Kiadó: THQ
Fejlesztő: GSC Game World
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 10 Gbyte szabad hely, DirectX 8-as 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: Intel Core2 Duo E6700, 2048 MB RAM, 512 Mbyte-os videokártya (Geforce 8800)
Hasonló játékok: CoD 2, Thief III
Kategória: FPS

Stalker - végre eljött és kézzelfogható valósággá vált. A lassan 8 éve fejlesztett kalandor FPS most a kiéhezett rajongók keze alá kerülhet. Atomcsapás, sugárzás, fosztogatók, mutánsok és feketepiac. Ezek a kulcsszavak a csernobili meséhez, ami komoly esélyes lehet az év FPS-e címére is.

1986-ban a Szovjetunióban felrobban a csernobili atomerőmű egyik reaktora. Sokan meghalnak, a sugárzás betegségeket okoz, a pontos veszteségek máig nem tisztázottak. 2006-ban a katasztrófa ismét bekövetkezik. A világ azóta viszont megváltozott. Annak ellenére, hogy a környéket a hatóságok igyekeztek hermetikusan lezárni, tolvajok és kalandorok serege jelent meg a régióban, mind titkos kincsek után kutatva.


Kincsek valóban rejtőzhetnek a zónában, de az első feladata mindenkinek, aki ide szegődött, a túlélés. A sugárzás mellett az egymást hentelő banditák, a veszetté vált vadállatok, a fekete piaci kereskedők és akár a saját konkurencia is életveszélyes lehet egy kalandor számára, akit a játékos személyesít meg a történetben.

A feladatok általában egyszerűek és könnyen követhetőek. Egy viszonylag kis területen, ami áll kisebb városi övezetekből, gyártelepekből, raktárakból és rétekből, nem lehet túlkomplikálni a küldetéseket. A történet az FPS játékokban megszokottal ellentétben nem lineáris. Végre. A küldetéseket szerepjátékszerűen adott személyektől vehetjük fel, tetszőleges sorrendben teljesíthetjük őket, majd a megfelelő helyre visszatérve le is adhatjuk. A legtöbb feladat a mellékszál kategóriába tartozik, viszont ezekkel lehet a legtöbb időt eltölteni.


Vannak ismételhető küldetések is, de a legtöbb valamilyen egyszerű tárgy megszerzésére, valamely csoport lemészárlására vagy némi felderítésre hív. A szerepjáték hangulattal ellentétben itt viszont nem lép szinteket a hős, a fejlődés csupán anyagi jellegű. Több pénz, jobb fegyverek, jobb felszerelés, komolyabb védettség. A játékban a felszerelés minősége és odaillősége kritikus lehet a túléléshez. Úton-útfélen sugárzó területekbe futhatunk bele, amiben a gyors halál elkerülése sugárbiztoss páncélokkal vagy a sugárzás hatásait csökkentő szérumokkal lehetséges.

A jó fegyver kiválasztása pedig szintén életet menthet. Ez nem a Rambo 3, nem érdemes egy szál pisztollyal nekimenni egy gépfegyveres csapatnak, mert az első ellenség leölése sem biztosított, akitől esetleg egy fél tárnyi tölténnyel komolyabb stukkerhez is lehetne jutni. Kulcsszerepe van a kereskedőknek a játékban, hiszen tőlük szerezhetjük be az igen gyorsan apadó elsősegély- és ételkészleteket, jó fegyvereket passzolhatnak le nekünk, rajtuk keresztül érdemes a tárakat is kiegészíteni, sőt a hullákból összebuherált kacatokat is náluk tudjuk lepasszolni a szokásos uzsora árfolyamok kalkulálása mellett. A felszerelések minősége használat közben csökken, így érdemes odafigyelni, hogy kedvenc puskánk nincs-e túl ramaty állapotban, mert ha igen, hajlamos csütörtököt mondani, ami újfent az életünkbe, de legalább egy load game-be kerül.

A játék egy szabadon bejárható világban játszódik, nincsenek előre scriptelt események, így az automentés sem jellemző. Ennek ellenére javallott minden érdemleges esemény után/előtt játékállást menteni. A játékos halála pontosan ugyanolyan egyszerűen bekövetkező esemény, mint egy ellenfélé. Ráadásul mindenki egyedi cuccokkal, viselkedéssel, gyakorlottsággal és ranggal rendelkezik, ami révén minden egyes ellenfél különbözőképp viselkedik majd.


