Kiadó: Activision
Fejlesztő: Radical Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom X3 8750 processzor, 2 GB RAM, Nvidia GeForce 8800 GT vagy ATI Radeon HD 4850 grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad 2,7 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 3 GHz-es processzor, 4 GB RAM, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Prototype, GTA-sorozat
Kategória:külsőnézetes sandbox akció

A 2009-ben megjelent első Prototype annak idején üde színfoltja volt az egyre inkább befülledő sandbox akciójátékoknak, hiszen az óriási szabadon bejárható világ mellett egy olyan koncepciót tett elénk, amelyben végre nem a drogkereskedelemé és nem az amerikai gettók hangulatáé volt a főszerep. A genetikailag mutálódott Alex Mercer kalandjai az állandó menekülésről és az emberi, valamint a mutánslét megpróbáltatásairól szóltak, a játék kivitelezése azonban a kitűnő körítés ellenére is hagyott maga után kívánnivalót. A kreatív ötletek dacára ugyanis motiválatlanok voltunk, gyakran elveszettnek éreztük magunkat az óriási világban, de a küldetések minősége is hagyott maga után kívánnivalót, így a kampány felénél már teljesen unalomba fulladt a játék. Leginkább ezeknek a hibáknak a javítását vártuk a Prototype 2-től, amellett természetesen, hogy a Radical Entertainment képes lesz még életet és hangulatot is varázsolni a végeredménybe.


A folytatás története teljes egészében az első rész eseményeihez kapcsolódik, ám aki nem nézi meg a menüből elérhető visszatekintő videót, netán nem olvasta el a második epizód megjelenése előtt kiadott képregényeket, az csak nehezen fogja megérteni majd, hogy miként is kerül az üldözött szerepébe Alex Mercer, avagy az első Prototype főhőse. Hogy ne rántsuk le idejekorán a leplet minden fontos részletről, többnyire elegendő annyit tudnunk az eseményekről, hogy a jelenlegi főszereplőnek, avagy James Hellernek kitűnő oka van arra, hogy tiszta szívből gyűlölje a Blacklight vírus elterjesztésével is vádolható Alexet, hiszen az ő rovására írja szeretett családjának halálát. James elhatározza, hogy az élete árán is, de megöli Mercert, ám az első összecsapás nem úgy sikerül, ahogyan azt eltervezte.

A teljes megsemmisülés helyett azonban mégis volt értelme az összetűzésnek, James ugyanis a harc közben megfertőződik a rejtélyes eredetű vírussal, és hasonló képességekre tesz szert, mint üldözöttje, így képes lesz undorító csápokat vagy pengékben, netán pörölyben végződő kezeket növeszteni ahhoz, hogy hatékonyabban vegye fel a harcot ellenfeleivel. James tetteinek következtében képes lesz továbbá szintet is lépni, így újabb mutáns tulajdonságokkal és speciális képességekkel gazdagítani arzenálját, amelyek mind-mind szükségesek lesznek ahhoz, hogy a végső csatában felvehessük a versenyt esküdt ellenségünkkel.


A Prototype 2 ismét nem kíméli majd a vérre és az erőszakra érzékeny rajongókat, hiszen a játékban újfent brutálisabbnál brutálisabb módszereket alkalmazhatunk ahhoz, hogy likvidáljuk az életünkre rontó katonákat. A különféle és egyben rendkívül változatos kivégzési módok mellett a második részben is megmaradt a sorozat jellegzetességének számító alakváltás lehetősége, amit hősünk úgy érhet el, ha a kiszemelt célszemélyt egy szintén elég gusztustalan animáció kíséretében magába olvasztja. Ez lesz az egyik olyan képesség – a sok közül –, amelyre felépül a játékmenet, hiszen amennyiben le kell ráznunk magunkról az üldöző katonákat, vagy meg akarjuk ismerni egy karakter múltját, ezáltal a történet egyik fontos momentumát, netán be kell szivárognunk egy erősen őrzött létesítménybe, akkor minden esetben alkalmaznunk kell ezt a képességet. Igencsak komoly előrelépés tapasztalható egyébiránt a Prototype 2-ben a küldetések változatosságát tekintve, hiszen bár egy idő után itt is belefuthatunk ismétlődésekbe, a készítők minden egyes feladatot megpróbáltak feldobni egy kis érdekességgel, aminek köszönhetően hajtani fog minket a kíváncsiság az újabb és újabb feladatok felkutatására, amelyek végigvezetnek minket az elég lassacskán kibontakozó történeten.

Jó ötlet volt még a fejlesztők részéről, hogy New York városát különféle zónákra osztották fel, így lesz zöld, sárga és vörös kerület, függően attól, hogy az adott helyen mennyire súlyos a fertőzés mértéke. Értelemszerűen a színek a környékek veszélyességi fokát hivatottak előre jelezni, így míg a zöld zónában nyugodtan sétálhatunk az utcán anélkül, hogy bármi baj történne, addig ugyanezt már nem tehetjük meg a vörös színezetű zónában, ahol szó szerint őrültek háza vár ránk.


Az elődhöz képest nagy változás, hogy lényegesen realisztikusabb és élettel telibb lett a játék világa, így a sandbox játékmenetnek sokkal több értelme lett, hiszen sokkal nagyobb élmény lesz mellékküldetések felkutatásával és az emberek riogatásával foglalatoskodni, netán csak szimplán felfedezni az óriási világot. Nagy sajnálatomra a környezet még mindig nem úgy reagál karakterünk jelenlétére, ahogyan az egy valódi katasztrófahelyzetben egy igazi mutáns láttán elvárható lenne.

