Berta Sándor
Mindegy ki ül a Fehér Házban?
Egy amerikai író szerint nem a politikusok a valódi döntéshozók, hanem többek között a Szilícium-völgy vállalkozásai.
A 63 éves Mike Lofgren éveken át John Kasich republikánus kongresszusi képviselő munkatársa volt, ma pedig az egyik legkurrensebb amerikai író. The Deep State: The Fall of the Constitution and the Rise of the Shadow Government (azaz "Az Alkotmány bukása és az árnyékkormány felemelkedése") című aktuális művében arról ír, hogy a Szilícium-völgy miként befolyásolja az Amerikai Egyesült Államok politikáját. Szerinte gyakorlatilag mindegy, hogy ki kormányozza az USA-t, ugyanis a valódi hatalom az IT-ipart is magában foglaló "mélyebb állam" kezében van.
"Az IT-szektor a 'mély állam' csomópontja. A 'mély állam' olyan politikai struktúrákból áll, amelyek a választási eredményektől függetlenül működnek. Például George W. Bush esetében voltak bizonyos politikai ügyek, amely ellen Barack Obama még elnökjelöltként fellépett, de amikor a Fehér Házba került, mégsem változtatott ezeken. A folytonosság kiválóan megfigyelhető a nemzetbiztonság vagy a Wall Street szabályozásának területén. A politikusok akarata helyett inkább az "oligarchák vastörvénye" érvényes. Hosszabb távon nagyon nehéz fenntartani a demokratikus intézményeket, mert a nagy hatalommal rendelkező szereplők vagy erősíteni akarják befolyásukat, vagy legalább fenntartani a status quot" - fejtette ki Mike Lofgren.
Úgy véli, az USA teljesen mértékben függ a Szilícium-völgytől. Manapság a tech-vállalatok már a bankokkal összemérhető, vagy azokat meghaladó összegű pénzeken ülnek, és a Google és az Apple vezetői jobban keresnek, mint a tőzsdei nagyágyúk. Rengeteg pénzt költenek lobbizásra, azaz a politikai döntések szájuk íze szerinti befolyásolására, ami jól látszik például a szerzői jogok terén vagy az adózási gyakorlaton. Több százmilliárd dollár adó hiányzik az amerikai költségvetésből, és a politika alighanem azért nem tesz semmit, mert az ügyben a választási kampánypénzek fontos szerepet játszanak.
Mindezeken túl egy még fontosabb dolgot is birtokolnak, az információt. A kaliforniai cégeknek nagy gyakorlatuk van az emberek aktivitásának követésében, szóval nem meglepő, hogy a kormányzat másolja őket, és ehhez ők segítséget is adnak. "A Szilícium-völgy elengedhetetlen a biztonsági apparátus szempontjából, és itt nem elsősorban az FBI és az Apple vitájáról van szó egy iPhone feltöréséről, hanem a kommunikációs infrastruktúráról. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA) az IT-konszernekkel való együttműködés nélkül - függetlenül attól, hogy ez a kooperáció kényszer vagy nem kényszer hatására valósul-e meg - egyáltalán nem is tudna működni."
Az író szerint Snowden nyilvánosságra hozott anyaga után ugyan látványosan meglepődtek az IT-cégek, de valójában ugyanezt csinálták ők is, csak kereskedelmi célokból, és a hárombetűs szervezetek pénzt fizettek vagy egyéb módon támogatták őket cserébe. A tech-vállalatok rohamosan terjedő titkosítási erőfeszítéseit csak kényszerű válasznak tartja arra, hogy azok egyre több külföldi üzletet veszítenek az NSA nyilvánosságra került tevékenysége miatt.
Leszögezi, hogy egyre inkább elmosódik a határ a magánszféra és a kormányzati személyzet között. "James Clapper titkosszolgálati koordinátor korábban a Booz Allen cégnél dolgozott, éppúgy, mint Edward Snowden is. A társaság 99 százalékban függ a kormányzati megrendelésektől és egy Wall Streeten lévő alap tulajdonában van. Vagy például ott van David Petraeus egykori négycsillagos tábornok - akinek semmi köze nincs a pénzügyi ágazathoz - hirtelen a Wall Streeten bukkan fel. Miért? De a tábornokok többsége a fegyveres erőktől való távozás után egyébként is a hadiipari vállalatoknak dolgozik. Az oligarchákat csak úgy lehet eltörölni, ha az emberek kijönnek végre az apátiából." - hangsúlyozta Mike Lofgren.
Úgy véli, az emberek azért nem lépnek fel az összefonódások ellen, mert annak kialakulása egy lassú folyamat volt, és az egyszerűen nem tűnik fel nekik. Lofgren a béka és a forrásban lévő víz példáját említette: amennyiben egy békát forrásban lévő vízbe tesznek, azonnal kiugrik az edényből, de ha a víz fokozatosan melegszik fel, akkor a béka szinte nem is érzékeli, hogy halálra főzik. Szerinte ugyanez a helyzet itt is. Ebből a szempontból jó jelnek tartja Sanders és Trump meglepően nagy szerepét a mostani elnökválasztási kampányban, hiszen az elitek Jeb Bush és Clinton párharcának örültek volna, azaz a Coke és a Pepsi harcának. Előbbiek sikere viszont azt mutatja, hogy az emberek érzik, valami nincsen rendben.
