Az ESA szakemberei szerint túl korai volt a próbálkozás, áprilisban azonban újabb kísérletet tesznek.

A Philae novemberi landolása óta folyamatosan beszámoltunk a fontosabb eseményekről, legutóbb például arról írtunk, hogy az irányítóközpont, a DLR Lander Control Center az eredetileg tervezettnél korábban, már március közepén felvenné a kapcsolatot a landolóegységgel, ez azonban a jelek szerint végül nem sikerült.

Az ESA blogjában most arról olvashatunk, hogy felhagytak a próbálkozással és kikapcsolták az üstökös körül keringő Rosetta kommunikációs egységét, most pedig azt számolgatják, hogy a páros mikor kerül majd a mostanihoz hasonlóan kedvező helyzetbe, ez szükséges ugyanis a kapcsolat felvételéhez és az első vizsgálatok elvégzéséhez. Erre minden bizonnyal április első felében kerül majd sor, az újbóli kísérletnek azonban minden egyes alkalommal legalább 45 percig kell majd tartania, mivel a Philae csak minden harmincadik percben kapcsolja be saját adóvevőjét, hogy az esetleges üzeneteket elfogja.

A Philae már most kétszer annyi napfényt kap, mint a novemberi landolás idején, a belső hőmérsékletnek azonban -45 Celsius-fok fölé kell emelkednie, emellett pedig 5,5 wattot kell generálnia ahhoz, hogy meginduljon a felébredés - és 19 watt szükséges a kétirányú kommunikációhoz. A nyár folyamán az üstökös már jóval közelebb lesz a Naphoz, addig azonban mindenképpen szeretnének valamilyen életjelet kapni, mivel eddig csak vakon tudtak üzenetet küldeni, amelyben a szigorú takarékosságra intették a landolót.


Ki kell deríteni, hogy a műszerek megfelelő módon működnek-e, a hosszú hibernálás nem okozott-e károkat, illetve hogy pontosan mennyi napfényt kap az egység, mivel ezzel kapcsolatban jelenleg pusztán szimulációk állnak rendelkezésre. Amennyiben április vagy május folyamán pozitív jelet kapnak, az irányítóközpontban is újraindul az élet, és megkezdődik az üstökös részletes vizsgálata. Andrea Accomazzo repülésigazgató kissé pesszimistán nyilatkozott arról, hogy az üstökös felszínén hibernálódott Philae napelemmel működő robot, a Rosetta leszálló egysége, elegendő energiához jut majd, és ismét működő képes lesz. "50-50 százalék esélyt adok erre, de én lennénk a legboldogabb ember a világon, ha ez megtörténne".

Az űrszonda alapján küldött adatok szerint egyébként fokozatosan csökken a Csurjumov-Geraszimenko üstökös forgási sebessége. Korábban 12,4 óra volt, de a földi irányítóközpont szakemberei észlelték, hogy ez naponta mintegy egy másodperccel tovább tart, és ahogy az üstökös egyre aktívabbá válik, tovább fog növekedni ez az idő. "A gázfolyamok kiáradnak az üstökösből és lelassítják azt" - mondta Andrea Accomazzo. Az illetékes bemutatta, miként képesek irányítani a földről a szakemberek a lehető legnagyobb pontossággal a Rosetta űrszondát a 10 milliárd tonna tömegű és négy kilométer hosszú üstökös körül. Az irányítók az üstökösön lévő viszonyítási pontok rendszerét használták arra, hogy megértsék, miként forog és halad az égitest a világűrben. Az így kapott információk modellezése segíti az űrszonda pályájának tervezését. E modell futtatásával észlelték, hogy a viszonyítási pontok a várt időben nem a megfelelő helyen jelentek meg.

Szeptemberben meghatározták, hogy a forgási idő naponta 33 millimásodperccel nő. Most, amikor az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz és sokkal nagyobb mennyiségű gázt és port lök ki, a lassulás napi egy másodpercnyi. Az aerodinamikus hatások egyre fontosabbak. A kilökődések egyre nagyobbak és erősebbek - mondta Accomazzo. "Hogy el tudják képzelni, ezek a gázok néhány kilométer hosszan lökődnek ki és másodpercenként 800 méteres sebességgel mozognak. Ezt figyelembe kell vennünk" - tette hozzá.