MTI
Rászálltak az internetre a kínai cenzorok
A kommunista vezetők új határvonalak létrejöttét sürgetik a média és az internetes szabadságjogok területén. Azok pedig az utóbbi évek legszigorúbb korlátozó intézkedéseinek minősülnek.
Kínában régóta keménykezű a politikai cenzúra: a külvilág szerint ez még akkor is igaz, ha az utóbbi években a kínai kommunista párt egyre toleránsabbnak mutatkozott a populáris kultúra lopakodó liberalizációja iránt, hallgatólagosan engedélyezve a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató kínai koppintását vagy a mikroblogok elszaporodását. Ennek következtében prosperálhat a média, az emberek pedig kiengedhetik a gőzt. Most azonban a jelek szerint a pártnál betelt a pohár. Akár az egész világon végigsöprő felkelések nyomán beálló változásoktól rettegve, akár attól, hogy állampolgáraik ízlése egyre provokatívabb hatásoknak lesz kitéve, a kommunista vezetők új határvonalak létrejöttét sürgetik.
A The New York Times helyszíni riportja szerint a legszembetűnőbb példát a rádió, a filmipar és a televízió működését szabályozó állami testület (Állami Rádió, Film és Televízió Hivatal) szolgáltatta október második felében: elrendelte a 34 legnagyobb műholdas televízió-állomásnak, hogy szórakoztató show-k legfeljebb heti kétszer 90 percnyi időtartamban kerülhetnek adásba, és ezekből együttesen sem lehet 10-nél több országosan. Arra is utasítást adott, hogy minden este két órán át államilag jóváhagyott híreket kell sugározniuk, és figyelmen kívül kell hagyniuk a program összeállításával kapcsolatban megfogalmazódó nézői véleményeket. A hivatal szerint ezeknek a január elsejétől hatályba lépő intézkedéseknek az a céljuk, hogy elejét vegyék "a túlzottan szórakoztató és vulgáris tendenciáknak".
A párt vezetői jelezték, hogy korlátozzák a Twitter-szerű kínai mikroblogok működését is. Ezek a nehezen ellenőrizhető források gombamód szaporodtak el az utóbbi két évben, és kürtölték világgá értesüléseiket. A megdöbbentő sebességgel tájékoztató és igen népszerű mikrobloggerek - néhányuknak több millió követőjük van - botrányokat robbantottak ki, és hivatali visszaéléseket lepleztek már le, beleértve a nagy sebességű vasútvonalon történt újabb baleset elhallgatására tett kísérletet.
Egy nappal a kínai médiahatóság bejelentését követően a kommunista párt központi bizottsága éves rendes ülésén előterjesztést fogadott el egy olyan "internetes menedzsmentrendszerről", amely szigorúan szabályozza a közösségi oldalak és az azonnali üzenetküldő rendszerek működését, valamint szigorú büntetést helyezett kilátásba azokkal szemben, akik "káros információkat" terjesztenek. A közelmúltban megtartott ülés középpontjában a kultúra és az ideológia állt. Az elemzők és a mikroblogokat üzemeltető magáncégek alkalmazottai szerint a párthivatalnokok nyomást gyakorolnak a vélemények egyre szigorúbb és gyorsabb cenzúrája érdekében. Sokan úgy tudják, a hatóságok arról is tárgyalnak, hogy a mikrobloggerektől - megszüntetve a széles körben elterjedt anonim megoldásokat - valódi néven és azonosítószámmal történő regisztrációt követeljenek meg.
Bár Kína leghíresebb bloggerei hajlanak arra, hogy saját nevükön publikáljanak, ha ezt mindenkitől megkövetelnék, az jóval kockázatosabbá tenné az információk világgá kürtölését és a hatalom kritikáját - ez a két publikus szolgáltatás aligha működhetne más közegben. "A dolog határozottan veszélyezteti a szólásszabadságot" - mondta az egyik (az esetleges megtorlástól tartva természetesen neve elhallgatását kérő) mikroblogszerkesztő.
Az újonnan jelentkező korlátozó megközelítés egybeesik a kínai párt és a kormány felső vezetésében tervezett váltással, azzal a bonyolult folyamattal, amely egészen a jövő évig eltart. Ez alatt az időszak alatt bizonyosan egyre zsugorodik a hivatalos csatornákon kívül eső kommunikációval szembeni tolerancia, a funkcionáriusok pedig szívesen csillogtatnak konzervatív erényeket. A dolog hátteréhez nyilván az is hozzátartozik, hogy az egész Közel-Keleten végigvonuló felkeléssorozatot követően a kínai vezetők szünetet tartanak az enyhítésben saját abszolút hatalmuk megőrzése érdekében. Kína-szerte egyre nő a Csu Jong-kanghoz hasonló keményvonalasok befolyása (Csu Jong-kang a párt vezetőségének a belső biztonságért felelős tagja, aki "elévülhetetlen érdemeket" szerzett az ujgur etnikai zavargások elfojtásában a nyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm területen).