A 63 éves Mike Lofgren éveken át John Kasich republikánus kongresszusi képviselő munkatársa volt, ma pedig az egyik legkurrensebb amerikai író. The Deep State: The Fall of the Constitution and the Rise of the Shadow Government (azaz "Az Alkotmány bukása és az árnyékkormány felemelkedése") című aktuális művében arról ír, hogy a Szilícium-völgy miként befolyásolja az Amerikai Egyesült Államok politikáját. Szerinte gyakorlatilag mindegy, hogy ki kormányozza az USA-t, ugyanis a valódi hatalom az IT-ipart is magában foglaló "mélyebb állam" kezében van.
"Az IT-szektor a 'mély állam' csomópontja. A 'mély állam' olyan politikai struktúrákból áll, amelyek a választási eredményektől függetlenül működnek. Például George W. Bush esetében voltak bizonyos politikai ügyek, amely ellen Barack Obama még elnökjelöltként fellépett, de amikor a Fehér Házba került, mégsem változtatott ezeken. A folytonosság kiválóan megfigyelhető a nemzetbiztonság vagy a Wall Street szabályozásának területén. A politikusok akarata helyett inkább az "oligarchák vastörvénye" érvényes. Hosszabb távon nagyon nehéz fenntartani a demokratikus intézményeket, mert a nagy hatalommal rendelkező szereplők vagy erősíteni akarják befolyásukat, vagy legalább fenntartani a status quot" - fejtette ki Mike Lofgren.Úgy véli, az USA teljesen mértékben függ a Szilícium-völgytől. Manapság a tech-vállalatok már a bankokkal összemérhető, vagy azokat meghaladó összegű pénzeken ülnek, és a Google és az Apple vezetői jobban keresnek, mint a tőzsdei nagyágyúk. Rengeteg pénzt költenek lobbizásra, azaz a politikai döntések szájuk íze szerinti befolyásolására, ami jól látszik például a szerzői jogok terén vagy az adózási gyakorlaton. Több százmilliárd dollár adó hiányzik az amerikai költségvetésből, és a politika alighanem azért nem tesz semmit, mert az ügyben a választási kampánypénzek fontos szerepet játszanak.
Mindezeken túl egy még fontosabb dolgot is birtokolnak, az információt. A kaliforniai cégeknek nagy gyakorlatuk van az emberek aktivitásának követésében, szóval nem meglepő, hogy a kormányzat másolja őket, és ehhez ők segítséget is adnak. "A Szilícium-völgy elengedhetetlen a biztonsági apparátus szempontjából, és itt nem elsősorban az FBI és az Apple vitájáról van szó egy iPhone feltöréséről, hanem a kommunikációs infrastruktúráról. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA) az IT-konszernekkel való együttműködés nélkül - függetlenül attól, hogy ez a kooperáció kényszer vagy nem kényszer hatására valósul-e meg - egyáltalán nem is tudna működni."
Az író szerint Snowden nyilvánosságra hozott anyaga után ugyan látványosan meglepődtek az IT-cégek, de valójában ugyanezt csinálták ők is, csak kereskedelmi célokból, és a hárombetűs szervezetek pénzt fizettek vagy egyéb módon támogatták őket cserébe. A tech-vállalatok rohamosan terjedő titkosítási erőfeszítéseit csak kényszerű válasznak tartja arra, hogy azok egyre több külföldi üzletet veszítenek az NSA nyilvánosságra került tevékenysége miatt.
Leszögezi, hogy egyre inkább elmosódik a határ a magánszféra és a kormányzati személyzet között. "James Clapper titkosszolgálati koordinátor korábban a Booz Allen cégnél dolgozott, éppúgy, mint Edward Snowden is. A társaság 99 százalékban függ a kormányzati megrendelésektől és egy Wall Streeten lévő alap tulajdonában van. Vagy például ott van David Petraeus egykori négycsillagos tábornok - akinek semmi köze nincs a pénzügyi ágazathoz - hirtelen a Wall Streeten bukkan fel. Miért? De a tábornokok többsége a fegyveres erőktől való távozás után egyébként is a hadiipari vállalatoknak dolgozik. Az oligarchákat csak úgy lehet eltörölni, ha az emberek kijönnek végre az apátiából." - hangsúlyozta Mike Lofgren.
Úgy véli, az emberek azért nem lépnek fel az összefonódások ellen, mert annak kialakulása egy lassú folyamat volt, és az egyszerűen nem tűnik fel nekik. Lofgren a béka és a forrásban lévő víz példáját említette: amennyiben egy békát forrásban lévő vízbe tesznek, azonnal kiugrik az edényből, de ha a víz fokozatosan melegszik fel, akkor a béka szinte nem is érzékeli, hogy halálra főzik. Szerinte ugyanez a helyzet itt is. Ebből a szempontból jó jelnek tartja Sanders és Trump meglepően nagy szerepét a mostani elnökválasztási kampányban, hiszen az elitek Jeb Bush és Clinton párharcának örültek volna, azaz a Coke és a Pepsi harcának. Előbbiek sikere viszont azt mutatja, hogy az emberek érzik, valami nincsen rendben.