Kiadó: Sales Curve Interactive
Fejlesztő: BITS Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III 800 MHz, 256 MB RAM, 32 MB-os videókártya
Ajánlott: Pentium IV vagy Athlon XP, 512 MB RAM, 64 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Max Payne 2: The Fall of Max Payne, Legacy of Kain: Defiance
Kategória: Külsőnézetes akció

Nem is olyan régen adtak hírt a hollywoodiak arról, hogy a közeljövőben egyre gyakrabban találkozhatunk áthallásokkal a játékpiac és a filmek világa között. A Warner Bros. égisze alatt készült pokoli akció pedig máris alátámasztotta ezt. Keanue Reeves, a Mátrix kiválasztottja újra világmegmentő hősként imponál a vásznon, illetve most a monitorokon is. Programok helyett most viszont a pokol szörnyeivel és démonaival kell megküzdenie hazai pályán és idegenben is.

John Constantine alias Neo, alias Keanu Reeves nem akármilyen figura. Nem a botcsinálta hős kategória, hanem egy igazi képzett, hivatásos démonvadász, emlékeztet kissé a Pengére. Neki is ugyanúgy van egy okos barátja, aki a főhadiszállásról támogatja, készít neki fegyvert, néha olvas neki a bibliából - persze a pokol változatból -, de leggyakrabban telefonos ügyfélszolgálatosként segíti egy-egy fontos gondolattal az igen fura tekintetű Constantinet (John). A Mátrix és a Penge motívumok mellett a történetszál kapta a legnagyobb külső ihletet, mégpedig a korábbi elemzésünkben is szereplő Doom sztoriból vagy az Ördögűző c. filmből.


John egy láncdohányos los angelesi detektív, aki ráadásul tüdőrákban szenved. Gyermekkorában öngyilkosságot kísérel meg, így Isten leküldi a pokolba két percre, majd visszahozza a Földre. A sokkoló élményt követően John életét a Föld démonoktól való megóvásának szenteli. Felnőtt korában már gyakorlott pokoljáró és démoneliminátor válik belőle. Egy átlagos kirándulásán buzgón kutat a szent sörétes puska darabjai után, de hazatéréskor meglepetten veszi észre, hogy immár nem csak a pokolban fut össze démonokkal, hanem a földön is. A földre szabadult pokolfajzatok ötlete ugyan lehet, hogy Doom ihletésű, de azért itt jóval összeszedettebb és komplexebb alapot sikerült szülnie a készítőknek.

Először is tudni kell, hogy a Föld és a Pokol ugyanolyan, csak az utóbbi csúnyább. Tehát igazából a pokol az nem egy külön hely, mint ahogy tanítják, hanem a földi világ egy másik dimenziója. A pokolban démonok és egyéb gonosz lények élnek, nekik a szabályok szerint nem szabad átjönni a földre. Viszont léteznek félvérek, akik szabadon mászkálhatnak mindkét oldalon, illetve van John Constantine, aki rendszeresen móresre tanítja a gonosz fiúkat. A pokolnak persze szintén vannak meghatározó alakjai, akikben mindig ott bujkál a kisördög és azon morfondíroznak, hogy hogyan tehetnék tönkre a békét a földön. A történet kezdetekor Balthazaar, a klasszikus sátánfigura robbant ki botrányt.


Az átjárás a két világ között viszont nem olyan nehézkes, mint a legtöbb esetben. Egy régi nóta jut eszembe, amit Constantine is gyakran dúdolgathatna magában: "Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm" Ez nem vicc, valóban pocsolyába kell lépnie, hiszen a megfelelő félig latin félig angol szavak elkántálásával kaput nyithatunk a pokolba. A későbbiekben persze bármi megteszi majd, ami vízszintes vízfelületet képez, akár egy kiömlött felmosóvíz, akár egy köztéri szökőkút. A menet viszont nem retúr, hiszen a pokol elég száraz hely, így a pocsolyánkat ott el is felejthetjük. A gonosz oldalról palackozott víz alkalmazásával térhetünk vissza, viszont ezeket csak ott használhatjuk ahol megtaláltuk.