Nemrégiben a Hszinhua, a kínai állami hírügynökség jelentette, hogy Csu Jong-kang sürgette hatóságokat: "dolgozzanak ki megoldást a társadalmi integritás, az erkölcs és az internet problémáira", valamint a többi között felhívást intézett "az internet működését szabályozó törvények és rendeletek mielőbbi kidolgozása" érdekében.
Kína legszűkebb értelemben vett vezetőin kívül senki sem ismeri ezeknek a manővereknek az igazi okát, túl azon az általános és nem tárgyiasult nyugtalanságon, amelyet az okoz, hogy a szabadabb beszéd valamilyen mértékben megjelenik az országban.
Erre a vejpóként (weibo) is ismert mikroblogoké talán a legjobb példa. Az elmúlt évben a kínaiak a vejpók révén szerezhettek tudomást a kormány és az elit botrányaival kapcsolatos hírekről és pletykákról. Mindkét nagy, magántulajdonban lévő mikroblog-szolgáltatónak - a Sina Corporationnek és a Tencent Holdingsnak - több mint 200 millió regisztrált felhasználója van. Iparági bennfentesek szerint a pekingi és sencseni pártirodákban működő legfőbb vejposzabályozó hatóságok munkáját azért támadták élesen a kormány vezetői, mert teret engednek a botrányos hírek online elterjedésének.
Tény, hogy a kormány könnyedén leállíthatná a mikroblogokat. 2009-ben, az etnikai zavargások idején Hszincsiangban tíz hónapon át elérhetetlenné tették a teljes internetet a hivatali tisztségviselők. A mikroblogok növekvő népszerűsége azonban nagyon valószínűtlenné teszi mindezt: a felhasználók száma egyetlen év leforgása alatt a négyszeresére nőtt. A kínai politikatudományi és jogi egyetem dékánja szerint az állam vezetői elfogadták, hogy szükség van a kifejezés ilyen formáira." A mikroblogok esetében azonban amiatt aggódnak, hogy ennek a biztonsági szelepnek a megnyitása akár robbanást is előidézhet" - tette hozzá.
Bizonyos változások már most is nyilvánvalóak. A belső ellenőrzés mellett, amely figyeli a tiltott témákkal kapcsolatos hozzászólásokat, a szolgáltatás üzemeltetőinek az elmúlt hónapokban a "pletykaelhárító" ügyosztályokkal is meggyűlt a bajuk: ezeken a helyeken olyan szerkesztők dolgoznak, akik törlik az általuk valótlannak ítélt információkat a hírfolyamból. A vezető tisztségviselők közül a pekingi párttitkár is nyilvános látogatást tett a mikroblog-szolgáltató cégeknél - népszerű mikrobloggerek társaságában -, és a társadalmi rend, illetve a megfelelő ideológia megőrzésének szükségességére szólított fel, nyíltan arra utalva, hogy a szolgáltatók léte attól függ, hajlandóak-e az együttműködésre.
A televíziós korlátozások jóval homályosabbak. A szabályok látszólag az általános programot sugárzó kínai központi televízióra, a CCTV-1-re vonatkoznak. Egy hivatalos lap, az angol nyelvű Global Times úgy foglalt állást, hogy azok nem érintik a művészetekre és szórakoztatásra szakosodott CCTV-3-at.
Az iparág szereplői közül sokan már értelmezték a rendeletet: szerintük az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a CCTV nagyobb támogatást élvezzen a szórakoztató műsorokat készítő - kiugróan sikeres - műholdas adásokkal szemben. Tavaly a hivatalos tisztségviselők azt "kérték" egy népszerű társkereső show gyártóitól, hogy vegyék le a programról a műsort, egy népszerű tehetségkutató műsor pedig "a sugárzási idő túllépése" miatt nem kerülhetett adásba. Iparági megfigyelők úgy látják, hogy a show más okok miatt sérthette a hatalom érdekeit, így például azért, mert a kedvenc tehetségek továbbjutását elősegíteni hivatott sms-szavazás a választások lebonyolítására emlékeztetett. A Super Girl címen futó széria leállítását komoly figyelmeztetésnek szánták az egész televíziós ipar számára, ezzel is előkészítve a terepet az új szabályozásnak.
Az amerikai lap idézte egy Pekingben élő amerikai üzleti tanácsadó és médiaipari elemző, Bill Bishop DigiCha című blogját, amely szerint az új szabályozások Kínában az internet felé terelik a szórakoztató tartalmakat kereső televíziónézőket. "Másrészt viszont az is lehetséges, hogy a hivatalok az online videotartalmak korlátozására is készülnek" - jegyezte meg Bishop.
