Balázs Richárd
Észlelhették a kémműholdak az eltűnt maláj repülőgépet?
Több mint egy hét telt el a Malaysian Airlines MH370-es járatának eltűnése óta és a hatóságok még mindig nem tudják, hol lehet a gép. Mindez meglepőnek tűnhet egy 21. századi, behálózott világban, különösen, hogy egy jókora utasszállító gépről van szó.
A repülőgépek valóban nagyok, az óceán azonban sokkal nagyobb, állapítja meg a New Scientist repülési szakírója, Jacob Aron, hozzátéve, hogy az Air France 2009-ben az Atlanti-óceánba zuhant gépének roncsait két év után sikerült csak megtalálni. Emellett nem csak repülők tűnnek el a mélyben. 2013. február 4-én egy 1400 tonnás óceánjáró, a Ljubov Orlova vált köddé és azóta sem bukkantak a nyomára.
A repülőgépek azonban eleve jobban követhetők. Minden gép rendelkezik egy radar transzponderrel, ami rádiójeleken keresztül jelzi azonosságát és lokációját. Azonban amint kikerülnek a földi radarok hatótávolságából, néhány száz kilométerre a partoktól, a repülőgépek gyakran magukra maradnak, amíg a következő vevő körzetébe nem kerülnek. Van egy újabb rendszer is, az ADS-B, ami egyre nagyobb teret hódít. Ennek jelei GPS információkat is tartalmaznak a gép elhelyezkedéséről és sebességéről. Ezen adatok alapján jelezte egy amatőr repülőgép követő oldal, a FlightRadar24 a kanadai CBC-nek, hogy a maláj gép bár távol volt ugyan a vevőegységeiktől, rövid időre kettő is észlelte. Az ADS-B esetében a repülési magasság is meghatározó, abban a régióban 30.000 láb (9.145 méter) alatt nem működik a szolgáltatás, míg a több vevővel ellátott területeken ez az érték akár 150 méter is lehet.
A legtöbb légitársaság, köztük a Malaysian Airlines a karbantartás segítése érdekében egy ACARS elnevezésű rendszert is alkalmaz, ami a repülőgép rendszereinek jelentéseit VHF rádión, vagy műholdakon keresztül elküldi a felszállás, az emelkedés és a repülés adott pontjain, valamint a leszállás során. Az eltűnt gép hajtóműveit a Rolls Royce gyártotta. A cég a gép eltűnése előtt két valósidejű ACARS jelentést kapott, a Malaysian Airlines azonban nem árulta el, sikerült-e kideríteni bármit az adatokból. A Rolls Royce globális hajtómű állapot figyelő központja a Kuala Lumpuri Nemzetközi Repülőtérről történő felszálláskor, majd a Peking felé tartó emelkedés során kapta a két jelentést. A gép Malajzia és Vietnám között, a Thaiföldi öböl felett tűnt el.
Mindezeken túl ott van még a jól ismert "fekete doboz", ez azonban csupán tárolja, és nem sugározza az adatokat.
