Kiadó: 1C Company
Fejlesztő: Best Way
Honlap

Rendszerkövetelmények
Minimum: 2,6 GHz-es processzor, 1 GB RAM, 256 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E6550 2,33 GHz-es vagy Athlon 64 X2 Dual Core 4200+ processzor, 2 GB RAM, 512 MB V-RAM-mal rendelkező grafikus kártya, 5 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Men of War-sorozat, Soldiers: Heroes of World War II, Faces of War
Kategória: stratégia

Az Ukrajnából származó Best Way stúdiója az utóbbi években első számú második világháborús stratégiafejlesztővé nőtte ki magát a Men of War-sorozatnak köszönhetően. A piacon ugyanis jelenleg egyetlen olyan RTS sem létezik, amelyik olyan kiváló hangulattal, játékmenettel, nem mellesleg pedig történelmi alapossággal dolgozik, mint a 2010 óta töretlen népszerűségnek örvendő franchise. Ugyan a játék szellemi elődjeinek számító Soldiers: Heroes of World War II és Faces of War is kitűntek már a legtöbb cím közül, a Men of War, illetve a hozzá készült "kiegészítők" azonban olyan eredeti atmoszférát tudtak közvetíteni a játékosok számára, amelyek feledhetetlenné tették mindegyik epizódot.

A bővítmények érdekessége ugyanakkor az volt - önállóan futtatható mivoltuk és teljes játéknyi tartalmuk mellett -, hogy képesek voltak az alapjátékhoz képest egyediséget felmutatni. Az elsőként érkező Red Tide például a gerillaharcokat helyezte előtérbe, az Assault Squad a többjátékos módra koncentrált, a Vietnam pedig már koncepciójával alaposan kitűnt a többi rész közül. A Condemned Heroes címre keresztelt legújabb epizód - amit hívhatunk kiegészítőnek, de akár önálló címnek is - azonban ismét visszatér a második világháborúba, hogy azt a vonalat kövesse, amit korábban a legendás alapjáték lefektetett.


Hogy minek nevezzük a legújabb Men of War-epizódot, az egy nagyon fontos kérdés, hiszen minden téren - kezelőfelület, grafikus motor, játékmenet - ugyanaz, mint az alapok, ugyanakkor tartalmát tekintve több tucatnyi küldetés került bele, méghozzá négy kampányba rendezve, a bónusz bevetésekről nem is beszélve. A Condemned Heroes-ra tehát mindkét címke ráaggatható, ám mindez egy fikarcnyit sem vesz el a játék kitűnő érdemeiből, amelyeknek köszönhetően ismét megismerkedhetünk a világháború egy korántsem szokványos részletével.

A Best Way fejlesztői már korábban ráéreztek arra, hogy Sztálingrád vagy a Normandiai partraszállás ugyan látványos momentumai voltak az 1940-es években történt eseményeknek, ám akadtak még olyan fontos hadműveletek, amelyekről sem filmek, sem könyvek, sem játékok nem tettek említést a múltban, így tökéletes alapot nyújthatnak egy-egy újabb Men of War játékhoz. A legújabb epizódban például egészen pontosan az 1942-es esztendőbe repülhetünk vissza, de későbbi események is sorra kerülnek majd. A sztori Ukrajnában veszi kezdetét - a Best Way srácait mindig is jellemezte az egészséges hazafiasság -, és számtalan olyan ott megtörtént hadműveletet dolgoz fel, amelyről valóban csak a háború eseményei iránt alaposan érdeklődők hallhattak.


Éppen ezért az alkotással való ismerkedést ne rögtön a kampánnyal vagy a többjátékos móddal kezdjük - merthogy az is van -, hanem a főmenüben helyet kapott történelmi referenciák menüponttal. Itt ugyanis mindent megtudhatunk a kialakult helyzetről, minden egyes megmozdulásról, illetve a játékban irányításunk alá vont szovjet büntetőzászlóaljakról. A Condemned Heroes betöltését követően ugyanis többnyire ezen zászlóaljak katonáival fogunk megoldani különféle öngyilkos küldetéseket. Az efféle kisebb seregekbe általában olyan embereket sorozott be a szovjet hadsereg, akik valamiféle komolyabb, többnyire rendszerellenes bűntettet követtek el. A büntetőzászlóaljba kerülésükkel azonban ezt a bűnüket kiválthatták saját vérükkel, így amennyiben elvégezték a gyakran lehetetlennek tűnő küldetéseket, megbocsátást kaptak, és szabadon távozhattak - legalábbis a papírforma szerint.


