A baráti, munkahelyi és iskolai csoportok annyira a Facebook szolgáltatásához vannak kötve, hogy az arról való lemondás egyben a társaságból való kilépést is jelenti.

A WhatsApp a világ legnépszerűbb azonnali üzenetküldő alkalmazása, jelenleg több mint 1,5 milliárdan használják. A platform segítségével naponta 60 milliárd üzenetet küldenek az emberek. Knut Traisbach úgy döntött, hogy egy évre lemond a WhatsApp használatáról, a tapasztalatait a The Guardian olvasóival osztotta meg.

A férfi sosem volt a szolgáltatás nagy barátja, 2012-ben telepítette fel a kliensprogramot a készülékére és csak azért csatlakozott a WhatsApphoz, mert az összes ismerőse fent volt. A program 2016 végén kezdte idegesíteni, mert állandóan arról tájékoztatta, hogy néhány héten belül már nem lesz támogatva a Nokia okostelefonja operációs rendszerére, a Windows Phone-ra telepítve. Traisbach ezért 2017 első perceiben úgy döntött, hogy felfüggeszti a WhatsApp használatát, és kilép családtagjai, barátai, munkatársai, gyereke osztálytársainak szülei és egyéb ismerősei virtuális belső köréből. Amíg a barátai az új esztendő első perceiben üzeneteket írtak az okostelefonjaikon, addig az ő készüléke szokatlanul csendben volt. Ez egyszerre volt számára furcsa és kényelmetlen, de jó is.

Traisbach teljesen nem tűnt el az üzenetküldő szoftverek világából, hiszen a Threema és a Signal rendszerében továbbra is jelen volt. A barátai SMS-ekben válaszoltak neki vagy felhívták. A radikális lépés miatt tartalmasabb beszélgetéseket folytatott. De voltak árnyoldalak is: a 70 ismerőséből csak 11 jelentkezett más csatornákon. Gyakran elszigetelve érezte magát, olyan érzése volt, mintha elhagyta volna a barátait. Néhány korábbi ismerősét elveszítette és nehéz volt megbirkóznia azokkal a pillantásokkal, amelyeket akkor kapott, amikor elmondta, hogy nem tudják elérni a WhatsAppon. Néhány héten át folyamatosan benne volt az az érzés, hogy nem tagja a társaságnak és állandóan lemaradhat valamiről.


Szokatlan volt az is, hogy kevesebb alkalommal kellett bekapcsolnia az okostelefonját, és már nem kellett kapcsolatlistákon átgörgetnie magát azért, hogy új profilképeket tekintsen meg. A korábbinál sokkal többet olvasott, viszont a feleségének nagyon nem tetszett, hogy folyton azt kérdezgette mi a téma a gyerekek iskolai csoportjában. Néhány ismerőse támogatta, de azt hangsúlyozták, hogy ők nem tehetnek meg egy ilyen radikális lépést, mert sem a magánéletben, sem a munkában nincs alternatívája a Facebooknak és az ahhoz kapcsolódó WhatsApp szolgáltatásnak.

Traisbach végül kiemelte, hogy a cégek mindig azzal érvelnek, hogy jobbá teszik az életünket, de arról csak ritkán beszélnek, hogy voltaképpen mit vesznek el az életünkből. Már a kapcsolati listák és a felhasználói szokások is elég értékesek, de emellett a megszerzett adatokból még személyes profilokat is létrehoznak. Amikor ezeket a baráti körében szóba hozta, akkor olyan reakciókat kapott, hogy: "nincs mit eltitkolnunk". Számára egyértelművé vált, hogy amíg a WhatsAppot kényelmesen lehet használni, addig a felhasználók többsége nem igazán akarja tudni milyen üzleti modellen alapszik és milyen árat kell fizetni ezért.