Beigazolódott az a korábbi feltételezés, miszerint az üstökös két része eltérő helyről származik.

A Rosetta szonda megérkezése, majd pedig a Phila landolása óta zajlik a 67P üstökös helyszíni vizsgálata, bár a landolóegység problémái miatt ez közel sem ideális körülmények között történik. Most a kutatók végre választ kaptak az érdekes formára és kiderült, hogy a 67P két eltérő részből állt össze.

Az ESA hivatalos blogbejegyzése szerint már jóval korábban szemet szúrt a szakembereknek az érdekes forma, amelyet egyesek gumikacsához hasonlítottak. Sejtették, hogy két különálló üstökös későbbi összekapcsolódásáról lehetett szó, ám konkrét bizonyíték akkor még nem állt rendelkezésre, így a mostani megerősítés lezárja az ezzel kapcsolatos vitát. A tavaly augusztus és idén március között készült részletes felvételek ugyanis az egyes rétegeket is jól megmutatják nekünk, így már kijelenthető, hogy összekapcsolódás révén alakult ki a most látható forma.

A hagymához hasonló rétegezés, mindkét példány esetében jól megfigyelhető, ehhez azonban a csillagászoknak több mint 100 különböző "teraszt" kellett szemügyre venniük, az ezek szélén lévő sziklák ugyanis megmutatják nekünk a párhuzamos rétegeket. Ebből épült fel a háromdimenziós modell, amely viszont azt is igazolja, hogy ezen jellemzők minden irányban kiterjednek, és akár 650 méteres mélységben is jelen vannak. A rétegek mutatták ki a nagy eltérést a két rész között, ezt pedig a jellemzők orientációja és a helyi gravitáció vizsgálatával is alátámasztották.

A Rosetta még egy évig vizsgálja majd közelről a 67P-t, addig remélhetőleg a Philae is életre kel majd.