Szekeres Viktor
Kiderülhet, hogy az eredeti filmek is érdeklik a mozizókat?
A mozizókat, főleg Európában már inkább csak a folytatások, feldolgozások és rebootok érdeklik, de van egy stúdió, mely idén szembe megy a trendekkel.
A feldolgozások, folytatások és rebootok kapcsán gyakran előkerül a tyúk és a tojás témaköre, hogy vajon előbb kezdtek el a nézők érdeklődni a számukra ismerős címek után, vagy Hollywood erőltette rá mindezeket a közönségre. A megoldáson persze nem kell sokáig agyalni, mint általában, ezúttal is a néző a "bűnös". Hiszen a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, hogy ne az évi 20-30 folytatást nézze, hanem a több száz "eredeti" filmet, azonban láthatjuk, hogy a tavalyi év 10 legsikeresebb mozis premierje között hét folytatás volt, egy reboot (Az acélember), egy adaptáció (Jégvarázs), és mindössze egy volt teljesen eredeti (Gravitáció).
Az egyetlen eredeti film jelenlétének a tízes listán nyilvánvalóan az az oka, hogy a technikai háttérrel (és a különleges koncepcióval) el lehetett adni, mert egyébként az első valóban teljesen originál élőszereplős produkcióig egészen a 16., illetve 20. helyig kell visszamenni, a Tűzgyűrűig (újabb látványfilm), illetve a Szemfényvesztőkig. És ez az "eladás" a kulcsszó az egész jelenségben. Hiszen egy teljesen ismeretlen filmet sokkal nehezebb ráerőltetni a nézőre, mint egy már ismert koncepciót. Itt ismert koncepción értjük az olyan műveket, melyek rendelkeznek már egy verzióval, könyves előzménnyel, vagy akár csak ismert márkanévvel, mint a Lego vagy a Csatahajó eredeti címe, a Torpedó társasjátékra utaló Battleship. (Egyébként idén sem sokkal jobb a helyzet, bár még csak az év negyedik hónapjában vagyunk: a világbevételek alapján a kilencedik helyen áll az első "eredeti" film, előtte rebootok, folytatások, adaptációk és ismert márkanevek vannak.)
S bár 2014-ben a legtöbb stúdiónál marad az említett trend, a Universal meglepő módon jópár eredeti, illetve kvázi eredeti filmmel is rendelkezik az ez évre tervezett 15 premierje között. Arról nem is beszélve, hogy ezek közül nem egy minden prekoncepció ellenére már sikert is aratott. A Pofázunk és végünk (Ride Along) - igaz csak Amerikában érdekelte a közönséget, de - már 133 milliós bevételnél tart. Hasonlóképpen csak belföldön nagy siker a Mark Wahlberges A túlélő (Lone Survivor), mely 125 milliót bevételezett hazájában - a film bár könyv alapján készült, de közel sem ez adta el. Ugyancsak a jól szereplő bemutatók közé tartozik az előbb kiemelt, világviszonylatban kilencedik Liam Neeson-féle krimi, a Non-Stop, mely Amerikában 90, míg a világ többi részén 99 millió dollárnál tart jelenleg.
Persze nem kell aggódni, érkeznek idén Universalos folytatások is, mint A bűn éjszakája 2 (The Purge: Anarchy), vagy ősszel a Dumb és Dumber kettyó (Dumb and Dumber To), valamint a sokadik adaptációnak vagy rebootnak is beillő Dracula Untold is ebbe a csoportba tartozik. Azonban ezzel jóformán végére is értünk a filmes előzményekkel rendelkező Universal-premiereknek, de azért úgy korrekt, ha idesoroljuk a már bemutatott (és bukó) Végtelen szerelem című romantikus filmet (Endless Love - egy 1981-es Zeffirelli-film feldolgozása, de valójában regényadaptáció), illetve az augusztusi premier The Loftot, mely egy 2008-as, széles körben nem annyira ismert belga film alapján készült.
