Berta Sándor
Posztolok, tehát vagyok!
Mennyire változtatják meg a számítógépek a felhasználókat? Közel 25 éve foglalkozik ezzel és ehhez hasonló kérdésekkel, valamint a digitalizálás következményeivel Sherry Turkle, a Massachusettsi Technológiai Intézet (MIT) munkatársa.
A pszichoanalitikus és szociológus nő több könyvet is megjelentetett a témában. Legutóbbi műve az Alone Together: Why We Expect More from Technology and Less from Each Other, amelyben több száz fiatalt és felnőttet kérdezett meg a digitális viselkedéséről. A professzor februárban úgy nyilatkozott, hogy egyre többet várunk a műszaki eszközöktől és a technológiától, s egyre kevesebbet az ismerőseiktől, barátaiktól. Korábbi könyvében egy olyan diáklányról írt, aki minden további nélkül lecserélné a barátját egy robotszeretőre.
"Mint minden ember, engem is lenyűgöz a digitális világ, mivel sokféle kikapcsolódást és állandóan új felfedezéseket kínál a számunkra. Ugyanakkor eljutottunk egy olyan pontra, ahol gyakorlatilag a számítógépek a kísérőink, akikkel ugyan kommunikálunk, de nem értenek meg bennünket. Minden technikai eszköznél át kell gondolnunk, hogy milyen célokat szolgálnak és hogy ezek a megoldások javítanak-e az életünkön, vagy sem? Úgy gondolom, hogy kicsit letértünk a helyes útról."
"A kutatásaim során számos viselkedési mintát gyűjtöttem össze az emberekről. Ezek azt mutatják, hogy az internet és a technika a valódi kommunikáció menekülőpontjaivá váltak. A szülők leültetik a gyermekeiket a tévé elé, a vacsora közben ott van nálunk a mobiltelefonunk és még a temetésekről sem hiányozhatnak a hordozható eszközök. Megyünk az utcán, de szinte nem is veszünk tudomást a körülöttünk zajló dolgokról, hogy mi történik, mert szinte folyamatosan az okostelefonunk kijelzőjét nézzük. Sokszor szívesebben lennénk bárhol máshol, örömmel vitetnénk magunkat el digitálisan, de néha az a fontos, hogy ott legyünk, ahol éppen vagyunk."
"Egy fiatal azt mondta nekem, hogy kerüli a telefonbeszélgetéseket, mert ott túl sok információt ad ki magáról. Neki a Facebook és az SMS kiváló lehetőséget kínál arra, hogy elrejtse a valódi érzelmeit és kerülje a konfliktusokat. Egy e-mailben vagy SMS-ben elküldött elnézést kérő üzenet lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az esethez kapcsolódó érzelmi dolgoktól, vagyis ellenőrzésünk alatt tartsuk a kommunikációt. De az elnézéskéréshez hozzátartozik a másik reakciója is, az érzelmekkel, reakciókkal, következményekkel való konfrontáció" - nyilatkozta Sherry Turkle.
A professzor szerint a Facebook identitáskonstrukciója meglehetősen paradox. Amikor a háttéranyagokat gyűjtötte a könyvéhez nem is igazán az lepte meg, hogy a felhasználók mennyi időt töltenek a közösségi oldalon, hanem az, hogy az embereket állandóan az foglalkoztatta, hogy mi van a profiljukkal. Kicsit olyan ez a dolog, hogy: "ha bejegyzést teszek, akkor vagyok", egy közös magány. Minden úgy történik, hogy az emberek egyedül ülnek a képernyőik előtt és reagálnak dolgokra. Erre a jelenségre még nincs tudományos fogalom, de a közös magány mindenesetre elég találó.
"Feketedoboz-kultúrában élünk és ennek meg kell változnia. A számítógép kultúra arra épült, hogy egy nyitott rendszeren dolgozhatunk, új dolgokat próbálhatunk ki. Ez a korszak azonban a PC megjelenésével lezárult, hirtelen a képernyő és az ott megjelenő dolgok kerültek az előtérbe. Mindez áttöréshez segítette a számítógépet, de ennek ára volt. A legtöbb ember passzív használó lett, mivel nem értették a rendszer működését. Sok fiatal és felnőtt is arról számolt be nekem, hogy a digitális világban élt életüket stresszként élik meg. Természetesen nem az a megoldás, hogy azonnal lekapcsolódnak a világhálóról, de talán ezek a felismerések viselkedési korrekciókhoz vezetnek és egyúttal a magánélettel kapcsolatos vitát váltanak ki."
