SG.hu
UMi Plus, a kínaiság mintapéldája
Kiváló alkatrészekből összerakott okostelefon, nagy teljesítménnyel és alacsony árral, nem teljesen átgondolva.
Gombamódra szaporodnak a kínai mobilcégek, mivel manapság már nem igényel nagy mérnöki munkát kész alkatrészekből összelegózni egy készüléket. Persze ezek a telefonok marketinges hátszél nélkül a nagy márkákhoz hasonló árakon eladhatatlanok lennének, de ennek tudatában is vannak a feltörekvő gyártók, és marginális árréssel dolgoznak, a mennyiséggel próbálva szert tenni a fejlesztésekhez szükséges bevételre. Az UMi az idei év kiemelkedő újonca, korábban a Superrel és a Zeroval próbálkozott a középkategóriában, majd most nyáron jött az Umi Max, és október közepén piacra került az Umi Plus. Tehát alig fél év alatt három típust pörgettek ki, de már most legújabb termékük felturbózott verzióját tervezik, legalább műszakilag villámgyorsan felzárkózva a vezető márkákhoz.
A TomTop webáruház egy aprócska, a telefonnál alig nagyobb műanyag dobozt küldött, melyben a készülék alatt volt a töltő és egy tüske a SIM kártya behelyezéséhez. A készülék borítása fényes, csillogó alumínium, és meglepően nehéz, érezni hogy a fémtesten belül komoly dolgok lehetnek. Hátlapja nem eltávolítható, a széleken enyhén ívelt (így könnyebb felvenni az asztalról), a sarkok szépen lekerekítettek. Előlapján egyetlen gomb van, mely egyben az ujjlenyomat olvasó is. A fém házban két SIM kártyának van hely, az egyikbe microSD is rakható tárhelybővítésnek. A bal oldalon, ez alatt lévő gomb szoftveresen konfigurálható, a jobb oldalon a szokványos módon a hangerőszabályzó és bekapcsológombokat találjuk, míg felül nem maradt ki a 3.5mm-es audiódugasz sem.
Összességében azt éreztem rajta, mintha a kínai mérnökök féltek volna nagyon eltávolodni az iPhone már bevált vonalaitól, és inkább biztosra mennének, apró változtatásokat vállalva csak be. De a feladat sikerült, nagyon egyben van, a külalak stílusosra sikerült.
A hardver az a terület, ahol a márkátlan cuccok leginkább ki tudnak emelkedni. Általában olcsón mérik a teljesítményt, és ez most is így van. Az 5,5 collos Sharp kijelző (1920 x 1080 pixel) mögé 4 GB memóriát raktak 32 GB tárhellyel (mindkettő Samsung chip), mindezt nyolcmagos MediaTek Helio P10 processzor hajtja meg. A neves beszállítók megjelölése nem megszokott, mások erről gondosan hallgatnak (habár nyilvánvaló, hogy a többiek is összevásárolgatják az alkatrészeket), azonban az UMinak reputáció nélkül muszáj ezekkel a megjelölésekkel csökkentenie a bizalomhiányt.
És technikailag nem is lehet róla rosszat írni, az összkép remek. A kijelző képe kristálytiszta, a színek gazdagok, a kontraszt kiváló. Videózásra, képek nézegetésére tökéletes, betekintési szöge széles. Talán csak a felbontással lehet gondunk, hiszen az LG a G3-ban már évekkel ezelőtt majdnem kétszer ennyi képpontot rakott ki ugyanekkora felületre, de egyrészt kategóriájának többi modellje is csak Full HD (pl. Oppo R9, Xiaomi Redmi Note 3, Meizu M3 Note), másrészt ezt leginkább csak az ikonok nagy méretében vehetjük észre. Hátsó kamerája 13 megapixeles, és ez is a Samsungtól származik. Az ujjlenyomat érzékelő ugyanaz, mint amit már a Superben is alkalmaztak. Hangszórói az USB-C két oldalán találhatók. Ugyan egy telefonbeszélgetés kihangosítására több, mint elég, zenét ne ezen hallgassunk. Fülhallgatót nem mellékelnek hozzá, de bedugva egyet FM rádiót is hallgathatunk.
