Far Cry 2
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP (Service Pack 2)/Vista (Service Pack 1), Intel Pentium 4 3.2 Ghz vagy AMD Athlon 64 3500+ vagy nagyobb processzor, 1 GB RAM XP vagy 2 GB RAM Vista esetében, 256 MB DirectX 9c, Shader model 3.0-ás NVIDIA Geforce 6800 vagy ATI Radeon x1650-es videokártya, DVD-Rom meghajtó, 6 GB szabad hely a merevlemezen, DirectX 9c kompatibilis hangkártya
Ajánlott: Intel Core 2 Duo, AMD Athlon 64 X2 5200+ vagy AMD Phenom processzor, 2 GB RAM, DirectX 10, 512 MB-os NVIDIA Geforce 8600 GTS vagy ATI Radeon x1900 videokártya
Hasonló játékok: Crysis, S.T.A.L.K.E.R. Clear Sky
Kategória: FPS
Afrikában a helyzet tarthatatlan. Miután a két szembenálló, különböző nézeteket valló politikai frakciót, az APRT-t és az UFLL-t egyaránt fegyverekkel látja el egy zsarnok fegyverkereskedő, a Sakál, a mi feladatunk az, hogy likvidáljuk a fickót és ezzel valamelyest mérsékeljük a térségben dúló harcokat. Miután az első rész fejlesztői elpártoltak a francia kiadóóriástól, az Ubisoft házon belül oldotta meg a neves franchise folytatásának munkálatait.
Először is legyünk tisztában pár dologgal! Nevezetesen, ez a Far Cry már nem az a Far Cry, amit 2004-ben a nagyközönség a Crytek tolmácsolásában megismert. Elfelejthetjük a trópusi sziget világát, ahol Jack Carver harcolt a zsoldosok, majd a mutánsok hadával. Akkoriban nem is a történeten volt a hangsúly, hanem a bámulatos grafikai megvalósításon és a hatalmas, teljesen bejárható, egzotikus dzsungelparadicsomon. Forradalminak is nevezhetnénk az elődöt, vagy csupán üres technikai demónak, mindegy.
A második rész már teljesen eltér az elődtől, mivel a Crytek inkább az EA-t választotta új gyermeke (Crysis) anyagi hátterének, így az Ubisoft a rajtamaradt névjogokat sokáig nem hagyhatta parlagon. A leggyümölcsözőbb, montreali székhelyű stúdióját bízta meg a Far Cry 2-vel, ami nem folytatás lett, hanem egy teljesen új játék. Mindenféle gyenge sci-fi történet helyett az óceáni éghajlatot is lecserélték Afrika izzadságtól fülledt szavannáira.
A fekete kontinens egy névtelen állama a színhely, amely még akár valóságos is lehetne. Mindenhol nyomor, éhínség, kilátástalanság, szemét, bádogviskók, na és a sötét vadon, valamint a napszítta szavanna (elvétve) egzotikus vadállatokkal. A térségben polgárháborús helyzet dúl, miközben két szembenálló frakció próbál meg minél nagyobb befolyást szerezni az országban. Lényeges szemléletbeli különbség nincs az APRT és az UFLL között - mindkettő gyöngyöző homlokú, napszemüveges fekete dilettánsok diktátori csoportja.
Persze van olyan is, aki megpróbál hasznot húzni a háborúból és egyszerre lepaktál a két féllel, ilyen a The Jackal (a Sakál) is, aki foglalkozását tekintve fegyverkereskedő. Munkájából adódóan kíméletlen zsarnok, ez pedig csípi a szemét több független emberjogi szervezetnek, és ha valaki netán eltávolítaná az útból, az jelentős előrelépés lenne a térség békéjének megteremtésében. Ez a valaki pedig pont az lesz, akit a játékos kiválaszt a történetmesélős játékmód elején a tucatnyi választható karakter közül. Semmi speciális tulajdonság, csupán eltérő arckép és némi háttértörténet a hősről. Jómagam a magyar származású Paul Ferenccel indultam az intróként szolgáló hosszú kocsikázásra egy dzsip hátsó ülésén.
