Kiadó: Eidos
Fejlesztő: Crystal Dynamics
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP/Vista, Intel @ 3 GHz/AMD @ 2.5 GHz, 1 GB (2 GB Vista esetében), 8 GB szabad hely, 128 MB nVidia GeForce 6800GT/ATI 1300XT, DirectX 9.0 támogatással
Ajánlott: Windows XP/Vista, Intel Core 2 DUO @ 2.2 GHz or Athlon 64 X2 4400, 2 GB, 8 GB szabad hely, nVidia GeForce 9800 GTX /ATI HD4800, DirectX 9.0c vagy DirectX 10 támogatással
Hasonló játékok: Tomb Raider sorozat, Constantine, Max Payne
Kategória: külsőnézetes akció-kaland

A Crystal Dinamics 2006-ban vette a kezébe a gyönyörű kincsvadász kalandjait, amely végül egy méretes renoválás után élettel telve és büszkén tért vissza a játékipar kifutójára. Lara Croft soha nem látott magabiztossággal söpört végig a rajongók körében, hiszen újdonsült, ráncfelvarrott külsejével mindenkit levett a lábáról. Ugyan a Legendben akadtak bosszantó hibák, az ügyesen kivitelezett történetmesélés, a parádés grafika és a jól megszokott, bevált elemeket felvonultató játékmenet garantálta, hogy minőségi szórakozásban lesz részünk. A hirtelen jött siker láttán természetesen az Eidos leadta a rendelést a folytatásra, melyben az elvarratlan szálakat szövi tovább a brit gárda.

Akinek esetleg kimaradt a "felvezető epizód", annak sem kell aggódnia, ugyanis a fejlesztők egy "Mi történt az előző részben..."-megoldáshoz folyamodtak. A Legend történetének rövid kivonatát egy rövidfilmben foglalták össze, így az Underworld kezdetekor azonnal képben lehetünk. Erre szükség is van, hiszen az epikus történetet in medias res módjára indítják útnak a Crystal Dinamics munkatársai, vagyis azonnal a történések közepébe hajítanak minket, játékosokat.


A Tomb Raider: Underworld sztorija tehát ott folytatódik, ahol a Legend abbahagyta a történetmesélést. Lara, a bombázó régészhölgy a maják titkainak nyomába ered, és céljának elérése érdekében a sombrerók fellegvárába, Mexikóba utazik. Az ősi Wayeb mítosz szerint a maják időszámításában 300 napból állt egy év, amihez öt hiányzó nap is társult. Ekkor nyílnak meg az alvilág kapui, hogy az ottani földöntúli lények ellepjék békés világunkat. Lara pedig úgy tervezi, hogy pont ekkor lép be a pokol kapuján, hogy a maja alvilág bugyraiban újabb izgalmakat keressen magának.

A fejlesztők gyakorlatilag minden korábban jól működő elemet átemeltek az előző epizódból. A székről ledöntő, csavarokkal és izgalmakkal átitatott történetet és annak vezetési módját, a látványosan megkomponált, már-már hollywoodi minőséget képviselő jelenetsorokat, a grafikát és az alapvető játékmechanizmust is. Ezek szerencsére mind-mind olyan adalékai a jelenlegi epizódnak, melyek nagyon sokat számítanak az élvezhetőségi faktor pozitív megítélésében. Újdonság még, hogy élményekben gazdag kalandjaink során segítségünkre lesz egy, a felderítést segítő hanghullám-térkép. Habár a rendszer működése nem száz százalékos, sok esetben hasznos társnak bizonyul majd, főleg a kamerakezelésből és egyéb, az irányításból fakadó hibák miatt, de ezekről majd később ejtünk szót.


A helyszínek változatosságára sem lehet panaszunk, hiszen Larával olyan egzotikus tájakon vadászunk rég elfeledett kincsekre, mint a Földközi tenger mélye, Thaiföld vagy Mexikó, de ha valaki a jelenleg is röpködő mínuszok közepette még hidegebb környezetre vágyik, az is megtalálja számításait, ugyanis a skandináv mitológia is felbukkan a történetben, amiből egyértelműen adódik, hogy a sarkvidéken is megfordulunk majd. A linearitást teljes egészében száműzték az Underworldből, a kalandok teljesítését több úti célon keresztül is elérhetjük. A történet mesélésében ez nem játszik szerepet, de az újrajátszhatóság miatt mindenképpen érdekes adalék lehet.

