SG.hu
Shadow of the Tomb Raider
Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Eidos Montréal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3220 3,3 GHz-es vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770K 4-Core 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tomb Raider, Rise of the Tomb Raider
Kategória: külső nézetes akciójáték
Fináléjához érkezett a 2013-ban elindított Tomb Raider-reboot, melynek első két része ismét magasra emelte Lara Croft dicsőségét, most pedig elérkeztünk a végkifejlethez, mely dacára az „új” fejlesztőcsapatnak, nem okoz csalódást a sorozat rajongóinak. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Bár azt hittük, hogy a Crystal Dynamics végigvezeti a kezük között már sokadik alkalommal feltámasztott Tomb Raider-sorozat aktuális mellékszálát, melyben egy sokkal fiatalabb, éppen ezért pedig vehemensebb és sérülékenyebb Lara Croft oldalán kalandozhattunk, azonban a Marvel közbeszólt. A kaliforniai csapat ugyanis a Square Enix kérésére átadta a stafétabotot a sorozatot szintén jól ismerő Eidos Montrealnak, hogy ők nyugodtan dolgozhassanak a hónapok óta gőzerővel készülő Bosszúállók-projekten. Ez egyrészt nyilván nagyszerű hír, másrészt azonban kellemetlen is, hiszen megszoktunk egy színvonalat, amit szerettünk volna viszontlátni a Shadow of the Tomb Raidernél is.
Előzetes félelmeink azonban szerencsére nem váltak valóra, aminek az oka vélhetően az volt, hogy a kanadai stúdió mindkét előzmény elkészítéséből kivette a részét, vagyis a híres régésznő aktuális kalandja a legjobb kezekbe került, ez a kijelentés pedig szerencsére a megjelenés után is megállja a helyét. A trilógia záró epizódja ugyanis hibái ellenére a reboot legerősebb, legváltozatosabb és legszebb darabja lett, ami több tekintetben is túlmutat elődein, orvosolja azok hiányosságait, hovatovább egy sor olyan újdonságot hoz a sorozatba, amihez eddig még nem volt szerencsénk!
Hogy a pozitív felütést rögtön negatív irányba tereljük: a Shadow of the Tomb Raider alighanem a történet tekintetében lett a leggyengébb. Bár nagy lezárást, óriási finálét, csavarokat és meglepetéseket vártunk tőle, de úgy tűnik, hogy az Eidos Montreal sem tudott felnőni a feladathoz, ezáltal nemhogy az Indiana Jones filmek minőségét, de még az Uncharted-játékok kvalitását sem tudták hozni. Bár sokkal többet megtudhatunk a Trinity titokzatos szervezetéről, azonban például Lara karaktere nem igazán fejlődött tovább, az új főellenség pedig egyenesen szánalmasra sikeredett.
Egyedül talán hősnőnk és Jonah kapcsolata az, ami a történetben jelentősebb szintet lép, de a játék minden fordulata és történése az utolsó percekig kiszámolható. Részben emiatt nagyon sokszor ellaposodik és céltalanná válik a játék, de szerencsére a helyzetet nagyszerűen egyensúlyozzák a zseniális helyszínek. Az első két rész egészen barátságtalan környezete után ezúttal végre egy melegebb, fülledtebb vidék vár ránk, hiszen a Yucatán-félszigettől kezdve Peru dzsungeles vidékéig bezárólag mindenhol megvethetjük majd a lábunkat, miközben ismerkedhetünk az őslakossággal, a különös kultúrákkal, de ami alighanem a legnagyobb pozitívum: az őserdei környezettel is, amihez foghatót korábban még talán soha nem láttunk. Nemcsak a játékban, hanem úgy általánosságban a játékiparban sem emlékszünk ennél alaposabb kidolgozást kapott dzsungelekre, melyek szó szerint a szemünk előtt kelnek életre.
