Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Remedy
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 1 GHz PIII/Athlon vagy 1,2 GHz Celeron/Duron, 256 MB RAM, GeForce 2 MX 32 MB memóriával
Ajánlott: Athlon XP vagy P4, 512 MB RAM, GeForce 3 64 MB memóriával
Hasonló játékok: Max Payne, Mafia, Hitman
Kategória: külsőnézetes akció

Max Payne vagyok. Az NYPD nyomozója jelenleg, miután újra csatlakoztam a korábbi események után. De még mindig minden úgy tűnik rosszul megy. Valaki a halálomat kívánja. A rémálmok az egyetlen társaságom, mikor becsukom a szemem.

Valahol itt kezdődik Max Payne legújabb története, és most is tovább üldözi a gonosztevőket, habár most újra az NYPD (New York Police Department) színeiben. Az első rész után eltelt néhány év, s Max ugyan öregedett, de a Beretta még mindig villámgyorsan csattog a kezeiben. Az arcán már látszik az idő vasfogainak nyoma, de a családi tragédiát még nem felejtette el. Még mindig motiválja a bosszú.


Közben azért a szívét megdobogtatja egy lány, Mona Sax. Fülig szerelmesek egymásba, de azért azt illik tudni, hogy Mona sem kíváló háziasszonyi habitusáról híres. A leányzó is kőkeményen benne van a dolgokban, amire nincs szebb bizonyíték, mint az, hogy a játék közben a rendőrség gyilkosságért körözi.

Ettől függetlenül Max kolléga találkozgat vele, de a gyengéd légyottok helyett inkább az alvilágot hozzák tűzbe együtt. Az egyik, a szó szoros értelmében takarítóakció során, mikor Mona és Max a takarítócéges álca mögé bújó maffia taglétszámát csökkenti jelentősen, sajnos a tüzes angyalka a rendőrség kezére kerül, és hiába Max, egy hűvös cellában végzi. Ekkor az alvilág feketelistáján már mindketten rajta vannak, és a börtönben meg is próbálják eltenni Ms. Saxot láb alól, aminek igazából a szökését köszönheti, a rendőrkapitányság tisztjei pedig könnyes búcsút intenek az életnek.


A küldetések között nem egy teljesen eredeti ötletet találunk, mint a kísértetkastély, amit kétszer is meglátogatunk. Az első alkalommal vendégként kell végigjárni az egészet, persze azzal a kiegészítő opcióval, hogy minden második kanyar után egy-egy takarító is rémiszget minket. Max pedig öreg már, s ha megijed, könnyen elsül a kezében a fegyver ;).

A történet tehát egy love story érzelmes jelenetek nélkül, az akció rész pedig, ha lehet, még durvább, még izgalmasabb az első résznél és ez viszont csöpögős... a vértől. Ha lett volna türelmem, akkor megszámoltam volna, hogy hányan hullottak el a három nagy rész során, de addig lehet, hogy nem is tudok elszámolni. A Remedy kitett magáért, és olyan játékmenetet alkottak meg, ami egyszerűen lebilincseli a játékost, és az képtelen abbahagyni. A kilépés menüpontja is viccesen van megoldva, hisz a kilépés szövege kb. így hangzik: "Igen, azt hiszem tényleg mennem kell."


Az egész sztori egyébként pontosan ugyanúgy van összerakva, mint az első rész: három főepizód és azon belül sok-sok fejezet. A menürendszer és az átvezető képregények maradtak, ami szerintem telitalálat volt, azaz bűn lett volna ezeken változtatni. A klasszikus detektívregények hangulatát idéző képek, képsorok, a sokszor monoton elmélázások, melyek főhősünk fejében születnek meg, a hatásos párbeszédek és sokatmondó arckifejezések teljesen le tudják kötni a monitor elé ülő játékost.

Az első résznek volt egy óriási hibája, bár csilli-villi volt, hiába ült tátott szájjal előtte mindenki, hiába volt lélegzetelállító történet. Rövid volt. 6-10 óra játékkal simán végig lehetett vinni, és igaz hogy nehezebb fokozaton már erősen figyelni kellett és átgondolni, hogy mikor megyünk neki a túlerőnek. Úgy látszik, a fejlesztők tanultak a kritikákból, és tettek is ellene sokmindent. Először is az alapsztori jóval komplexebb lett, nem lehet olyan egyszerűen végigrohanni, amiről gondoskodik is a gyakori meglepetés-kommandó és a furfangos csavarok a történetben. Ha valaki számára unalmas már a bőrkabátos szépfiú hátsófele, az is megleli örömét, hiszen egy csúnya balesetet szenved Max és ezután egy kicsit Tomb Raiderré alakul át a dolog. Az egy lövés, temetés elvet követő Mona igyekszik meglépni a helyszínről és némi biztonságot keres, mivel nem elég, hogy körözés van érvényben ellene, hanem az alvilág is keményen vadászik rá. Innentől kezdve viszont mi irányítjuk a lányt, akinél egy tuningolt távcsöves mesterlövészpuska van 60 tölténnyel, ami tökéletesen elég vagy két pályához, ha végig azzal csináljuk.