Az élményt tovább fokozza, hogy teljes interaktivitásba léphetünk környezetünkkel, tereptárgyak sokaságát kell majd felhasználnunk, hogy az elénk tárt, komolyabbnál komolyabb fejtörőket sikeresen abszolváljuk. Ezek szerencsére úgy vannak adagolva, hogy mindenféle előre megírt, scriptelt jelenetet mellőznek, vagyis a játékos tényleg úgy érzi magát, mintha egy mozi csinos főhősnője lenne - habár ez hímnemű játékosaink esetében érdekes képzavart idézhet elő. Erre a fantasztikus érzésre tesz rá egy lapáttal a töményen, ipari mennyiségben a nyakunkba zúduló akciójelenetek sokasága, melyekben nem az ügyességünk, hanem a reflexeink lesznek mérvadóak. Ezekben a szituációkban lép életbe a "Situational Adrenaline" névre keresztelt kisegítő mód, mely a korábbi quicktime opciót váltotta le. A fejlesztők célja ezzel az volt, hogy a korábbi gombnyomogatás helyett a filmszerű hatást fokozzák. A "Situational Adrenaline" gyakorlatilag amolyan "pókösztön", vagyis a rendszer előre jelzi, ha valami komoly probléma következik, mi pedig Lara babát irányítva felkészülhetünk rá, így elkerülhetjük, hogy idő előtt elhalálozzunk. Sokak szerint megöli a játékélmény okozta véletlenszerűséget, a meglepetés erejét, azonban a dinamikus, pergős játékmechanizmus egyszerűen megköveteli az efféle segédeszközöket.

Az ellenfelekről elmondható, hogy mindegyikük iszonyatosan szívós, rengeteg ólmot kell a testükbe pumpálnunk, hogy véglegesen a túlvilágra küldhessük őket. Az MI ugyan néha sántít, de ha figyelembe vesszük, hogy a Tomb Raider: Underworld durván fele-fele arányban tálalja az ügyességi elemeket és az adrenalinpumpáló részeket, akkor könnyen szemet tudunk hunyni az ellenfelek elbaltázott mesterséges intelligenciája felett. Apró adalék, hogy éles helyzetekben a rendszer megnöveli adrenalinszintünket, és ha megfelelő mértékűre sikerül pumpálni dózisunkat, akkor egylövéses fejlövésekkel vethetünk véget a különféle vadállatok, emberek és túlvilági lények offenzívájának. Mondanom sem kell, hogy szorult helyzetekben igencsak hatásos eredményeket lehet így elérni, és nem egyszer fogja Lara formás hátsóját ezen opció megmenteni.


Ha ez nem lenne elegendő, akkor a jó minőségű hangeffektek tovább fokozzák a parázs hangulatot. Az audiovizuális élmény másik fő pillére, a grafika sem okoz csalódást. Lara fantasztikusan fest új külsejében, ráadásul a fejlesztők olyan apróságokra is ügyeltek, minthogy hősnőnk bőre hol koszos, hol csillog a víztől, továbbá Lara mozgáskoordinációja is nagy fejlődésen esett át. A Crystal Dinamics Heidi Moneymaker hivatásos tornászkisasszonyt kérte fel a hajmeresztő akrobatikus mutatványok kivitelezésére, melyeket a motion capture-labor munkatársai utólag húztak rá Lara Croftra. A korábbi részekkel szemben az Underworldben a környezet végre élő, szerves része a játéknak. Ha futunk, a leveleket vagy ágakat eltaszítjuk magunktól.

A nagy ajnározás közepette azért érdemes megemlíteni, hogy bőven akad hiba a játékban, mely a végső értékelésnél sajnos érzékeltette a hatását. Először is, a kamerakezelést nem sikerült jól megoldania a Crystal legénységének. Idegesítő, otromba hiányosság, mely az amúgy zseniálisan működő elemeket kártyavárként dönti fel. A felhasználóbarát játékkészítés szempontjából megbukott a Crystal, ugyanis a kamera olykor nagyon furán viselkedik. Néha hirtelen elfordul, vagy takarásba kerül a következő platform, így annak elérése esélytelenné válik, hiszen Larával néha szó szerint ki kell centizni, hogy elérjük a megfelelő kapaszkodót. Ennek következtében helyenként gyakorlatilag vakon ugrunk, vetődünk bizonyos esetekben, és nem tudni, hogy lesz-e valami fogódzkodó, amin Lara meg tudja tartani magát.


