Jövőbe mutató kísérletet végeztek el az IBM kutatói a napokban, amelyben a szilícium lehetséges utódait használták fel. Az egymolekulás "kapcsolók" - laboratóriumi körülmények között - sikerrel teljesítették feladatukat.

A vállalat zürichi kutató laboratóriumában a hónap elején végezték el a kísérletet, hogy választ kapjanak a molekulák lehetséges felhasználásával kapcsolatos kérdésekre. A teória szerint egyetlen molekula és arany elektródák felhasználásával a jelenleginél jóval kisebb méretű kapcsolót hozhatnak létre, amelyet tetszőlegesen állíthatnak "0", illetve "1" állásba. A sikeres kísérlet arra utal, hogy a jövőben van esély a jelenlegi technológiák leváltására.


A molekula az elektródák közé helyezve
A BPDN-DT jelzésű speciális molekulát a houstoni Rice Egyetem csapata állította össze James Tour professzor vezetésével. Ezt két arany elektróda közé helyezték, amelyeket pikométeres pontossággal mozgathatnak. Az eltérő állapotok közötti kapcsolás legrosszabb esetben 640 mikroszekundum alatt teljesül és felső határt egyelőre nem tudnak húzni, ehhez ugyanis további kísérletekre van szükség. A molekula mérete 1,5 nanométer, ami szembeállítva a jelenlegi 65 és 90 nanométeres technológiákkal jelentős előrelépésnek tűnik. Általános vélekedés szerint a szilícium alapú technológia 20 nanométer alatt már komoly gyártási és gazdaságossági problémákat okoz majd, közeledünk tehát a végső határ felé.

Memória művelet az új rendszerben
Bár a Rice kutatásainak eredményét már egymolekulás tranzisztorban is felhasználták, még mindig folyik a vita arról, hogy ez milyen hatásfokkal működik, és milyen gyakorlati előnyökkel járhat a kereskedelmi forgalomba szánt termékeknél. A mostani vizsgálatokat extrém hidegben hajtották végre, ám megfigyeléseik szerint a állapotváltás folyamata szobahőmérsékleten is lezajlott. Igaz, itt az arany "puhulása" gyors véget vetett a dolognak, mindössze néhány további kapcsolásra volt idő. Az IBM azonban optimista a technológia felhasználását illetően, szerintük a közeledő korlátok áttörésében - az újgenerációs félvezetők, a spintronics és a nanocsövek és mellett - a molekulák kapják majd a főszerepet.

"Jelenleg a molekuláris rendszer felépítése és a kísérletek közben mért elektronikus tulajdonságok közötti kapcsolat vizsgálatára koncentrálunk. A következő lépésben a kapcsolásért felelős mechanizmust vesszük majd szemügyre" - jelentette ki Heike Riel, a kutatócsoport tagja. Elmondása szerint főleg ez utóbbin múlik a kapcsolási sebesség, és a további tesztekben a tulajdonképpeni aktív területet helyezik górcső alá.