Persze tévedés azt hinni, hogy a játékban csak és kizárólag fák között szaladgálhatunk majd, a készítők ugyanis a pályatervezés tekintetében nagyon kitettek magukért, az említett erdőségek mellett kisebb falvak, települések, nagyobb városok, ipartelepek, valamint ősi sírboltok és egyéb letűnt civilizációk által felhúzott építmények sokasága vár ránk, hogy egy percig se panaszkodhassunk a változatosság hiányára. Merthogy ezen a téren a Shadow of the Tomb Raider tényleg meglepően kidolgozott és összetett lett, és itt kell megragadnunk az alkalmat, hogy kiemeljük a nyitottabbá tett világ szerepét. Lara ugyanis talán korábban még soha nem kalandozott akkora területeken, mint most, ami pozitívumokat és negatívumokat egyaránt hozott magával.
Előbbihez sorolhatjuk, hogy minden eddiginél élőbb és lélegzőbb környezet vár ránk mindenfelé, a városokban az emberek beszélnek velünk, a vadonokban minden lépésünket állatok keresztezik, miközben a legutolsó sziklák mögött is találhatunk valami elrejtett kincset vagy olyan extrát, ami hozzásegít minket a sztori felgöngyölítéséhez. A településeken ráadásul nemcsak beszédbe elegyedhetünk, hanem akár kereskedhetünk is a különféle törzsből származó őslakosokkal – sajnos kultúrájukhoz és hagyományaikhoz alig kerülhetünk közel –, de a fő történet mellett még szabadon választható küldetések is várnak ránk, melyeket legfeljebb a fejlődés vagy az extra felszerelések miatt lehet érdemes bevállalni.
Utóbbiak kapcsán külön kiemelendőek az álruhák, melyek sok helyszínen fontosak lesznek ahhoz, hogy új lehetőségek nyíljanak meg előttünk, vagy csak egyszerűen beléphessünk települések olyan pontjára, melyek addig elzárva voltak. Persze az elhangzottaktól még nem szeretnénk elkövetni azt a hibát, hogy szerepjátékos elemeket kiáltunk, mint sok másik játéktesztben tették, hiszen ez messze nem az, de azt azért kijelenthetjük, hogy az új Tomb Raider a felépítését tekintve sokkal közelebb áll már például egy Assassin’s Creedhez, mint a sorozat korábbi epizódjaihoz.
Az elhangzottakkal pedig kis túlzással ki is merítettünk minden újdonságot, ami a Shadow of the Tomb Raiderben vár ránk, hiszen a játékmenet alapjai nem módosultak drasztikusan, ezáltal a sztori felgöngyölítését továbbra is a harcokkal és a fejtörőkkel valósíthatjuk meg, de míg az előző két epizódban a küzdelmek sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, ezúttal mintha sokkal egészségesebb lenne az egyensúly, ami határozott visszanyúlás a gyökerekhez. Aggódni azért nem kell, a játékban így is akciózhatunk eleget, a Trinity katonái ugyanis szinte minden helyszínen borsot akarnak törni az orrunk alá, nekünk pedig számtalan lehetőségünk nyílik arra, hogy visszavágjunk.
Felszereléseink között a korábbi epizódokban látott lőfegyverekkel találkozhatunk, de lesz íjunk, gránátunk, sőt rengeteg csapdánk is. Akinek soha nem volt túl életszerű, hogy egy gyakorlatilag alig felnőtt korú kislány simán elbánik egy seregnyi felfegyverzett katonával, annak jó hír, hogy a lopakodós megoldások minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak, pontosabban inkább a kezünkbe adták a lehetőséget, hogy ilyen módon intézzük el az ellenséget. Szuper lett a fedezékrendszer, ellenfeleink becserkészését pedig a hagyományos módszerek mellett olyan újdonságokkal tehetjük meg, mint a mérgezett nyilak vagy a fák ágairól indított rajtaütések.
Szerencsére a túlélővonalat teljesen kigyomlálták a készítők a dzsungelkalandból, és bár a vadállatok néha megkeseríthetik az életünket, ezúttal azonban ők sem okoznak annyi bosszúságot, mint legutóbb, de a franchise régi epizódjait kedvelők számára a fejtörők számának növelése okozhatja a legnagyobb örömet. Legyen szó akár kisebb, az őslakosok által összeállított erdei csapdarendszerről, akár földalatti, egy régi civilizáció által megteremtett, hihetetlenül összetett védelmi vonalról, Lara oldalán rengeteget ügyeskedhetünk majd, a legjobb azonban, hogy a feladványok között nemhogy ismétlődő, de még csak hasonló darabbal sem igazán találkoztunk.
