Berta Sándor
Virtuális asszisztensek segíthetnek az időseknek
Szakemberek olyan megoldásokat keresnek, amelyek könnyebbé tehetik a 60 éven felüliek mindennapjait.
A jövőben a nyugdíjasoknak virtuális asszisztensek segíthetnek majd, akik emlékeztetik őket a szükséges gyógyszerek bevételére, a tennivalókra, az orvos felkeresésére vagy akár saját javaslatokat is tehetnek, például a bevásárlásra vagy egy könnyed sétára. Stefan Kopp, a Bielefeldi Egyetem professzora elmondta, hogy ezekkel az avatárokkal bárki akár egész nap beszélgethet majd. Közölheti a kívánságait, például hogy meginna egy kávét a legjobb barátjával, a virtuális asszisztens pedig felhívja az illetőt vagy e-mailt küld neki.
A kutatók egy olyan virtuális figurát akarnak létrehozni, amely eddig még nem látott és alkalmazott képességeket és funkciókat kínálna. A három éven át tartó KOMPASS projekt keretében olyan "szociálisan együttműködő virtuális asszisztenseket" alkotnának meg, amelyek mindennapos kísérőként szolgálhatnak a támogatásra szoruló emberek számára. Az először kifejlesztett asszisztens gyermeki figurát kapott, nemtelen, a neve Billie. Az avatár ugyanakkor csak egy korai dizájn. A későbbi tervek között szerepel, hogy a felhasználók meghatározhatják majd a virtuális segítőik nemét, korát és kinézetét.
Klaus Miesenberger, a linzi Johannes Kepler Egyetem munkatársa kifejtette, hogy már egy ideje vannak próbálkozások virtuális asszisztensek létrehozására. Az egyik probléma az, hogy mindenki egyedi dolgot akar, ezért a rendszereknek képeseknek kell lenniük az igényekhez való igazodásra, s fontos az is, hogy miként kommunikál az adott avatár. Kopp és csapata különösen nagy gondot fordít a nyelvi modulra, az embereknek ugyanis azt kell majd érezniük, hogy az asszisztens valóban megérti őket. De nem csupán a szavak megértése a lényeg, hiszen ugyanilyen fontos a gesztusok, a hangulatok és a testtartás felismerése is. Ebben nagy felbontású kamerák segíthetnek. Kopp szerint az avatárnak érzékelnie kell, hogy az illető éppen stresszes-e, szétszórt, dühös vagy éppen bizonytalan, azaz különbséget kell tudnia tenni az egyes állapotok között.
Pszichológusok azt is vizsgálják, hogy egy virtuális asszisztensnek mennyire kell kötődnie, hogy érzelmileg megfelelő legyen a kapcsolat a két fél között. Ehhez a kutatók tanulmányozták a Bielefeldi Egyetemen 1999-ben megalkotott Max nevű avatárt. Amikor Max rámosolygott valakire, akkor az ösztönösen úgy reagált, mintha Max is ember lett volna: visszamosolygott.
A jövőben a nyugdíjasoknak virtuális asszisztensek segíthetnek majd, akik emlékeztetik őket a szükséges gyógyszerek bevételére, a tennivalókra, az orvos felkeresésére vagy akár saját javaslatokat is tehetnek, például a bevásárlásra vagy egy könnyed sétára. Stefan Kopp, a Bielefeldi Egyetem professzora elmondta, hogy ezekkel az avatárokkal bárki akár egész nap beszélgethet majd. Közölheti a kívánságait, például hogy meginna egy kávét a legjobb barátjával, a virtuális asszisztens pedig felhívja az illetőt vagy e-mailt küld neki.
A kutatók egy olyan virtuális figurát akarnak létrehozni, amely eddig még nem látott és alkalmazott képességeket és funkciókat kínálna. A három éven át tartó KOMPASS projekt keretében olyan "szociálisan együttműködő virtuális asszisztenseket" alkotnának meg, amelyek mindennapos kísérőként szolgálhatnak a támogatásra szoruló emberek számára. Az először kifejlesztett asszisztens gyermeki figurát kapott, nemtelen, a neve Billie. Az avatár ugyanakkor csak egy korai dizájn. A későbbi tervek között szerepel, hogy a felhasználók meghatározhatják majd a virtuális segítőik nemét, korát és kinézetét.
Klaus Miesenberger, a linzi Johannes Kepler Egyetem munkatársa kifejtette, hogy már egy ideje vannak próbálkozások virtuális asszisztensek létrehozására. Az egyik probléma az, hogy mindenki egyedi dolgot akar, ezért a rendszereknek képeseknek kell lenniük az igényekhez való igazodásra, s fontos az is, hogy miként kommunikál az adott avatár. Kopp és csapata különösen nagy gondot fordít a nyelvi modulra, az embereknek ugyanis azt kell majd érezniük, hogy az asszisztens valóban megérti őket. De nem csupán a szavak megértése a lényeg, hiszen ugyanilyen fontos a gesztusok, a hangulatok és a testtartás felismerése is. Ebben nagy felbontású kamerák segíthetnek. Kopp szerint az avatárnak érzékelnie kell, hogy az illető éppen stresszes-e, szétszórt, dühös vagy éppen bizonytalan, azaz különbséget kell tudnia tenni az egyes állapotok között.
Pszichológusok azt is vizsgálják, hogy egy virtuális asszisztensnek mennyire kell kötődnie, hogy érzelmileg megfelelő legyen a kapcsolat a két fél között. Ehhez a kutatók tanulmányozták a Bielefeldi Egyetemen 1999-ben megalkotott Max nevű avatárt. Amikor Max rámosolygott valakire, akkor az ösztönösen úgy reagált, mintha Max is ember lett volna: visszamosolygott.