Nem kell meglepődni azon, ha egy visszatöltés után az ellenség nem ugyanazt csinálja, nem ugyanazt az útvonalat járja be, hiszen minden egyes ellenfél, minden egyes élő, mozgó pixelhalmaz saját intelligenciával rendelkezik. Még az állatok is viszonylag okosan gondolkodnak, például csak akkor támadnak, ha megzavarták őket és egyben érzik magukban a kraftot. Pár pisztolylövéssel az egyszerű kutyákat el is lehet riasztani, viszont falkában képesek komoly támadásra is. Míg az állatok közösségi IQ szerint működnek, addig az egyének mind saját észt kaptak a programozóktól.

Saját maguk döntik el, hogy merre indulnak, hogy éppen leülnek gitározni vagy járőrözni mennek éppen. Sőt, minden egyes figurának egyedi kapcsolatrendszere van. A lényeges elem persze a játékossal kialakított barátság vagy ellenségesség. A játék közben számtalanszor kell kommunikálni a többiekkel, hiszen azon túl, hogy a küldetéseket is tőlük kapjuk, de érdekes sztorikat mesélhetnek, közelebb vihetnek egy másik szál megoldásához.

Az AI annyira fejlett, hogy a karakterek valóban önálló életet élnek. Ha levadászunk valakit a szövetségesek közül, akkor a barátai ferde szemmel néznek majd ránk, leginkább egy célkereszten át. Kipróbáltam viszont, mi történik, ha szemtanúk nélkül mészárlok le egy teljes felderítő csapatot. Semmi. Ha nincs tanú, nincs bűnös. Egy idő után a táborban elkezdtek beszélni arról , hogy eltűntek a haverok, majd észlelték, hogy elpatkoltak, de engem később sem bántott senki, mert egyszerűen nem volt tudomásuk arról, hogy ki tette.


A gépkatonák képesek épülettömbökben becserkészni az áldozatot, kezdetben nem is lesz más módszerünk, mint fedezékről-fedezékre ugrálva kicselezni őket, vagy megvárni, amíg előbújnak. Ebben a világban nincs figyelmetlen AI katona, ha mi észrevesszük őt, akkor nagy valószínűséggel ő is észrevett minket. Sőt, gyakran ért meglepetés portyázó ellenségektől, akik több száz méterről kiszúrták gyorsan szaladó habtestem a magas fűben és gondolkodás nélkül tüzet nyitottak.

A küldetések nagy része, mint említettem, viszonylag egyszerű. A terület nem túl nagy, könnyen kiismerhető. Ha meg kell találni valamit vagy valakit, akkor a feltételezett helye jelölve van a PDA-térképen, a minimapon pedig egy nyíl navigál minket. A fő küldetéssorozat körülbelül 10 óra alatt kivégezhető, de a több befejezés és a végtelen variációjú harcrendszer és a számtalan mellékküldetés miatt szinte megunhatatlan. Kicsit fanyalogtam amiatt, hogy miért kellett mutánszombiknak és szörnyemlősöknek ellepnie ezt a játékot is, de később rájöttem, hogy a különbözően kalibrált mesterséges intelligencia felüdíti a vadászatot és az elég groteszk és naturalista világba nagyon is beleillenek ezek a rémségek is, csakúgy, mint a marcona, néhol buta gyilkológépek. Grafika:
Annak ellenére, hogy régóta készülő játék, gyönyörű látványvilággal jött el közénk a Stalker, ami nem csoda, hiszen félidő után grafikus motort is cserélt a csapat. Annak ellenére, hogy nem korszakalkotó a megjelenítés, gyönyörű fényekkel, aprólékos részletekkel találkozik az izmos videokártyával rendelkező játékos. A gépigénye nem veszélyes, hiszen alacsonyabb konfiguráción is tűrhetően fut a játék, csak nem kell tőle csodákat várni. Az eredeti verzió a sok játékhiba mellett grafikai bugokkal is tűzdelt, főleg a fény és időjárás effektek terén találkoztam csúnya torzulásokkal. Ezeket a frissítések szép lassan kijavítják, ezzel nem éri meg foglalkozni. A textúrák és árnyékok nagyon komolyra sikerültek, precízek és jól kidolgozottak.A változatosság az egyetlen, ami hiányzik, de egy atomcsapás közvetlen szomszédságában vétek is lenne változatos tájat tervezni.