Körülbelül itt kezd el olyanná válni a roham, hogy az F5 és az F9 igen csak jóbarátaink lesznek. Ezek ugyanis a quick save és load gombok. Érdemes nemcsak pályánként menteni, hanem bizonyos szakaszokon akár minden harmadik lepuffantott ellenfél után, minden második sarok után ráütni egyet a quicksave gombra. A töltési idők egyébként nem zavaróak, nagyon gyorsan bejön minden új pálya és egy load game sem tart tovább 2-3 másodpercnél.


Aki ismeri az első részt, annak igazából nem lesz meglepetés az irányítás, mert jószerivel semmi sem változott. A klasszikus ’w s a d’ iránygombokkal és a mouse lookkal meg is vannak az alapfunkciók. Az ajtónyitás az automatikus, bár megpróbálhatjuk a zárt ajtókat is kinyitni az e billentyű segítésgével (persze ha magától nem nyílt ki, akkor így sem fog), viszont az e azért jó lesz kapcsolók és egyéb kütyük működtetésére, NPC karakterek utasítására, stb. A fegyverek között természetesen a számgombok segítségével vagy az egér görgőjével váltogathatunk. A fegyverek továbbra is kategóriákra vannak osztva.


Az első ilyen a másodlagos fegyverek csoportja, melyeket az F gombbal lőhetünk el, ilyenek a gránátok és Molotov-koktél, illetve ide tartozik a pusztakezes ütés is. A második a pisztolyféleségek, mint például a beretta és a sima 9 mm-es. Ezekből kezünkbe vehetünk egyszerre akár két darabot is, duplázva az élvezeteket és persze az okozott sebzést. A harmadik csoportba a shotgunok (rövid vagy lefürészelt csövű vadászpuskák) tartoznak: A klasszikus pump-up shotgun, a lefűrészelt csövű, és találkozhatunk majd a játék vége felé egy komolyabb darabbal is, ami közepes távolságra sebez jól, de oda óriásit és gyorsan.


A negyedik az smg-k, azaz sub-machine gunok, magyarul géppisztolyok. Itt a szokásos felhozatallal találkozunk az amerikai tengerészgyalogos eszköztárból, míg a géppuskák, között a jó öreg kalasnyikovtól kezdve az M4-esig mindenféle finomságra rálelhetünk. Az utolsó hatodik, a legritkábban használt rekesz lesz, ez a távcsövespuskák helye. Mona Sax, mint említettem, rendelkezik egy nagyon durva távcsövessel, a többi ezen kívül csak ritkán használható a játék során hatékonyan.

Ha már a hatékonyságról esett szó, akkor a harcok hevében jól fog jönni a második részre teljesen felújított Bullet time, azaz most már Bullet time 2.0. A lényeg, aki esetleg sem a Mátrixot, sem a Max Payne 1-et nem látta, és japán akciófilmmel sem találkozott volna, az, hogy a kritikus fontosságú jelenetekben az idő lelassul, és így sokkal tökéletesebben hajthatjuk végre a gyors mozdulatokat. A játékban ennek akkor van igazán nagy jelentősége, mikor 4-5 ellenfél ugrik ránk, és tüzelnek kegyetlenül, hiszen ekkor mi néhány jól irányzott pontos lövéssel véget vethetünk életüknek. A pontos lövésekhez pedig van időnk a bullet time alatt. Két féle bullet time mód van. Az egyik a shootdodge, azaz a golyóelkerülés. Ez annyit tesz, hogy egy hátra előre, vagy oldalra vetődés erejéig lassul le az idő, persze itt is lesz kb. 4 másodpercünk, hogy leadjunk 5-6 lövést. Nagyon hatásos tud lenni, mikor egy sarok mögül ugrunk így ki és mondjuk újra fedezékbe érkezünk, mivel esély nincs arra, hogy valaki is eltaláljon minket. A másik bullet time az a teljes, amit a jobb klikk megnyomásával aktiválhatunk. Egy homokóra jelzi, hogy mennyi van még hátra a lassításból, amit ki be kapcsolhatunk kedvünk szerint. Ha egy nagyobb mészárlást csinálunk, akkor meg is többszörözhetjük az idejét, mert minden gyilkossággal növekszik valamivel a rendelkezésre álló idő. A bullet time módban az effekteket teljesen újraírták, és ha átkapcsolunk, akkor a színek barnásabbak lesznek, minden kicsit elmosódik, és ráadásként ha kifogy a lőszer, akkor hősünk Neót megszégyenítő mozdulatkombinációkkal tölti újra fegyverét.


Bullet time, valósághű textúrák, arcmimika, élethű torkolattüzek, motion blur, hihetetlen karaktermozdulatok, profin megszerkesztett terep, és még sorolhatnám mindazokat, amik miatt leesik az ember álla, mikor elkezd játszani a Max Payne 2-vel. Ha lehet ilyet mondani, akkor a gépigény egyáltalán nem magas ahhoz képest, hogy mit ad cserébe. A legszebb kidolgozottságú grafika, amit valaha is láttam. Sokszor már fotorealisztikus részletek, mind a terepben, padló, fal, illetve mind a karakterek mozdulataiban, arcvonásaiban.

