Tényleg csak látványos filmet akarunk nézni a moziban? Vagy ez csak kifogásokat kereső hiszti a nézők részéről?

Érdekes ellentmondás figyelhető meg a nézők mozizási szokásai és véleménynyilvánításai között - már, ami a hollywoodi filmeket illeti. Gyakori mantra, főleg a fiatalabbak részéről, hogy nincsenek eredeti filmek a moziban, minden csupa folytatás, reboot, feldolgozás és adaptáció. Amikor pedig felvetésre kerül ezen érvekkel szemben, hogy bőven van olyan alkotás, mely nem tartozik az előbbi csoportokban, azaz "eredetinek" kezelhető, kiderül, hogy a panaszkodók annak ellenére panaszkodnak, hogy ők is pontosan azokat a filmeket nézik, amik ellen szót emelnek - és persze élvezik, ha éppen jól sikerültek. Az ún. "eredeti" filmek pedig minden szólam ellenére nem érdekli a moziba járó többséget.


A fő indok a többi film, az eredeti alkotások ellen az, hogy azok moziban való megtekintése semmilyen plusszal nem szolgál számukra, nincs bennük plusz látvány elem, úgy vélik, hogy bőven elég egy efféle egyéb filmet otthon megnézni. Nos, az mindenképp igaz, hogy a látványfilmek sokkal látogatottabbak a mozikban, átlagosan nagyobb bevételt érhetnek el, de azok az érvek, miszerint más nem is érdekli az embereket, teljesen abszurdak.

Talán mondanunk sem kell, hogy például a komédiák egy része annak ellenére arat a mozikban zajos sikert, hogy nulla kiegészítő látványelemmel rendelkeznek, arról nem is beszélve, hogy egyes poénokat a nézők mások nevetése miatt nem is hallanak ki, így otthon nézve sokkal élvezetesebbek lennének. És ugyanúgy találunk a legsikeresebb alkotások között animációkat, csajos filmeket, illetve musicaleket is, melyek persze ugyancsak megkapják a maguk kifogását, miszerint családok, lánytársaságok vagy párok nézik őket. Na, de ilyen alapon minden sikeres, nem látványfilmnek számító alkotás jó szereplését meg lehet címkézni valamilyen erőltetett indokkal.


Elég azt megnézni, hogy bár a tavalyi évben az idehaza legsikeresebb filmek között ott volt a mindenképpen látványfilmnek számító A hobbit: Szmaug pusztasága és a Vasember 3 is, az éves toplista első helyét mégis A Wall Street farkasa szerezte meg, és a top 5-ben ott volt például a Másnaposok 3 is. Más kérdés, hogy a 2013-as évet tekintve Amerikában valóban igaz a fenti érv, hiszen ha nem számítjuk a látványfilmeket és animációkat, akkor legsikeresebb az első helyezett Az éhezők viadala: Futótűz után a Női szervek című komédia volt, mely csak 15. lett a toplistán. (Azt persze mindenki döntse el magának, hogy a 9. helyezett Halálos iramban 6, illetve 13. Z világháború mennyire számít látványfilmnek.) Az idei évet tekintve pedig itthon a Rio 2 mögött A csajok bosszúja a második legsikeresebb, ami szintén nem látványfilm.


De még ha áll is a fenti érv, a bevételi adatokat tekintve furcsa, hogy éppen itthon érvelnek ilyesmivel. Mert bár való igaz, hogy sokan valóban csak látványra adnak ki pénzt moziban (és szemüvegre - itthon még mindig tart a 3D-láz), nem szabad megfeledkezni arról, hogy siker és siker között is van különbség. Attól ugyanis, hogy egy film itthon nem teljesít 2-300 ezer nézőt, még lehet nagyon sikeres, műfajától függően 20, 50 vagy 100 ezer eladott jeggyel is. Éppen ezért a nagy bukásokat nem lehet csak azzal mentegetni, hogy a nézők nem kíváncsiak a műfajra.

Sokkal egyszerűbb elfogadni a tényt, hogy azért ilyen sok a folytatás, reboot, feldolgozás és adaptáció, mert a nézőket ezek érdeklik. Az átlagnéző ugyanis inkább olyasmire ad ki pénzt havi egy, maximum két alkalommal, amit ismer, amit látott/olvasott korábban, hiszen azzal jóval kisebb kockázatot vállal. Egy eredeti filmet pedig csakis a reklámok és a hájp hatására fognak sokan megnézni, ugyanis a mozijegyek még akkor sem olcsók, ha sokan a dupláját hagyják ott a büfékben...