Mi újság a megfigyelő műholdakkal? - merülhet fel a kérdés. Az időjárási műholdak az egész bolygót fényképezik, felvételeik azonban többnyire nem elég nagy felbontásúak egy repülőgép megkereséséhez, magyarázta Jonathan McDowell, a Harvard-Smothsonian Asztrofizikai Központ szakértője. Mindössze megközelítőleg tíz amerikai, orosz és európai műhold képes kellően részletes képet biztosítani. Ezek nagyjából másfél óra alatt kerülik meg a Földet, egy néhány száz kilométer széles sávot képezve le. "Mindegyik csak pár százalékát fedi le a Földnek naponta" - tette hozzá McDowell, aki szerint számításba véve a karbantartási szüneteket, a felhőtakarókat és azt a tényt, hogy ezek a műholdak sem üzemelnek folyamatosan, legfeljebb 5 százalékát jelenítik meg a bolygónak, és nem jellemzően a nagy vízfelületekre összpontosítanak. "A nyílt óceán nem pont az a terület, ahol az ember képeket készít, mivel ott általában semmi érdekeset nem találni"
A Reuters beszámolója szerint a kommunikációs műholdak észlelhettek egy gyenge jelet a gépről az eltűnése után, a jel azonban nem adott semmilyen utalást a gép irányára vagy állapotára. Vannak azonban a nemzeteknek ezeknél alkalmasabb műholdjaik is a megfigyelésre, ilyenek a kémműholdak. Az amerikai Nemzeti Felderítési Hivatal (NRO) igen kiterjedt hálózattal büszkélkedhet, lefedve az egész világot. "Nem ismerjük ezeknek a műholdaknak a pontos képességeit, de valószínűleg élesebb képeket készítenek, mint polgári megfelelőik" - fogalmazott McDowell, aki úgy véli, az NRO eszközei fejlettebb szűrőkkel is el vannak látva, illetve maga a hivatal elemzőszoftverei is alkalmasak egy roncs kiszúrására az óceánon.
Kérdés, vajon az NRO rendelkezik-e valamilyen felvétellel a gépről? "Egyáltalán nem lehetetlen, de szerintem nem valószínű" - vélekedett McDowell. Alapvetően nem az NRO feladata a kereskedelmi repülőjáratok nyomon követése. Műholdjaik pályája azonban a nyilvánosság számára is ismert és több is egészen közel haladhatott el a repülőgép utolsó ismert lokációja felett, azonban nem biztos, hogy akkor éppen felvételeket is készítettel. "Ha az ügynökség rendelkezik felvétellel, akkor valószínűleg szép csendben átadja az információt az illetékes hatóságoknak" - mondta McDowell.
Sok műhold nem a látható tartományban készít felvételeket. Az NRO infravörös műholdjai a rakétakilövések hő nyomait kutatják világszerte és jó eséllyel észlelnének egy levegőben felrobbant repülőgépet is, a New York Times információi szerint az amerikai Hadügy Minisztérium átvizsgálta a megfigyelési adatokat, azonban nem talált bizonyítékot robbanásra.
A repülőgépek valóban nagyok, az óceán azonban sokkal nagyobb, állapítja meg a New Scientist repülési szakírója, Jacob Aron, hozzátéve, hogy az Air France 2009-ben az Atlanti-óceánba zuhant gépének roncsait két év után sikerült csak megtalálni. Emellett nem csak repülők tűnnek el a mélyben. 2013. február 4-én egy 1400 tonnás óceánjáró, a Ljubov Orlova vált köddé és azóta sem bukkantak a nyomára.
A repülőgépek azonban eleve jobban követhetők. Minden gép rendelkezik egy radar transzponderrel, ami rádiójeleken keresztül jelzi azonosságát és lokációját. Azonban amint kikerülnek a földi radarok hatótávolságából, néhány száz kilométerre a partoktól, a repülőgépek gyakran magukra maradnak, amíg a következő vevő körzetébe nem kerülnek. Van egy újabb rendszer is, az ADS-B, ami egyre nagyobb teret hódít. Ennek jelei GPS információkat is tartalmaznak a gép elhelyezkedéséről és sebességéről. Ezen adatok alapján jelezte egy amatőr repülőgép követő oldal, a FlightRadar24 a kanadai CBC-nek, hogy a maláj gép bár távol volt ugyan a vevőegységeiktől, rövid időre kettő is észlelte. Az ADS-B esetében a repülési magasság is meghatározó, abban a régióban 30.000 láb (9.145 méter) alatt nem működik a szolgáltatás, míg a több vevővel ellátott területeken ez az érték akár 150 méter is lehet.