Van persze néhány szereplő, aki nem sikerült olyan jól, de az öregedő Max Payne figurája egyszerűen fergeteges. Összesen körülbelül 30-40 különböző karakterrel futhatunk össze a játékban, ezek közül természetesen van pár egyedi személy, a főszereplők. Amikor először (és legtöbb esetben utoljára is) találkozunk egy kicsit A ravasz, az agy...-szerű módon mutatja be a játék. Képkimerevítés, név feliratozása az arc alá. Ezek az apróságok tovább növelik a játék hangulatát.


A folyosók, termek és egyéb helyek textúrázása szemetgyönyörködtető, nagyon sok különböző textúrával találkozunk, és mikor a 23. elméletileg ugyanolyan szobába megyünk be, ott is van valami újdonság, és nem csak másképp rendezték be őket.

A pályákon, mint ahogyan az első részben is, sok tárgy interaktív, bár sok értelme nincs csapot nyitogatni, zuhanyozni vagy éppenséggel lehúzni a WC-t. Persze legalább néhány poénnal több van a játékban.


Természetesen mindennel be lehet telni egy idő után, és így van ez a gyönyörű grafikával és az izgalmas történettel is. Elég hamar végig lehet vinni, emiatt veszélyben van a játék értéke. A készítők ezért döntöttek úgy, hogy kiadják szinte azonnal a modszerkesztőt, amivel fegyvereket, karaktereket és egész pályákat, küldetéseket is össze lehet rakni.

Ezzel együtt a Max Payne 2 valószínűleg sokáig nem fog eltűnni a HDD-kről, hiszen már jelenleg is több mod közül választhatunk, így például biztosan hamarosan megjelenik az első részhez is elkészült Kung-Fu mod, illetve ami már napvilágot is látott, az a Matrix mod. Akár egy Half-Life vagy egy Doom mod is készülhetne addig, amíg várakozunk ezekre a játékokra. Ezen kívűl az alapjátékban is szerepel pár kiegészítő játékmód, amiket érdemes átélni újra és újra. Grafika: Ezt már nem kell tovább ragozni. Egyszerűen tökéletes. Szép fények, füst, emberek, fegyverek, táj, homály. Van minden. Arra figyeljen mindenki, hogy annyira ne merüljön el, egy-egy csodaszép textúrában, mert esetleg agyonlőhetik közben.

Kezelőfelület: Nagyon okosan a fejlesztők szinte semmit sem változtattak az előző játék menüjén, a felépítésen és az irányításon sem. Ezzel együtt ez egy tökéletesen átlátható struktúra, semmi felesleges nincs benne, az irányítás pedig teljesen kézre áll, habár lehet változtatni rajta esetleg azoknak, akik valami sajátos kiosztást preferálnak, de ez teljesen felesleges.

Játékmenet: Sajnos ugyanazt tudom majden ide írni, mint amit írtam volna az első részhez. Izgalmas, lélegzetelállító történet, kemény akció, de igazából rövid. Remélem a modok és minden egyéb extra ellensúlyozza majd ezt a hiányt. Persze tudni kell, hogy egy Single player (egyjátékos) játék mindig rövid lesz. Vagy ha nem akkor unalmas. Ebben a dilemmában szerintem ez a helyes döntés.

Multiplayer: nincs

Hangeffektek: Teljesen illeszkedik a játékba. Éles lövéshangok, sok-sok apró kis szösszenet. A szövegek nagyon találóak. Külön említést érdemel Max hangja, ami rádob még egy lapáttal a klasszikus detektívsztori hangulatra. Illetve nagyon vidám még a TV-kben látható sorozatok mindegyike, ahol többek közt Max régi története is fel van dolgozva ugyancsak képregényszerűen, de a szöveg, a mesélés az találó.

Zene: Igazából nem hagyott mély nyomot bennem. Kellemes aláfestőzene, de a menüzene sokadjára nagyon unalmas, és a játék közbeni muzsika sokszor nem is nagyon illeszkedett a hangulathoz. Persze ez csak alkalomszerűen fordult elő, de úgy érzem ez kicsit gyengébb pontja a játéknak. Nem rossz, csak inkább olyan közepes. Lehetséges mondjuk, hogy a többi dolog kiemelkedő szintje csökkenti ezt a részt, mivel ez úgy gondolom csak átlagos lett.

Összegzés: A játék újra korszakalkotó, mint ahogyan az első rész is az volt. Nagyon csendben fejlesztették, nem kürtölték szét a világnak hetente, hogy rajzoltak egy új textúrát, mint mondjuk a Tomb Raider esetében, hanem inkább komolyan véve a feladatot profi módon összeraktak egy újabb gyöngyszemet, amire emlékezni fogunk évek múlva is. Gondolom sok-sok más játéknak lesz az a Havoc motor az alapja, amivel a Max Payne is működik. Kötelező darab mindenki számára, és a speciálisan jó hangulat miatt ajánlani tudom azoknak is, akik amúgy nem rajonganak a külsőnézetes akciójátékokért.