"Én szeretem a Facebookot, nagyszerű portál, de ha Mark Zuckerberg azt mondja, hogy a magánélet egy elavult koncepció, akkor nekünk válaszolnunk kell erre a dologra. A legfontosabb azonban, hogy a technikai fejlődés nem valami olyasmi, amit feltétlenül tiszteletben kell tartanunk. A technikai fejlődés talán egy játékká változtatja a világot és ez tetszik az iparnak, mivel így sok pénzt kereshet. De ez az új világ már nem fogadná el azt a privát és politikai életet, amit mi szeretnénk élni" - szögezte le a kutató.
A pszichoanalitikus és szociológus nő több könyvet is megjelentetett a témában. Legutóbbi műve az Alone Together: Why We Expect More from Technology and Less from Each Other, amelyben több száz fiatalt és felnőttet kérdezett meg a digitális viselkedéséről. A professzor februárban úgy nyilatkozott, hogy egyre többet várunk a műszaki eszközöktől és a technológiától, s egyre kevesebbet az ismerőseiktől, barátaiktól. Korábbi könyvében egy olyan diáklányról írt, aki minden további nélkül lecserélné a barátját egy robotszeretőre. "Mint minden ember, engem is lenyűgöz a digitális világ, mivel sokféle kikapcsolódást és állandóan új felfedezéseket kínál a számunkra. Ugyanakkor eljutottunk egy olyan pontra, ahol gyakorlatilag a számítógépek a kísérőink, akikkel ugyan kommunikálunk, de nem értenek meg bennünket. Minden technikai eszköznél át kell gondolnunk, hogy milyen célokat szolgálnak és hogy ezek a megoldások javítanak-e az életünkön, vagy sem? Úgy gondolom, hogy kicsit letértünk a helyes útról."
"A kutatásaim során számos viselkedési mintát gyűjtöttem össze az emberekről. Ezek azt mutatják, hogy az internet és a technika a valódi kommunikáció menekülőpontjaivá váltak. A szülők leültetik a gyermekeiket a tévé elé, a vacsora közben ott van nálunk a mobiltelefonunk és még a temetésekről sem hiányozhatnak a hordozható eszközök. Megyünk az utcán, de szinte nem is veszünk tudomást a körülöttünk zajló dolgokról, hogy mi történik, mert szinte folyamatosan az okostelefonunk kijelzőjét nézzük. Sokszor szívesebben lennénk bárhol máshol, örömmel vitetnénk magunkat el digitálisan, de néha az a fontos, hogy ott legyünk, ahol éppen vagyunk."
"Egy fiatal azt mondta nekem, hogy kerüli a telefonbeszélgetéseket, mert ott túl sok információt ad ki magáról. Neki a Facebook és az SMS kiváló lehetőséget kínál arra, hogy elrejtse a valódi érzelmeit és kerülje a konfliktusokat. Egy e-mailben vagy SMS-ben elküldött elnézést kérő üzenet lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk az esethez kapcsolódó érzelmi dolgoktól, vagyis ellenőrzésünk alatt tartsuk a kommunikációt. De az elnézéskéréshez hozzátartozik a másik reakciója is, az érzelmekkel, reakciókkal, következményekkel való konfrontáció" - nyilatkozta Sherry Turkle.
A professzor szerint a Facebook identitáskonstrukciója meglehetősen paradox. Amikor a háttéranyagokat gyűjtötte a könyvéhez nem is igazán az lepte meg, hogy a felhasználók mennyi időt töltenek a közösségi oldalon, hanem az, hogy az embereket állandóan az foglalkoztatta, hogy mi van a profiljukkal. Kicsit olyan ez a dolog, hogy: "ha bejegyzést teszek, akkor vagyok", egy közös magány. Minden úgy történik, hogy az emberek egyedül ülnek a képernyőik előtt és reagálnak dolgokra. Erre a jelenségre még nincs tudományos fogalom, de a közös magány mindenesetre elég találó.
 Sherry Turkle |
"Én szeretem a Facebookot, nagyszerű portál, de ha Mark Zuckerberg azt mondja, hogy a magánélet egy elavult koncepció, akkor nekünk válaszolnunk kell erre a dologra. A legfontosabb azonban, hogy a technikai fejlődés nem valami olyasmi, amit feltétlenül tiszteletben kell tartanunk. A technikai fejlődés talán egy játékká változtatja a világot és ez tetszik az iparnak, mivel így sok pénzt kereshet. De ez az új világ már nem fogadná el azt a privát és politikai életet, amit mi szeretnénk élni" - szögezte le a kutató.