A Google-csapda

Gerald Reischl író hónapokig foglalkozott a keresőcég ügyeivel és üzletpolitikájával. Most megjelent könyvében mindenkit óva int a vállalat egyre növekvő hatalmától.

"Mind az online hirdetések, mind pedig az információkeresés tekintetében a Google a teljes internetes piacot meghatározza. A cég a kutatási adatokat 18 hónapon át tárolja, azonban senki sem tudja, hogy mihez is kezd ezekkel az információkkal és hogy kinek van hozzáférése hozzájuk. Ráadásul a konszern együttműködik az olyan totalitárius rezsimekkel, mint Kína. A Google éppen ezért - véleményem szerint - olyan mint egy számítógépes vírus: minden gépen megjelent. A Google túl sokat tud rólunk. Elég csak megnézni, hogy a vállalat milyen szabadalmakat jelentett be. Több tucat szabadalom vonatkozik a felhasználói szokások megfigyelésére. Olyan, mintha egy rendőrségi aktánk lenne, amiből kiderül: kik vagyunk, milyen témák (pornográfia vagy edzőcipők. stb.) iránt érdeklődünk. Sokan azt hiszik, ettől nem kell tartanunk, mert anonimok lehetnek az interneten, pedig nem azok. Az IP-címük az elárulójuk."

"Egy vizsgálat kiderítette, hogy a 300 000 legfontosabb weboldal 83 százaléka valamilyen összeköttetésben áll a Google-lel. Így még akkor is, ha nem keresek valamit, megkapja a cég az adataimat. Aki például a Der Spiegel oldalára téved, az azonnal kapcsolatba kerül a Google szervereivel is. Az óriáscég legnagyobb trükkje a különböző grátisz programok alkalmazása. A weboldalakra integrált keresőmezők adatai mind a rendszerbe kerülnek. Jó példa erre a Google Analytics nevű szoftver" - összegezte tapasztalatait A Google-csapda című könyv szerzője.

Gerald Reischl hozzátette, hogy ugyan a vállalatnak van adatvédelmi megbízottja, de az inkább csak egy alibiposzt. Ez azonnal be is bizonyosodott, hiszen bárhogy is érvelt, az Európai Uniót nem tudta meggyőzni bizonyos kérdésekben. A Google az információs piacon is egyre meghatározóbb szerepet tölt be. Reischl szerint elég csak megnézni hány televíziócsatorna szerzi a Googlet használva híreit. Az író azonban tisztában van azzal, hogy ugyanilyen erővel a közösségi portálok világában is szétnézhetett volna. Azonban úgy vélte: a Facebook és a Google között van egy nagy különbség. Előbbinél a felhasználó önként ad meg magáról adatokat, a Google viszont az emberek tudta nélkül folytatja az információtárolást.

"A legnagyobb ellenérzést bennem a Google génekkel kapcsolatos tevékenysége kelti. Ann Wojcicki, az egyik Google-alapító felesége az igazgatója a 23andMe génkutató cégnek, amelyet a konszern 3 millió dollárral támogatott. Linda Avey, a 23nadMe másik igazgatója nemrég kijelentette: azt szeretné, hogy az emberek a jövőben már ne a horoszkópjuk vagy más tulajdonságaik, hanem például a közösségi portálokon elhelyezett DNS-profiljaik alapján válasszák ki egymást. Ez valóban elgondolkoztató" - szögezte le Gerald Reischl.

Tavaly Hermann Maurer professzor, a Grazi Műszaki Egyetem munkatársa egy 187 oldalas anyagban ecsetelte a nagy keresők jelentette veszélyeket és külön is foglalkozott a Google-lel, mivel az szerinte fenyegetést jelent az egész emberiségre. Ezért Maurer felszólította az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy törjék meg a Google egyeduralmát a keresőpiacon. Nos, tény a konszernt számos esetben bírálták, többek között a Doubleclick-fúzió, a felhasználók adatainak átadása és a keresési információk átlagosnál hosszabb ideig való tárolása miatt. Ugyan a társaság mottója a "Don't be evil", vagyis Ne légy gonosz. Kérdés, hogy ezt valóban betartják-e és hogy kinek mi számít rossznak...