Grafika:
Tény és való, hogy a Shadow of the Tomb Raider megköveteli tőlünk az erős hardvert – főként a grafikus kártya terén roppant szigorú –, azonban ezért cserébe olyan látványvilágot kapunk, amihez foghatót talán még soha. Bár nem neveznénk a generáció legszebbjének, de túlzás nélkül ott van az élbolyban, amit főként az őserdők vagy az óriási akadályrendszerek kidolgozottságának köszönhet. Néha egészen hihetetlen, hogy a látvány terén milyen elképesztő részletességet sikerült megvalósítaniuk a fejlesztőknek, így teljesen indokolt az erősebb hardverigény.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Bár volt idő, amikor a Tomb Raider-sorozat irányítását a pokolba kívántuk – elég csak a Tomb Raider: The Angel of Darknessre gondolni –, azonban ezt a problémát a franchise szerencsére már teljesen levetkőzte. A Shadow of the Tomb Raider ugyanis minden téren könnyednek tekinthető, legyen szó a harcról, a fedezékhasználatról vagy éppen a legkülönfélébb feladatok megoldásáról és átláthatóságáról. Panaszra tehát nincs okunk!
Játszhatóság:
Az Eidos Montreal meg sem próbált felesleges multiplayert erőltetni Lara Croft aktuális kalandjába, ezáltal egy vérbeli egyjátékosos élményről beszélhetünk, amiből akár 15-20 órát is kihozhatunk, ha minden mellékes teendőt elvégzünk, és minden egyes leletet felkutatunk magunknak. A szavatosságot a nyitottabb világ felfedezhetősége dobta meg a leginkább, mely ugyanannyira lett pozitív, mint negatív újítás, hiszen hiába a több lehetőség, ha az amúgy is gyenge sztorit még jobban megtördeli, a pergős élményt pedig sokszor takaréklángra tekeri.
Intelligencia, nehézség:
Alighanem ezen a téren vonultatja fel a legtöbb negatívumot a játék, aminek az oka, hogy egyrészt alig van kihívás, ha viszont magasabb szintre állítjuk a nehézséget, akkor túlzás nélkül teljesíthetetlenek a feladatok, tehát nincs meg az a kellemes egyensúly, ami például egy Unchartedet valamiért ösztönösen jellemez. Még nagyobb baj, hogy sem az NPC-k, sem az ellenfelek nincsenek a helyzet magaslatán a mesterséges intelligencia tekintetében, de főleg utóbbiak kapcsán egészen szembetűnő, hogy mennyire vakok és süketek, illetve gyakran nem is törődnek egymással.
Hangok, zene: A szinkronok és a hanghatások a szokásos színvonalat hozzák a játékban, azonban rendkívül fontos kiemelni a hátborzongató törzsi dallamokat, melyek nem ritkán túlzás nélkül a frászt hozhatják ránk. Akár egy sötét dzsungel mélyén, akár egy vadállat vagy egy ellenfél támadásakor ugyanis olyan dallamok zendülnek fel a fülünkben, melyek nagyszerűen megtámogatják az aktuális helyzetet, de összességében ez a történet teljes egészére igaznak tekinthető.
Összegzés: A Shadow of the Tomb Raider az elhangzottak alapján tehát messze nem lett egy tökéletes alkotás, hiszen a gyenge sztori mellett elhanyagolható mennyiségű és megkérdőjelezhető létjogosultságú újításokat tartalmaz, ugyanakkor Lara Croft bája és a kalandjaira jellemző hangulat miatt így sem okoz nagy csalódást. Sőt mi több, a trilógiának szánt reboot eddigi legerősebb tagja lett, melyben végre a fejtörők is ugyanolyan nagy szerepet kaptak, mint a harcok, éppen ezért egy kicsit talán inkább a régebbi epizódok kedvelőinek okozhat nagyobb örömet. Kíváncsian várjuk, hogy merre halad majd tovább kedvenc régésznőnk útja, hiszen érezhetően van még szufla a sorozatban!
