Geralt: "Mutáns vagy, kedves barátom és minél hamarabb belenyugszol ebbe, annál könnyebb lesz az életed. Gyorsan megtanulod majd, hogy vedd el, amit felajánlottak, és tunj el, mikor nem kívánatos a jelenléted". 2007 őszének legnagyobb PC-s szerepjáték dobása ezennel bemutatkozik: The Witcher.

Andrzej Sapkowski, a híres lengyel fantasy író által teremtett világában a jól ismert középkori berendezkedés és a mágia egyvelege fogadja az olvasót. Tündék, emberek, törpék és egyéb fantasy lények vívják harcukat egy olyan világban, ahol nincs lefektetve a jó és a rossz közti határ, nincs szövetség a gonosz ellen, bárkiből válhat tolvaj, gyilkos, de ugyanúgy hős is. A lengyel szerző regényei egyelőre magyar nyelven nem érhetőek el, így valószínűleg kevesen ismerik itthon, de a játék megjelenése után a hazai forgalmazó szerint változni fog a helyzet. A The Witcher első hazai élő bemutatója kapcsán szerkesztőségünk minden elérhető fontos információt megtudott a hazai forgalmazó munkatársaitól és a Budapestre látogató Michal Madej vezető dizájnertől.


A játék több szempontból is egyedülálló, hiszen ez minden idők egyik legnagyobb költségvetésű lengyel játéka, de a kelet-európai fejlesztésű és kiadású játékok listáján is mindenképp dobogós. (Esetleg az Operation Flashpoint 2 vagy a Stalker előzheti meg.) A költségvetés mindenesetre magáért beszél: több mint 6,5 millió dollárt fordítottak a projektre, a hazai megjelenés kapcsán pedig elmondható, hogy az első igazán nagyszabású RPG lokalizációs szinkronmunka is ehhez a játékhoz kapcsolódik.

A Witcher fordítását itthon néhány hónapja kezdte meg öt fordító és egy fantasy író, majd három héttel később kutatni kezdtek a legmegfelelőbb magyar szinkronhangok után. A casting szigorú volt, de mégis az összes ország közül itt mentek legsimábban a dolgok. Annyira simán, hogy később kezdték el a magyar munkálatokat, mint a cseh barátaink, mégis hamarabb fejeztük be, sőt, a lengyel eredeti hangok is késésben vannak.

A 3-5 millió forint körüli költségvetésű szinkronmunkához profi színészeket szerződtettek, akik a 8000 oldalnyi szövegkönyvet mondatról-mondatra mondták fel. Problémák persze adódtak, hiszen a sorozatok és filmek szinkronizálásához szokott színészeknek nem képre kellett rámondani a szövegeket, hanem kivétel nélkül egyedül mondták fel papírról az összes mondatukat. Ha ez nem lett volna elég kihívás, akkor meg kellett birkózniuk a tünde nyelv sajátosságaival is, ráadásul a főszereplő Geraltnak hangot adó Csíkcsaba Krisztiánnak minden egyes mondatot érzelmek nélkül kellett előadnia, hiszen a főhősnek nincsenek érzései.


Őt egyébként a többek közt a Prison Break-ben és a Bűbájos Boszorkákban hallhatjuk minden nap, de a többiek hangja sem lesz ismeretlen a nap, mint nap TV-t bámuló játékosoknak. A további szerepekben olyan nevek tűnnek majd fel, mint Vass Gábor (Hegylakó, Star Trek, 24), Karsai Károly, Csőre Gábor (Star Trek, Szívek szállodája, Hősök, South Park), Csondor Kata (Smallville, Dawson és a haverok, Buffy), Németh Kriszta (Narancsvidék, Lost, Elnök emberei), Ruttkay Laura (Szökés, Robin Hood), Sefer Gábor (Dawson, Buffy), Rosta Sándor (Kojak, Maffiózók, Szex és New York) stb.

Visszatérve a játék világához, a Witcher a készítők szerint egy tradicionális, de nem tipikus szerepjátékos világ, melyben a népek, helyszínek, körítés ismerős lesz mindenkinek aki látott valaha is jó fantasyt, de a világ működése teljesen más alapokra helyeződik, ettől is válik szerintük egyedivé. Ez a világ természetesen egy regényhez elegendő, de egy játékhoz szükség van még számos plusz dologra, éppen ezért a fejlesztő csapat egy szintén újszerű harci modult fejlesztett ki. A teszt során elsőre nem is tudtam, hogy miért nem csapkod a kardjával Geralt mikor gonosz kis lények kerültek az utamba, de Michal gyorstalpaló magyarázata után azonnal megvilágosodtam.


