Kiadó: Warner Bros. Interactive Entertainment
Fejlesztő: Day 1 Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Windows XP, Vista vagy Windows 7, Intel Core 2 Duo 2,4 GHz/AMD Athlon X2 4800+, 2 GB RAM, 256 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Windows XP, Vista vagy Windows 7, Intel Core 2 Duo 2,93 GHz/AMD Phenom II X2 550, 4 GB RAM, 512 MB VRAM-mal rendelkező grafikus kártya, 10 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: F.E.A.R., F.E.A.R. 2: Project Origin
Kategória: FPS

Amikor 2005-ben megjelent a Monolith gondozásában készült F.E.A.R., szinte a teljes játékvilág egy emberként üdvözölte a programot, hiszen a fejlesztőknek sikerült egy olyan FPS lövöldét alkotniuk, amelyben az akciózás és az ötletek éppen olyan fontos szerepet kaptak, mint az ijesztgetés. A fejlesztőknek sikerült maradandót alkotniuk, hiszen nem brutalitással és vérengzéssel érték el bennünk a félelmet, hanem pszichikai ráhatással, ami egy Alma nevű kislány köré felépített történettel vált teljessé.

Mivel a játék elég sikeres lett, az illetékesek úgy döntöttek, hogy érdemes lenne egy második epizóddal sorozattá formálni a programot, így elkészülhetett a F.E.A.R. 2. Project Origin, amely bár lényegesen komolyabb hangsúlyt fektetett a lövöldözésekre és az akciókra, a Monolith azért gondoskodott kellő mennyiségű horrorról is. Mivel a folytatás is elég szép eredményeket zsebelhetett be, nem is volt kérdéses, hogy trilógiává bővül-e a széria. A játékban átélt rémálmok azonban nagyon hamar valósággá váltak akkor, amikor kiderült, hogy nem a Monolith, hanem a Day 1 Studios végzi a harmadik rész fejlesztési munkálatait. Hogy mindez mennyire látszik meg a végeredményen, azt az alábbi tesztben igyekszünk kideríteni.


A sorozat korábbi epizódjai híresek voltak arról, hogy történetük elég egyszerű volt ahhoz, hogy cselekményüket néhány mondatban össze lehessen foglalni. A F.E.A.R. 3 esetében ilyen problémánk nem lesz, hiszen tulajdonképpen nem is beszélhetünk sztoriról. A rövidke történet - amit nem lehet úgy elmondani, hogy ne lőjünk le lényeges momentumokat - jelen esetben is teljesen kusza, ide-oda dobálnak minket benne, gyakran teljesen összefüggéstelenül, méghozzá a legtöbbször olyan pályákra, amelyek egyáltalán nem illenek a korábban megismert koncepcióba.

A középpontban természetesen ismét Alma áll, de az illetékesek lényegesen nagyobb hangsúlyt fektettek egy sokak szerint nem ideillő újdonságnak, ami a kooperatív mód, valamint a teljes egészében erre felépített játékmenet. A kampány ennek köszönhetően nem az ijesztő megvalósításra, nem a történet alakítására, a felfedezésre, hanem leginkább az akciózásra lett kiélezve. Az összes pálya érezhetően úgy lett kialakítva, hogy azon egy társunkkal együttműködve haladhassunk. Természetesen lehetőségünk lesz egymagunk is átélni a F.E.A.R. 3-at, ebben az esetben azonban számolnunk kell azzal, hogy a rövidke cselekmény ellenére is elunjuk magunkat már a második, harmadik pálya környékén.


A játék egyébiránt két főhőst is felvonultat, így a sorozat világához mérten normális Point Man, illetve a már nem élő, de mégis elég aktív Paxton Fettel közül választhatunk, ha szeretnénk kiélvezni a program imént említett újdonságát. A két karakter között természetesen nagyon komoly különbségek vannak, így már most biztos tétem van arra, hogy a legtöbb fanatikus óriási vitákat követően tud csak megegyezni majd arról, hogy ki melyik hőst irányítsa. Point Man ugyanis egy teljesen átlagos, csak a fegyverek szaván értő karakter, aki a sorozatban jól ismert időlassítás birtokosa, de alapesetben egy nagyon unalmas hős. Fettel ezzel szemben komoly mentális erő birtokában van, képes varázslattal leteríteni ellenfeleit, de egy gombnyomásra belebújhat bárkinek a bőrébe, így akár egy katonáéba is, aminek köszönhetően tulajdonképpen teljes egészében hasonulni fog Point Manhez.