Az UMi Plus egy középkategóriás telefon, de processzorának ereje bármely mai alkalmazás futtatására elegendő, játékoknál pedig egy Mali segédchip segíti. A tesztadatok alapján (AnTuTu-ban 48971 pont) valamivel a Snapdragon 600-as sorozata felett teljesít, de megver olyan öregebb csúcschipeket is, mint a Snapdragon 801. Legerősebb pontja egyértelműen a hatalmas memória: én folyamatosan váltogatok több alkalmazás között (böngészőben olvasás több ablakban, jön egy levél vagy Viber-üzenet, stb.), és mivel bőven van hely, nem kell minden váltásnál újratölteni a már egyébként megnyitott ablakot.
Operációs rendszere a hatos android (Marshmallow), ígéretek szerint még most karácsonykor hetesre fogják frissíteni. Teljes mértékben magyar nyelvű. Szoftverek terén meglepő a puritánság, a "nagyok" leginkább ebben húztak el - ki örül ennek, ki nem annyira. Legalább ebben meg akarják magukat különböztetni, ha már a műszaki számadatokban nem megy. Az UMi tökéletes antitézisük, bloatware-nek nevezett programok nélkül szállítják, az alap Androidot marginális pontokon átdolgozva. Néhány alapszoftvert (böngészőt, hangfelvevőt, fájlkezelőt, galériát) módosítottak picit, de ezeket villámgyorsan Chromera és egyéb ismert programokra cserélhetjük. Ez a puritánság viszont azt is jelenti, hogy bizonyos funkciók egyszerűen nem léteznek: nem tudjuk listázni az éppen futó programokat vagy mondjuk megnézni a memóriahasználatot.
A kezelést mintha nem gondolták volna át teljesen. Nagyon fura, hogy az előlap alján lévő, ujjlenyomatolvasót is rejtő gomb mellett balra még most is ráraktak egy menü gombot. Semmi nem jelöli, és funkciója sem módosítható, habár az operációs rendszerhez már több verzió óta szükségtelen. Ráadásul ezt megkavarja a kijelzőn is megjelenő hasonló sáv, ahol a középső ugyanúgy az alapképernyőre, a jobb oldali pedig visszaléptet, viszont itt a bal oldali már az alkalmazásokat listázza! Szerencsére ezek a hozzárendelések szoftveresen már megváltoztathatók, sorrendjük átrendezhető, illetve a sáv igény szerint el is tüntethető.
A bal felső sarokban lévő üzenetjelző LED három színben, pirosan, zölden vagy kéken világíthat. Ezekhez négy esemény rendelhető hozzá: bejövő hívás, elmulasztott hívás, SMS és egyéb. Azaz valamelyik kétszer lesz használva. Vajon meddig tartott volna ezt kijavítani?
A mobilcégek között hatalmas verseny zajlik fényképezés terén, olyan fontos terület, hogy a gyengesége típusokat taszíthat a porba, vagy kiválóra sikeredvén önmagában eladásokat generálhat. Ez az UMi Plus terén különösen igaz, mert ez a legnagyobb eltérés a korábbi Super modellhez képest. Annak 13 megapixeles Panasonic szenzorát a Samsung hasonló felbontású alkatrészére cserélték, és ebben már van fázisérzékelős autofókusz és lencséje 5 tagból áll. Mindez persze jól hangzik, de a gyakorlatban a hasonló kategóriájú modellekhez képest nem látni igazi különbséget, nem fog mindenki a kamerájáról beszélni. Ahogy várható, jó fényviszonyok között remek képeket készít, de az este közeledtével együtt a részletek is megfogyatkoznak a felvételeken. Ezen picit segíteni tud a HDR mód, cserébe a színek fakulnak jobban, továbbá a megnövekedett záridő miatt a bemozdulás veszélye is megnő.
A fényképező szoftver egyszerű darab, cserébe nagyon gyorsan indul. (Ez kell is, mivel zárolt képernyőről nem lehet fényképezni.) Négy lehetőségünk van: fotó, manuális fotó, videó és panoráma mód. Manuálisnál a fényerőt, kontrasztot, ISO-t fehéregyensúlyt és a telítettséget csúszkákkal szabályozhatjuk. Nyolc alapeffekt van (fekete-fehér, szépia, stb.), de nincs témafelismerés. Videót maximum Full HD-ban rögzíthetünk, és nincs lassítási lehetőség. Összességben kiváló a pillanat megörökítésére, de ideális körülmények nélkül ne ettől várjuk a tökéletes fotót.
