Berta Sándor
Zsákutca volt az NSA telefonos megfigyelési programja
A nyomozóknak nem igazán segítettek a megszerzett információk.
A tengerentúli internetszolgáltatók négy éven át gyűjtötték a különböző adatokat, majd azokat továbbították az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA). A távközlési adattárolási program 100 millió dollárba került és csupán egyetlen jelentős FBI-nyomozást eredményezett. Erről számolt be a The New York Times arra a tanulmányra hivatkozva, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Kongresszus számára készített a Privacy and Civil Liberties Oversight Board.
Az információk azért váltak ismertté, mert a projekt jövőjét készítik elő az amerikai politikusok. Mindez azért érdekes, mert az NSA a programot már tavaly leállította, de a Trump-kabinet ennek ellenére meg akarja teremteni a meghosszabbításához szükséges törvényi hátteret. A megfigyelés eddig a 2015-ben elfogadott Freedom Act törvényen alapult és 2018-ban 14 bírói engedélynek köszönhetően összesen 19 millió telefonszámról 434 millió távközlési adat futott be a hivatalhoz. A mostani tanulmány készítői rámutattak, hogy csak két esetben kerültek ilyen módon olyan információk a Szövetségi Nyomozó Irodához (FBI), amelyeket más úton nem kapott meg. Az egyik esetben az FBI megvizsgált egy személyt, de további intézkedést nem tartott fontosnak és csupán a másik ügyben indult nyomozás.
Tavaly egy republikánus nemzetbiztonsági tanácsadó árulta el, hogy az NSA már fél éve nem is használja a programot, dacára azon korábbi kijelentéseknek, miszerint ez elengedhetetlen a nemzetbiztonság meglévő szintjének fenntartásához. Eredetileg naponta több milliárd szöveges üzenet és telefonhívás metaadatait rögzítették, a szolgáltatók automatikusan át is adták ezen információkat a hatóságoknak, a 2015-ös törvény következtében azonban évi néhány százmillióra csökkent ez a szám, az adatokat pedig külön ki kellett kérni. 2016-ban összesen 151 millió esetben jutottak hozzá ilyen adatokhoz, ez egy évvel később 530 millióra emelkedett, bár ez utóbbi időszakban mindössze 40 személy ellen nyomoztak. Nem véletlen, hogy végül már maga az NSA kérte a projekt leállítását.
A tengerentúli internetszolgáltatók négy éven át gyűjtötték a különböző adatokat, majd azokat továbbították az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA). A távközlési adattárolási program 100 millió dollárba került és csupán egyetlen jelentős FBI-nyomozást eredményezett. Erről számolt be a The New York Times arra a tanulmányra hivatkozva, amelyet az Amerikai Egyesült Államok Kongresszus számára készített a Privacy and Civil Liberties Oversight Board.
Az információk azért váltak ismertté, mert a projekt jövőjét készítik elő az amerikai politikusok. Mindez azért érdekes, mert az NSA a programot már tavaly leállította, de a Trump-kabinet ennek ellenére meg akarja teremteni a meghosszabbításához szükséges törvényi hátteret. A megfigyelés eddig a 2015-ben elfogadott Freedom Act törvényen alapult és 2018-ban 14 bírói engedélynek köszönhetően összesen 19 millió telefonszámról 434 millió távközlési adat futott be a hivatalhoz. A mostani tanulmány készítői rámutattak, hogy csak két esetben kerültek ilyen módon olyan információk a Szövetségi Nyomozó Irodához (FBI), amelyeket más úton nem kapott meg. Az egyik esetben az FBI megvizsgált egy személyt, de további intézkedést nem tartott fontosnak és csupán a másik ügyben indult nyomozás.
Tavaly egy republikánus nemzetbiztonsági tanácsadó árulta el, hogy az NSA már fél éve nem is használja a programot, dacára azon korábbi kijelentéseknek, miszerint ez elengedhetetlen a nemzetbiztonság meglévő szintjének fenntartásához. Eredetileg naponta több milliárd szöveges üzenet és telefonhívás metaadatait rögzítették, a szolgáltatók automatikusan át is adták ezen információkat a hatóságoknak, a 2015-ös törvény következtében azonban évi néhány százmillióra csökkent ez a szám, az adatokat pedig külön ki kellett kérni. 2016-ban összesen 151 millió esetben jutottak hozzá ilyen adatokhoz, ez egy évvel később 530 millióra emelkedett, bár ez utóbbi időszakban mindössze 40 személy ellen nyomoztak. Nem véletlen, hogy végül már maga az NSA kérte a projekt leállítását.