Napi Online
Elektronikus jegyeket tervez a BKV
Múlt hét szerdán adták be új pályázataikat a BKV elektronikus jegy- és bérletrendszerének megvalósításában érdekelt társaságok. Ennek kapcsán kérdeztük független szakértőként Istvan Erdost, az ausztrál C-Plus Technology PTY Limited műszaki igazgatóját a hasonló projektekben szerzett tapasztalatairól.
- Hol és milyen projektekben vett részt?
- Rengeteg, a BKV projektjéhez hasonló munkám volt. Független szakértőként a VFJ Technology PTY Ltd. partnereként vettem részt a sanghaji földalatti vasút elektronikus jegy- és bérletrendszerének kidolgozásában. Ugyanígy szakértőként dolgoztam a hongkongi repülőtéren bevezetett kártyarendszer megvalósításában. Itt a dolgozók (4500 fő) olyan kártyát kaptak, amellyel közlekedhetnek a létesítményben, ezzel léphetnek be a számítógépükbe, ezzel vásárolnak a kantinban, s ezzel adminisztrálják a munkaidő-elszámolást is. Ez a projekt az egész világon mindenütt mintapéldává vált, annyira sikeres lett. Emellett részt vettem egy tajvani helyközi buszjáratoknál alkalmazott kártyás rendszer bevezetésében. Egy brazíliai kisváros 700 buszán segítettem bevezetni egy komplett kártyás rendszert.
- Azért ezek nem tűnnek akkora volumenűnek, mint a budapesti projekt.
- A budapestihez hasonló méretű a 2003-ban indult sydney-i projekt, ahol a kártya- és kártyaolvasó rendszerek szakértőjeként dolgozom. Itt én terveztem a kártya tartalmát. Sydney-ben most kezdik felszerelni a rendszert, és már próbálják a háttérrendszereket. Ugyancsak a pestihez hasonló méretű a Melbourne-ben tavaly augusztus végén indult nagy projekt, ahol hasonló feladatkörben alkalmaznak.
- Mi a sikeres megvalósítás titka ezeknél a projekteknél?
- Hongkong sikere a projekt egyszerűségében rejlik. Olyan egyszerű megoldásokat alkalmaztunk, hogy egyszerűen nem tudtuk eltolni. Amikor már működött a rendszer, az generálta a további igényeket - például hogy a parkoló ajtaját is ki lehessen nyitni a kártyával -, amelyeket sorban ki lehetett elégíteni. Ha egyszerre akartuk volna megoldani az összes lehetséges igényt, még mindig nem működne semmi.
- Az egyszerűségen kívül mi dönthet a siker javára?
- Azokon a tendereken, amelyekben részt vettem, kétfajta megrendelővel találkoztam. Az egyik az utolsó szögig meg akar határozni mindent, míg a másiknak mindegy volt, hogy hogyan, csak működjön minden rendben. Sajnos előbb-utóbb - bármelyik hozzáállásról is legyen szó - mindig megjelennek a "szakemberek", akik aztán tényleg ki tudnak siklatni bármilyen jól induló projektet.
További gond szokott lenni, hogy már a kiíráskor, azaz túl sok technikai részletet akarnak meghatározni túlspecifikálják a rendszert ahelyett, hogy akkor terjesztenék ki a felhasználási lehetőségeket, amikor már működik a rendszer. Ezt elkerülendő például a világon először a melbourne-i pályázat kiírásában nem határoztak meg gyakorlatilag semmit, hanem leírtak különböző történeteket, hogy szerintük hogyan kell majd működnie a rendszernek. Tisztában voltak azzal is, hogy nem képesek minden eshetőségre kitérni, de azt mondták, hogy ha ezeknek a követelményeknek megfelel a rendszer és továbbfejleszthető marad, akkor el fognak tudni indulni. Tehát nagyon fontos, hogy nyílt maradjon a rendszer. És persze megszabták azt is, hogy milyen szinten kell kiszolgálni az általuk szabott igényeket, s e szintek szerint fizetik vagy nem fizetik az üzemeltetést.
- Milyen kockázatokkal kell számolni a bevezetés előtt?
