SG.hu·
Öt éven belül kiléphet a Naprendszerből a Voyager 1
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Földtől legnagyobb távolságban barangoló űrszonda, a Voyager 1.
A bolygónktól jelenleg 17,4 milliárd kilométeres távolságban található, sokat látott űreszköz határozott változást észlelt a közegéül szolgáló részecskék áramlásában. A Napból érkező részecskék, vagyis a napszél a szonda jelenlegi tartományában már nem kifelé, hanem oldalirányba mozog. Ez azt jelenti, hogy a Voyager már egészen közel járhat a csillagközi űrhöz.
Edward Stone, a Voyager projekt tudósa az űrszondát és azt az információáramlást méltatta, ami immár 33 éve látja el újabb és újabb adatokkal a tudományt. "Amikor a Voyager elhagyta a bolygót az űrkorszak még csak a huszadik évében járt, így nem volt semmilyen alapunk, amiből következtethettünk volna, hogy ilyen sokáig bírja majd a szonda" - nyilatkozott a BBC-nek. "Nem tudtuk milyen messzire kell utaznunk, hogy kilépjünk a Naprendszerből. Most már tudjuk, hogy nagyjából öt év múlva, első alkalommal kijuthatunk"
A Voyager 1 1977. szeptember 5-én, míg ikertestvére, a Voyager 2 1977. augusztus 20-án indult el a világűr felé. A két NASA szonda kezdeti célja a külső bolygók, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz felderítése volt, ezt a feladatot 1989-ben teljesítették. Ezután a mélyűr felé küldték őket, az általános irányként a galaxis középpontját határozva meg.
A szondákat radioaktív energiaforrásaik éltetik, ezeknek köszönhetően műszereik ma is jól működnek, és 33 év elteltével folyamatosan sugároznak adatokat a Föld felé, bár a hatalmas távolság miatt egy-egy rádióüzenet eljutásához 16 órára van szükség.
A legfrissebb megfigyelések a Voyager 1 LECP (Low-Energy Charged Particles) műszerétől érkeztek, ami a napszél sebességét követi nyomon. Ez a töltéssel rendelkező részecskeáramlat egy buborékot képez a Naprendszer körül, ezt nevezik helioszférának. A szél szuperszonikus sebességgel halad egészen addig, míg át nem lép egy lökéshullámot, a terminációs lökést (termination shock). Ezen a ponton a szél drasztikus lassulásba kezd és felmelegszik, ez a tartomány, ahol mindez lejátszódik a mágneses hüvely (heliosheath). A Voyager mérései szerint jelenlegi lokációjánál a napszél sebessége nullára csökkent. "Elértük azt a pontot, ahol a napszél, ami egészen mostanáig folyamatosan kifelé áramlott, már nem kifelé, csupán oldalirányba mozog " - mondta dr. Stone, pasadenai Caltech kutatója.
Ez a jelenség a kifelé áramló szél és a más csillagoktól befelé áramló anyag találkozásából adódó erőkiegyenlítődés következménye, a kettő közötti határ a Naprendszer "hivatalos" pereme, a heliopauza. Amint a Voyager átlépi ezt a határvonalat, a csillagközi űrben találja magát.
A változás első jeleit júniusban észlelték, az észlelés megerősítésére azonban további adatokra volt szükség. "Amikor felismertem, hogy szilárdan nullákat mérünk, teljesen elképedtem" - mondta Rob Decker, a LECP társ-felügyelője, a marylandi Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának tudósa. "A 33 éve szolgáló Voyager megint valami teljesen újat mutatott"
A szonda másodpercenként 17 kilométeres sebességgel halad a heliopauza felé. Dr. Stone várakozásai szerint az átlépés néhány éven belül megtörténik. A Voyager 2 bár hamarabb indult útnak, egy lassabb pályán halad, jelenleg 14 milliárd kilométerre van a Földtől.
A bolygónktól jelenleg 17,4 milliárd kilométeres távolságban található, sokat látott űreszköz határozott változást észlelt a közegéül szolgáló részecskék áramlásában. A Napból érkező részecskék, vagyis a napszél a szonda jelenlegi tartományában már nem kifelé, hanem oldalirányba mozog. Ez azt jelenti, hogy a Voyager már egészen közel járhat a csillagközi űrhöz.
Edward Stone, a Voyager projekt tudósa az űrszondát és azt az információáramlást méltatta, ami immár 33 éve látja el újabb és újabb adatokkal a tudományt. "Amikor a Voyager elhagyta a bolygót az űrkorszak még csak a huszadik évében járt, így nem volt semmilyen alapunk, amiből következtethettünk volna, hogy ilyen sokáig bírja majd a szonda" - nyilatkozott a BBC-nek. "Nem tudtuk milyen messzire kell utaznunk, hogy kilépjünk a Naprendszerből. Most már tudjuk, hogy nagyjából öt év múlva, első alkalommal kijuthatunk"
A Voyager 1 1977. szeptember 5-én, míg ikertestvére, a Voyager 2 1977. augusztus 20-án indult el a világűr felé. A két NASA szonda kezdeti célja a külső bolygók, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz felderítése volt, ezt a feladatot 1989-ben teljesítették. Ezután a mélyűr felé küldték őket, az általános irányként a galaxis középpontját határozva meg.
A szondákat radioaktív energiaforrásaik éltetik, ezeknek köszönhetően műszereik ma is jól működnek, és 33 év elteltével folyamatosan sugároznak adatokat a Föld felé, bár a hatalmas távolság miatt egy-egy rádióüzenet eljutásához 16 órára van szükség.
A legfrissebb megfigyelések a Voyager 1 LECP (Low-Energy Charged Particles) műszerétől érkeztek, ami a napszél sebességét követi nyomon. Ez a töltéssel rendelkező részecskeáramlat egy buborékot képez a Naprendszer körül, ezt nevezik helioszférának. A szél szuperszonikus sebességgel halad egészen addig, míg át nem lép egy lökéshullámot, a terminációs lökést (termination shock). Ezen a ponton a szél drasztikus lassulásba kezd és felmelegszik, ez a tartomány, ahol mindez lejátszódik a mágneses hüvely (heliosheath). A Voyager mérései szerint jelenlegi lokációjánál a napszél sebessége nullára csökkent. "Elértük azt a pontot, ahol a napszél, ami egészen mostanáig folyamatosan kifelé áramlott, már nem kifelé, csupán oldalirányba mozog " - mondta dr. Stone, pasadenai Caltech kutatója.
Ez a jelenség a kifelé áramló szél és a más csillagoktól befelé áramló anyag találkozásából adódó erőkiegyenlítődés következménye, a kettő közötti határ a Naprendszer "hivatalos" pereme, a heliopauza. Amint a Voyager átlépi ezt a határvonalat, a csillagközi űrben találja magát.
A változás első jeleit júniusban észlelték, az észlelés megerősítésére azonban további adatokra volt szükség. "Amikor felismertem, hogy szilárdan nullákat mérünk, teljesen elképedtem" - mondta Rob Decker, a LECP társ-felügyelője, a marylandi Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának tudósa. "A 33 éve szolgáló Voyager megint valami teljesen újat mutatott"
A szonda másodpercenként 17 kilométeres sebességgel halad a heliopauza felé. Dr. Stone várakozásai szerint az átlépés néhány éven belül megtörténik. A Voyager 2 bár hamarabb indult útnak, egy lassabb pályán halad, jelenleg 14 milliárd kilométerre van a Földtől.