Az optimalizálás relatíve jónak mondható, és ugyan itt kizárólag a PC-s verziót boncolgatjuk, érdekes adalék lehet konzollal rendelkező olvasók számára, hogy PlayStation 3-on szó szerint akadozik a játék, továbbá "globális" jelenség, hogy a tereptárgyak beleolvadnak a környezetbe, azok megtalálása szinte lehetetlen feladatnak ígérkezik. Lara korábban dicsért mozgása néha megbicsaklik, sokszor a logikusnak tűnő mozzanatok helyett teljesen máshogy reagál parancsainkra a régész maca, ami sok esetben vezet majd nem várt elhalálozáshoz vagy idegőrlő pillanatokhoz.

Mindezektől függetlenül nem lehetetlen teljesíteni a játék által elénk állított akadályokat. Aki kicsit türelmes, és képes magát túltenni az apró, de bosszantó hibákon, az garantáltan jól fog szórakozni, ugyanis a Crystal sikeresen ötvözte a régen jól működő elemeket a kornak megfelelő igényekkel, és egy olyan magas szintre emelte a jelenlegi epizódot, amiről minden Tomb Raider-rajongó álmodott. A régi szép időket idézi a játék, melyben végre nem csak az nyújt élvezetet, hogy elmerülünk Lara formás virtuális idomaiban, hanem maga a produkció is olyan kellemes élménnyel gazdagít bennünket, amiért érdemes némi pénzmagot félretenni rá. Grafika: Fantasztikusan életszerű a Crystal Dinamics csapata által megálmodott környezet, Lara pedig szebb, mint valaha. Hol koszos, hol sáros, hol pedig az esőcseppeket törölgeti magáról főhősünk, továbbá gyönyörűen megkomponált mozgása is csillagos ötöst érdemel. Ezen a téren tényleg nagyon kitett magáért a brit gárda, a filmszerű, páratlan élményt hűen szolgálja a játék alatt dübörgő motor, ami mellesleg a DX10-et is támogatja.


Kezelőfelület: Sok jót sajnos nem lehet elmondani róla, mert a kamerakezelés teljesen hazavágja az egészet. Egyszerűen túl kell tennünk magunkat ezen a kellemetlenségen, megszokás kérdése az egész. Valószínűleg kontrollerrel könnyebb terelgetni Larát, mint a billentyűzet segítségével.

Játszhatóság: A kezelőfelületnél felsorolt idegesítő kamerakezelési hiányosságot leszámítva semmilyen probléma nincs a játékkal. Nagy élményt nyújt, és egyértelműen a franchise egyik legerősebb produkciója az Underworld, mely ismét régi dicsfényében mutatja meg Lara bájait. Ezenkívül a sok-sok alternatív útvonal, a változatos helyszínek olyan apró adalékai ennek az epizódnak, ami miatt képtelenség letenni.

Intelligencia, nehézség: Megint csak a kamerakezelés elbaltázott megvalósítására tudok visszakanyarodni, ugyanis a játék nehézségét gyakorlatilag ez az egy elem szolgáltatja. Az ellenfelek változatosak és okosak, de némi furfanggal könnyedén kicselezhető mindegyik, tényleg nem jelenthetnek komoly kihívást. Esetleg a tereptárgyak és az egyéb, a környezetbe beleolvadó elemek környezetbe okozhatnak némi extra fejtörést.

Hang, zene: Ezen a téren nem tudtak mellényúlni a fejlesztők, így a hollywoodi szintű átvezető filmeket, a filmszerű játékélményt gyönyörűen megkomponált dallamok és élvezetes hangeffektusok fejelik meg. Igazi mestermunka, ehhez kétség sem fér!

Összegzés: Megérte kivárni az elmúlt két esztendőt, ugyanis a Crystal Dinamics a Legend által lerakott alappilléreket tovább erősítette. Új színt vittek a sorozat korábban sokáig haldokló lelkébe, felpezsdítették azt számos új elemmel, megfűszerezték rengeteg ínyencséggel, de azért még mindig akadnak bakik.

Kapcsolódó letöltések:
Videó
A játék demója