- Gyakori a kártyahasználat biztonságtechnikai megoldásának eltúlzása vagy negligálása. Jól be kell lőni a tranzakciós időkre vonatkozó gyakorlati követelményeket, valamint a felszállás-leszálláskori belépés-kilépés követelményeinek túlzott szigorúsága vagy figyelmen kívül hagyása egyaránt jelentős kockázatot rejt magában.
- Ön szerint a BKV-tender sikerének milyenek az esélyei?
- Sajnos szinte semmit sem tudok a budapesti pályázatról. Ha ügyesek voltak a kiírók, akkor tisztában voltak azzal, hogy milyen üzleti megfontolások alapján építik ki az elektronikus jegykezelő rendszert. A megoldandó feladat leírásában a technikai megoldások részleteire nem tértek ki, viszont az üzleti követelményeket pontosan megfogalmazták, s szolgáltatásorientált architektúra kialakítását tűzték ki célul.
Szinte biztosan sikeres lehet az a projekt, ahol a megrendelőnek átfogó koncepciója van, de azt lépésenként tervezi végrehajtani. Először azt érdemes megvalósítani, aminek a legnagyobb a prioritása, s később az igényeknek megfelelően bővíteni. Ha például csak később lesz más tarifarendszer, akkor az ahhoz szükséges eszközöket akkor célszerű felszereltetni.
- Részt vett olyan projektben, amelyik kudarccal végződött?
- Igen, az első munkám inkább kudarc volt, mint siker. Sydney egyik külvárosában végeztem - akkor még egy cég alkalmazásában - az első kártyás projektemet. Körülbelül 5000 felhasználó használta a kártyát. Annak ellenére végződött teljes kudarccal a projekt, hogy a felhasználók kedvelték a kártyahasználatot, mert egyszerű volt vele az autóbuszon fizetni. Ugyanakkor csak feltöltötték és utaztak a kártyával, se újságvásárlásra, se étkezésre, se semmi másra nem használták. Amikor azután egy újabb funkciót szerettünk volna beépíteni, kiderült, hogy már induláskor elrontottuk a kártya belső felépítését. Új kártyákat kellett volna kibocsátani, kicserélve a régieket, de ez további bonyodalmakat okozott... Hadd ne ostorozzam magam, komoly tanulság volt.
- Hol és milyen projektekben vett részt?
- Rengeteg, a BKV projektjéhez hasonló munkám volt. Független szakértőként a VFJ Technology PTY Ltd. partnereként vettem részt a sanghaji földalatti vasút elektronikus jegy- és bérletrendszerének kidolgozásában. Ugyanígy szakértőként dolgoztam a hongkongi repülőtéren bevezetett kártyarendszer megvalósításában. Itt a dolgozók (4500 fő) olyan kártyát kaptak, amellyel közlekedhetnek a létesítményben, ezzel léphetnek be a számítógépükbe, ezzel vásárolnak a kantinban, s ezzel adminisztrálják a munkaidő-elszámolást is. Ez a projekt az egész világon mindenütt mintapéldává vált, annyira sikeres lett. Emellett részt vettem egy tajvani helyközi buszjáratoknál alkalmazott kártyás rendszer bevezetésében. Egy brazíliai kisváros 700 buszán segítettem bevezetni egy komplett kártyás rendszert.
- Azért ezek nem tűnnek akkora volumenűnek, mint a budapesti projekt.
- A budapestihez hasonló méretű a 2003-ban indult sydney-i projekt, ahol a kártya- és kártyaolvasó rendszerek szakértőjeként dolgozom. Itt én terveztem a kártya tartalmát. Sydney-ben most kezdik felszerelni a rendszert, és már próbálják a háttérrendszereket. Ugyancsak a pestihez hasonló méretű a Melbourne-ben tavaly augusztus végén indult nagy projekt, ahol hasonló feladatkörben alkalmaznak.
- Mi a sikeres megvalósítás titka ezeknél a projekteknél?