Még mielőtt belemélyednénk a démonírtásba, érdemes megemlíteni, hogy külső nézetes akció lévén nagy klasszikusokat idéz a maga műfajából is, például a Tomb Raiderből emlékezetes ládahuzogatást. Annyit írjunk a készítők javára, hogy itt nem 3 méteres betontömböket mozgatunk, hanem asztalokat, fadobozokat, esetleg kuka konténert, aminek viszont kereke van. Másrészt a feladatok és a megoldások sok esetben hasonlítanak a Soul Reaver sorozatra. Utoljára hagytam ami nekem a legismerősebb volt, ez pedig a Max Payne-szerű világ, karakterek, mozgás, megjelenés.


Ebben a bekezdésben most biztos sokan azt várják, hogy összegezzem, ez egy nagy plágium, de NEM! A készítők zseniálisan oldották meg a programot, elkerülhetetlen, hogy egy ilyen történet és egy ilyen műfaj ne hajazzon kicsit az elődökre. Ráadásul a fiatalabb programozók már mind ezeken nőttek fel, tehát kétségtelen, hogy nem tudnak elmenni mellette. Az igazi meglepetés viszont az volt, hogy mindezt fantasztikusan oldották meg. A játék teljesen egyben van, és a sok hasonlóság ellenére mégis eredeti alkotás. Az első pillanatokban kicsit furán méregettem a dolgot, próbáltam egyből hibákat keresni benne, de apróságoktól eltekintve nem sikerült. Nagyon kellemes hangulatot teremt, hogy nem az intró az egyetlen videó amiben gyönyörködhetünk. Szinte minden egyes fontosabb pillanatot egy rövid, néhány másodperces átvezető animáció kísér. Dialógusok, váratlan események, illetve fontos tárgyak megtalálása idézheti elő a full motion mozibevágásokat, amik eredetileg valószínűlega játékmotorral lettek kiszámoltatva, de a hatás kedvéért kellemesen kidíszítették, felspécizték a végeredményt.

A filmszerűség megjelenik a játékmenetben is, egy jó és egy rossz hírrel. A jó hír, hogy a játék egész végig legalább olyan izgalmas, mint egy amerikai akció film bemutatója. Másodpercről másodpercre történik valami, és ha nem állunk meg, akkor órákon keresztül kaszabolhatjuk megállás nélkül a gonoszt. Viszont a rossz oldala a dolognak az, hogy szinte teljesen lineáris a játék. Nem kell bóklásznunk és órákig kapcsolókat keresnünk, nem kell dönteni, hogy mikor merre menjünk. Ha jól figyelünk a beszélgetésekkor, ha okosan használjuk képességeinket, illetve elolvassuk naplónk aktuális fejezetét, akkor úgy haladunk előre, mint kés a vajban.


Apropó előrehaladás. Említettem, hogy az események két dimenzióban játszódnak, de ne azt képzelje el senki, hogy egyik pálya itt, a másik ott. A két világ teljesen párhuzamos és gyakran egy zárt ajtón úgy tudunk átmenni, hogy átugrunk a túlvilágra, de olyan is volt, hogy a földön kellett odahúzni egy helyre egy dobozt, hogy a pokolban ugyanazon felmászhassunk egy helyre. Akinek már ez is sok, az ne is jöjjön tovább, hiszen a legelső extra képesség, amivel már a játék elején is bírunk, az "igazlátás".

Többfunkciós dologról van szó. Egyrészt látunk a sötétben. Ez gyakran jól jön, de nem azt jelenti, hogy egyébként állandó homályban kellene botorkálni. Világosban is érdemes szétnézni néha, mert látunk olyan dolgokat, amiket más nem. Sokszor a továbbhaladás vagy extra dolgokhoz való útmutatást kapunk a jelek által. Harmadrészt a szegecselő fegyverünkből kilőtt újrahasznosítható lőszereket is könnyebb így megtalálni. A készítők viszont gondoskodtak arról, hogy ne legyen érdemes folyamatosan így haladni. A normál képhez képest inverz, ami hamar fejfájást és szemjojózást vált ki jobb érzésű emberekből. Így viszont megmarad az élmény, hogy egy emberfeletti képességet használunk éppen.