Az említett premierek kívül viszont csupa eredeti Universal-bemutatót találhatunk az idei mozis menetrendben: május 15-én érkezik hozzánk a Rossz szomszédság (Neighbors) című komédia Zac Efronnal és Seth Rogennel, június 12-én Seth MacFarlane western-komédiája, a Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West), később pedig Luc Besson akciófilmjében, a Lucyban fog akciózni Scarlett Johansson.
A sikerre kevésbé esélyes premierek között pedig ott a Get On Up című zenés dráma, Angelina Jolie háborús drámája, az Unbroken, a Search Party című komédia a Cool-túra írójától, s az előzetes műsorból kivett Stretch című thriller helyére még két eredeti premier érkezett, az As Above, So Below című talált kamerás krimi, valamint az A Walk Among the Tombstones, melynek ugyancsak Liam Neeson lesz a főszereplője - a film Lawrence Block Matthew Scudder-regénye alapján készül. (Ezek mellé feltételesen még az Ouija című horrort várjuk októberre, de annyira kevés az infó róla, hogy akár el is halaszthatják a táblás "játék" címét viselő filmet.)
Persze még véletlenül sem kell azt hinni, hogy az eredeti filmek erőltetése valami trend lenne a Universal stúdiónál, hiszen 2015-ben jön tőlük az idei évről elhalasztott Halálos iramban 7, az új Jurassic Park-film, a Jurassic World, a Ted 2, a Gru spinoffja, a Minyonok (Minions), a Bourne-sorozat ötödik része vagy a Tökéletes hang 2. De az ilyen anomáliáknak, mint az idei, is nyugodtan lehet örülni.
És persze közben magunkba nézhetünk és igazat adhatunk azoknak, akik, ha választhatnak, akkor egy általuk már ismert koncepció (vagyis egy folytatás) mellett döntenek, nem pedig egy lutrinak számító másik alkotást választanak. Hiszen az ismerősnek számító karaktereknek köszönhető a tévésorozatok népszerűsége is. Nem véletlen, hogy a tévés és a filmes műfaj egyre inkább konvergál egymáshoz: míg a filmes folytatások gyakoribbá válnak, addig a tévés sorozatévadok hossza egyre inkább csökken.
A feldolgozások, folytatások és rebootok kapcsán gyakran előkerül a tyúk és a tojás témaköre, hogy vajon előbb kezdtek el a nézők érdeklődni a számukra ismerős címek után, vagy Hollywood erőltette rá mindezeket a közönségre. A megoldáson persze nem kell sokáig agyalni, mint általában, ezúttal is a néző a "bűnös". Hiszen a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, hogy ne az évi 20-30 folytatást nézze, hanem a több száz "eredeti" filmet, azonban láthatjuk, hogy a tavalyi év 10 legsikeresebb mozis premierje között hét folytatás volt, egy reboot (Az acélember), egy adaptáció (Jégvarázs), és mindössze egy volt teljesen eredeti (Gravitáció).
Az egyetlen eredeti film jelenlétének a tízes listán nyilvánvalóan az az oka, hogy a technikai háttérrel (és a különleges koncepcióval) el lehetett adni, mert egyébként az első valóban teljesen originál élőszereplős produkcióig egészen a 16., illetve 20. helyig kell visszamenni, a Tűzgyűrűig (újabb látványfilm), illetve a Szemfényvesztőkig. És ez az "eladás" a kulcsszó az egész jelenségben. Hiszen egy teljesen ismeretlen filmet sokkal nehezebb ráerőltetni a nézőre, mint egy már ismert koncepciót. Itt ismert koncepción értjük az olyan műveket, melyek rendelkeznek már egy verzióval, könyves előzménnyel, vagy akár csak ismert márkanévvel, mint a Lego vagy a Csatahajó eredeti címe, a Torpedó társasjátékra utaló Battleship. (Egyébként idén sem sokkal jobb a helyzet, bár még csak az év negyedik hónapjában vagyunk: a világbevételek alapján a kilencedik helyen áll az első "eredeti" film, előtte rebootok, folytatások, adaptációk és ismert márkanevek vannak.)