Itt feltehetjük a költői kérdést, hogy a fentiek értelmében a többség vajon előbbi vagy utóbbi karaktert választaná szívesebben a játékban? Mindemellett érdemes tudni, hogy ha egymagunk vágunk neki a kampánynak, azt csak és kizárólag Point Mannel tehetjük meg, majd ha teljesítettük az adott szintet, akkor elérhető lesz Paxton Fettel is. Vele egyébiránt érdemes még egyszer átélni a történetet, hiszen hangsúlyoznám, hogy lényegesen érdekesebb karakter, mint társa, nem mellesleg pedig változatosabb játékmenetet is kínál. Ha már szóba került a játékmenet, kiemelendő, hogy egyedül valóban nagyon unalmas lesz a kampány; ismétlődő, monoton, és szinte folyamatosan csak a lövöldözésre koncentráltak megalkotása közben a fejlesztők. Ez egyértelműen a kooperatív móka megvalósítása miatt lett így, hiszen a második, de leginkább az első részben megismert játékélmény elég unalmas lett volna ebben a formában. Ennek köszönhetően búcsút inthetünk a klausztrofóbiát előidéző helyszíneknek, az ijesztgetős részeknek, az a hangulat ugyanis, amit korábban megszerettünk, sajnos már csak nyomokban van jelen a játékban. Előfordul ugyanis egy-egy Alma jelenés, helyenként még néhány szörnyeteg is előugrik a sötétből, de ezek korántsem úgy lettek megvalósítva, hogy ránk hozzák a frászt.


A pályák nagy részét fegyverünket markolászva fogjuk átélni, és hiába maradt meg a részben átalakult, de jól működő fedezékrendszer vagy az időlassítás, a legtöbb összecsapás esetében azt éreztem, hogy egy teljesen átlagos FPS játékban lövöldözöm, amely tele van scriptelt jelenetekkel, így például amíg le nem lövöm az utolsó katonát is, addig biztosan nem fog kinyílni a továbbjutáshoz szükséges ajtó és a többi. A harcok negatívumai közé tartozik továbbá, hogy ellenfeleink tulajdonképpen a semmiből érkeznek, képesek folyamatosan újratermelődni, és érezhetően a fejlesztők közül senkit sem érdekelt a realizmus, a lényeg, hogy folyamatosan túlerőben legyenek.

Ugyan a F.E.A.R. korábbi epizódjaiban is gyakran keveredtünk óriási csetepatékba, de ott mindig lehetőségünk volt fellélegezni, vagy legalábbis biztosan megszakította a harcokat egy-egy igazán horrorisztikus jelenet. Ilyennel a harmadik részben szinte egyetlen alkalommal sem fogunk találkozni, aminek köszönhetően úgy érzem, hogy a programozók éppen attól a kettősségtől fosztották meg a játékot, amiért azt megszerettük. Ha gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy olyan lett a F.E.A.R. 3, mintha az előző felvonásokból kivettük volna az ijesztő részeket és meghagytuk volna a csupasz akciót, ami hangsúlyoznám továbbra is, hogy jó, de nem elég változatos, nem mellesleg pedig önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megkedveljük az alkotást.

Hiába pattanhatunk egyes pályákon különböző lépegetőkbe, hiába lesz többféle felvehető fegyver, hiába támadnak ránk zombik, túlvilági szörnyek vagy egyszerű katonák, ha az a jellegzetes hangulat már a múlté. Erre a kultuszrombolásra egyébiránt rátesz még egy lapáttal a pályaszerkesztés is, amelyek között számtalan olyan helyszínt találhatunk, amelyik egyáltalán nem illik a sorozat koncepciójába. Ilyen például, amikor fényes nappal, egy szegénynegyeden küzdjük át magunkat, de szinte az összes színhelyről ki lehetne emelni olyan megoldást vagy részletet, amit nem szívesen látunk viszont egy F.E.A.R. játékban. A Day 1 Studios amatőrségére utal továbbá, hogy a pályák már - már feltűnően lineárisak lettek, a valósághűség legkisebb jelét sem tartalmazza a legtöbb úttorlasz vagy elzárt rész, ami úgy gondolom, hogy ismét visszalépés a korábbi epizódokhoz képest.


Hogy valami jót is mondjak a játékról, a kooperatív mód a fentiek ellenére sem rossz, ha találunk egy barátot hozzá, akkor jól el lehet szórakozni a nyolc szinten. De szerintem nem csak én, hanem a fanatikusok nagy többsége is inkább a jól bevett egyjátékos kampányhoz ragaszkodik, mert így tulajdonképpen sem az egyik, sem a másik nem sikerült kiemelkedőre. Az alkotás természetesen tartalmaz hagyományos multiplayer lehetőséget is, itt azonban szintén nem találkozhatunk újdonságokkal, még a Call of Duty zombis mókáját lenyúló játékmód sem mozgatta meg a fantáziámat.

