Berta Sándor
Versenyfutás az idővel
Japánban a földrengések, a cunamik és a tájfunok egyaránt komoly károkat okoznak, ezért az ország számára nagyon fontos a katasztrófák előrejelzése.
A Japán Meteorológiai Ügynökség (JMA) gondoskodik arról, hogy az embereknek egy természeti katasztrófa esetén minél több idejük legyen biztonságos helyre menni. A hivatal éves költségvetése 700 millió dollár és 5200 dolgozót foglalkoztat. A földrengésügyi, cunami és vulkanizmus részleg szakértői naponta regisztrálnak földmozgásokat. Amennyiben erősebb földrengésről van szó, akkor egy berendezés automatikusan megállapítja a Richter-skála szerinti erősséget és szakemberek néhány percen belül eldöntik, hogy kiadnak-e cunamiriadót vagy sem. Mindez azért működik ennyire gyorsan, mert a JMA adatbázisa számos előre kiszámított földrengés-szimulációt tartalmaz, amelyekben az epicentrumok különböző helyeken vannak. Egy földrengés esetén csak elég lefuttatni a megfelelő szimulációt.
"A reakcióidőnk nagyon rövid" - jelentette ki Tatsuya Kimura, a JMA munkatársa. A hivatal munkáját elsősorban a korszerű információfeldolgozó rendszerek használata gyorsította meg rendkívüli mértékben. 25 évvel ezelőtt a szakértőknek még 25 percre volt szükségük ahhoz, hogy egy földrengés után kiadják a cunamiriadót. Bár az idő jelentős mértékben, 2-3 percre rövidült, a rendszer még ma sem tökéletes. A regionális JMA-központoknak 5 percen belül továbbküldik az információkat.
Kimura elmondta: a 2011-es cunami idején rosszul mérték fel a helyzetet. A földrengés annyira erős volt, hogy eleinte egyáltalán nem tudták meghatározni az erősségét és 3-6 méter magasságú hullámokból indultak ki. Sokan a házaikban maradtak, mert azt gondolták, hogy a védelmi létesítmények megvédik őket. A hibás becslés volt az egyik oka annak, hogy végül 15 000 ember meghalt. 2001 óta fokozatosan kiépítették és fejlesztették a szeizmográfok és cunamimérők hálózatát. Elsősorban a mélytengeri cunamimérők javíthatnak az előrejelzésen. A JMA feladata még fontosabbá vált, mióta vészhelyzetben nem csupán a helyi lakosokat látja el információkkal, hanem egész Délkelet-Ázsiát is, például a Fülöp-szigeteket ők segítették a Hayan-tájfun idején.
A hivatal még akkor is működőképes marad, ha a tokiói központja megsemmisül, ekkor ugyanis az oszakai centrum veszi át a főszerepet, viszont utóbbiban nincs szuperszámítógép. Kimura közölte: ha Tokió eltűnne egy földrengés miatt és a szuperszámítógép is megsemmisülne, akkor az európai, egyesült államokbeli és ausztráliai testvérszervezetek számítási kapacitására támaszkodhatnának. Ez ugyan korlátozná a lehetőségeiket, de működőképesek maradnának. Kelet-Japánban 2011 márciusában kettős cunami okozott pusztítást. Az elkészített műholdképeken nem egy, hanem legalább két óriáshullám látható, amelyek végül kétszeres magasságú vízfallá olvadtak össze, mielőtt partot értek, olyanná, amely hatalmas távolságot volt képes átszelni anélkül, hogy erejéből veszített volna.
A Japán Meteorológiai Ügynökség (JMA) gondoskodik arról, hogy az embereknek egy természeti katasztrófa esetén minél több idejük legyen biztonságos helyre menni. A hivatal éves költségvetése 700 millió dollár és 5200 dolgozót foglalkoztat. A földrengésügyi, cunami és vulkanizmus részleg szakértői naponta regisztrálnak földmozgásokat. Amennyiben erősebb földrengésről van szó, akkor egy berendezés automatikusan megállapítja a Richter-skála szerinti erősséget és szakemberek néhány percen belül eldöntik, hogy kiadnak-e cunamiriadót vagy sem. Mindez azért működik ennyire gyorsan, mert a JMA adatbázisa számos előre kiszámított földrengés-szimulációt tartalmaz, amelyekben az epicentrumok különböző helyeken vannak. Egy földrengés esetén csak elég lefuttatni a megfelelő szimulációt.
"A reakcióidőnk nagyon rövid" - jelentette ki Tatsuya Kimura, a JMA munkatársa. A hivatal munkáját elsősorban a korszerű információfeldolgozó rendszerek használata gyorsította meg rendkívüli mértékben. 25 évvel ezelőtt a szakértőknek még 25 percre volt szükségük ahhoz, hogy egy földrengés után kiadják a cunamiriadót. Bár az idő jelentős mértékben, 2-3 percre rövidült, a rendszer még ma sem tökéletes. A regionális JMA-központoknak 5 percen belül továbbküldik az információkat.
Kimura elmondta: a 2011-es cunami idején rosszul mérték fel a helyzetet. A földrengés annyira erős volt, hogy eleinte egyáltalán nem tudták meghatározni az erősségét és 3-6 méter magasságú hullámokból indultak ki. Sokan a házaikban maradtak, mert azt gondolták, hogy a védelmi létesítmények megvédik őket. A hibás becslés volt az egyik oka annak, hogy végül 15 000 ember meghalt. 2001 óta fokozatosan kiépítették és fejlesztették a szeizmográfok és cunamimérők hálózatát. Elsősorban a mélytengeri cunamimérők javíthatnak az előrejelzésen. A JMA feladata még fontosabbá vált, mióta vészhelyzetben nem csupán a helyi lakosokat látja el információkkal, hanem egész Délkelet-Ázsiát is, például a Fülöp-szigeteket ők segítették a Hayan-tájfun idején.
A hivatal még akkor is működőképes marad, ha a tokiói központja megsemmisül, ekkor ugyanis az oszakai centrum veszi át a főszerepet, viszont utóbbiban nincs szuperszámítógép. Kimura közölte: ha Tokió eltűnne egy földrengés miatt és a szuperszámítógép is megsemmisülne, akkor az európai, egyesült államokbeli és ausztráliai testvérszervezetek számítási kapacitására támaszkodhatnának. Ez ugyan korlátozná a lehetőségeiket, de működőképesek maradnának. Kelet-Japánban 2011 márciusában kettős cunami okozott pusztítást. Az elkészített műholdképeken nem egy, hanem legalább két óriáshullám látható, amelyek végül kétszeres magasságú vízfallá olvadtak össze, mielőtt partot értek, olyanná, amely hatalmas távolságot volt képes átszelni anélkül, hogy erejéből veszített volna.