Johnnak egyébként sem kell a szomszédba mennie néhány jó varázslatért. A játék közben nem tudunk csak úgy el-el sütni egy mágiát. Mindegyik csak bizonyos feltételek között használható, főleg célpont tekintetében. Ráadásul a legtöbb valamilyen speciális helyzetre nyújt megoldást, emiatt nem válik unalmassá a varázslás. A példa kedvéért a Storm Crow varázslat elektromossággal tölti fel a levegőt körülöttünk, ami akkor jön jól, ha sok könnyű ellenfél ugrik nekünk egyszerre, az Ördögűzés (Excorcism) viszont kizárólag a hullákba költöző kis alien-szerű démonok kiűzésére és likvidálására szolgál.

Ellenfeleink is nagyon változatosak lesznek. Sőt annyira változatosak, hogy nem lehet belőlük akárhogy démonpörköltet csinálni. Az élőhalottak természetesen a szentelt víztől írtóznak, a kis nyomi démonok a robbanó és lángoló dolgoktól esnek szét, de akad olyan szablyás szörny is akinek egyetlen sérthető pontja a háta közepén lévő taraj.

Utunkba akadnak néha komolyabb egyedi gonoszok is. Ezeknek mind van valami gyenge pontja. A legjobban a többször is visszatérő patkányokból és legyekből összeállt démont ragadta meg a fantáziámat. Őt egyébként úgy lehet likvidálni, hogy ütünk rajta párat, és mivel elég laza, szétesik, és akkor le lehet lőni a szaladgáló patkányokat. A játék későbbi részében persze jóval keményebb lények is lesznek.


Viszont a varázslatos jegyzetkönyvünkbe mindig bekerül minden okos dolog, így a szörnyek is, akikkel összefutunk. Javaslom mindenkinek, hogy MINDEN esetben nézze meg a bejegyzést, mert előfordulhat, hogy valamelyik fegyverre érzékenyebb, vagy valamelyik pontja sebezhetőbb, vagy ahogy említettem csak speciális módon likvidálható. Ugyanígy tételesen ismertetve van minden eszköz és kellék, ami nálunk van. Ebben a játékban a fegyverek nem csak sebességben és sebzésben térnek el. Én játék közben szinte minden ellenfélhez más fegyvert használok, de nem is fogyott még el lőszerem soha.

A fegyverek komoly kreativitásról tanúskodnak. Már az alapfegyverünk is - ami két pisztoly - saját történettel rendelkezik. Mivel itt pokolbéli lényeket sebző spéci dolgokkal lehet csak kezdeni valamit, ezért középkori konstrukciók és egyéb szent ereklyék lapulnak majd a kabátunk alatt. Minden fegyvert nem sorolnék fel, legyenek meglepetések, de a XV. században készített feszület-shootgun kombinációt nem tudom nem megemlíteni. Amikor először vettem a kezembe, mosolyogtam kicsit, érdekes megoldás. Hentelésre viszont valóban első osztályú! A cél pedig végig ez: ésszel ugyan, de irtani a gonoszt. Grafika: Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Ez a 4-es tízes listán 9-es lenne, hiszen egységes és kellemes grafika. De nem szabad elfelejteni, hogy ahhoz, hogy valami 5 pontot kapjon egyre több kell az évek során. Tavaly gond nélkül írtam volna rá, de körülbelül a Painkillerhez tudom hasonlítani, annyi különbséggel, hogy itt jobban odafigyeltek az effektekre és az összhatásra. Nagyon hangulatos a pokol, és mivel valóban nem a legfejlettebb motorral készült, ezért bátran alakíthatták a berendezést. A kedvencem a fejem felett elszálló nyerges vontató pótkocsival együtt. )Összegezve: nagyon eltalált arányok és kidolgozott munka, csak a grafikai motor nem tartozik már az első vonalasok közé.