A játékos induláskor választhat, hogy egér + billentyűzet vagy szimplán egér alapokon szeretné irányítani a figurát, továbbá három nézőpont is rendelkezésre áll, így mindenki a számára legkényelmesebb módot választhatja a kalandozáshoz. A Diablón nevelkedettek biztosan az izometrikus nézetet és az egérrel klikkelgetve menés módszerét választják, míg a klasszikus RPG-k rajongóinak ott a TPS nézet és a billentyűzet. Szintén az induláskor választhatunk három nehézségi fokozat közül, ami nem egyszerűen azt befolyásolja, hogy mekkorát ütnek rajtunk a szörnyek vagy mennyire sokan ugranak majd ránk egy harc során, hanem a nehezebb fokozaton nehezebb lesz előhozni bizonyos ütés kombinációkat, sőt hard beállítás mellett az alkímia használata nélkül tuti halottak vagyunk minden negyedik sarkon.

A történetet magát egyben sajnos nem ismerhettük meg még mi sem (hiszen akkor azonnal mindenki leírná a játékot), de az kiderült, hogy Geralt egy szupermutáns csoport tagja lesz, akik titkukat féltve őrzik egy erődben/kolostorban. A titok persze kelendő, sokan szeretnék megtudni hogyan lettek ennyire erősek a Witcherek. Ezért a játék története előtt jóval elszenvedtek egy komoly támadást, amiben szuper erejük és technikájuk ellenére sokan elhullottak közülük. Csak alig néhány Witcher élte túl, alig néhányan őrzik a titkot tovább.

Geralt barátunk - akire jóindulattal sem mondható, hogy szenvedélyes figura - a történet elején úgy szedi össze magát, hogy semmire nem emlékszik korábbi életéből, sőt, egyáltalán semmire nem emlékszik. Erre a fordulatra a készítők szerint azért volt szükség, mert így a játékosok Geralttal együtt fedezik majd fel a világot, nem kell kiesni a történetből a magyarázatokhoz és azok is bátran nekiállhatnak, akik nem olvasták korábban Sapkowski műveit. Az igazán vicces viszont az, hogy Geralt saját halála után öt évvel tűnik fel újra, amit majd a sztori magyaráz, hogy hogyan is történhetett meg, de lesz dolga bőven. A megmaradt 5-10 Witcher rátalál és beviszik az erődbe, ahol szép lassan megtud minden lényeges dolgot. Ebben az első részben a játékos is megismerkedik a játékmenettel, az irányítással és a harcrendszerrel, plusz természetesen a háttérsztori is itt épül majd fel a fejekben. Geralt döntései végig befolyásolni fogják a játékmenetet, ráadásul nem feltétlenül a tipikus kereszteződés szituációra kell gondolni. Egy adott döntés, gondolat, párbeszéd vagy tett akár több játékórával későbbi eseményekre is hatással lehet.

Aki anno forgatta a "Kaland, játék, kockázat" könyveket, az tudja mit jelent 10 ujjal a könyvet olvasni. Itt erre nem lesz lehetőség: akármennyi mentésünk lesz, nem biztos, hogy lehetséges kikerülni korábbi tetteink következményeit. Nem is lesz annyira egyértelmű, hogy mikor kivel kell cimbizni és kit kell hasba szúrni, hiszen a fantasy környezet ellenére a világ jobban hasonlít a mai társadalomra, ahol lehet, hogy vannak amerikaiak, kínaiak, oroszok, magyarok, németek, fehérek, feketék sárgák, de ez önmagában nem predesztinálja, hogy ki milyen ember és milyen céljai vannak. A játékban vannak háborúk, van terror, gyilkosság, veszély és korrupció.


Nyilván a hatalmi játszmákban részt veszünk, de végig szem előtt kell tartani, hogy ebben a történetben Geralt döntései sorsszerűek és komolyan befolyásolják az egész vidéket. Az induló békés városkát volt alkalmunk lángokban, szerteszét heverő hullákkal kicakkozva látni, tehát az események hatására valóban komoly különbségek lesznek majd és nemcsak a díszletben, hanem az utunkba kerülő NPC-kben is.