Fejlesztő: Eidos Montréal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3220 3,3 GHz-es vagy AMD FX-4300 processzor, Nvidia GeForce GTX 1050 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 8 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770K 4-Core 3,5 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1600 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Tomb Raider, Rise of the Tomb Raider
Kategória: külső nézetes akciójáték
Fináléjához érkezett a 2013-ban elindított Tomb Raider-reboot, melynek első két része ismét magasra emelte Lara Croft dicsőségét, most pedig elérkeztünk a végkifejlethez, mely dacára az „új” fejlesztőcsapatnak, nem okoz csalódást a sorozat rajongóinak. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Bár azt hittük, hogy a Crystal Dynamics végigvezeti a kezük között már sokadik alkalommal feltámasztott Tomb Raider-sorozat aktuális mellékszálát, melyben egy sokkal fiatalabb, éppen ezért pedig vehemensebb és sérülékenyebb Lara Croft oldalán kalandozhattunk, azonban a Marvel közbeszólt. A kaliforniai csapat ugyanis a Square Enix kérésére átadta a stafétabotot a sorozatot szintén jól ismerő Eidos Montrealnak, hogy ők nyugodtan dolgozhassanak a hónapok óta gőzerővel készülő Bosszúállók-projekten. Ez egyrészt nyilván nagyszerű hír, másrészt azonban kellemetlen is, hiszen megszoktunk egy színvonalat, amit szerettünk volna viszontlátni a Shadow of the Tomb Raidernél is.
Előzetes félelmeink azonban szerencsére nem váltak valóra, aminek az oka vélhetően az volt, hogy a kanadai stúdió mindkét előzmény elkészítéséből kivette a részét, vagyis a híres régésznő aktuális kalandja a legjobb kezekbe került, ez a kijelentés pedig szerencsére a megjelenés után is megállja a helyét. A trilógia záró epizódja ugyanis hibái ellenére a reboot legerősebb, legváltozatosabb és legszebb darabja lett, ami több tekintetben is túlmutat elődein, orvosolja azok hiányosságait, hovatovább egy sor olyan újdonságot hoz a sorozatba, amihez eddig még nem volt szerencsénk!
Hogy a pozitív felütést rögtön negatív irányba tereljük: a Shadow of the Tomb Raider alighanem a történet tekintetében lett a leggyengébb. Bár nagy lezárást, óriási finálét, csavarokat és meglepetéseket vártunk tőle, de úgy tűnik, hogy az Eidos Montreal sem tudott felnőni a feladathoz, ezáltal nemhogy az Indiana Jones filmek minőségét, de még az Uncharted-játékok kvalitását sem tudták hozni. Bár sokkal többet megtudhatunk a Trinity titokzatos szervezetéről, azonban például Lara karaktere nem igazán fejlődött tovább, az új főellenség pedig egyenesen szánalmasra sikeredett.
Egyedül talán hősnőnk és Jonah kapcsolata az, ami a történetben jelentősebb szintet lép, de a játék minden fordulata és történése az utolsó percekig kiszámolható. Részben emiatt nagyon sokszor ellaposodik és céltalanná válik a játék, de szerencsére a helyzetet nagyszerűen egyensúlyozzák a zseniális helyszínek. Az első két rész egészen barátságtalan környezete után ezúttal végre egy melegebb, fülledtebb vidék vár ránk, hiszen a Yucatán-félszigettől kezdve Peru dzsungeles vidékéig bezárólag mindenhol megvethetjük majd a lábunkat, miközben ismerkedhetünk az őslakossággal, a különös kultúrákkal, de ami alighanem a legnagyobb pozitívum: az őserdei környezettel is, amihez foghatót korábban még talán soha nem láttunk. Nemcsak a játékban, hanem úgy általánosságban a játékiparban sem emlékszünk ennél alaposabb kidolgozást kapott dzsungelekre, melyek szó szerint a szemünk előtt kelnek életre.