A legtöbb légitársaság, köztük a Malaysian Airlines a karbantartás segítése érdekében egy ACARS elnevezésű rendszert is alkalmaz, ami a repülőgép rendszereinek jelentéseit VHF rádión, vagy műholdakon keresztül elküldi a felszállás, az emelkedés és a repülés adott pontjain, valamint a leszállás során. Az eltűnt gép hajtóműveit a Rolls Royce gyártotta. A cég a gép eltűnése előtt két valósidejű ACARS jelentést kapott, a Malaysian Airlines azonban nem árulta el, sikerült-e kideríteni bármit az adatokból. A Rolls Royce globális hajtómű állapot figyelő központja a Kuala Lumpuri Nemzetközi Repülőtérről történő felszálláskor, majd a Peking felé tartó emelkedés során kapta a két jelentést. A gép Malajzia és Vietnám között, a Thaiföldi öböl felett tűnt el.
Mindezeken túl ott van még a jól ismert "fekete doboz", ez azonban csupán tárolja, és nem sugározza az adatokat.
Mi újság a megfigyelő műholdakkal? - merülhet fel a kérdés. Az időjárási műholdak az egész bolygót fényképezik, felvételeik azonban többnyire nem elég nagy felbontásúak egy repülőgép megkereséséhez, magyarázta Jonathan McDowell, a Harvard-Smothsonian Asztrofizikai Központ szakértője. Mindössze megközelítőleg tíz amerikai, orosz és európai műhold képes kellően részletes képet biztosítani. Ezek nagyjából másfél óra alatt kerülik meg a Földet, egy néhány száz kilométer széles sávot képezve le. "Mindegyik csak pár százalékát fedi le a Földnek naponta" - tette hozzá McDowell, aki szerint számításba véve a karbantartási szüneteket, a felhőtakarókat és azt a tényt, hogy ezek a műholdak sem üzemelnek folyamatosan, legfeljebb 5 százalékát jelenítik meg a bolygónak, és nem jellemzően a nagy vízfelületekre összpontosítanak. "A nyílt óceán nem pont az a terület, ahol az ember képeket készít, mivel ott általában semmi érdekeset nem találni"
A Reuters beszámolója szerint a kommunikációs műholdak észlelhettek egy gyenge jelet a gépről az eltűnése után, a jel azonban nem adott semmilyen utalást a gép irányára vagy állapotára. Vannak azonban a nemzeteknek ezeknél alkalmasabb műholdjaik is a megfigyelésre, ilyenek a kémműholdak. Az amerikai Nemzeti Felderítési Hivatal (NRO) igen kiterjedt hálózattal büszkélkedhet, lefedve az egész világot. "Nem ismerjük ezeknek a műholdaknak a pontos képességeit, de valószínűleg élesebb képeket készítenek, mint polgári megfelelőik" - fogalmazott McDowell, aki úgy véli, az NRO eszközei fejlettebb szűrőkkel is el vannak látva, illetve maga a hivatal elemzőszoftverei is alkalmasak egy roncs kiszúrására az óceánon.
Kérdés, vajon az NRO rendelkezik-e valamilyen felvétellel a gépről? "Egyáltalán nem lehetetlen, de szerintem nem valószínű" - vélekedett McDowell. Alapvetően nem az NRO feladata a kereskedelmi repülőjáratok nyomon követése. Műholdjaik pályája azonban a nyilvánosság számára is ismert és több is egészen közel haladhatott el a repülőgép utolsó ismert lokációja felett, azonban nem biztos, hogy akkor éppen felvételeket is készítettel. "Ha az ügynökség rendelkezik felvétellel, akkor valószínűleg szép csendben átadja az információt az illetékes hatóságoknak" - mondta McDowell.
Sok műhold nem a látható tartományban készít felvételeket. Az NRO infravörös műholdjai a rakétakilövések hő nyomait kutatják világszerte és jó eséllyel észlelnének egy levegőben felrobbant repülőgépet is, a New York Times információi szerint az amerikai Hadügy Minisztérium átvizsgálta a megfigyelési adatokat, azonban nem talált bizonyítékot robbanásra.