Kezelőfelület: Középfokú billentyű zsonglőri képesítést nem igényel, bár az első egy-két órában néha jól jött volna, ha nem csak főmenüből lehetne elérni a kiosztást. A megszokott WSAD és környéke alapokon nyugszik az irányítás, de akad néhány dolog, amit érdemes átállítani.

Említésre méltó viszont a varázslós rendszer. A Black and White módszerére hasonlít, csak itt nem egérrel kell rajzolni, hanem billentyűzetkombinációkkal süthetjük el őket. Minden gomb megnyomása egy anglolatin szó kántálásával jár együtt. Kár, hogy nincs alkalom legtöbbször hatásvadász filmes ritmusban nyomogatni, hanem csak a sebesség számít. Az innovációért dicsért játék az irányításban is hozott újat. Vagyis aki emlékszik a Blizzard első játékára a Blackthorn-ra (aki igen küldjön emeltdíjas SMS-t és autót nyerhet), annak ismerős lesz a csípőből hátraforulós lövés, ami szintén megfertőződött a Mátrixszal. Neo... Keanu nem is bírja ki lassított idő nélkül.

Játékmenet: Ha valaki elkapja a ritmust, akkor tényleg egy interaktív film részese lehet. Tény, hogy nincs bejárható terület, nincs választásunk, de legalább már mi irányítjuk a főhőst. Ha választanom kell, akkor inkább játszok, minthogy TV-t nézzek. Pörgős, nem klisés, nagyon kreatív történeti szála van. A filmes érzést pedig a bejátszások teszik teljessé. Ez a rész különbözteti meg a tucat játékoktól, ettől lesz más, mint amikre hasonlít. Erre azt tudom mondani, hogy akár többszöri végigjátszást is megér a dolog, persze később elővéve. Azt viszont nem tudom megítélni, hogy előbb nézzük meg a filmet és utána játszunk, vagy fordítva. Ezt mindenki döntse el maga.

Hangeffektek: Ez alkalommal különválasztottam a hangot és a zenét. Az effektek, szörcsögések, nyikorgó, koppanó dolgok félelmetes, mondhatni ördögi hangulatot teremtenek. Volt pár alkalom, amikor kicsit félelem töltött el, kirázott a hideg. Ajánlott egyébként, hogy éjjel, sötétben és ha senkit nem zavar, akkor felhangosított 5.1 mellett próbálgassuk. A beszédhangok is kellemesek, Neo ööö Constantine beszólásai is feldobják a hangulatot.

Zene: Ettől viszont megőrültem egy idő után. A tipikus idegesítő béke/háború ambiente rendszer gyilkolja a jóhiszemű játékost. Nagyrészt ugyanaz a két-két dallam szól egész idő alatt. Arra jó csak, hogy tudjuk belefutottunk pár démonba. Viszont ha kikapcsoljuk a zenét. akkor meglepetés lesz és a horror érzés fokozottan elkap minket.

Összegzés: Kiegyensúlyozott, ötletes játéknak tartom. Kifejezetten tetszik, mert igyekezett újat lerakni a játékosok elé. Ha belevesszük, hogy egy debütáló filmmel együtt jelenik meg, akkor már valóban elmosódik a prioritás sorrend a film és a játék között. Személy szerint jobban élveztem a játékot, mint a filmet, utóbbi ettől függetlenül persze tetszett. Remélem, hogy a jövőben egyre több ilyen párosítás születik és hasonló igényességgel. Ha pedig a készítők a legújabb technológiák felhasználása mellett döntenek, akkor robbantani is tudnak majd az ilyen akciókkal. Amennyiben ez az anyag a Max Payne 2-vel egyidőben jön ki, akkor mélyen meg kellene hajolni előtte, de így már csak négyes, de hajrá! Szeretnénk még több új és izgalmas dolgot látni.