S bár 2014-ben a legtöbb stúdiónál marad az említett trend, a Universal meglepő módon jópár eredeti, illetve kvázi eredeti filmmel is rendelkezik az ez évre tervezett 15 premierje között. Arról nem is beszélve, hogy ezek közül nem egy minden prekoncepció ellenére már sikert is aratott. A Pofázunk és végünk (Ride Along) - igaz csak Amerikában érdekelte a közönséget, de - már 133 milliós bevételnél tart. Hasonlóképpen csak belföldön nagy siker a Mark Wahlberges A túlélő (Lone Survivor), mely 125 milliót bevételezett hazájában - a film bár könyv alapján készült, de közel sem ez adta el. Ugyancsak a jól szereplő bemutatók közé tartozik az előbb kiemelt, világviszonylatban kilencedik Liam Neeson-féle krimi, a Non-Stop, mely Amerikában 90, míg a világ többi részén 99 millió dollárnál tart jelenleg.
Persze nem kell aggódni, érkeznek idén Universalos folytatások is, mint A bűn éjszakája 2 (The Purge: Anarchy), vagy ősszel a Dumb és Dumber kettyó (Dumb and Dumber To), valamint a sokadik adaptációnak vagy rebootnak is beillő Dracula Untold is ebbe a csoportba tartozik. Azonban ezzel jóformán végére is értünk a filmes előzményekkel rendelkező Universal-premiereknek, de azért úgy korrekt, ha idesoroljuk a már bemutatott (és bukó) Végtelen szerelem című romantikus filmet (Endless Love - egy 1981-es Zeffirelli-film feldolgozása, de valójában regényadaptáció), illetve az augusztusi premier The Loftot, mely egy 2008-as, széles körben nem annyira ismert belga film alapján készült.
Az említett premierek kívül viszont csupa eredeti Universal-bemutatót találhatunk az idei mozis menetrendben: május 15-én érkezik hozzánk a Rossz szomszédság (Neighbors) című komédia Zac Efronnal és Seth Rogennel, június 12-én Seth MacFarlane western-komédiája, a Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West), később pedig Luc Besson akciófilmjében, a Lucyban fog akciózni Scarlett Johansson.
A sikerre kevésbé esélyes premierek között pedig ott a Get On Up című zenés dráma, Angelina Jolie háborús drámája, az Unbroken, a Search Party című komédia a Cool-túra írójától, s az előzetes műsorból kivett Stretch című thriller helyére még két eredeti premier érkezett, az As Above, So Below című talált kamerás krimi, valamint az A Walk Among the Tombstones, melynek ugyancsak Liam Neeson lesz a főszereplője - a film Lawrence Block Matthew Scudder-regénye alapján készül. (Ezek mellé feltételesen még az Ouija című horrort várjuk októberre, de annyira kevés az infó róla, hogy akár el is halaszthatják a táblás "játék" címét viselő filmet.)
Persze még véletlenül sem kell azt hinni, hogy az eredeti filmek erőltetése valami trend lenne a Universal stúdiónál, hiszen 2015-ben jön tőlük az idei évről elhalasztott Halálos iramban 7, az új Jurassic Park-film, a Jurassic World, a Ted 2, a Gru spinoffja, a Minyonok (Minions), a Bourne-sorozat ötödik része vagy a Tökéletes hang 2. De az ilyen anomáliáknak, mint az idei, is nyugodtan lehet örülni.
És persze közben magunkba nézhetünk és igazat adhatunk azoknak, akik, ha választhatnak, akkor egy általuk már ismert koncepció (vagyis egy folytatás) mellett döntenek, nem pedig egy lutrinak számító másik alkotást választanak. Hiszen az ismerősnek számító karaktereknek köszönhető a tévésorozatok népszerűsége is. Nem véletlen, hogy a tévés és a filmes műfaj egyre inkább konvergál egymáshoz: míg a filmes folytatások gyakoribbá válnak, addig a tévés sorozatévadok hossza egyre inkább csökken.