Hunter
Megfejtették a múmiák tartósításának titkát
Egy német kutatócsoport tagjai napjaink és az ősi római tudományok segítségével rábukkantak egy cédrus kivonat tartósítószerére, megfejtetve az ősi egyiptomiak mumifikálási titkát.
A Tübingeni Egyetem és a müncheni Dörner Intézet vegyészei lemásoltak egy ősi cédrus kisajtolási eljárást és rájöttek, hogy az egy tartósító vegyületet, az úgy nevezett guaiacolt tartalmaz. "A modern tudomány végre rájött a titokra, mellyel az egyiptomiak képesek voltak egyes múmiákat több ezer éven át tökéletes állapotban konzerválni" - nyilatkozott Ulrich Weser, a Tübingeni Egyetem munkatársa a Reutersnek.
A csapat ezután friss sertésbordán próbálta ki a cédrusszármazékban talált vegyületet. Rájöttek, hogy rendkívül magas antibakteriális hatást biztosít, anélkül hogy károsítaná a szöveteket.
A Nature magazinban leközölt kutatási eredmény meg fogja lepni az egyiptológusokat, akik szerint a balzsamozó olajat borókából nyerték ki. A német kutatók kipróbáltak boróka kivonatokat is, azonban kimutatták, hogy azok nem tartalmaznak guaiacol tartósítókat, ezáltal hatékonyságuk is elmarad a cédrusétól.
A sírrablások arra kényszerítették az ősi egyiptomiakat, akik halottaikat az örök élet reményében mumifikálták, hogy az elhunyt vezetőket mélyebbre temessék. Az oszlás sokkal gyorsabb volt, ezért a test besózása mellé egy tartósítóra is szükségük volt.
Weser elmondása szerint a "cédruslére" tett ősi utalások ellenére a tudósok meggyőződése, hogy a boróka volt a forrás, köszönhetően a hasonló görög elnevezéseknek, valamint annak, hogy egyes múmiákat boróka bogyót szorongatva találtak.
A csapat egy római enciklopédista, Plinius egyik munkájában feljegyzett "cedrium" balzsamozási eljárásban leírtakat alkalmazta a cédrusolaj kisajtolására. Bár nem létezik kortárs leírás a bevonat előállításáról, a modern egyiptológusok nem vettek tudomást Pliniusz beszámolójáról, mondván, hogy az évszázadokkal később íródott. A kutatás döntő fontosságú eleme az az érintetlen balzsamozó anyag volt, amit a kitűnő állapotban konzerválódott 2500 éves "Saankh-kare" múmia mellett találtak. Ez tette lehetővé a testszövetekkel nem érintkezett folyadék vegyi elemzését. A csapat rájött hogy cédrus kivonatuk tartalmazza a kulcs fontosságú guaiacol tartósítót.
"Sikerült demonstrálnunk Plinius írásainak pontosságát a 21. század tudományával" - mondta Weser.
A Tübingeni Egyetem és a müncheni Dörner Intézet vegyészei lemásoltak egy ősi cédrus kisajtolási eljárást és rájöttek, hogy az egy tartósító vegyületet, az úgy nevezett guaiacolt tartalmaz. "A modern tudomány végre rájött a titokra, mellyel az egyiptomiak képesek voltak egyes múmiákat több ezer éven át tökéletes állapotban konzerválni" - nyilatkozott Ulrich Weser, a Tübingeni Egyetem munkatársa a Reutersnek.
A csapat ezután friss sertésbordán próbálta ki a cédrusszármazékban talált vegyületet. Rájöttek, hogy rendkívül magas antibakteriális hatást biztosít, anélkül hogy károsítaná a szöveteket.
A Nature magazinban leközölt kutatási eredmény meg fogja lepni az egyiptológusokat, akik szerint a balzsamozó olajat borókából nyerték ki. A német kutatók kipróbáltak boróka kivonatokat is, azonban kimutatták, hogy azok nem tartalmaznak guaiacol tartósítókat, ezáltal hatékonyságuk is elmarad a cédrusétól.
A sírrablások arra kényszerítették az ősi egyiptomiakat, akik halottaikat az örök élet reményében mumifikálták, hogy az elhunyt vezetőket mélyebbre temessék. Az oszlás sokkal gyorsabb volt, ezért a test besózása mellé egy tartósítóra is szükségük volt.
Weser elmondása szerint a "cédruslére" tett ősi utalások ellenére a tudósok meggyőződése, hogy a boróka volt a forrás, köszönhetően a hasonló görög elnevezéseknek, valamint annak, hogy egyes múmiákat boróka bogyót szorongatva találtak.
A csapat egy római enciklopédista, Plinius egyik munkájában feljegyzett "cedrium" balzsamozási eljárásban leírtakat alkalmazta a cédrusolaj kisajtolására. Bár nem létezik kortárs leírás a bevonat előállításáról, a modern egyiptológusok nem vettek tudomást Pliniusz beszámolójáról, mondván, hogy az évszázadokkal később íródott. A kutatás döntő fontosságú eleme az az érintetlen balzsamozó anyag volt, amit a kitűnő állapotban konzerválódott 2500 éves "Saankh-kare" múmia mellett találtak. Ez tette lehetővé a testszövetekkel nem érintkezett folyadék vegyi elemzését. A csapat rájött hogy cédrus kivonatuk tartalmazza a kulcs fontosságú guaiacol tartósítót.
"Sikerült demonstrálnunk Plinius írásainak pontosságát a 21. század tudományával" - mondta Weser.