Jó ötlet szerint épül fel azonban a fejlődési rendszer, amelynek köszönhetően játékstílusunk alapján léphetünk szinteket. Tulajdonképpen bármit is teszünk, azért pontokat kapunk, így fedezékből tüzelve, fejekre vadászva a program mindent értékelni fog, szintlépéskor pedig növekedhet a mentális képességünk - hosszabb ideig tart az időlassítás -, vagy több töltényt vihetünk magunkkal egy adott fegyverhez és a többi. Mindez azonban édeskevés ahhoz, hogy őszintén mosolyoghassunk a F.E.A.R. 3-ra, hiszen én inkább tapasztaltam visszalépést a második részhez képest, mintsem fejlődést. Grafika: A számtalan negatívum után még mindig van olyan részlete a játéknak, amivel össze tudjuk akasztani a bajszunkat, a harmadik F.E.A.R. ugyanis bár nem olyan csúnya, mint például a Duke Nukem Forever, de nagyon közel jár ahhoz a szinthez. Igaz, hogy itt nincsenek elmosódott és pixeles textúrák, de van helyettük egy olyan küllem, ami néhány évvel ezelőtt, úgy 2005 - 2006 táján még szép lett volna, manapság azonban maximum a 999 forintos játékszoftverek kategóriájában jelennek meg hasonló kinézettel bíró programok.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Kezelőfelületét tekintve a játék semmiféle újdonságot nem hozott az elődhöz képest, így a gyakorlott F.E.A.R. rajongók szinte azonnal otthonosan kezelik majd a programot. Irányíthatóságát szemlélve az alkotásba szintén nem lehet belekötni, a fedezékrendszer használata ugyan módosult, de mivel tulajdonképpen maximum kétgombos megoldást alkalmaztak az illetékesek, nem lesz vele problémánk, ahogyan az irányítás többi momentumával sem.

Amiért ez a részlet nem kapja meg a maximális pontszámot, az a F.E.A.R. játékok egyik idegesítő jellegzetessége - a második epizódtól kezdve legalábbis -, miszerint a haladás és a lépkedés kameramozgással lett párosítva, ezáltal pedig rövid időn belül képes fejfájást elérni a program.

Játszhatóság: Az alkotás rendkívül rövid, mindössze néhány óra alatt kijátszható kampánnyal rendelkezik. Ha csak az egyik karakterrel kívánjuk átélni a kampányt, akkor nagyjából 3 - 4 órás élményre számíthatunk, ami borzasztóan kevés, és egyértelműen a kooperatív mód megjelenésének számlájára írható. A F.E.A.R. 3 tehát a korábbi részekben megtapasztaltakkal ellentétben nem a magányos játékosoknak szól.

Intelligencia, nehézség: Az automatikusan visszatöltődő életerőnek és karaktertől függően az időlassításnak vagy egyéb képességeknek köszönhetően elég nehéz meghalni a játékban, így komolyabb nehézségi szinten is játszható marad, kevés kihívást nyújt. A kampány pályáin azt vettem észre, hogy állandó kiegyensúlyozatlanság kísérte küldetéseinket, így néha irreálisan nehéz vagy éppen könnyű szakaszok váltották egymást, ami nehézségi szinttől függetlenül megfigyelhető volt.

Intelligencia tekintetében sem villant nagyot a játék, az ellenfelek ugyan használják a fedezékeket, de gyakran inkább a nyers erőre támaszkodnak, ami a legtöbb csatát unalmassá teszi.

Hangok, zene: Egy horrorisztikus játék esetében nagyon fontos, hogy a hanghatások és a zenék alátámasszák a hangulatot. Mivel azonban a hangulat szinte minden formában kiveszett a programból, ezért ne csodálkozzunk, hogy a muzsikák és a hangeffektek terén is középszerű megoldásokat találunk. Ami viszont kétségkívül feljavítja ezt a pontszámot, az a szinkronhangok milyensége, amire igazán nem panaszkodhatunk.

Összefoglalás: A legtöbb rajongó szinte biztosan nem ilyen folytatást várt a F.E.A.R. 2-höz, hiszen a Day 1 Studios a sorozat harmadik epizódjával szó szerint tönkretette a játék koncepcióját, a kooperatív mód, a horrorisztikus részek szinte teljes hiánya, valamint a lövöldözős részek előtérbe hozása szöges ellentétei annak, ami eddig eszünkbe jutott a címről. A kooperatív móka szerelmeseinek természetesen ettől még nyújthat néhány kellemes percet a késztermék, de a sorozat igazi rajongói visszasírják a Monolith által fejlesztett részek hangulatát. Majd talán legközelebb!