Kínában régóta keménykezű a politikai cenzúra: a külvilág szerint ez még akkor is igaz, ha az utóbbi években a kínai kommunista párt egyre toleránsabbnak mutatkozott a populáris kultúra lopakodó liberalizációja iránt, hallgatólagosan engedélyezve a Megasztárhoz hasonló tehetségkutató kínai koppintását vagy a mikroblogok elszaporodását. Ennek következtében prosperálhat a média, az emberek pedig kiengedhetik a gőzt. Most azonban a jelek szerint a pártnál betelt a pohár. Akár az egész világon végigsöprő felkelések nyomán beálló változásoktól rettegve, akár attól, hogy állampolgáraik ízlése egyre provokatívabb hatásoknak lesz kitéve, a kommunista vezetők új határvonalak létrejöttét sürgetik.
A The New York Times helyszíni riportja szerint a legszembetűnőbb példát a rádió, a filmipar és a televízió működését szabályozó állami testület (Állami Rádió, Film és Televízió Hivatal) szolgáltatta október második felében: elrendelte a 34 legnagyobb műholdas televízió-állomásnak, hogy szórakoztató show-k legfeljebb heti kétszer 90 percnyi időtartamban kerülhetnek adásba, és ezekből együttesen sem lehet 10-nél több országosan. Arra is utasítást adott, hogy minden este két órán át államilag jóváhagyott híreket kell sugározniuk, és figyelmen kívül kell hagyniuk a program összeállításával kapcsolatban megfogalmazódó nézői véleményeket. A hivatal szerint ezeknek a január elsejétől hatályba lépő intézkedéseknek az a céljuk, hogy elejét vegyék "a túlzottan szórakoztató és vulgáris tendenciáknak".A párt vezetői jelezték, hogy korlátozzák a Twitter-szerű kínai mikroblogok működését is. Ezek a nehezen ellenőrizhető források gombamód szaporodtak el az utóbbi két évben, és kürtölték világgá értesüléseiket. A megdöbbentő sebességgel tájékoztató és igen népszerű mikrobloggerek - néhányuknak több millió követőjük van - botrányokat robbantottak ki, és hivatali visszaéléseket lepleztek már le, beleértve a nagy sebességű vasútvonalon történt újabb baleset elhallgatására tett kísérletet.
Egy nappal a kínai médiahatóság bejelentését követően a kommunista párt központi bizottsága éves rendes ülésén előterjesztést fogadott el egy olyan "internetes menedzsmentrendszerről", amely szigorúan szabályozza a közösségi oldalak és az azonnali üzenetküldő rendszerek működését, valamint szigorú büntetést helyezett kilátásba azokkal szemben, akik "káros információkat" terjesztenek. A közelmúltban megtartott ülés középpontjában a kultúra és az ideológia állt. Az elemzők és a mikroblogokat üzemeltető magáncégek alkalmazottai szerint a párthivatalnokok nyomást gyakorolnak a vélemények egyre szigorúbb és gyorsabb cenzúrája érdekében. Sokan úgy tudják, a hatóságok arról is tárgyalnak, hogy a mikrobloggerektől - megszüntetve a széles körben elterjedt anonim megoldásokat - valódi néven és azonosítószámmal történő regisztrációt követeljenek meg.
Bár Kína leghíresebb bloggerei hajlanak arra, hogy saját nevükön publikáljanak, ha ezt mindenkitől megkövetelnék, az jóval kockázatosabbá tenné az információk világgá kürtölését és a hatalom kritikáját - ez a két publikus szolgáltatás aligha működhetne más közegben. "A dolog határozottan veszélyezteti a szólásszabadságot" - mondta az egyik (az esetleges megtorlástól tartva természetesen neve elhallgatását kérő) mikroblogszerkesztő.
Az újonnan jelentkező korlátozó megközelítés egybeesik a kínai párt és a kormány felső vezetésében tervezett váltással, azzal a bonyolult folyamattal, amely egészen a jövő évig eltart. Ez alatt az időszak alatt bizonyosan egyre zsugorodik a hivatalos csatornákon kívül eső kommunikációval szembeni tolerancia, a funkcionáriusok pedig szívesen csillogtatnak konzervatív erényeket. A dolog hátteréhez nyilván az is hozzátartozik, hogy az egész Közel-Keleten végigvonuló felkeléssorozatot követően a kínai vezetők szünetet tartanak az enyhítésben saját abszolút hatalmuk megőrzése érdekében. Kína-szerte egyre nő a Csu Jong-kanghoz hasonló keményvonalasok befolyása (Csu Jong-kang a párt vezetőségének a belső biztonságért felelős tagja, aki "elévülhetetlen érdemeket" szerzett az ujgur etnikai zavargások elfojtásában a nyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm területen).
