Berta Sándor
A flashmemóriák a repülőgépek lezuhanását is túlélik
A legtöbb elektronikus készülék használhatatlan egy légi katasztrófa után, de a bennük lévő chipek túlélik az eseteket.
A Binghamtoni Egyetem és az NTSB munkatársai azt vizsgálták meg, hogy mekkora tömegszerencsétlenséget bírnak ki az utasoknál lévő memóriakártyák. Közlésük szerint miután a legtöbbször ilyen chipeken rögzítik az utolsó pillanatok felvételeit, ezért nagyon is hasznos lehet a tartalmuk visszanyerése, hiszen így megtudható például, hogy mi okozott katasztrófát. Steve Cain, a Binghamtoni Egyetem kutatója azt emelte ki, hogy az volt a legnagyobb meglepetés a számukra, hogy a különböző eszközök mekkora károkat képesek túlélni, egészen addig, amikor már nem működnek tovább.
A Cain által vezetett csoport szándékosan megrongált bizonyos készülékeket és azután a memóriachipeket különböző hatásoknak és anyagoknak (savak, lézer, plazma stb.) tette ki. A mechanikus módszerek voltak a legegyszerűbbek, míg a lézer a leghatékonyabb, de mindegyik károsította a kiolvasáshoz szükséges elemeket, ezáltal pedig olvashatatlanná tette a chipeket. A szakemberek kimutatták többek között, hogy ugyan a műanyagrétegek körülbelül 3 óra után feladták a harcot a több mint 300 Celsius-fokos hőmérséklettel szemben, de a memóriachipek ilyenkor is olvashatók maradhattak. Az adatintegritás még egy plazmakisülés után is megmaradt.
A legnagyobb problémát az jelentheti, hogy a memóriachipekkel való összeköttetést biztosító vezetékek tönkremehetnek, de ezen a problémán is lehet segíteni. Az igazi megoldást az egyik precíziós nyomtatóból származó különleges fémfesték jelentette, amelynek alkalmazásakor lehetséges volt az adatok kiolvasása. Az eredmények hozzájárulhatnak a repülőgép-szerencsétlenségek vizsgálati lehetőségeinek kibővítéséhez, hiszen nem a talált okostelefonok vagy tabletek a fontosak, hanem a rajtuk tárolt adatok.
A Binghamtoni Egyetem és az NTSB munkatársai azt vizsgálták meg, hogy mekkora tömegszerencsétlenséget bírnak ki az utasoknál lévő memóriakártyák. Közlésük szerint miután a legtöbbször ilyen chipeken rögzítik az utolsó pillanatok felvételeit, ezért nagyon is hasznos lehet a tartalmuk visszanyerése, hiszen így megtudható például, hogy mi okozott katasztrófát. Steve Cain, a Binghamtoni Egyetem kutatója azt emelte ki, hogy az volt a legnagyobb meglepetés a számukra, hogy a különböző eszközök mekkora károkat képesek túlélni, egészen addig, amikor már nem működnek tovább.
A Cain által vezetett csoport szándékosan megrongált bizonyos készülékeket és azután a memóriachipeket különböző hatásoknak és anyagoknak (savak, lézer, plazma stb.) tette ki. A mechanikus módszerek voltak a legegyszerűbbek, míg a lézer a leghatékonyabb, de mindegyik károsította a kiolvasáshoz szükséges elemeket, ezáltal pedig olvashatatlanná tette a chipeket. A szakemberek kimutatták többek között, hogy ugyan a műanyagrétegek körülbelül 3 óra után feladták a harcot a több mint 300 Celsius-fokos hőmérséklettel szemben, de a memóriachipek ilyenkor is olvashatók maradhattak. Az adatintegritás még egy plazmakisülés után is megmaradt.
A legnagyobb problémát az jelentheti, hogy a memóriachipekkel való összeköttetést biztosító vezetékek tönkremehetnek, de ezen a problémán is lehet segíteni. Az igazi megoldást az egyik precíziós nyomtatóból származó különleges fémfesték jelentette, amelynek alkalmazásakor lehetséges volt az adatok kiolvasása. Az eredmények hozzájárulhatnak a repülőgép-szerencsétlenségek vizsgálati lehetőségeinek kibővítéséhez, hiszen nem a talált okostelefonok vagy tabletek a fontosak, hanem a rajtuk tárolt adatok.