A valóságban azonban ezek a zászlóaljak többnyire sosem élték túl a bevetéseket, gyenge felszereléseikkel ugyanis a jól kiképzett és felfegyverezett német hadsereggel kellett szembenézniük, akik az ukrán fronton még abszolút túlerőben voltak. A büntetőzászlóaljaknak pedig általában a piszkos munkát kellett elvégezniük, így például megtisztítani a német lőállásokat a Vörös Hadsereg számára, netán áttörni a rendkívül megerősített és bevehetetlennek vélt vonalakat. Természetesen akadtak azért olyan esetek, amikor ezek a zászlóaljak sikerrel jártak, így például a Condemned Heroes általunk irányított katonáit is győzelemre kell vezetnünk ahhoz, hogy teljesíthessük a kampányt. Amint azt a felvázolt koncepció is mutatja, mindez gyakran szinte lehetetlennek tűnő feladat lesz, de tesztünk alanya nem is lenne igazi Men of War játék, ha nem lennének benne efféle kihívások.

Az alkotás ugyanakkor már a kampány első missziójával be fogja lopni magát azoknak a szívébe, akik fülig szerelmesek voltak korábban az alapjátékba. Az első küldetés során ugyanis egy maroknyi katonával - szám szerint kettővel - kell átverekednünk magunkat néhány német lőálláson, majd - egy ellenséges páncélost elfoglalva - folytatni kell a hadműveletet egészen a kijelölt területig, ahol már nem csak egyszerű bakák, hanem páncélozott járművek és páncéltörő lövegek is várnak ránk. Ha egy ilyen bevezetéstől nem fog megdobbanni egyetlen Men of War-rajongó szíve sem, akkor már biztosan semmitől.


Megragadnám az alkalmat, és gyorsan elárulnám, hogy a későbbiekben olyan küldetések is várhatók, amelyekben hatalmas tankcsatákban kell részt vennünk, így aki az utóbbi epizódokból ezt hiányolta, most garantáltan kiélheti magát. A Condemned Heroes esetében érdemes megjegyezni, hogy túl sok újdonságot nem fog tartogatni a korábbi felvonások játékmenetéhez képest. Ugyan akad számtalan új uniformis, egység és fegyver is, de ezek sokat nem tesznek hozzá az alapokhoz. Ennek fényében mind a kitűnő fedezékrendszer, mind a direkt kontroll lehetősége változatlanul és továbbra is magas színvonalon maradt meg a játékban, akárcsak az inventory rendszere, amelynek köszönhetően bármelyik katonánkat felszerelhetjük az ellenséges egységektől elszedett fegyverekkel vagy lőszerekkel.

Utóbbira egyébiránt a büntetőzászlóaljak híresen rossz felszereltsége miatt óriási szükségünk is lesz a Condemned Heroes-ban, amely számtalan kitűnő és izgalmas küldetés keretein belül mutatja be nekünk a második világháború egy új szegletét. Újdonság ugyan a történeten és az újabb csatatereken kívül nem sok van, de a sok-sok órányi friss játékidő, valamint az általa közvetített élmény mindenért kárpótolni fog minket. Grafika: A játék bejelentésének pillanatában felcsillant a remény, hogy a Best Way egy vadonatúj grafikus motort készít a legújabb Men of Warhoz, de ez később sajnos csakhamar szóbeszédnek bizonyult. Ugyan egyes vélekedések szerint a játék szebb lett elődeihez képest, ebből azonban nem sokat látni. Azt viszont már annál inkább, hogy a háttérben megbújó technológia egyre jobban ráncosodik, így ami 2010-ben szép volt, 2011-ben pedig még elfogadható, az 2012-be érve már kezd csúnyácska lenni. Madártávlatból még mindig korrekt látványt nyújt a Condemned Heroes, közelről azonban már kopottasnak és kidolgozatlannak tűnnek az objektumok és az egységek. Óriási hiba lenne még egy részt ezzel a grafikus motorral megjelentetni, az ugyanis már erősen a közepes kategóriába tartozna. Most még azért kicsit jobb annál!

