Gyurkity Péter
Depressziót okoznak az okostelefonok
A fiatalabb generációk boldogtalanabbak, és gyakrabban merül fel az öngyilkosság gondolata.
Érdekes írás látott napvilágot a The Atlantic internetes oldalán, amely kifejezetten az ezredforduló környékén, illetve ezt követően született generációk tagjaival, azok életmódjával, illetve az általuk naponta használt kütyük hatásaival foglalkozik. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok jóval gyakrabban esnek depresszióba, és sokszor játszanak el az öngyilkosság gondolatával.
A magyarázatot abban véli megtalálni a cikk írója, hogy a múlt évtizedben felbukkant, ma pedig univerzálisnak mondható kütyük nagyon fiatal korban jutnak el az új generációk tagjaihoz, akik így jóval kevésbé tapasztalják meg a valódi emberi kapcsolatokat. Ma már gyakorinak mondható, hogy a gyerekek 8-10 éves korban jutnak hozzá az első készülékükhöz, innentől kezdve pedig többnyire digitális úton tartják a kapcsolatot barátaikkal, ismerőseikkel. Valószínűleg emiatt (is) érzik nagyon kényelmetlenül magukat, amikor valódi társaságban, valódi érintkezés útján kell megnyilvánulniuk, ez pedig gyakran vezet depresszióhoz, valamint az öngyilkosság gondolatának felmerüléséhez.
Néhány részletet érdemes kiemelni az írásból, hiszen többek között ezeken keresztül ragadhatjuk meg a probléma lényegét. Megjegyzik például, hogy a hetente legalább 10 órát a közösségi hálózatokon eltöltő nyolcadik osztályos tanulók 56-szor gyakrabban érzik magukat boldogtalannak, amennyiben pedig heti 6-9 órát fordítanak erre, még mindig 47 százalékkal többször esnek ebbe a kategóriába, mint azok, akik jóval kevesebbszer merészkednek fel ezen platformokra. Minél több időt töltünk a digitális kapcsolatok kiépítésére és azok ápolására, annál gyakrabban (és biztosabban) állapíthatjuk meg, hogy valójában nem kedveljük az embereket és az emberi társaságot.
A szülők számára egy nagyon egyszerű tanácsot fogalmaznak meg az oldalon, miszerint minél gyakrabban szegeződik a gyerek tekintete a kijelzőre, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy idővel érzelmi problémák merülnek majd fel.
Érdekes írás látott napvilágot a The Atlantic internetes oldalán, amely kifejezetten az ezredforduló környékén, illetve ezt követően született generációk tagjaival, azok életmódjával, illetve az általuk naponta használt kütyük hatásaival foglalkozik. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy a fiatalok jóval gyakrabban esnek depresszióba, és sokszor játszanak el az öngyilkosság gondolatával.
A magyarázatot abban véli megtalálni a cikk írója, hogy a múlt évtizedben felbukkant, ma pedig univerzálisnak mondható kütyük nagyon fiatal korban jutnak el az új generációk tagjaihoz, akik így jóval kevésbé tapasztalják meg a valódi emberi kapcsolatokat. Ma már gyakorinak mondható, hogy a gyerekek 8-10 éves korban jutnak hozzá az első készülékükhöz, innentől kezdve pedig többnyire digitális úton tartják a kapcsolatot barátaikkal, ismerőseikkel. Valószínűleg emiatt (is) érzik nagyon kényelmetlenül magukat, amikor valódi társaságban, valódi érintkezés útján kell megnyilvánulniuk, ez pedig gyakran vezet depresszióhoz, valamint az öngyilkosság gondolatának felmerüléséhez.
Néhány részletet érdemes kiemelni az írásból, hiszen többek között ezeken keresztül ragadhatjuk meg a probléma lényegét. Megjegyzik például, hogy a hetente legalább 10 órát a közösségi hálózatokon eltöltő nyolcadik osztályos tanulók 56-szor gyakrabban érzik magukat boldogtalannak, amennyiben pedig heti 6-9 órát fordítanak erre, még mindig 47 százalékkal többször esnek ebbe a kategóriába, mint azok, akik jóval kevesebbszer merészkednek fel ezen platformokra. Minél több időt töltünk a digitális kapcsolatok kiépítésére és azok ápolására, annál gyakrabban (és biztosabban) állapíthatjuk meg, hogy valójában nem kedveljük az embereket és az emberi társaságot.
A szülők számára egy nagyon egyszerű tanácsot fogalmaznak meg az oldalon, miszerint minél gyakrabban szegeződik a gyerek tekintete a kijelzőre, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy idővel érzelmi problémák merülnek majd fel.