Ötvös Tibor
Ha rajongó vagy, messze kerüld el a Rambo játékot
Nem voltak nagy elvárásaink a Rambo: The Video Game kapcsán, hiszen abból amit eddig láthattunk kiderült, hogy nem egy AAA-kategóriás alkotással lesz dolgunk. Igazából az ábécé hátsó soraiból, valahol a ZS-nél kellene keresni a megfelelő kategóriát.
De kezdjük az elején, ami egyébként John Rambo temetésével indul és igazából minden történés csupán egy visszaemlékezés. Az első szakaszban rögtön rácáfolnak a fejlesztők arra, hogy a filmek szolgáltak alapul a cselekmény számára, hiszen egy olyan eseményt tudhatunk le, mely mind a könyvben mind az első filmben csak megemlítésre kerül. Ez pedig nem más, mint Rambo vietnami fogságba esése és menekülése.
És akkor most kezdjük az ekézést, amire rá is szolgál a játék. A játékmenet ugye a "gép visz előre, majd bizonyos pontokon elkezdek lövöldözni" vonalat képviseli, mely igen régen nem kapott már újabb "tagot". Ennek meg vannak az előnyei és a hátrányai is... sajnos utóbbiból jóval több akad. Előnye, hogy legalább átlátható a harc, hiszen mindig csak egy képernyővel kell foglalkoznunk (kivéve pár szakaszon). Ugyanakkor a célkereszt szinte automatikusan fogja be az ellenfeleket; még ha fedezékben is vagyunk, csak úgy nagyjából ráirányítjuk az ellenfélre a célkeresztet és már be is fogja... előbújunk, lövünk kettőt és vissza, majd jöhet a következő.
Az újratöltésnél négy lehetőségünk van: ha a kör alakú kijelzőn a sárga szakaszban nyomjuk meg a gombot, akkor dupla mennyiségű lőszert táraz be hősünk. Ha a fehérben, akkor az alap mennyiség kerül be. Ha pedig ezen kívül nyomjuk, akkor elhúzódik a procedúra és csak a fele tár kerül be. Ha nem nyomunk semmit, akkor a második verzió, az alap mennyiség kerül be a fegyverbe, amiből egyszerre kettő lehet nálunk, valamint időnként gránátokat is kapunk. A lőszerrel egyébként nem lesz gondunk, korlátlan mennyiség áll rendelkezésre.
Az életerőnk feltöltéséhez először megfelelő számú ellenfelet kell kicsinálni, ekkor töltődik a bal felső kijelzőnk és utána egy gomb megnyomásával minden ellenségünk tűzben égve látszódik és belassul, így van időnk kilőni őket és ezzel töltjük vissza a életerőt. Ennek okait senki ne kérdezze, nem igazán jöttünk rá. A harcos részek mellett a lopakodás adhat kis változatosságot, ám itt is akadnak gondok.
Először is az úgynevezett osonós részek igazából QTE jelenetek. Azaz SEMMI dolgunk nincs, csak néha megnyomni a megfelelő időben a felvillanó gombot. Ez a műfaj már nagyon régen kihalt, hirtelen csak a dilis lovag kalandjai ugranak be a Dragon's Lair sorozatból. Ezek a részek nagyon unalmasak, nem igazán élvezhetők, csak próbálunk gyorsan túljutni rajtuk.
A grafika nagyon alacsony szintet képvisel, a játékmenetet szokni kell (nem mozoghatunk, csak a fedezékbe bújhatunk ki-be, egyedül a célkereszt felett van befolyásunk) és kell egy nagy adag türelem is magához a programhoz. Ráadásul a hangok olyanok, mintha egy vödörbe rakott rádióból szólnának, főleg az átvezető jeleneteknél.
Ezek után nagyon komoly fenntartásokkal várjuk a Reef Entertainment berkeiben készülő Terminator alkotást és reméljük, hogy a készítők tanulnak a Rambo hibáiból és egy másik irányba indulnak el... vagy inkább hagyják az egészet. Ez ma így már kevés!
De kezdjük az elején, ami egyébként John Rambo temetésével indul és igazából minden történés csupán egy visszaemlékezés. Az első szakaszban rögtön rácáfolnak a fejlesztők arra, hogy a filmek szolgáltak alapul a cselekmény számára, hiszen egy olyan eseményt tudhatunk le, mely mind a könyvben mind az első filmben csak megemlítésre kerül. Ez pedig nem más, mint Rambo vietnami fogságba esése és menekülése.
És akkor most kezdjük az ekézést, amire rá is szolgál a játék. A játékmenet ugye a "gép visz előre, majd bizonyos pontokon elkezdek lövöldözni" vonalat képviseli, mely igen régen nem kapott már újabb "tagot". Ennek meg vannak az előnyei és a hátrányai is... sajnos utóbbiból jóval több akad. Előnye, hogy legalább átlátható a harc, hiszen mindig csak egy képernyővel kell foglalkoznunk (kivéve pár szakaszon). Ugyanakkor a célkereszt szinte automatikusan fogja be az ellenfeleket; még ha fedezékben is vagyunk, csak úgy nagyjából ráirányítjuk az ellenfélre a célkeresztet és már be is fogja... előbújunk, lövünk kettőt és vissza, majd jöhet a következő.
Az újratöltésnél négy lehetőségünk van: ha a kör alakú kijelzőn a sárga szakaszban nyomjuk meg a gombot, akkor dupla mennyiségű lőszert táraz be hősünk. Ha a fehérben, akkor az alap mennyiség kerül be. Ha pedig ezen kívül nyomjuk, akkor elhúzódik a procedúra és csak a fele tár kerül be. Ha nem nyomunk semmit, akkor a második verzió, az alap mennyiség kerül be a fegyverbe, amiből egyszerre kettő lehet nálunk, valamint időnként gránátokat is kapunk. A lőszerrel egyébként nem lesz gondunk, korlátlan mennyiség áll rendelkezésre.
Az életerőnk feltöltéséhez először megfelelő számú ellenfelet kell kicsinálni, ekkor töltődik a bal felső kijelzőnk és utána egy gomb megnyomásával minden ellenségünk tűzben égve látszódik és belassul, így van időnk kilőni őket és ezzel töltjük vissza a életerőt. Ennek okait senki ne kérdezze, nem igazán jöttünk rá. A harcos részek mellett a lopakodás adhat kis változatosságot, ám itt is akadnak gondok.
Először is az úgynevezett osonós részek igazából QTE jelenetek. Azaz SEMMI dolgunk nincs, csak néha megnyomni a megfelelő időben a felvillanó gombot. Ez a műfaj már nagyon régen kihalt, hirtelen csak a dilis lovag kalandjai ugranak be a Dragon's Lair sorozatból. Ezek a részek nagyon unalmasak, nem igazán élvezhetők, csak próbálunk gyorsan túljutni rajtuk.
A grafika nagyon alacsony szintet képvisel, a játékmenetet szokni kell (nem mozoghatunk, csak a fedezékbe bújhatunk ki-be, egyedül a célkereszt felett van befolyásunk) és kell egy nagy adag türelem is magához a programhoz. Ráadásul a hangok olyanok, mintha egy vödörbe rakott rádióból szólnának, főleg az átvezető jeleneteknél.
Ezek után nagyon komoly fenntartásokkal várjuk a Reef Entertainment berkeiben készülő Terminator alkotást és reméljük, hogy a készítők tanulnak a Rambo hibáiból és egy másik irányba indulnak el... vagy inkább hagyják az egészet. Ez ma így már kevés!