Persze tévedés azt hinni, hogy a játékban csak és kizárólag fák között szaladgálhatunk majd, a készítők ugyanis a pályatervezés tekintetében nagyon kitettek magukért, az említett erdőségek mellett kisebb falvak, települések, nagyobb városok, ipartelepek, valamint ősi sírboltok és egyéb letűnt civilizációk által felhúzott építmények sokasága vár ránk, hogy egy percig se panaszkodhassunk a változatosság hiányára. Merthogy ezen a téren a Shadow of the Tomb Raider tényleg meglepően kidolgozott és összetett lett, és itt kell megragadnunk az alkalmat, hogy kiemeljük a nyitottabbá tett világ szerepét. Lara ugyanis talán korábban még soha nem kalandozott akkora területeken, mint most, ami pozitívumokat és negatívumokat egyaránt hozott magával.
Előbbihez sorolhatjuk, hogy minden eddiginél élőbb és lélegzőbb környezet vár ránk mindenfelé, a városokban az emberek beszélnek velünk, a vadonokban minden lépésünket állatok keresztezik, miközben a legutolsó sziklák mögött is találhatunk valami elrejtett kincset vagy olyan extrát, ami hozzásegít minket a sztori felgöngyölítéséhez. A településeken ráadásul nemcsak beszédbe elegyedhetünk, hanem akár kereskedhetünk is a különféle törzsből származó őslakosokkal – sajnos kultúrájukhoz és hagyományaikhoz alig kerülhetünk közel –, de a fő történet mellett még szabadon választható küldetések is várnak ránk, melyeket legfeljebb a fejlődés vagy az extra felszerelések miatt lehet érdemes bevállalni.
Utóbbiak kapcsán külön kiemelendőek az álruhák, melyek sok helyszínen fontosak lesznek ahhoz, hogy új lehetőségek nyíljanak meg előttünk, vagy csak egyszerűen beléphessünk települések olyan pontjára, melyek addig elzárva voltak. Persze az elhangzottaktól még nem szeretnénk elkövetni azt a hibát, hogy szerepjátékos elemeket kiáltunk, mint sok másik játéktesztben tették, hiszen ez messze nem az, de azt azért kijelenthetjük, hogy az új Tomb Raider a felépítését tekintve sokkal közelebb áll már például egy Assassin’s Creedhez, mint a sorozat korábbi epizódjaihoz.
Az elhangzottakkal pedig kis túlzással ki is merítettünk minden újdonságot, ami a Shadow of the Tomb Raiderben vár ránk, hiszen a játékmenet alapjai nem módosultak drasztikusan, ezáltal a sztori felgöngyölítését továbbra is a harcokkal és a fejtörőkkel valósíthatjuk meg, de míg az előző két epizódban a küzdelmek sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak, ezúttal mintha sokkal egészségesebb lenne az egyensúly, ami határozott visszanyúlás a gyökerekhez. Aggódni azért nem kell, a játékban így is akciózhatunk eleget, a Trinity katonái ugyanis szinte minden helyszínen borsot akarnak törni az orrunk alá, nekünk pedig számtalan lehetőségünk nyílik arra, hogy visszavágjunk.
Felszereléseink között a korábbi epizódokban látott lőfegyverekkel találkozhatunk, de lesz íjunk, gránátunk, sőt rengeteg csapdánk is. Akinek soha nem volt túl életszerű, hogy egy gyakorlatilag alig felnőtt korú kislány simán elbánik egy seregnyi felfegyverzett katonával, annak jó hír, hogy a lopakodós megoldások minden eddiginél nagyobb szerepet kaptak, pontosabban inkább a kezünkbe adták a lehetőséget, hogy ilyen módon intézzük el az ellenséget. Szuper lett a fedezékrendszer, ellenfeleink becserkészését pedig a hagyományos módszerek mellett olyan újdonságokkal tehetjük meg, mint a mérgezett nyilak vagy a fák ágairól indított rajtaütések.
Szerencsére a túlélővonalat teljesen kigyomlálták a készítők a dzsungelkalandból, és bár a vadállatok néha megkeseríthetik az életünket, ezúttal azonban ők sem okoznak annyi bosszúságot, mint legutóbb, de a franchise régi epizódjait kedvelők számára a fejtörők számának növelése okozhatja a legnagyobb örömet. Legyen szó akár kisebb, az őslakosok által összeállított erdei csapdarendszerről, akár földalatti, egy régi civilizáció által megteremtett, hihetetlenül összetett védelmi vonalról, Lara oldalán rengeteget ügyeskedhetünk majd, a legjobb azonban, hogy a feladványok között nemhogy ismétlődő, de még csak hasonló darabbal sem igazán találkoztunk.