Akkumulátora hatalmas (beszállítója a Sony), 4000 mAh-es - leginkább ez a felelős a 185 grammos tömegért, ami vagy 2-3 dekával meghaladja a többieket. Mivel a hátlap nem eltávolítható, így cserélni sem lehet. Viszont simán bírja a készülék másfél-két napig, a mellékelt töltővel pedig villámgyors a feltöltés, két órán belül megvan a 100%. USB-C csatlakozója van, de kicsit félresikerült. Bedugtam egy OnePlushoz használt kábelt, de nem éreztem stabilnak a rögzítést; azt esténként a töltőre dugom, és az ágy mellé rakva meg tudom emelni a kábelnél fogva, de itt kicsúszott. Ezután megnéztem a cég által a dobozban mellékelt kábellel, amivel határozottabb az aprócska kattanás, és meg is tartja: mintha itt egy tizedmilliméterrel mélyebb lenne a telefon alján lévő lyuk. Ennyit az USB-C kompatibilitásáról.
Kapcsolódás terén érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon is rá tud kapcsolódni a 4G LTE hálózatra (azaz van benne B20), a Bluetooth 4.1 és a GPS pedig természetesnek tekinthető.
Míg a csúcskategóriában az Apple, Samsung, LG és a többi nagy öli egymást, addig mintha a középkategóriára alig jutna figyelem általuk, adott esetben befutott zászlóshajóik butított változataival próbálkoznak méregdrágán. Ezt ismerték fel jó ütemben a kínai tucatgyártók, melyekkel árban lehetetlen versenyezni, és olyan műszaki tartalmat nyújtanak, amiért egy kategóriával feljebb sem kell szégyenkezni. Külalakban, dizájnban, kidolgozottságban sem maradnak alul, hiszen ezt is csak másolni kell, azonban kezelhetőségben van még hova fejlődniük.
Az UMi Plus 200 dollárért (akcióban akár 180-ért) kapható a TomTomnál arany és szürke színben, és ezért a pénzért remek beltartalmat kapunk, a legismertebb cégektől összevásárolva. Ez mutatja a gyártó szerénységét, de azt is ki kell emelni, hogy a végtermék mindezek összessége, nem pedig több azoknál. A papíron remek statisztikák a szoftver és a hardver összekapcsolásánál kicsit megbicsaklanak, de így is elfogadható középkategóriás okostelefon. A gyártó nevére mindenképpen érdemes figyelni, amilyen tempóban fejlesztenek, nemsokára nagyon népszerű márkává válhatnak.
Gombamódra szaporodnak a kínai mobilcégek, mivel manapság már nem igényel nagy mérnöki munkát kész alkatrészekből összelegózni egy készüléket. Persze ezek a telefonok marketinges hátszél nélkül a nagy márkákhoz hasonló árakon eladhatatlanok lennének, de ennek tudatában is vannak a feltörekvő gyártók, és marginális árréssel dolgoznak, a mennyiséggel próbálva szert tenni a fejlesztésekhez szükséges bevételre. Az UMi az idei év kiemelkedő újonca, korábban a Superrel és a Zeroval próbálkozott a középkategóriában, majd most nyáron jött az Umi Max, és október közepén piacra került az Umi Plus. Tehát alig fél év alatt három típust pörgettek ki, de már most legújabb termékük felturbózott verzióját tervezik, legalább műszakilag villámgyorsan felzárkózva a vezető márkákhoz.
A TomTop webáruház egy aprócska, a telefonnál alig nagyobb műanyag dobozt küldött, melyben a készülék alatt volt a töltő és egy tüske a SIM kártya behelyezéséhez. A készülék borítása fényes, csillogó alumínium, és meglepően nehéz, érezni hogy a fémtesten belül komoly dolgok lehetnek. Hátlapja nem eltávolítható, a széleken enyhén ívelt (így könnyebb felvenni az asztalról), a sarkok szépen lekerekítettek. Előlapján egyetlen gomb van, mely egyben az ujjlenyomat olvasó is. A fém házban két SIM kártyának van hely, az egyikbe microSD is rakható tárhelybővítésnek. A bal oldalon, ez alatt lévő gomb szoftveresen konfigurálható, a jobb oldalon a szokványos módon a hangerőszabályzó és bekapcsológombokat találjuk, míg felül nem maradt ki a 3.5mm-es audiódugasz sem.
Összességében azt éreztem rajta, mintha a kínai mérnökök féltek volna nagyon eltávolodni az iPhone már bevált vonalaitól, és inkább biztosra mennének, apró változtatásokat vállalva csak be. De a feladat sikerült, nagyon egyben van, a külalak stílusosra sikerült.
