Berta Sándor
Érzelmek felismerését tanulják a robotok
A gépeknek még meg kell tanulniuk értelmezni az emberek érzelmi reakcióit, hogy reagálni tudjanak azokra.
Számos felsőoktatási intézmény foglalkozik az informatika azon új kutatási irányával, amelynek lényege, hogy a robotok az emberekhez igazodjanak és megtanulják megérteni az érzelmeiket. Az intézmények között van az Augsburgi Egyetem is. Elisabeth André, az intézmény vezető professzora munkájukra példaként közölte, hogy az idősebbeknek gyakran komoly félelmeik vannak amiatt, hogyha sportolnak, akkor fájdalmaik lesznek. A sport elhanyagolása azonban nem jó ötlet. A szakemberek segíthetnek a megfelelő mérték megtalálásában, és a jövőben akár egy robot is lehet edző, ehhez viszont meg kell értenie az emberi érzelmeket és reagálnia kell tudnia azokra.
Ehhez többek között elemzik az emberek arckifejezéseit, de akár a kilégzésüket is és megmérik a pulzusukat, valamint figyelik, hogy stresszesek-e. Ezután együttérzőnek mutatkoznak, ennek megfelelően átalakulnak a gesztusaik. Björn Schuller, az Augsburgi Egyetem kutatója úgy vélte, hogy ez lesz a jövő, az érzelmek ugyanis fontosak, mert az embereknek kellenek a túléléshez. Éppen ezért a mesterséges intelligenciának is szüksége lesz azokra a túléléshez. Ideális esetben a gépeknek annyira alkalmazkodniuk kell, mint ahogy azt az emberek is teszik.
A projektekben nem csupán a gépek tanulnak, hiszen számos programban az emberek tanulják meg, hogyan hatnak az érzelmeik másokra. Az arra a pontra való eljutás ugyanakkor egy hosszú út - erre hívta fel a figyelmet Patrick Gebhard, a Német Mesterséges Intelligencia Kutató Központban (DFKI) szakértője. Ahogy a szakemberek egyre többet foglalkoznak ezzel a kutatási iránnyal, úgy nő a kihívások száma is. Például az túlzottan leegyszerűsített dolog, hogy csak az arckifejezésekből lehet következtetni az érzelmekre. Egy mosoly ugyanis általában örömet fejez ki, de lehet kárörvendő is vagy éppen a zavar jele. Gebhard és kollégái - pszichológusokkal közösen - évek óta egy olyan modellen dolgoznak, amely pont ezeket a különbségeket segít felismerni.
A gépeknek tehát nem csupán az érzelmek észlelését kell megtanulniuk, hanem azt is, hogy különbségeket tegyenek a reakciók között. Egyesek, ha zavarban vannak, mosolyognak, mások másképp beszélnek, bezárkóznak vagy támadásba mennek át. S e reakciókat tudni kell helyesen kezelni. A kutatók egy pszichológiai modellt programozták a rendszerükbe, amely azután beszélgetések során megfigyelte a partnereket és a reakcióikból megtanulta alkalmazni a mimikát és a gesztusokat. Fontos volt ugyanakkor, hogy a gép természetes legyen.
A kutatók gyorsan szembesültek alapvető problémákkal is. Stefan Kopp, a Bielefeldi Egyetem kutatója rámutatott, hogy a hosszú mondatok gondokat okoztak a beszédfelismerő rendszerüknek. Az általuk kifejlesztett robotavatár célja az, hogy segítsen az embereknek beosztani a napi idejüket. Ehhez néha félbe kell szakítania az embereket és azok cselekvéseit, de mindezt úgy, hogy az ne legyen udvariatlan. Emellett meg kell tanulnia felismerni a félreértéseket is. Kopp hozzátette, hogy a rendszernek viszonylag gyorsan észlelnie kell, ha valaki például szkeptikus vagy ha az ember és a technika elbeszélnek egymás mellett. Ennek szimulálására tudatosan kommunikációs problémákat játszottak el, hogy a robotavatár tanuljon az emberek reakcióiból.
Az érzelmekre reagáló robotokkal az idősek hosszabb ideig maradhatnak önállóak, de egy másik program, a berlini Humboldt Egyetem, valamint az Aacheni és a Kölni Egyetemi Klinika munkatársai által kifejlesztett Emotisk hosszú távon az autistáknak segíthet abban, hogy felismerjék mások érzelmeit és ezáltal a beszélgetések során képesek legyenek nonverbális jeleket küldeni. Ehhez a szoftver kiértékeli például a nézés irányát, az arckifejezéseket és visszajelzéseket ad a felhasználóknak.