- Hongkong sikere a projekt egyszerűségében rejlik. Olyan egyszerű megoldásokat alkalmaztunk, hogy egyszerűen nem tudtuk eltolni. Amikor már működött a rendszer, az generálta a további igényeket - például hogy a parkoló ajtaját is ki lehessen nyitni a kártyával -, amelyeket sorban ki lehetett elégíteni. Ha egyszerre akartuk volna megoldani az összes lehetséges igényt, még mindig nem működne semmi.- Az egyszerűségen kívül mi dönthet a siker javára?
- Azokon a tendereken, amelyekben részt vettem, kétfajta megrendelővel találkoztam. Az egyik az utolsó szögig meg akar határozni mindent, míg a másiknak mindegy volt, hogy hogyan, csak működjön minden rendben. Sajnos előbb-utóbb - bármelyik hozzáállásról is legyen szó - mindig megjelennek a "szakemberek", akik aztán tényleg ki tudnak siklatni bármilyen jól induló projektet.
További gond szokott lenni, hogy már a kiíráskor, azaz túl sok technikai részletet akarnak meghatározni túlspecifikálják a rendszert ahelyett, hogy akkor terjesztenék ki a felhasználási lehetőségeket, amikor már működik a rendszer. Ezt elkerülendő például a világon először a melbourne-i pályázat kiírásában nem határoztak meg gyakorlatilag semmit, hanem leírtak különböző történeteket, hogy szerintük hogyan kell majd működnie a rendszernek. Tisztában voltak azzal is, hogy nem képesek minden eshetőségre kitérni, de azt mondták, hogy ha ezeknek a követelményeknek megfelel a rendszer és továbbfejleszthető marad, akkor el fognak tudni indulni. Tehát nagyon fontos, hogy nyílt maradjon a rendszer. És persze megszabták azt is, hogy milyen szinten kell kiszolgálni az általuk szabott igényeket, s e szintek szerint fizetik vagy nem fizetik az üzemeltetést.
- Milyen kockázatokkal kell számolni a bevezetés előtt?
- Gyakori a kártyahasználat biztonságtechnikai megoldásának eltúlzása vagy negligálása. Jól be kell lőni a tranzakciós időkre vonatkozó gyakorlati követelményeket, valamint a felszállás-leszálláskori belépés-kilépés követelményeinek túlzott szigorúsága vagy figyelmen kívül hagyása egyaránt jelentős kockázatot rejt magában.
- Ön szerint a BKV-tender sikerének milyenek az esélyei?
- Sajnos szinte semmit sem tudok a budapesti pályázatról. Ha ügyesek voltak a kiírók, akkor tisztában voltak azzal, hogy milyen üzleti megfontolások alapján építik ki az elektronikus jegykezelő rendszert. A megoldandó feladat leírásában a technikai megoldások részleteire nem tértek ki, viszont az üzleti követelményeket pontosan megfogalmazták, s szolgáltatásorientált architektúra kialakítását tűzték ki célul.
Szinte biztosan sikeres lehet az a projekt, ahol a megrendelőnek átfogó koncepciója van, de azt lépésenként tervezi végrehajtani. Először azt érdemes megvalósítani, aminek a legnagyobb a prioritása, s később az igényeknek megfelelően bővíteni. Ha például csak később lesz más tarifarendszer, akkor az ahhoz szükséges eszközöket akkor célszerű felszereltetni.
- Részt vett olyan projektben, amelyik kudarccal végződött?
- Igen, az első munkám inkább kudarc volt, mint siker. Sydney egyik külvárosában végeztem - akkor még egy cég alkalmazásában - az első kártyás projektemet. Körülbelül 5000 felhasználó használta a kártyát. Annak ellenére végződött teljes kudarccal a projekt, hogy a felhasználók kedvelték a kártyahasználatot, mert egyszerű volt vele az autóbuszon fizetni. Ugyanakkor csak feltöltötték és utaztak a kártyával, se újságvásárlásra, se étkezésre, se semmi másra nem használták. Amikor azután egy újabb funkciót szerettünk volna beépíteni, kiderült, hogy már induláskor elrontottuk a kártya belső felépítését. Új kártyákat kellett volna kibocsátani, kicserélve a régieket, de ez további bonyodalmakat okozott... Hadd ne ostorozzam magam, komoly tanulság volt.