A hardver az a terület, ahol a márkátlan cuccok leginkább ki tudnak emelkedni. Általában olcsón mérik a teljesítményt, és ez most is így van. Az 5,5 collos Sharp kijelző (1920 x 1080 pixel) mögé 4 GB memóriát raktak 32 GB tárhellyel (mindkettő Samsung chip), mindezt nyolcmagos MediaTek Helio P10 processzor hajtja meg. A neves beszállítók megjelölése nem megszokott, mások erről gondosan hallgatnak (habár nyilvánvaló, hogy a többiek is összevásárolgatják az alkatrészeket), azonban az UMinak reputáció nélkül muszáj ezekkel a megjelölésekkel csökkentenie a bizalomhiányt.
És technikailag nem is lehet róla rosszat írni, az összkép remek. A kijelző képe kristálytiszta, a színek gazdagok, a kontraszt kiváló. Videózásra, képek nézegetésére tökéletes, betekintési szöge széles. Talán csak a felbontással lehet gondunk, hiszen az LG a G3-ban már évekkel ezelőtt majdnem kétszer ennyi képpontot rakott ki ugyanekkora felületre, de egyrészt kategóriájának többi modellje is csak Full HD (pl. Oppo R9, Xiaomi Redmi Note 3, Meizu M3 Note), másrészt ezt leginkább csak az ikonok nagy méretében vehetjük észre. Hátsó kamerája 13 megapixeles, és ez is a Samsungtól származik. Az ujjlenyomat érzékelő ugyanaz, mint amit már a Superben is alkalmaztak. Hangszórói az USB-C két oldalán találhatók. Ugyan egy telefonbeszélgetés kihangosítására több, mint elég, zenét ne ezen hallgassunk. Fülhallgatót nem mellékelnek hozzá, de bedugva egyet FM rádiót is hallgathatunk.
Az UMi Plus egy középkategóriás telefon, de processzorának ereje bármely mai alkalmazás futtatására elegendő, játékoknál pedig egy Mali segédchip segíti. A tesztadatok alapján (AnTuTu-ban 48971 pont) valamivel a Snapdragon 600-as sorozata felett teljesít, de megver olyan öregebb csúcschipeket is, mint a Snapdragon 801. Legerősebb pontja egyértelműen a hatalmas memória: én folyamatosan váltogatok több alkalmazás között (böngészőben olvasás több ablakban, jön egy levél vagy Viber-üzenet, stb.), és mivel bőven van hely, nem kell minden váltásnál újratölteni a már egyébként megnyitott ablakot.
Operációs rendszere a hatos android (Marshmallow), ígéretek szerint még most karácsonykor hetesre fogják frissíteni. Teljes mértékben magyar nyelvű. Szoftverek terén meglepő a puritánság, a "nagyok" leginkább ebben húztak el - ki örül ennek, ki nem annyira. Legalább ebben meg akarják magukat különböztetni, ha már a műszaki számadatokban nem megy. Az UMi tökéletes antitézisük, bloatware-nek nevezett programok nélkül szállítják, az alap Androidot marginális pontokon átdolgozva. Néhány alapszoftvert (böngészőt, hangfelvevőt, fájlkezelőt, galériát) módosítottak picit, de ezeket villámgyorsan Chromera és egyéb ismert programokra cserélhetjük. Ez a puritánság viszont azt is jelenti, hogy bizonyos funkciók egyszerűen nem léteznek: nem tudjuk listázni az éppen futó programokat vagy mondjuk megnézni a memóriahasználatot.
A kezelést mintha nem gondolták volna át teljesen. Nagyon fura, hogy az előlap alján lévő, ujjlenyomatolvasót is rejtő gomb mellett balra még most is ráraktak egy menü gombot. Semmi nem jelöli, és funkciója sem módosítható, habár az operációs rendszerhez már több verzió óta szükségtelen. Ráadásul ezt megkavarja a kijelzőn is megjelenő hasonló sáv, ahol a középső ugyanúgy az alapképernyőre, a jobb oldali pedig visszaléptet, viszont itt a bal oldali már az alkalmazásokat listázza! Szerencsére ezek a hozzárendelések szoftveresen már megváltoztathatók, sorrendjük átrendezhető, illetve a sáv igény szerint el is tüntethető.
A bal felső sarokban lévő üzenetjelző LED három színben, pirosan, zölden vagy kéken világíthat. Ezekhez négy esemény rendelhető hozzá: bejövő hívás, elmulasztott hívás, SMS és egyéb. Azaz valamelyik kétszer lesz használva. Vajon meddig tartott volna ezt kijavítani?