Grafika:
Tény és való, hogy a Shadow of the Tomb Raider megköveteli tőlünk az erős hardvert – főként a grafikus kártya terén roppant szigorú –, azonban ezért cserébe olyan látványvilágot kapunk, amihez foghatót talán még soha. Bár nem neveznénk a generáció legszebbjének, de túlzás nélkül ott van az élbolyban, amit főként az őserdők vagy az óriási akadályrendszerek kidolgozottságának köszönhet. Néha egészen hihetetlen, hogy a látvány terén milyen elképesztő részletességet sikerült megvalósítaniuk a fejlesztőknek, így teljesen indokolt az erősebb hardverigény.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Bár volt idő, amikor a Tomb Raider-sorozat irányítását a pokolba kívántuk – elég csak a Tomb Raider: The Angel of Darknessre gondolni –, azonban ezt a problémát a franchise szerencsére már teljesen levetkőzte. A Shadow of the Tomb Raider ugyanis minden téren könnyednek tekinthető, legyen szó a harcról, a fedezékhasználatról vagy éppen a legkülönfélébb feladatok megoldásáról és átláthatóságáról. Panaszra tehát nincs okunk!Játszhatóság:
Az Eidos Montreal meg sem próbált felesleges multiplayert erőltetni Lara Croft aktuális kalandjába, ezáltal egy vérbeli egyjátékosos élményről beszélhetünk, amiből akár 15-20 órát is kihozhatunk, ha minden mellékes teendőt elvégzünk, és minden egyes leletet felkutatunk magunknak. A szavatosságot a nyitottabb világ felfedezhetősége dobta meg a leginkább, mely ugyanannyira lett pozitív, mint negatív újítás, hiszen hiába a több lehetőség, ha az amúgy is gyenge sztorit még jobban megtördeli, a pergős élményt pedig sokszor takaréklángra tekeri. Intelligencia, nehézség:
Alighanem ezen a téren vonultatja fel a legtöbb negatívumot a játék, aminek az oka, hogy egyrészt alig van kihívás, ha viszont magasabb szintre állítjuk a nehézséget, akkor túlzás nélkül teljesíthetetlenek a feladatok, tehát nincs meg az a kellemes egyensúly, ami például egy Unchartedet valamiért ösztönösen jellemez. Még nagyobb baj, hogy sem az NPC-k, sem az ellenfelek nincsenek a helyzet magaslatán a mesterséges intelligencia tekintetében, de főleg utóbbiak kapcsán egészen szembetűnő, hogy mennyire vakok és süketek, illetve gyakran nem is törődnek egymással.Hangok, zene:
A szinkronok és a hanghatások a szokásos színvonalat hozzák a játékban, azonban rendkívül fontos kiemelni a hátborzongató törzsi dallamokat, melyek nem ritkán túlzás nélkül a frászt hozhatják ránk. Akár egy sötét dzsungel mélyén, akár egy vadállat vagy egy ellenfél támadásakor ugyanis olyan dallamok zendülnek fel a fülünkben, melyek nagyszerűen megtámogatják az aktuális helyzetet, de összességében ez a történet teljes egészére igaznak tekinthető.Összegzés:
A Shadow of the Tomb Raider az elhangzottak alapján tehát messze nem lett egy tökéletes alkotás, hiszen a gyenge sztori mellett elhanyagolható mennyiségű és megkérdőjelezhető létjogosultságú újításokat tartalmaz, ugyanakkor Lara Croft bája és a kalandjaira jellemző hangulat miatt így sem okoz nagy csalódást. Sőt mi több, a trilógiának szánt reboot eddigi legerősebb tagja lett, melyben végre a fejtörők is ugyanolyan nagy szerepet kaptak, mint a harcok, éppen ezért egy kicsit talán inkább a régebbi epizódok kedvelőinek okozhat nagyobb örömet. Kíváncsian várjuk, hogy merre halad majd tovább kedvenc régésznőnk útja, hiszen érezhetően van még szufla a sorozatban!