Kezelőfelület, irányíthatóság: A legújabb Men of War teljes egészében az alapjátékból megörökölt kezelőfelülettel és irányítással rendelkezik, így azzal kapcsolatban semmiféle negatívumot nem lehetne felróni számára. A kezelőfelület továbbra is egyszerűnek és átláthatónak, ámbár mai szemmel már egy kicsit fapadosnak tűnik, az irányítás pedig a kitűnő fedezékrendszernek, az egyszerű egységkezelésnek, valamint a direkt kontroll lehetőségének köszönhetően - amikor egy egység felett teljes hatalmunk van - tökéletessé varázsolják ezt a szempontot.

Játszhatóság: Mivel az alapjáték óta az egyik legtartalmasabb Men of War-epizódot köszönthetjük a Condemned Heroes képében, amely négy kampányt, bónuszküldetéseket, valamint még többjátékos módot is tartalmaz, ezért balgaság lenne nem maximális pontszámmal jutalmazni a szavatosságot. A játék garantáltan hetekre, kevés szabadidővel rendelkezők esetében akár hónapokra elegendő elfoglaltságot jelenthet.

Intelligencia, nehézség: A Men of War-játékok esetében mindig is kényes téma volt a nehézségi szint, valamint az intelligencia. A Condemned Heroes-ban a nehézség témakörében fejlődést, az intelligenciával kapcsolatban viszont stagnálást véltem felfedezni. Az alkotás ugyanis a sorozat első olyan tagja volt, amelyben legkönnyebb fokozaton gyakran valóban könnyűnek, de leginkább megoldhatónak éreztem a feladatokat. Ez nem azt jelenti, hogy így nem képes megizzasztani minket a program, de a gyakorlott stratégiák inkább rögtön normál fokozaton kezdjék a háborúzást.

Az intelligencia esetében a Men of Warnak - a legtöbb stratégiához hasonlóan - voltak hiányosságai, amelyeket sajnos a legújabb részben sem tudtak orvosolni a készítők, sőt mi több, én úgy vettem észre, hogy nem is nagyon akartak. A legtöbb ellenséges egység például még mindig a túlerőre épít, csak nagy bajban használ fedezéket, de akkor úgy begubózik, hogy tankkal sem lehet kirobbantani onnan, egyszóval se nem túl realisztikus, se nem túl kiegyensúlyozott a mesterséges intelligencia, de a sorozat mentségére szóljon, hogy még így is jobb, mint a nagy átlag.

Hangok, zene: Ugyan a zenék és a szinkronok esetében ezúttal sem sikerült túl emlékezeteset alkotniuk az ukrán fejlesztőknek - a szint azért bőven megvan -, a különféle hangeffektek, a tankok robajai, a lövések hangjai és egyebek viszont ismét olyannyira realisztikusra sikeredtek, hogy amiatt minden szívfájdalom nélkül megérdemli a játék ezen része a maximális pontszámot.

Összefoglalás: A korosodó grafikus motor ellenére a Best Way maroknyi csapatának sikerült ismét egy feledhetetlen Men of War-epizóddal előállnia a Condemned Heroes cím alatt. Tény, hogy a játék lehetne szebb, illetve sokan örültek volna több újdonságnak is, de a koncepció, az új történet, a küldetések, valamint az utánozhatatlan hangulat ismét megvett minket kilóra. Aki szerette az alapjátékot, annak garantáltan elegendő lesz belepillantania az első küldetésbe ahhoz, hogy rögtön elvarázsolja a sorozat utánozhatatlan világa. Legközelebb azonban már igazán örülnénk egy Men of War 2-nek, de legalábbis mérhető mennyiségű újdonságnak!