Látszólag gördülékenyen halad előre a kaland, könnyűek a harcok, de a különböző döntések lehetősége teljesen összekuszál mindent. A történet kicsit sem lineáris, a fő küldetések körülbelül 60 órányi elfoglaltságot jelentenek egy rutinos játékosnak, míg a mellékszálak felgöngyölítése további 30-at hozzácsap. Ehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy ez egy körre értendő és mivel háromféle befejezés, háromféle út létezik, ezért akár ezt meg is lehet szorozni. A hősködés mellett persze olyan apróságok is bekerültek a játékba, amik vidámmá teszik majd a hosszú utat, mint a kocsmázás és a berúgás. Geralt barátunk több fokozatban tudja magát mocskos részegre inni és ilyenkor mint mindenkivel, vele is érdekes dolgok történnek. A kocsmákban a részegek és a dalnokok bordalokat énekelnek (szintén szinkronizált lesz!!!), így teljes lehet az élmény kavalkád.


A karakter fejlődés sem teljesen egyszerű. Habár hosszú percekig bogarásztam a játékban a skill/talent kiosztásokat, de nehéz lenne visszaadni a komplexitását. A WoW játékosok ismerik azt, hogy milyen kihívás okosan elosztani egy három fából álló képesség listán a szűkös pontokat, és tudják, hogy mekkora különbséget jelent majd, hogy melyik oldalra tette valaki a több pontot. Ebben a játékban eleve háromféle pont van (bronz, ezüst, arany), melyek különböző szintű képességekhez szükségesek, ráadásul az alap értékek, mint az erő, ügyesség, kitartás és intelligencia arányosítás mellett arra is oda kell figyelni, hogy a képességek közül mire rakunk, mert minden választás és kombináció befolyásolja a később felkínált lehetőségeket. Sok ilyen rendszert láttunk már, nem lehet első blikkre rámondani, hogy jó vagy rossz, de sajnos hasonlítani sem tudom semmihez, mert igazából egy egyveleg mondjuk a WoW, HoMM és még másik 5 játék módszerei között. A jóság viszont abban van, hogy menet közben tudunk kasztot választani és viszonylag sokféle kombinációt lehet kijátszani, kinek-kinek vérmérséklete szerint.

A végére hagytam a grafikát, ami vegyes képet alkot. A játék egyelőre pre-beta állapotban van, ezért nem lenne illendő a hibáit hánytorgatni, inkább az összképet érdemes lefesteni. A CD Projekt munkatársaitól megtudtuk, hogy a játék nem fog DirectX 10-es effekteket tartalmazni megjelenéskor, aminek az oka, hogy a Microsofttól egyelőre nem kapták meg az ehhez szükséges támogatást, de később elképzelhető, hogy patch szinten ez belekerül a játékba. Ennek ellenére vagy ezzel együtt a játék világa viszont egy kellemes megjelenést kapott, legalábbis szerepjátékok közül mindenképp egy felső kategóriás cuccnak számít. A karakterek fizikája részletesnek tűnik, az arcok valóságosnak hatnak, a textúrák részletgazdagok. A tűz, víz és speciális effektek nem hoznak semmi újat, de a kor igényeinek megfelelnek. A főszereplő mozgására sem lehet panasz, főleg annak fényében, hogy látványosan sikerült megmutatni, hogy a Witcherek harcművészete nem egyszerű kocsmakultúra, hanem valóban művészet.


A program mivel béta, feltehetőleg optimalizálatlan állapotban van még, ezért sikerült eléggé megizzasztania a Core 2 Duo+1 giga RAM+ GeForce 6600+ kombinációkat. A végső verzióban feltehetőleg hasonló vassal teljesen jól játszható lesz nagyobb felbontásban is a játék, sőt őszre talán többeknek adatik meg egy komoly videóvezérlő vagy még több RAM a gépben, így biztosan nem lesz gond. A játékon belül a színek fények és árnyékok korrektek voltak, a helyszínek változatosak és minden rész egy külön kis világ, csakúgy, mint a WoW-ban megszokhatták a játékosok, persze nem olyan éles határokkal.

Pár hónappal a megjelenés előtt látva ezt a single player szerepjátékot én mindenképp várom, sőt kíváncsivá tett a könyvekkel kapcsolatban is. Az ígéretek szerint magyarul is megjelennek majd, de egyelőre a lengyelül nem tudóknak az angol változat marad, amit a nemzetközi online boltokon keresztül viszonylag olcsón be lehet szerezni. A nemzetközi siker függvényében elképzelhető, hogy egy újabb Saga kezdetét éljük át, bár erről egyelőre még nincs döntés. Néhány órás vizsgálódás után, mondhatni félig látatlanban is ki merem jelenteni, hogy a fantasy és szerepjáték rajongók számára mindenképp megéri majd a pénzét, hiszen olyan ritkán... sőt ezelőtt még sosem vehettünk kezünkbe magyar szinkronnal ilyen részletesen kidolgozott anyagot.

Kapcsolódó letöltések:

Videó