Habár az emberek elkezdenek sikongatni és futkosni, de ha a valóságban a szemünk előtt a belső szerveinek megmutatásával valaki átalakulna egy másik emberré, minden bizonnyal nem csak ilyen általános reakciókat produkálnánk. Ennél még a GTA IV is többre volt képes ezen a téren, habár ez összességében azért a teljes játékra, az interaktivitásra, a küldetések változatosságára és egyéb momentumokra is igaz, annak ellenére, hogy a Prototype 2-ben azért merőben más a koncepció, és csak az alapok hasonlatosak egymással.

Rendkívül hangulatosnak tekinthetők a játékban – még mindig – a mutáns erő kihasználásával járó lehetőségek, így például az épületek oldalán való felrohanás, a következmények nélküli leugrás, a repülés vagy éppen az, hogy csak úgy felkaphatunk egy hatalmas autót, majd hozzávághatjuk azt egy másikhoz. A szintlépéseknek köszönhetően ráadásul karakterünk érezhetően egyre erősebb és egyre jobb lesz a pusztításban és a kihívások megoldásában, szóval érdemes több mellékküldetést felkutatni magunknak.


Habár a Prototype 2 hagyományos többjátékos móddal nem rendelkezik – felesleges is lenne –, de a Radical Entertainment megalkotott egy Radnet névre keresztelt rendszert, amire minden egyes játékos regisztrálhatja magát a dobozhoz mellékelt kód segítségével. A Radnet aktiválása azért lehet előnyös, mert így hozzájuthatunk ahhoz a plusz 55 DLC csomaghoz, amelyek apránként szivárognak be a játékba, így új fegyverek, képességek és lehetőségek mellett természetesen még bónusz mellékküldetések is elérhetővé válnak, amivel többjátékos mód nélkül is kitolható a kampány időtartama. Grafika: A Prototype 2 az első részt is meghajtó Titanium grafikus motor továbbfejlesztett, 2.0-s változatát használja, aminek köszönhetően a küllem értelemszerűen sokkal szebb és realisztikusabb lett, mint az előd esetében. Az ott megtapasztalható sterilség nyomtalanul eltűnt a játékból, mellette azonban – a hatalmas játéktér töltések nélküli kezelésének ellenére is – optimalizált maradt, így a gyengébb számítógépeken is korrekt futási sebességet és megjelenítést érhetünk majd el. A pontlevonást azonban így is kiérdemli a játék, mert a részletesség egyáltalán nem az erőssége, ez pedig leginkább a gyorsan pörgő jeleneteknél tűnik ki, de a sok-sok ugyanolyan épület sem nevezhető túl látványosnak.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A Prototype 2 kezelőfelülete egy kicsit túlzsúfoltnak tekinthető, túl sok felesleges információval tömték tele a készítők, amelyek ugyan nem befolyásolják a játékélményt, de gyakran okoznak kellemetlen összképet. Az irányítás esetében már az első rész is komoly hiányosságoktól szenvedett, így a tökéletes élmény érdekében szükséges volt hozzá egy kontroller, és nincs ez másként a folytatás esetében sem. James irányítása gyakran elég körülményes, ami leginkább az akrobatikus mutatványok és a mozgás esetében mutatkozik meg, de a harcok ettől függetlenül is pörgősek maradnak.

Játszhatóság: A játék ugyan nem tartalmaz hagyományos multiplayer módot, de ettől eltekintve is többször tíz órát ki lehet hozni belőle, ha a kampány főküldetései mellett a mellékes kihívásokra is nagy figyelmet szentelünk. Ennél lényegesen hosszabb időre is leköthetjük vele magunkat, ha szeretjük a céltalan rombolást vagy ugrándozást egy hatalmas virtuális világban.

Intelligencia, nehézség: A skálázható nehézségnek köszönhetően a Prototype 2-re nem lehet túl sok panasszal élni ezen a téren, hiszen bárki megtalálhatja magának a megfelelő szintet, az intelligencia esetében azonban már találhatunk kivetnivalót. Az ellenfelek ugyanis nem taktikáznak, általában a túlerőre építenek, mindez pedig az élesebb küldetések során mutatkozik meg a leginkább.

Hangok, zene: Habár a zenék nem túl meggyőzőek a játékban – pedig külön is elérhetővé tették a dalokat a készítők –, de a szinkronok és az egyéb hangeffektek – különösen a mutációhoz kapcsolódók, illetve a robbanások – nagyon hatásosra sikeredtek.

Összefoglalás: A Prototype 2 mindent összevetve sokkal jobban sikerült, mint közvetlen elődje, hiszen immáron nem csak a rombolással és az őrjöngéssel tudjuk hosszabb távon is lekötni magunkat benne, hanem a küldetésekkel és a mellékes feladatokkal, valamint az élő és lélegző város felfedezésével is. Tökéletesnek még mindig nem tekinthető a végeredmény, de az egyedi koncepció továbbra is elviszi a hátán a programot, az pedig egyértelműen világbajnok ötlet volt a Radical Entertainment részéről, hogy az első rész főhősét teszik meg a folytatás főellenfelének. Aki annak idején szerette az elsőt, az biztosan imádni fogja a Prototype 2-t is!