Számos felsőoktatási intézmény foglalkozik az informatika azon új kutatási irányával, amelynek lényege, hogy a robotok az emberekhez igazodjanak és megtanulják megérteni az érzelmeiket. Az intézmények között van az Augsburgi Egyetem is. Elisabeth André, az intézmény vezető professzora munkájukra példaként közölte, hogy az idősebbeknek gyakran komoly félelmeik vannak amiatt, hogyha sportolnak, akkor fájdalmaik lesznek. A sport elhanyagolása azonban nem jó ötlet. A szakemberek segíthetnek a megfelelő mérték megtalálásában, és a jövőben akár egy robot is lehet edző, ehhez viszont meg kell értenie az emberi érzelmeket és reagálnia kell tudnia azokra.
Ehhez többek között elemzik az emberek arckifejezéseit, de akár a kilégzésüket is és megmérik a pulzusukat, valamint figyelik, hogy stresszesek-e. Ezután együttérzőnek mutatkoznak, ennek megfelelően átalakulnak a gesztusaik. Björn Schuller, az Augsburgi Egyetem kutatója úgy vélte, hogy ez lesz a jövő, az érzelmek ugyanis fontosak, mert az embereknek kellenek a túléléshez. Éppen ezért a mesterséges intelligenciának is szüksége lesz azokra a túléléshez. Ideális esetben a gépeknek annyira alkalmazkodniuk kell, mint ahogy azt az emberek is teszik.
A projektekben nem csupán a gépek tanulnak, hiszen számos programban az emberek tanulják meg, hogyan hatnak az érzelmeik másokra. Az arra a pontra való eljutás ugyanakkor egy hosszú út - erre hívta fel a figyelmet Patrick Gebhard, a Német Mesterséges Intelligencia Kutató Központban (DFKI) szakértője. Ahogy a szakemberek egyre többet foglalkoznak ezzel a kutatási iránnyal, úgy nő a kihívások száma is. Például az túlzottan leegyszerűsített dolog, hogy csak az arckifejezésekből lehet következtetni az érzelmekre. Egy mosoly ugyanis általában örömet fejez ki, de lehet kárörvendő is vagy éppen a zavar jele. Gebhard és kollégái - pszichológusokkal közösen - évek óta egy olyan modellen dolgoznak, amely pont ezeket a különbségeket segít felismerni.
A gépeknek tehát nem csupán az érzelmek észlelését kell megtanulniuk, hanem azt is, hogy különbségeket tegyenek a reakciók között. Egyesek, ha zavarban vannak, mosolyognak, mások másképp beszélnek, bezárkóznak vagy támadásba mennek át. S e reakciókat tudni kell helyesen kezelni. A kutatók egy pszichológiai modellt programozták a rendszerükbe, amely azután beszélgetések során megfigyelte a partnereket és a reakcióikból megtanulta alkalmazni a mimikát és a gesztusokat. Fontos volt ugyanakkor, hogy a gép természetes legyen.
A kutatók gyorsan szembesültek alapvető problémákkal is. Stefan Kopp, a Bielefeldi Egyetem kutatója rámutatott, hogy a hosszú mondatok gondokat okoztak a beszédfelismerő rendszerüknek. Az általuk kifejlesztett robotavatár célja az, hogy segítsen az embereknek beosztani a napi idejüket. Ehhez néha félbe kell szakítania az embereket és azok cselekvéseit, de mindezt úgy, hogy az ne legyen udvariatlan. Emellett meg kell tanulnia felismerni a félreértéseket is. Kopp hozzátette, hogy a rendszernek viszonylag gyorsan észlelnie kell, ha valaki például szkeptikus vagy ha az ember és a technika elbeszélnek egymás mellett. Ennek szimulálására tudatosan kommunikációs problémákat játszottak el, hogy a robotavatár tanuljon az emberek reakcióiból.
Az érzelmekre reagáló robotokkal az idősek hosszabb ideig maradhatnak önállóak, de egy másik program, a berlini Humboldt Egyetem, valamint az Aacheni és a Kölni Egyetemi Klinika munkatársai által kifejlesztett Emotisk hosszú távon az autistáknak segíthet abban, hogy felismerjék mások érzelmeit és ezáltal a beszélgetések során képesek legyenek nonverbális jeleket küldeni. Ehhez a szoftver kiértékeli például a nézés irányát, az arckifejezéseket és visszajelzéseket ad a felhasználóknak.