A mobilcégek között hatalmas verseny zajlik fényképezés terén, olyan fontos terület, hogy a gyengesége típusokat taszíthat a porba, vagy kiválóra sikeredvén önmagában eladásokat generálhat. Ez az UMi Plus terén különösen igaz, mert ez a legnagyobb eltérés a korábbi Super modellhez képest. Annak 13 megapixeles Panasonic szenzorát a Samsung hasonló felbontású alkatrészére cserélték, és ebben már van fázisérzékelős autofókusz és lencséje 5 tagból áll. Mindez persze jól hangzik, de a gyakorlatban a hasonló kategóriájú modellekhez képest nem látni igazi különbséget, nem fog mindenki a kamerájáról beszélni. Ahogy várható, jó fényviszonyok között remek képeket készít, de az este közeledtével együtt a részletek is megfogyatkoznak a felvételeken. Ezen picit segíteni tud a HDR mód, cserébe a színek fakulnak jobban, továbbá a megnövekedett záridő miatt a bemozdulás veszélye is megnő.
A fényképező szoftver egyszerű darab, cserébe nagyon gyorsan indul. (Ez kell is, mivel zárolt képernyőről nem lehet fényképezni.) Négy lehetőségünk van: fotó, manuális fotó, videó és panoráma mód. Manuálisnál a fényerőt, kontrasztot, ISO-t fehéregyensúlyt és a telítettséget csúszkákkal szabályozhatjuk. Nyolc alapeffekt van (fekete-fehér, szépia, stb.), de nincs témafelismerés. Videót maximum Full HD-ban rögzíthetünk, és nincs lassítási lehetőség. Összességben kiváló a pillanat megörökítésére, de ideális körülmények nélkül ne ettől várjuk a tökéletes fotót.
Akkumulátora hatalmas (beszállítója a Sony), 4000 mAh-es - leginkább ez a felelős a 185 grammos tömegért, ami vagy 2-3 dekával meghaladja a többieket. Mivel a hátlap nem eltávolítható, így cserélni sem lehet. Viszont simán bírja a készülék másfél-két napig, a mellékelt töltővel pedig villámgyors a feltöltés, két órán belül megvan a 100%. USB-C csatlakozója van, de kicsit félresikerült. Bedugtam egy OnePlushoz használt kábelt, de nem éreztem stabilnak a rögzítést; azt esténként a töltőre dugom, és az ágy mellé rakva meg tudom emelni a kábelnél fogva, de itt kicsúszott. Ezután megnéztem a cég által a dobozban mellékelt kábellel, amivel határozottabb az aprócska kattanás, és meg is tartja: mintha itt egy tizedmilliméterrel mélyebb lenne a telefon alján lévő lyuk. Ennyit az USB-C kompatibilitásáról.
Kapcsolódás terén érdemes megemlíteni, hogy Magyarországon is rá tud kapcsolódni a 4G LTE hálózatra (azaz van benne B20), a Bluetooth 4.1 és a GPS pedig természetesnek tekinthető.
Míg a csúcskategóriában az Apple, Samsung, LG és a többi nagy öli egymást, addig mintha a középkategóriára alig jutna figyelem általuk, adott esetben befutott zászlóshajóik butított változataival próbálkoznak méregdrágán. Ezt ismerték fel jó ütemben a kínai tucatgyártók, melyekkel árban lehetetlen versenyezni, és olyan műszaki tartalmat nyújtanak, amiért egy kategóriával feljebb sem kell szégyenkezni. Külalakban, dizájnban, kidolgozottságban sem maradnak alul, hiszen ezt is csak másolni kell, azonban kezelhetőségben van még hova fejlődniük.
Az UMi Plus 200 dollárért (akcióban akár 180-ért) kapható a TomTomnál arany és szürke színben, és ezért a pénzért remek beltartalmat kapunk, a legismertebb cégektől összevásárolva. Ez mutatja a gyártó szerénységét, de azt is ki kell emelni, hogy a végtermék mindezek összessége, nem pedig több azoknál. A papíron remek statisztikák a szoftver és a hardver összekapcsolásánál kicsit megbicsaklanak, de így is elfogadható középkategóriás okostelefon. A gyártó nevére mindenképpen érdemes figyelni, amilyen tempóban fejlesztenek, nemsokára nagyon népszerű márkává válhatnak.