A játékmenet teljesen nyitott, ténykedésünket pedig a több mint 50 négyzetkilométeres, aprólékosan modellezett területen ejthetjük meg. Megfordulunk kies, füves síkságokon, hegyeken, nedves, moszkitóktól hemzsegő dzsungelekben. A sztori közel sem olyan filmszerűen megkomponált, mint a Brothers in Arms: HH esetében és nem is kell elmerülnünk szerepjátékos elemekben, mint a S.T.A.L.K.E.R.-ben - a Far Cry 2 inkább a harcot részesíti előnyben. Ugyan némi hangulatfokozó sallangokra figyelnünk kell, de nem is mondhatjuk azt, hogy csak a daráláson van a hangsúly.
Nincs kimondott tárgylistánk sem, csak négy hely a fegyvereknek. Ezekből az egyik a kés, a másik egy oldalfegyver, a harmadikban tároljuk az elsődleges csúzlinkat (ami lehet rohampuska, géppisztoly, vadászpuska vagy mesterlövész puska), míg a negyediknél olyan speciális fegyvereket halászhatunk elő, mint a rakétavető, a gránátvető, avagy a lángszóró. A játékban folyamatosan előrehaladva jutunk a jobb és még jobb fegyverekhez, úgy, hogy különböző küldetéseket teljesítünk, pénzt jelentő gyémántok után kutatunk és azokat a térképen elszórva megtalálható fegyverkereskedőknél beváltjuk újabb, nagyobb mordályokra. Maga a terület elsőre nem teljesen elérhető, szintén a történetben előrehaladva nyílnak meg az újabb helyszínek. A küldetések rendszere másképpen működik, mint a hasonszőrű, RPG-elemekkel megspékelt játékoknál. Itt csak egy aktív küldetésünk van, amit persze többféleképpen is megoldhatunk. Nem tartja számon a program a már teljesített küldetéseket, minden efféle sallangtól megkímélnek, hogy ne terelje el a figyelmünk az éppen aktuális feladatunkról. A két szembenálló szervezet bármelyikének teljesíthetünk megbízásokat, ám a kettő között nem lavírozhatunk ide-oda. Sok feladat csak egy adott időszakra szól, sok esetben semmi közük a fő küldetésekhez, olykor maga a játékos sem tudhatja előre, hogy éppen milyen típusú küldetést vállalt be. A megoldás kedv és egyéniség kérdése, a cél adott, de az ehhez vezető út csupán rajtunk múlik. Csendben sunnyogva az aljnövényzetben, beszivárogva az ellenséges táborokba feltűnés nélkül, avagy távolról mesterlövészkedve egyenként kinyírva mindenkit, esetleg nagy tűzgyorsaságú fegyverrel berombolva. Csak vérmérséklet kérdése.
A mellékmissziók azonban csak rövid ideig tudják fenntartani az érdeklődést, pl. a fegyverkereskedő mindig azt akarja, hogy egy konvojon üssünk rajta, ami nem is feltétlen baj, tekintve a díjazást és az ily módon könnyebben megszerezhető új fegyvereket. Nincs mit szépíteni: ismétlődőek. Buddy-knak hívja a játék azokat az NPC-ket, akik szintén feladattal látják el hősünket. Ők már kidolgozottabbak a mezei csencselőknél, ismert személyek az országban. A feladatok viszont kimerülnek abban, hogy menjünk ide vagy oda, robbantsunk fel valamit, keressünk meg egy bizonyos személyt, öljük meg, netán kényszerítsük valamire. Említettem már a gyémántok után való kutatásokat: a tuti füles után a GPS-ünk zöld fényének villogásának gyakoriságából kiindulva kerülhetünk a közelünkbe, persze ha a megfelelő helyen kapirgálunk. A több száz drágakő felkutatása bizony jó pár órát el fog venni a kutakodáshoz kedvet érzők idejéből.
Érdekesség még, hogy a főhősünk maláriás. Ez egyfajta hangulatfokozó elem, túlzott jelentősége nincs, eltekintve attól, hogy folyton gyógyszerek után kell kutakodnunk. Nincs para, elvégre elég sok helyen találunk ampullatároló szekrényt és kötszereket, főleg a városokban, ám a vadonban már kevésbé sűrűn bukkanhatunk ilyenekbe. Ha viszont harc közben érne minket kényelmetlen helyzet, akkor csak elég fedezékbe vonulnunk és a H billentyűre rátenyerelni, máris valós időben fogunk hozzá a kisebb operációkhoz: késünkkel és fogónkkal kipiszkáljuk a sebből a golyót, elállítjuk a vérzést, végül egy injekció beadásával máris újra fittek leszünk. Igazából csak idő kérdése az öngyógyítás hatásossága, ám ha közben többen is tüzelnek ránk, akkor inkább célszerű megelőzni a bajt.