Nemrégiben a Hszinhua, a kínai állami hírügynökség jelentette, hogy Csu Jong-kang sürgette hatóságokat: "dolgozzanak ki megoldást a társadalmi integritás, az erkölcs és az internet problémáira", valamint a többi között felhívást intézett "az internet működését szabályozó törvények és rendeletek mielőbbi kidolgozása" érdekében.
Kína legszűkebb értelemben vett vezetőin kívül senki sem ismeri ezeknek a manővereknek az igazi okát, túl azon az általános és nem tárgyiasult nyugtalanságon, amelyet az okoz, hogy a szabadabb beszéd valamilyen mértékben megjelenik az országban.
Erre a vejpóként (weibo) is ismert mikroblogoké talán a legjobb példa. Az elmúlt évben a kínaiak a vejpók révén szerezhettek tudomást a kormány és az elit botrányaival kapcsolatos hírekről és pletykákról. Mindkét nagy, magántulajdonban lévő mikroblog-szolgáltatónak - a Sina Corporationnek és a Tencent Holdingsnak - több mint 200 millió regisztrált felhasználója van. Iparági bennfentesek szerint a pekingi és sencseni pártirodákban működő legfőbb vejposzabályozó hatóságok munkáját azért támadták élesen a kormány vezetői, mert teret engednek a botrányos hírek online elterjedésének.
Tény, hogy a kormány könnyedén leállíthatná a mikroblogokat. 2009-ben, az etnikai zavargások idején Hszincsiangban tíz hónapon át elérhetetlenné tették a teljes internetet a hivatali tisztségviselők. A mikroblogok növekvő népszerűsége azonban nagyon valószínűtlenné teszi mindezt: a felhasználók száma egyetlen év leforgása alatt a négyszeresére nőtt. A kínai politikatudományi és jogi egyetem dékánja szerint az állam vezetői elfogadták, hogy szükség van a kifejezés ilyen formáira." A mikroblogok esetében azonban amiatt aggódnak, hogy ennek a biztonsági szelepnek a megnyitása akár robbanást is előidézhet" - tette hozzá.
Bizonyos változások már most is nyilvánvalóak. A belső ellenőrzés mellett, amely figyeli a tiltott témákkal kapcsolatos hozzászólásokat, a szolgáltatás üzemeltetőinek az elmúlt hónapokban a "pletykaelhárító" ügyosztályokkal is meggyűlt a bajuk: ezeken a helyeken olyan szerkesztők dolgoznak, akik törlik az általuk valótlannak ítélt információkat a hírfolyamból. A vezető tisztségviselők közül a pekingi párttitkár is nyilvános látogatást tett a mikroblog-szolgáltató cégeknél - népszerű mikrobloggerek társaságában -, és a társadalmi rend, illetve a megfelelő ideológia megőrzésének szükségességére szólított fel, nyíltan arra utalva, hogy a szolgáltatók léte attól függ, hajlandóak-e az együttműködésre.
A televíziós korlátozások jóval homályosabbak. A szabályok látszólag az általános programot sugárzó kínai központi televízióra, a CCTV-1-re vonatkoznak. Egy hivatalos lap, az angol nyelvű Global Times úgy foglalt állást, hogy azok nem érintik a művészetekre és szórakoztatásra szakosodott CCTV-3-at.
Az iparág szereplői közül sokan már értelmezték a rendeletet: szerintük az intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a CCTV nagyobb támogatást élvezzen a szórakoztató műsorokat készítő - kiugróan sikeres - műholdas adásokkal szemben. Tavaly a hivatalos tisztségviselők azt "kérték" egy népszerű társkereső show gyártóitól, hogy vegyék le a programról a műsort, egy népszerű tehetségkutató műsor pedig "a sugárzási idő túllépése" miatt nem kerülhetett adásba. Iparági megfigyelők úgy látják, hogy a show más okok miatt sérthette a hatalom érdekeit, így például azért, mert a kedvenc tehetségek továbbjutását elősegíteni hivatott sms-szavazás a választások lebonyolítására emlékeztetett. A Super Girl címen futó széria leállítását komoly figyelmeztetésnek szánták az egész televíziós ipar számára, ezzel is előkészítve a terepet az új szabályozásnak.
Az amerikai lap idézte egy Pekingben élő amerikai üzleti tanácsadó és médiaipari elemző, Bill Bishop DigiCha című blogját, amely szerint az új szabályozások Kínában az internet felé terelik a szórakoztató tartalmakat kereső televíziónézőket. "Másrészt viszont az is lehetséges, hogy a hivatalok az online videotartalmak korlátozására is készülnek" - jegyezte meg Bishop.
