyettesített.
A kutatók közölték, hogy a kifejlesztett és a tesztekben sikeresen alkalmazott technológia egy időben akár 1,8 millió felhasználót is elláthatna ultragyors interneteléréssel. A problémát csak az jelenti, hogy a kísérletekre általában laboratóriumi körülmények között kerül sor. Ebben az esetben azonban a megalkotott chipet a hagyományos kommunikációs infrastruktúrába integrálták, ezzel is bizonyítva, hogy elvileg világszerte megvalósíthatók lennének a meglévő hálózatra építve a rendkívül gyors adatátvitelt biztosító internethozzáférések. Ez volt egyébként az első alkalom, hogy egy ilyen chipet éles és nem laboratóriumi körülmények között próbáltak ki.
Arnan Mitchell, az RMIT Egyetem professzora ugyanakkor úgy vélte, hogy a 44,2 Tbps-os adatátviteli sebesség a gyakorlati felhasználás során nem lesz elérhető. A cél ehelyett inkább az, hogy az optikai szálvezetők kapacitását a néhány 100 gigabájtról néhány terabájtra növeljék. Ennek többletköltségei viszonylag alacsonyak lesznek.
Bill Corcoran, a Monash Egyetem professzora hozzátette, hogy a technika segítségével egy kis bepillantást kaphatnak az emberek abba, hogy milyen lesz néhány év múlva az internet gerinc-infrastruktúrája. A koronavírus-járvány rámutatott arra, hogy a világháló kapacitása véges és ezen lehet segíteni. Nem csupán az olyan stream-szolgáltatók, mint a Netflix termelnek hatalmas adatmennyiségeket, hanem az önállóan közlekedő, hálózatba kötött autók, a digitális tantermek, az egészségügyi alkalmazások és az internetes kereskedelem is. Idővel lehetővé válhat, hogy a nagyszülők az unokáikkal együtt olvassanak el könyveket, akkor is, ha egymástól több ezer kilométerre vannak.
A kutatást Bill Corcoran, Arnan Mitchell és David Moss professzor (Swinburne Egyetem) vezették, a csapat tagja volt még összesen hat intézmény nyolc tudósa.