A fejlesztők belevittek a játékba némi környezetrombolási interakciót a tűz segítségével. Bizony, pont a száraz időszak kellős közepén érkezünk Afrikába, így jelentős előnyhöz jutunk, ha kihasználjuk a tűz nyújtotta lehetőségeket. Ha robbanó hordókra lövünk, szerencsés esetben láncreakciót indít el, aminek köszönhetően a gócponthoz közeli épületek, növényzetek is lángra kapnak. Ha pedig a nyílt területen gerjesztünk egy kis melegséget a lángszórónkkal, akkor helyzeti előnyhöz is juthatunk: az ellenség nem jut el hozzánk, a meglepetés erejét kihasználva az időt magunk gyógyítására is fordíthatjuk. Persze mindez nem mindenhol működik, van, ahol pl. a dzsungel aljnövényzete egyszerűen nem kap lángra.
Mivel a játék harcközpontú, maguk a lövöldözős részek sem elnagyoltak, főleg nem egy olyan stuffban, ahol a nyitott játékmenet miatt itt-ott kompromisszumokat kellett hozniuk a fejlesztőknek. Szerencsére a tűzharc élvezetes és a fegyverek is hitelesen viselkednek, jól észrevehetők két típus között a különbségek. A visszarúgások és a tűzgyorsaság nem hajlik az arcade stílus felé, a derékból eleresztett lövedékek szinte mindig célt tévesztenek, így arra leszünk rávezetve, hogy sűrűn célra tartsuk mordályunkat.
Az ellenség mesterséges intelligenciája is értelemről tesz tanúbizonyságot: ha közel merészkedünk, vagy nagy zajt csapunk észrevesznek, és mint a való életben, gyakran eltáncolnak a nyílt ütközetek elől, fedezékbe vonulnak. S ha netán elrejtőznénk a csata hevében, a keresésünkre indulnak, folyamatosan diskurálnak társaikkal. Persze azért minden itt sem tökéletes: néha beragadnak azok a fogaskerekek, az ellen némán ácsorog még akkor is, ha közvetlen mellette szedjük le távolról az ivócimboráját.
A nagy területek átszelésébe gyalogszerrel értelmetlen lenne belefogni, ezért már a játék elején is szert teszünk egy gépfegyverrel felszerelt terepjáróra, de ezen felül szinte bármibe belepattanhatunk, legyen az platós ZIL teherautó, motorcsónak vagy sárkányrepülő. Az irányításuk könnyedén megy, szinte azonnal ráérzünk majd. Az utazások persze nem az unalomról szólnak, hanem tobzódnak az olyan véletlenszerű jelenetekben, ahol ellenséges őrjáratokba botlunk, és néhol pillanatok alatt kialakul egy adrenalinnal teli üldözés.
Egyetlen gombbal máris a géppuska mögött teremhetünk, majd vissza a vezetőülésbe. Nem nagyon leszünk magányosak miközben a nagy terepet bekocsikázzuk, sőt, még a térkép is gyakran a kezünkbe fog kerülni majd. Aktuális helyzetünk éppúgy kivehető, mint az a pont, ahová éppen tartunk, nem lehet eltévedni. Ugyanúgy fel vannak tüntetve az érdekesebb helyszínek is, melyek meglátogatása valamilyen módon segítheti a játékost. Ágyat találva pedig elég óránkon beállítani az ébresztést, máris ugorhatunk pár órát az időben.
