Az üreshordozó díjtól kezdve az egységesülő európai rendszerig sok mindenről szó volt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala éves áttekintésén.

Sajtótájékoztatón számolt be szervezetének tavalyi tevékenységéről Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) elnöke. Közlése szerint egyre kevesebb szabadalmat jegyeznek be a magyarok, tavaly egész évben alig 641-et, melyek kétharmada ráadásul egyéni ügyfelektől származik, azaz nem áll mögötte cég, mely hatékonyan kiaknázhatná a gazdasági hasznot. Európában ezzel szemben fordított a helyzet, folyamatosan nő az engedélyezések száma, emiatt a Magyarországon hatályos szabadalmak jogosultjainak közel 95%-a külföldi. Közülük a legtöbben németországi székhelyűek, őket az amerikai, francia és svájci jogosultak követik, szakterületek szerint rangsorolva pedig a gyógyszeripar áll az első helyen, amit a gépészet követ.

Bendzsel Miklós büszkén emelte ki, hogy a tulajdonos szerinti kalkulálásról telephely szerinti áttekintésre áttérve azonban a helyzet gyökeresen eltérő képet mutat. "Természetesen nem kis részben a külföldi tulajdonosoknak köszönhetően, de magyar agyakkal, lényegében szabadalmi és dizájn területen Európában első helyen állunk abban, hogy milyen fajlagos intenzitással tudunk hozzájárulni az innovatív és oltalmazható eljárások létrehozatalához. Ugyanakkor harmadik helyen állunk a védjegy intenzitásban. Ez annyit jelent, hogy a magyarországi privatizáció és a működőtőke betelepítése kiváltképp jól sikerült, mert húzóágazatok vannak úgy jelen, hogy azokat magyar szellemi erővel tudjuk életben tartani. Kell hozzá a nyugati tulajdonos tőkéje, munkakúlturája, üzletpolitikája, de mindez csak az itteni műszaki értelmiséggel, az alaptudományokban képzett kutatói állománnyal szimbiózisban tud megvalósulni."


A jövőben azonban a helyzet romolhat, mivel a hazai kis- és középvállalkozások keveset fordítanak kutatás-fejlesztésre, és az egységes európai szabadalom révén bármely nemzeti hatóságnál elfogadott szabadalom Magyarországon is hatályos lesz. Bendzsel Miklós közlése szerint a hazai gazdasági szféra egyáltalán nincs felkészülve arra, hogy az eddigi évi néhány ezer szabadalom után hirtelen 60 ezer feletti új megadással kell számolnia, nincs szellemi, jogi kapacitásuk saját környezetük, ágazatuk helyzetének követésére, hogy egyre szűkebb területen tudnak majd működni. "Magyarországon pozitív értelemben a jéghegy csúcsa, amit iparjogvédelmileg tudatosan oltalmaznak." - jelentette ki. Ennek a problémának a megoldására indították el a Jedlik-tervet, mely erőforrásokat biztosít az iparjogvédelmi ismeretek oktatására, a vállalatok képességfejlesztésére és a jogérvényesítés támogatására.

Kiemelte, hogy sikerült csökkenteniük az egyedi kulturális felhasználásra eső jogdíjak összegét, amellett, hogy a piac a sűrű fillér elve alapján növekvő beszedett bevételt számolhatott el. Tavaly összesen 17,6 milliárd forint volt az összes befizetett szerzői jogdíj, melynek kis része, mintegy két és fél millárd forint az üres hordozókból származott. Sikerként értékelte, hogy csökkent az ez utóbbiakra kivetett teher és a bárhol bekövetkezett növekmény kisebb volt az inflációnál. "Legutóbb a mobiltelefonok és a digitális televíziózásnál műsorkészítésre használatos eszközök jogdíjában 25-30 százalékos mérséklést sikerült elérni."

Határozottan megvédte a kompenzációs mechanizmust, mely visszatáplálást jelent az alkotók világába. "Ez az európai irányelvben rendezett lehetőség viszonylag tág alkufolyamatot enged a mértékek, illetve a technológia fejlődése révén beemelt termékféleségek terén. Ez egy interaktív vitafolyamat a két fél között. Azt kell megállapítani, hogy ez a nagyságrendileg majdnem három milliárd forint segít-e új kulturális értékeket, szoftvert és egyebet létrehozni. Meg kell hallgatni a közös jogkezelő egyesületekbe tömörödött magyar alkotók véleményét, akik tipikusan nem is állnak állandó munkaviszonyban, nincsenek egzisztenciálisan biztonságban, és önmagukat csak a kreatív elismertetések arányában tudják fenntartani, legyen ez zeneszerzés, szoftverírás vagy bármilyen más olyan kategória, amellyel kapcsolatban felmerül ez a visszaosztási mozzanat."


"Egyértelműen látszik, hogy a magyar mozgókép kultúra - szemben a tengerentúli, amerikai szökőár forgalmazási adataival - nem a plázákban, hanem a netes portálok, tartalommegosztók, internetes lehetőségek útján éri el azt a közönséget, amellyel fenn tud maradni. Nem tisztem reklámot csinálni egyetlen ilyen legális lehetőségnek sem, de az indavideótól kezdve egy tucatot fel tudnék sorolni, ezek mind-mind gerjesztenek nem csak streaming típusú megnézést, hanem letöltést is. Van ahonnan le lehet tölteni, van ahonnan nem. Azt gondoljuk, hogy ez a piaci mechanizmus feltétlenül értéket hordoz, ez a visszacsatolás szükséges, és a magyar kulturális tartalmak vonatkozásában kifejezetten hasznos. Az, hogy ennek a visszaosztása arányos legyen, szakmailag ne terhelje túlzott kezelési és működési költség, ami lényegében az alkotóktól vesz el, ez már a mi felelősségünk."

"Harmadik éve végezzük ezt a munkát a minisztertől átruházott hatáskörben, azzal hogy hatósági profilunk és tételes vizsgálókapacitásunk mind alkalmassá tesz minket arra, hogy ilyen típusú mélyfúrásokat végezzünk. Szakmai diplomáciai sikernek tartom azt, hogy sikerült az érdekelt feleket közösen egy olyan felmérésre rávenni, amelyben az üreshordozó használati kultúrának a szociológiai és gazdasági hátterét kutattuk meg. Ez az adatbázis rendelkezésére áll a vitatkozó felek mindkét oldalának, és mi ezen az úton akarunk tovább moderálni. A bemutatott trendeket fenntarthatónak és erősíthetőnek tartjuk."

Kiemelkedő eredménynek nevezte, hogy az egységes európai szabadalmakat érintő perekkel foglalkozó Egységes Szabadalmi Bíróság létrehozásáról szóló megállapodás alapján ezen bírók képzésének Budapest adhat majd otthont. A hivatal nemzetközi feladatai között említette, hogy a Visegrádi Együttműködés országaival egy közép-európai szabadalmi intézet, a Visegrádi Szabadalmi Intézet felállításáról írtak alá szándéknyilatkozatot.