Kezelőfelület:
Néha meggyűlt a bajom a küldetésvezérlő rendszerrel. Kicsit bugyuta a PDA-térkép működése, illetve a kereskedelmi modul működése is lehetne kifinomultabb. Látszik, hogy a készítők nem komoly szerepjátékosok, sok esetben évek óta elavult megoldásokat alkalmaztak a szerepjáték elemek beillesztésére. Az FPS-vonulat viszont annál jobban eltalált. A kezelésben nem hiszem, hogy bárkinek gondja lenne, aki fogott a kezében billentyűzetet.

Játszhatóság:
A 10 órányi küldetés időt meg lehet nyugodtan szorozni néhánnyal a különböző döntések következményei, a különbözőképp befejeződő történet miatt, illetve érdemes végigmenni legalább egyszer minden mellékküldetésen is. Sok ezek közül később már nem számít zsíros fizetésnek, de eleinte ez lehet a játékos aranybányája, innen keresheti meg az első tízezreket. A feladatok eléggé gondolkodósak ahhoz, hogy ne primitívezzék le és eléggé triviálisak, hogy ne verje szét az idegtől a billentyűzetét a kedves játékos. Odafigyelni inkább a kapcsolatrendszerre kell, kicsit olyan mint a valóság. Barátokat kell szerezni és figyelni arra, hogy a legkisebb ellenséget válasszuk a rendelkezésre állók közül.

AI, Nehézség:
Kutya nehéz már közepes és a második legkönyebb fokozaton is. A fejlesztők biztosan bőrszerkős szado-mazo arcok, akik azt élvezik, hogy a játékos szenved, pánikba esik, de legalább elszontyolodik kicsit a 84. holtan összeesés után. Ráadásul meg lehet halni a golyón kívül ellenséges tőrtől és vegyi anyagtól, sugárzó ereklyéktől és erőtértől is. A másik lényeges pont a mesterséges intelligencia. Nagyon komoly türelem és ügyesség szükségeltetik ahhoz, hogy ne húzza fel magát a Stalkeren a játékos. Nem szabad feladni rögtön az elején és nem szabad elfelejteni menteni gyakran. Eszméletlen, hogy milyen dolgokat művelnek a szoftveragyak és hogy milyen kapcsolati rendszer épül ki, milyen panelek, projektek futnak bent folyamatosan. A legnagyobb örömem a játékban, hogy végre nem egy n+1 FPS, ahol a szörnyeket halomra lőve jutunk előre a folyosón, hanem itt igazi élet folyik. Kissé fel is csillant a szemem, hogy hamarosan ez lesz az alap és jön valami sokkal keményebb.

Hangok:
A szövegelések orosz akcentusa nagyon furi és vicces is egyben. Kérdés, nem kérdés, ez a játék Oroszországban játszódik, ezért mindenki ennek megfelelően gondolkodik, viselkedik és beszél. Sajnálatos, hogy a legtöbb kontextus csupán szöveges formában van, és nem hallunk alatta beszédet, nem hiszem, hogy ne fért volna rá párszáz megányi hangfájl a DVD-9-es lemez legkülső gyűrűjeire.

Összegzés:
Ilyen még nem volt. Pár másik játék kitűnt a grafikájával, némelyik a többjátékos üzemmódjaival, valamelyik a történetével, sőt némelyik az idétlenségével, a Stalker viszont új hangulatot teremtett. Egy kisméretű FPS-világ, ahol minden fűszál külön életet él, aminek részesei lehetünk, amit megváltoztathatunk. FPS-RPG. Béna műfajnév, de erre elsőként kénytelen vagyok ráragasztani. Veszélyességi pótlék jár, hiszen könnyen folyik el a vére a játékosoknak, könnyen keverednek halálos szituációkba. A játék annyira valóságos depresszív hangulatot képes kelteni, hogy tényleg meg lehet ijedni egy sarokból előugró katonától. Valaki biztosan azóta is nézi otthon a sötét zugokat.

Kapcsolódó letöltések:

Videó 1

Videó 2

Videó 3

Patch