Berta Sándor
Okosszemüvegekkel növelhető a tanulási teljesítmény?
Japán kutatók viselhető eszközök segítségével optimalizálnák az emberi működést és erősítenék a kognitív képességeket.
A fitneszkarkötők számos adatot továbbítanak rólunk valamilyen felhőkörnyezetbe és ezeknek az információknak köszönhetően a szoftverek tanácsokat adhatnak arra, hogy például hogyan végezzük hatékonyabban az edzéseinket. Ezt a trendet nevezik önoptimalizálásnak. Egy japán egyetem kutatólaboratóriumának szakemberei szerint a gondolkodás is optimalizálható hasonló módon, csak éppen okosszemüvegek bevonásával. Kai Kunze, a tokiói Keio Egyetem professzorának célja egy fitneszkarkötő építése az agy számára.
Szakterülete az úgynevezett Eye Wear Computing, amelynek keretében például egy okosszemüvegbe szerelt és a szemmozgásokat rögzítő kamerával kideríthetők az adott személy olvasási szokásai. A pupillamozgásokon keresztül minták készíthetők, amelyekből megtudható nemcsak az, hogy éppen mit olvas az illető, hanem az is, hogy mennyire figyel oda. A pupillamozgásokat rögzítik és a felvételeket egy szervernek továbbítják, ott kiértékelik azokat, majd figyelmeztetés jelenik meg, ha a rendszer úgy gondolja, hogy a felhasználó túl fáradt. Egy kis szünet után az adott személy tovább olvashat és így gyorsabban tanulhat.
A japán tudósok szerint az adatok alapján olyan programokat lehet kifejleszteni, amelyek segítségével a diákok folyamatosan a legmagasabb szintű tanulásra lesznek ösztönözve. Egy ilyen alkalmazás létrehozásához azonban még jobb mintafelismerésre és több testi adatra lesz szükség. A japán Radiológiai Tudományok Nemzeti Intézetében éppen ezért elektroenkefalogrammal (EEG) mérik a tesztalanyok agyi tevékenységét, ugyanakkor az eljárás során a helyi kutatók a szokásos 19 helyett csak 14 elektródát használnak. Az értékeket kiegészítik a véroxigénszinttel, a hőmérséklettel, a bőr elektromos ellenálló képességével és a szívvel kapcsolatos adatokkal. Ezekből lehet előrejelezni egy ember tanulási teljesítményét és azt, hogy miként kerülhet különösen jó mentális állapotba.
A pupillamozgásokból és a bőr elektromos ellenálló képességével kapcsolatos adatok mérése már most nagyon jól működik. Ezen információk elemzéséből lehet következtetni arról, hogy valaki mennyire fáradt, mennyire tud koncentrálni. Az eredményességhez kisebb szenzorok és okosszemüvegek kellenek, s az adatátvitelt is módosítani kell. Amennyiben mindez rövid időn belül megvalósul, úgy nem lehet majd különbséget tenni egy okos- és egy hagyományos szemüveg között.
Thad Starner, a Google Glass főfejlesztője tavaly júniusban azt nyilatkozta, hogy az okosszemüveg feladata a mindennapi rutin megkönnyítése, ráadásul az alkalmazásával kevésbé vonja el bármi a figyelmét és ezáltal hatékonyabban tud dolgozni.
A fitneszkarkötők számos adatot továbbítanak rólunk valamilyen felhőkörnyezetbe és ezeknek az információknak köszönhetően a szoftverek tanácsokat adhatnak arra, hogy például hogyan végezzük hatékonyabban az edzéseinket. Ezt a trendet nevezik önoptimalizálásnak. Egy japán egyetem kutatólaboratóriumának szakemberei szerint a gondolkodás is optimalizálható hasonló módon, csak éppen okosszemüvegek bevonásával. Kai Kunze, a tokiói Keio Egyetem professzorának célja egy fitneszkarkötő építése az agy számára.
Szakterülete az úgynevezett Eye Wear Computing, amelynek keretében például egy okosszemüvegbe szerelt és a szemmozgásokat rögzítő kamerával kideríthetők az adott személy olvasási szokásai. A pupillamozgásokon keresztül minták készíthetők, amelyekből megtudható nemcsak az, hogy éppen mit olvas az illető, hanem az is, hogy mennyire figyel oda. A pupillamozgásokat rögzítik és a felvételeket egy szervernek továbbítják, ott kiértékelik azokat, majd figyelmeztetés jelenik meg, ha a rendszer úgy gondolja, hogy a felhasználó túl fáradt. Egy kis szünet után az adott személy tovább olvashat és így gyorsabban tanulhat.
A japán tudósok szerint az adatok alapján olyan programokat lehet kifejleszteni, amelyek segítségével a diákok folyamatosan a legmagasabb szintű tanulásra lesznek ösztönözve. Egy ilyen alkalmazás létrehozásához azonban még jobb mintafelismerésre és több testi adatra lesz szükség. A japán Radiológiai Tudományok Nemzeti Intézetében éppen ezért elektroenkefalogrammal (EEG) mérik a tesztalanyok agyi tevékenységét, ugyanakkor az eljárás során a helyi kutatók a szokásos 19 helyett csak 14 elektródát használnak. Az értékeket kiegészítik a véroxigénszinttel, a hőmérséklettel, a bőr elektromos ellenálló képességével és a szívvel kapcsolatos adatokkal. Ezekből lehet előrejelezni egy ember tanulási teljesítményét és azt, hogy miként kerülhet különösen jó mentális állapotba.
A pupillamozgásokból és a bőr elektromos ellenálló képességével kapcsolatos adatok mérése már most nagyon jól működik. Ezen információk elemzéséből lehet következtetni arról, hogy valaki mennyire fáradt, mennyire tud koncentrálni. Az eredményességhez kisebb szenzorok és okosszemüvegek kellenek, s az adatátvitelt is módosítani kell. Amennyiben mindez rövid időn belül megvalósul, úgy nem lehet majd különbséget tenni egy okos- és egy hagyományos szemüveg között.
Thad Starner, a Google Glass főfejlesztője tavaly júniusban azt nyilatkozta, hogy az okosszemüveg feladata a mindennapi rutin megkönnyítése, ráadásul az alkalmazásával kevésbé vonja el bármi a figyelmét és ezáltal hatékonyabban tud dolgozni.