A masszív egyjátékos élményen felül nem érheti rossz szó a többjátékos módot sem, ahol a szokásos DM, TDM, CTF meneteken felül létezik egy VIP meccs is, ahol egy célszemélyt kell kimenekítenünk az adott területről, miközben a másik csapat ezt próbálja megakadályozni. Továbbá eszeveszett gyémánt-hajkurászásba is belemehetünk: minden megszerzett drágakő új fegyvereket és fejlesztéseket jelent. Az optikai lemezen helyet kapott egy viszonylag könnyen kezelhető pályaszerkesztő is, aminek segítségével rövid idő alatt bárki, mindenféle előképzettség nélkül összeüthet ütős multi-partikon bevethető, megosztható térképeket. Grafika:
A látványbeli minőség jól skálázható, köszönhetően az Ubisoft Montreal saját fejlesztésű Dunia motorjának. Elsősorban a külső helyszínek aprólékos részletessége adja a motor igazi varázsát, megvan benne mindaz, amivel manapság a VGA-nkat terhelni lehet. DirectX 10 mellett a dinamikus napszak és időjárás változások, a tökéletes árnyékok, a tűz és más részecskeeffektek megvalósítása káprázatos. Mindez egyszeri betöltéssel, akár dzsungelből síkságba, akár házakba belépve. A fegyver- és karaktermodellek csicsás mappingokban feszítenek, bár utóbbiak nem eléggé életszerűek, de a spórolás néhány berendezési tárgynál is észrevehető. A kép barnássárga filtert kapott, különös hangulatot árasztva. Az optimalizáció tökéletes, közepes gépeken is simán összehozható a 60 FPS. Kezelőfelület:
Minden kézre áll, amit egy ilyen stílusú játékban megszokhattunk. Az első négy számbillentyűn kaptak helyet a fegyverek, az 5-ösön a térkép, mint leggyakrabban használt tárgy a játékban. Ezenfelül még az E billentyű az, amit a legtöbb interakciónál használunk, a gyógyításhoz pedig a H gombot. A HUD nem tolakodó, könnyedén leolvasható róla minden. A járművek kezes bárányok, szinte azonnal belejövünk. Játszhatóság:
A játék 25 órás játékideje nem mindennapi a mai kínálatot elnézve. A fő történet persze ennél rövidebb idő alatt teljesíthető, de aki fel akarja fedezni (és miért ne akarná?) a több mint 50 négyzetkilométeres, változatos afrikai helyszínt, annak nem árt minden lehetőséget megragadni: akár a némileg egysíkú mellékmissziókat, akár a gyémántkutatást és az egyéb elfoglaltságokat. A mentési rendszert tekintve nem kell a biztonságos házakat sem meglátogatni, vagy a falakra szerelt mentési "ládákat" használni, mert bizony, a PC-s verzióban létezik gyorsmentés. A két szembenálló fél küldetései pedig ebből adódóan minimum két végigjátszást is megérnek. Intelligencia, nehézség:
Alapvetően nincs baj az ellenség MI-jével, akár még okosnak is mondható. Kihasználják ők is a terep adottságait, üldözőbe vesznek, bőszen dobálják gránátjaikat, később pedig már hatásosabb fegyverrel a kezükben nehezítik meg dolgunkat, tehát dinamikusan növekvő kihívás elé állítanak minket. Olykor viszont mintha torz mása lenne magának az intelligencia: eléggé nyilvánvaló eseményeket nem vesz észre az ellenség, még azt sem, ha a társa kidőlt mellőle. Többféle nehézségi szint áll a gyakorlottak és a kevésbé gyakorlottak rendelkezésre, de a nehezebb fokozat nem azt jelenti, hogy ügyesebbek lennének a feketék, csupán a gyógyszerek nem olyan hatásosan gyógyítanak, valamint a sebzések is nőnek. Hang, zene:
Aki látta már a Véres gyémántot, netán a Nap könnyeit, az képben lehet milyen stílusú, keleties motívumok szólnak a játék melankolikusabb perceiben, ami piszkosul megadja az alaphangulatot. De az akció percei sem múlnak el ütemek nélkül, bár ezek kevésbé figyelemfelkeltőek, mint a békésebb ambientek. Az élő környezet hangjai is igen autentikusak, mintha egy természetfilmet néznénk, a fegyverek ropogása megkülönböztethető és fülsiketítő. Talán a szinkronhangok kicsit felemásak és úgy vettem észre, pont az NPC-ket megszólaltatók azok, akik kevésbé élik bele magukat.
Összegzés:
Megérte nem sutba dobni a címet az eredeti fejlesztők távozása után, sőt tökéletes döntés volt a nívós referenciával rendelkező Ubisoft Montrealra bízni a munkálatokat: a hatalmas létszám és a tőke megtette a hatását. A Far Cry második része egy teljesen más stílusú játék lett. A színhely, a Dunia motor minden igényt kielégítő látványvilága, a két szembenálló félből adódó változatosság, a nem éppen unalmas lövöldözések, a szabad barangoláson alapuló játékmenet - mind a helyén van. Plusz még egy élvezhető multiplayer mód is lapul a tarsolyban és csupán néhány helyen inog az összkép. A Far Cry 2 ajánlható mindenkinek, de csak ha van oltása malária ellen. Letolthető videók:
