Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Eugen Systems
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 2,8 GHz Intel Pentium 4 vagy AMD Athlon 64 3000+, Windows XP/Vista/7, 1 GB XP-hez/2 GB Vistához és Win 7-hez, ATI Radeon X1000/GeForce 6-os széria vagy jobb, 5 GB szabad tárhely
Ajánlott: Windows XP/Vista/7, 3,5 GHz Intel Pentium D vagy AMD Athlon 64 3500+, 2 GB RAM, 5 GB szabad tárhely, ATI Radeon X1900 sorozat/GeForce 7800
Hasonló játékok: Red Alert, Command & Conquer, StarCraft
Kategória: valósidejű stratégia

Elképzelted már, milyen lehetett a második világháború alatt igazi tábornokként vezényelni egész hadtesteket, amiket írányítva győzelmet arattál az ellenfeled felett? Most itt az idő, hogy te is bebizonyítsd, mennyire rátermett "szobagenerális" lennél!

A tavalyi Game Developers Conference-en mutatkozott be az Eugen Systems és a Ubisoft valósidejű stratégiája, a R.U.S.E., mely több ponton is újfajta irányból próbált közelíteni az eddig évek, évtizedek alatt bejáratott sémákhoz. Tavaly decemberben egy zárt béta során már volt szerencsénk kipróbálni a játékot, így a látott anyagok után személyesen is megtapasztalhattuk, pontosan mit is értenek a franciák az új élményeken. A teszt után kétség sem férhetett hozzá, hogy a stíluson belül egy új kor hajnalához értünk. Vajon ez az újítás csak szimpla parasztvakítás, vagy valóban sikerült a Ubisoftnak olyat alkotnia, amivel örökre beírták magukat a stratégiák történelemkönyvébe?


A R.U.S.E. számos újdonsága mellett persze sok mindenben nem mert változtatni az ismert elemeken - vagy a Ubisoft nem mert nagyot álmodni -, így a játék időben a második világháború ideje alatt játszódik. Manapság meglepő módon mindkét oldalt irányíthatjuk majd a kampányban, így a szokásos szövetséges hadjárat mellett egy komplett birodalmi küldetéssorozat is helyet követelt magának. A R.U.S.E. igyekszik egy meglepően összetett és koherens történetet elmesélni, így rengeteg szereplővel és még több átvezető videóval találkozunk majd játék közben. Azonban a cselekmény lassú sodrású, hosszú órák telnek el, mire igazán lendületbe jönnek az események, amik olyan változatos hadszíntereken játszódnak, mint Olaszország, Tunézia vagy Afrika.

Ez a lassú lendület egyértelműen a kicsit hosszúra nyújtott, de kellően jól álcázott tutorialnak köszönhető. A fejlesztők hosszú órákon át fogják a játékos kezét, minden egyes pályán újabb és újabb átveréseket ismerhetünk meg, új egységeket és épületeket kapunk. Ezek erősségeinek és gyengeségeinek kiismeréséhez idő kell, nagyon sok idő, ugyanis csak ezek ismeretében lehet a megfelelő stratégiát alkalmazni a csata közben.

Az eddig ismert RTS játékokkal ellentétben a R.U.S.E.-ban nem egy statikus térképet kell a játékosnak bámulnia, hanem egy élethű, parancsnoki főhadiszállás kellős közepén elhelyezett terepasztalt, amin végig valós időben zajlanak az események. A Ubisoft a játék központi elemének kidolgozása mellett még a részletekre is ügyelt, így a taktikai központ egy élő, lélegző környezet, ami hihetetlenül eredeti hangulatot varázsol a játék köré. Különböző kijelzőket lehet bámulni, hallani lehet, ahogy csörög a telefon, a munkatársak társalognak stb.


A térkép másik fontos sajátossága, hogy bármikor szabadon ki-be lehet zoomolni rajta. Erre szükségünk is lesz, ugyanis madártávlatból könnyen áttekinthetővé válik a térkép, könnyedén felmérhetjük az aktuális helyzetet, míg magán a csatatéren ténylegesen is nyomon követhetjük az éppen dúló ütközeteket. Az egészben az a legszebb és legjobb, hogy az Iriszoom Engine-t használó technológiának köszönhetően ez az egész folyamat zökkenőmentes, nem töri meg a játékélményt, így végig dinamikus marad a csata.

A játékmenet azonban alapjaiban véve kottára ugyanaz, mint a már jól bejáratott címek esetében, azaz a R.U.S.E.-ban is kell építkezni, útvonalakat létrehozni hogy megfelelő mennyiségű utánpótláshoz jussunk, illetve támadó és védekező egységeket kell gyártanunk. Légvédelmet kell kiépítenünk, tankokat és egyéb járműveket kell létrehoznunk, esetleg kémeket kell kiképeznünk, olykor pedig gyalogos erőkkel kell próbálkoznunk. A csavar tehát nem ebben van, hanem az úgynevezett átverésekben, amikből többféle áll majd rendelkezésünkre, és amiket csak bizonyos régiókban és csak bizonyos ideig használhatunk, így mindig megfontoltnak és előrelátónak kell lenni, hogy mit is vetünk be a harc hevében. Ilyen például a rádiócsend, vagy az eltereléshez használható, fából és szalmából készült csalik. Esetleg megfélemlítjük az ellenfelet, aki így az első puskalövés után fejvesztve menekülni kezd, vagy a kódfejtést vetjük be, hogy rájöjjünk, miben is mesterkedik az ellenfél.

Ha ez nem lenne elegendő, akkor azt is figyelembe kell vennünk és fel kell mérnünk, hogy megéri-e egy távolabb elhelyezkedő utánpótlást biztosító objektumig építkeznünk, vagy inkább úgynevezett adminisztratív épületeket húzunk fel, amik bizonyos időközönként maguk termelik az építkezéshez szükséges dollárokat. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a különböző egységek - nemzetektől függően - eltérő tulajdonságokkal bírnak, így erősségeik mellett számos olyan gyengéjük is van, ami miatt bizonyos helyzetben sosem célszerű őket bevetni. A náci haderő például komoly fejlesztéseinek köszönhetően nagyon spéci egységeket tud gyártani, a franciák viszont a védekezésben lesznek otthon, az oroszok pedig piszok olcsón állítanak elő mindent.


A játék prezentációja a H.A.W.X. 2 után kiemelkedőnek mondható, bár az átvezető videókban az arcmimika kicsit szegényes. Összességében elmondható a játékról, hogy érdekesen tálalja a játék alaphelyzetét, a sorra felbukkanó szereplők pedig egytől egyig igazi egyéniségek, így a sablontörténet is emészthetőbb. A grafikára sem igazán lehet panaszunk, némi pop-up hatás azért néha-néha felüti a fejét játék közben, de a már említett ki-be zoomolás hihetetlen élményt nyújt, ráadásul stratégiailag is komoly fontossággal bír. Mikor teljesen a terepre fókuszálunk, akkor a legapróbb részletig kidolgozott környezettel van dolga az embernek, így nem csak a játéktér elemei, de az egyes egységek is aprólékos, gondos munkával lettek elkészítve, amiért hatalmas dicséret jár a fejlesztőknek. Mindezt egyébként tették úgy, hogy egy közepes erősségű gépen is élvezhetően fut a játék, azaz frame-rate-problémákba nem futottunk játék közben.

A R.U.S.E. valóban a háború művészetét igyekszik megmutatni a játékosnak, itt ugyanis olyan érzékekre kell támaszkodni, amiket korábban sosem kellett használnunk. Szemfülesnek, ravasznak, gyorsnak és könyörtelennek kell lennünk, pont olyannak, mint amilyen egy igazán tehetséges, sikeres generális. Ettől függetlenül a játék nem tökéletes, a lassan hömpölygő, gyakorlatilag egyetlen tutorialként funkcionáló kampány nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri. De ha kicsit mélyebbre ásunk, és betekintünk a többjátékos módba, akkor hamar ráeszmélünk, hogy az igazi élményt ebben a játékmódban kapják meg a játékosok, hiszen sosem tudhatjuk milyen habitusú ellenféllel hoz össze a sors, így itt tényleg dinamikusan kell alkalmazkodni a történésekhez.

Grafika: Az Iriszoom Engine döcögésmentesen oldja meg a ki-be zoomolást, a csatatér a legapróbb részletekig kidolgozott, a járművek és egyéb egységek kidolgozása is hihetetlen türelemmel és odafigyeléssel lett megalkotva.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A játék irányítása - a zoomolás komolyabb lehetőségét leszámítva - semmiben sem tér el a konkurensekétől, így csupán az egérrel kiválóan és gyorsan kezelhető a játék.

Játszhatóság: Az egyjátékos mód lassan hömpölygő cselekménye miatt lehet sokan hamar feladják a küzdelmet, de ahhoz, hogy a többjátékos módban egyáltalán esélyünk legyen mindenképpen érdemes megismerni az összes rendelkezésre álló lehetőséget.

Intelligencia, nehézség: Az MI kellően agresszív és számító, de az igazi élményt egyértelműen a többjátékos mód nyújtja, itt ugyanis különböző stílusban játszó emberekbe botlunk, amihez nekünk is dinamikusan kell alkalmazkodnunk, ez pedig komoly feladatokat ró a játékosra.

Hangok, zene: Teljesen átlagos élményt kínál, de a játékélményt hűen kiszolgálja.

Összefoglalás: A tavalyi bétateszt óta sokat finomodott és fejlődött a R.U.S.E., ami ugyan nem lett tökéletes játék, de a mai felhozatalt tekintve üde színfoltja stílusának, így mindenképpen érdemes adni neki egy esélyt. Erre PC mellett PS3-on és X360-on is lehetőség van, és olvasva a PS3-as teszteket, a Move-támogatás állítólag remekül szuperál.